Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-04 / 9. szám

Budapest, 1936 március 4. Független Budapest 5 A mérnöki kar a műszaki képesítésű harmadik alpolgármesteri állásért A műszaki ügyosztályok kívánságai a státuszrendezéssel kapcsolatban M HÉJ Következetesség ? A múlt hét szerdáján tartott közgyűlésen a Ke­resztény Községi Párt élesen támadta a Közmunka- tanácsot a Dunapart tervbevett rendezéséért. Nem kell csodálkozni azon, ha a Nemzeti Egység pártja fejcsóválva vette ezt a- támadást tudomásul, mert a költségvetési vita során a Dunapart rendezését több oldalról sürgették és amikor az a bejelentés történt, hogy a Közmunkatanács a Dunapart rendezését most már komolyan tervbe vette, akkor ezt mindegyik párt örömmel és helyesléssel vette tudomásul. Most pedig megfeledkezünk Budapest idegenforgalmának sokszor hangoztatott jelentőségéről és egyszerre nem törődünk azzal, ha a budapesti szállodákban lakó ide­genek a villamosok csilingelősétől és a kocsik lár­májától elmenekülnek, vagy legalább is azon csodál­koznak, hogy Budapesten — ahol a város szépsége, amely ennek a szegény országnak az egyik legna­gyobb kincse — miért nem tudják az Erzsébet híd és a Lánchíd közötti részt a város képéhez és idegen­forgalmához fűződő követelményeknek megfelelőiig berendezni. Megértenénk azt, ha arról beszélnének, hogy a kikötők elhelyezésével kapcsolatban felszaba­duló alsó part felhasználásával vagy más szellemes módon kerestessék meg a közlekedés lehetősége, vagy hogy létesítsen az autóbuszüzem és a BSzKRt — a két zseb között — egy olyan kivételes kapcsolatot, hogy ebben a relációban a villamos- és az autobusz- forgalomban az átszállás lehetőségét biztosítsa, de hogy odafejlődjön ez a kritika, hogy most minden eddigi követelést, célkitűzést félretesz és még a Fe- rencz József híd környékének rosszszagú élelmezési bódéit is visszakívánja, azt legkevésbé sem tud­juk megérteni, mint ahogy azt sem-, hogy a szóbari lévő kérdés tárgyalásánál miért kell idegeskedni, padot verni és személyeskedni, amikor annak, aki haragszik, — köztudomásúlag — nincs igaza. Kamarai nap a városházán A »Kamarai napon« eltört néhány régi lemez. Azok az ismert lemezek, amelyeken a főváros köz­üzemeit támadó közismert szólamok rovátkáin nye- kergett a támadók gramofóntűje. Éber Antal, Szé­kács Antal, meg a többi Antßl támadott és a táona- dást követő vita után darabokra törve hevertek a rég elkopott lemezek a tárgyalóasztal alatt. Az egyik üzemvédő városatya megkérdezte: mu­tassanak egyetlenegy kisiparost, akinek haszna lett volna abból a milliókra-menő kárból, amely a fő­várost érte egy sereg közüzemnek megszüntetésével. Dehát nem mutattak ilyent és nem is fognak mu­tatni, mert ilyen nincs. És ugyanilyen drámai mó­don omlott össze az a támadás is, amelyet a Gáz­művek ellen indítottak, amiért tüzelőszei-rel meri ellátni — olcsón és nyerészkedés nélkül — a főváros tisztviselőit. Miért éppen a Gázgyár? És miért ha­szon meg nyereség nélkül? Holott 3000 fa- és szén- kiskereskedŐ küszködik a megélhetésért Budapesten? Az üzemek ellenfelei megkapták a választ a kér­désekre. Aligha teszik ki az ablakba. Épp oly ke­véssé, mint az Élelmiszerüzem elleni támadásokban kapott feleleteket. De azért ezentúl is, tovább is, »védik« majd a kiskereskedelmet és a kisipart ezek a professzionista védők, szemben a fővárossal, amely annyit áldoz a kisemberek védelmében. Különös játék ez, nem is lenne egészen érthető, ha nem tudnák, amit egyéb­ként az ülésen is elmondtak, hogy itt nem a kiske­reskedelemről és a kisiparról van szó, hanem a kar­telekről, amelyek szeretnének üzletet csinálni abból, ami a főváros kezében nem üzlet, hanem — szociál­politika. A Várhegy után a Gellérthegy?... A Várhegy csúszik továbbra is. Pedig a »szak­értők« kimondták az első ijedtség után, hogy meg­állt a Várhegy lejtője, a csuszamlás befejeződött, nem kell félni, de azért jó volt, hogy megijedtünk. Az ősi domboldalnak azonban nem imponált a szak­értői vélemény, csakazértis újból megindult és lassan bár, de csúszik-csúszik lefelé. De közben történt valami. Az első ijedtség elmúl­tával, de a hegycsuszamlás második periódusa előtt a főváros illetékes bizottsága határozatot hozott, hogy be kell építeni a Gellérthegy lejtőjét. Való­színűleg azzal az indokolással, hogy a lejtő nem azért van, hogy lejlsen, hanem-, hogy építési telek gyanánt szolgáljon. Mi, akik szerelmesei vagyunk minden kis zöld foltocskának Budapest testén, szomorúan olvastuk a határozatról szóló kommünikét: szomorúan, meri ezzel a határozattal veszélyeztetve láttuk azt a ter­mészeti csodát., azt a fölséges ajándékot, amelyet a Gellértheggyel kapott Budapest. Miért kell még job­ban elrontani rossz építészek 'ízléstelen alkotásaival azt, a természeti csodál, amely páratlan a maga verné­ben az egész világon, miért kell művészietlen alko­tásokkal még jobban teleszórni a hegyoldalt, mért nem maradhat az meg annak, aminek a természet szánta: teslet-lelkct gyönyörködtető tündér kertnek? A Várhegy tragédiája talán megmenti számunkra a fJeliértet. Talán. Bár könnyen, lehetséges, hogy ugyanazok a »szakértők",, akik alig néhány hét élőtI »befejezték« a hegyomlást, most ki fogják nyilvá­nítani, hogy a Gellérthegy lejtőjére nyugodtan épít­hetjük újabb paloták tömegeit, a, lejtőt nem kell, lel­tem, nem szabad lecsúsznia... A fővárosi státuszrendezés problémája változat­lan izgalomban tartja a tisztviselői kart. Legutóbb már interpelláció is hangzott el ez ügyben és az el­nöki szakbizottságban is többen érdeklődtek, mi az oka annak, hogy a státuszrendezés .ennyi idő után se kerül még tető alá, holott a javaslat már hónapok óta teljesen kész, azt a belügyminiszternek is be­mutatták és a kormányhatóságnak nem is volt ész­revétele a tervezet ellen. Most már azonban nem lehet sokáig húzni a státuszrendezés megvalósítását, mert ez a kérdés is szorosan összefügg a szanálási akcióval, a szanálást pedig két hónap alatt be kell fejezni. A sok mende-monda közepette egyetlen konkrétum az új státuszban az, hogy a műszaki tanácsnoki állások száma eggyel szaporodik, mégpedig a jogi tanácsnoki állá­sok rovására. tassa. Nemcsak a tisztviselői érdekeltségek, hanem a mérnöki kar külső testületéi is a kari érdekek elő­mozdítására sietnek. A Mérnöki Kamara az iparügyi miniszterhez felterjesztett legújabb évi jelentésében bőven foglalkozik a fővárosi műszaki és kari pro­blémákkal. Ennek keretében sürgeti a kamara a főváros műszaki igazga­tásának átszervezését. Rámutat arra, hogy a városházi műszaki igazgatás olyan átszervezése, hogy az' jól, gyorsan és olcsón szolgálja ki a közönséget, elsősorban a főváros ér­deke. Szükségesnek tartják a műszaki ügyosztályok szaporítását és felelevenítik a harmadik alpolgár­mesteri állás megszervezésére irányuló mozgalmat. A mérnöki kar kívánságait tudvalevőleg letárgyalta a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete is, amelynek házi szakbizottsága Dorner Gyula előadá­sában teljes egészében magáévá tette a kar kíván­ságait. A műszaki érdekeltségek tehát sok követelésükből legalább ennek az egynek a teljesítését elérik. A mérnöki kar még az utolsó pillanatot is arra igyekszik felhasználni, hogy érdekeit érvényre jut­________________________________________ Am erikai stílusban — 24 órán beiül levezették a bibictelepi árvizet A Nemzeti Egység pártja beavatkozására Király Kálmán tanácsnok száznál több munkással egy nap alatt rendet teremtett a Bibicz-telepen Sokszor volt már szó a közgyűlési teremben és a Független Budapest hasábjain is azokról az út- és csatornarendezési szempontból teljesen tűűrűhetetlen állapotokról, amelyek a XI. .kerület, a Szent Imre város déli részén fekvő, úgynevezett Bíbic-telepen fennállnak. Ezt a telepet már 25—110 évvel ezelőtt parcellázták és azóta a telepen 1000 ház épült fel a középosztályhoz tartozó tisztviselők, szellemi foglal- kozásúak és a kispolgárság tőkéjéből a telepnek azonban egy eredeti hibája van, az t. i., hogy mélyfekvésű, a Duna normális színvonala fö­lött mindössze 6 méterrel és nedves időszakokban ezt az egyébként agyagos talajú területet részben a talajvíz, részben a Sashegy vidé­kéről lezúduló esővizek elöntik. Normális nedvességű években is megszokott kép volt a téli hónapokban a Bibio-telepen a tavak soka­sága, amelyek, ha befagytak, szinte jégtorlaszokat támasztottak iaz uccálkon és a kertekben. Azért is nevezték ezt a telepet Bibic-telepnek, ment a nedves hónapokban állandóan vízben volt és úgy éltek benne a telep lakói, mint iá most említett vízimadana.k. A legutóbbi törvényhatósági választások idején a telep lakossága — amely bizalmával a Nemzeti Egység Pártja felé fordult — nyomatékosan a jelöltek lel­kére kötötte, hogy lai Bibic-telep sorsával az eddigi­eknél többet foglalkozzanak és ennek tudható be, hogy a Nemzeti Egység Pártja XI. kerületi kép­viselői a közgyűlési vita során is, de minden más alkalmat felhasználva foglalkoztak ennek ia szeren­csétlen területnek a sorsával. A legutóbbi szokatlan terjedelmű esőzések a telepet valóságos tengerré változtatták, a víz még az uccákon is átcsapott és nemcsak a kerteket és a pincéket, hanem még a földszinti lakóhelyiségeket is elöntötte. A kétségbe­esett lakosság a Nemzeti Egység Pártja segítségét kérte, a:mi meg is történt. A kerületi törvényható“ sági bizottsági tagok hangos és1 népes deputációt vezettek Király Kálmán tanácsnokhoz és erélyesem sürgették az azonrucáli segítséget. Király tanácsnok, me g ér tőle g fogadta a panaszokat és 24 órán belül megjelent vezérkarával a Bíbic-telepen és a, NÉP bizottsági tagjainak kíséretében gyalogszerrel végig­járta az elárasztott uccákat. s nyomban a helyszínén intézkedett a legége­tőbb bajok sürgős megszüntetése iránt. Száznál több munkást állítottak a telepen munkába, MODERN KERTEK TERVEZESE ÉS KIY TELEZÉSE KIRCHLECHNER KERTÉPÍTŐ Budapest, II., Júlia u. 2. (Budakeszi út sarok) Tel.- 55-8-53 Ujváry Tibor bádogos, gáz- és vízvezeték, központi fűtés beren­dező vállalata. Budapest, IX., Sobíesky ucca 30 akik megfelelő árkolásokikal és árokszélesítésekkel, a szűkre méretezett átereszek kibővítésével és kitisztí­tásával jóformán órák alatt vezették el az össze- gyülemlelt vizet. Tanujelét adta ezzel a Nemzeti Egység Pártja, hogy nemcsak a szavak, hanem a tettek pártja, amely a válazt'ások során tett ígéreteit komolyan veszi. De egyben tanúságot tett Király Kálmán ta­nácsnok minden elismerést érdemlő bürokratikus huzavonától mentes magatartása arról is, hogy Bu­dapest székesfőváros adminisztrációja akar és tud is segíteni azokon a bajokon, amelyek a lakosságot érdemetlenül sújtják. A Bibie-telep kérdése termé­szetesen ezzel még megoldva; nincs, mert itt csak egy organikus megoldás .segíthet, akkor, ha a szé­kesfőváros megépítteti a már régóta esedékes fő­gyűjtő-csatornát és ezzel egyszersmindenkorra véget vet a jelenlegihez hasonló kataszrófális állapotok­nak. Bátran állítjuk, hogy Budapest székesfőváros egyetlen külső telepe sincs olyan mértékben rászo­rulva arra, a segítségre, mint éppen a Bibic-telep. A főváros kegyelete az elhalálozó hadírokkantak és hadiözvegyek iránt A hadirokkantak érdekében a főváros már eddig is sokat tett és minden törekvésével igyekszik a hadirokkantak és hadi gondozottak érdekeit védeni. Most nemes intézkedést tett a polgármester a hadírokkantak és hadiözvegyek temetésének méltóbb keretek között történő lebonyolítására. A polgár- mester utasította a Községi Temetkezési Intézetet, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek temetése esetén a kegyeleti szolgáltatásokat egy osz­tállyal javítsák fel tehát alacsonyabb árért magasabb osztályú temetést, kell nyújtani az elhunyt hadirokkantnak. Még a leg­olcsóbb temetés mellett is szövettel bevont ravata­lozótermet kell készíteni. Egyúttal felterjesztéssel fordult a polgármester a honvédelmi miniszterhez, hogy a hadirokkantak temetéséhez minden esetben tábori lelkészt rendeljen ki. Javasolta továbbá »Hősi lepel«, alkalmazását, mellyel az elhunyt hadirokkant, vagy hadiözvegy koporsóját leborítják. Hadirokkant temetésnél a halottaskocsi ajtaján a ravatalon és a halottaskocsin a hadirokkant jelvényt alkalmazzák, a főváros pedig minden hadirokkant koporsójára koszorút helyez. A honvédelmi miniszter leiratában értesítette a fővárost, hogy a polgármester által javasolt hadi­rokkant jelvény és hősi lepel alkalmazásához hozzá­járul. A főváros tehát nemcsak életükben követ el min­dent a hadirokkantak boldogulásáért, liánéin el­múlásuk után is gondoskodik' arról, hogy a főva­ros és a nemzet hálája méltóképpen kifejezésre jus­son a végtiszteség megadásánál. TRAUB SZIGETELŐ VÁLLALATA BUDAPEST, X., REZSŐ TÉR 3 | Telefon : 41-1-65 = Gondoljon egészségére, szívjon WKOTEXET

Next

/
Thumbnails
Contents