Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-07 / 40. szám
1936 október 7 40. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGHGÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Gömbös Gyula miniszterelnök kedden reggel 8‘20 órakor a müncheni szanatóriumban meghalt. Reformok (zcl.) Lapunk más helyén számolunk he arról, hogy az üzempolitikai bizottság' folytatja azoknak a reformtervezeteknek a tárgyalását, amelyeket a gázszolgáltatás, a vízfogyasztás és a BSzKRt-újjáépítése tárgyában eléje fognak terjeszteni. Nem tudjuk, mik ezek a reformtervek, de bevallhatjuki, hogy kevés olyan jelszó akadt a magyar politika jelszavaktól hangos világában, amelyet olyan sokszor kompromittáltak volna, mint a »re- form«-ot. Hol a jelszó csiífolta meg azt, aki kiadta, hol meg a jelszót tették nevetségessé azok. akik olyan hangosan hirdették. Kétségtelen, hogy reformokra szükség van. Az élet rohan és úgyszólván óráról- órára ríj és ifjabb követeléssel áll elő. Ezek előtt a követelések előtt szemet hunyni annyi volna, mint nem venni tudomásul például azt, hogy a nappalra következik az éjszaka. Ami nehézzé, bonyolulttá teszi a helyzetet, az an nak a megérzésnek, annak az ösztönnek a jelentkezése, amely sokszor időelőtt, sokszor elkésetten érkezik és ezáltal a reform, amely — idejében végrehajtva — áldást jelentett volna, esetleg alig jóvátehető erkölcsi és anyagi kárt zúdít a közre. Az utóbbi esztendők története számos példáját adja az időszerűtlenül felvetett reformtervek szörnyű visszahatásának. Hogy csak a fővárosnál maradjunk, kérdezzük, mi volt a hatása a tisztviselői illetmények terén alkotott »reformnak«, amely az amúgyis nehéz megélhetést még nehezebbé tette? Vagy mik azok az előnyök, amelyek az úgynevezett szanálásból hárultak a főváros közönségére? Igen, ha a szanálás — elismerjük népszerűtlen — munkáját gyors iramban és gyors elhatározással, legalább egy esztendővel előbb és úgy végezték volna el, hogy a demagóg és felelőtlen izgatásnak idejében gátat vetnek, — akkor a szanálásból minden esetre haszon és előny származott volna. De | így! Mire a szanáló intézkedéseket életbelép tették, az idő rohanó árja régen tiílhaladt raj- J tűk. Bizonyságot szolgáltassunk? Itt van a BSzKRt xíj viteldíja, amelyet olyan sután és olyan — meggondolatlanul állapítottak meg, hogy már abban az órában, amelyben éi’- vényre emelkedett, alkalmatlanná vált a kitűzött cél — a BSzKRt pénzügyeinek rende zése — elérésére. De nincsen idő a rekriminálásra. Elismer- i jük, hogy az iizempölitikai bizottság, amelyet a Nemzeti Egység Pártja hívott életre, jót és hasznosat cselekedett és akar cselekedni a jövőben is. Ezt különben nemcsak mi ismerjük el, de megállapították a bizottságnak azoki a tagjai is, akik az ellenzéki pártok képviseletében vesznek részt a tárgyalásokon. ^ Amit mi sürgetünk és amit nem győzünk eléggé han goztatni: az, hogy az iizempölitikai bizottság azonnal üljön össze és az élet parancsához igazodjék elhatározásaiban. Ne történhessék meg az, hogy mire a reform életbelépne, már maga is — reformra szorul. Mert minden reform csak annyit ér, amennyi hasznot jelent a közre és amennyi előnyt biztosít annak, akit, vagy amit megreformál. Teljes bizalommal vagyunk az üzempolitikai bizottság reformtervei iránt, mert a bizottság eddigi működésével erre a bizalomra jogot szerzett. BORNEMISZA GÉZA iparügyi miniszter : „fl. minisztérium munkája megjavítja a viszonyt a töke és a munkás között, ami megszépíti az ország és főleg Budapest életét is“ M legkisebb munkabér kérdéséről nyilatkozik a miniszter a Független Budapest munkatársának Talán akaratlanul is mosolyt kelt, ha az egyéves évfordulót »ünnepnek« nevezem és ha úgy tüntetném fel a dolgot, mintha akár a miniszternek, akár pedig- a minisztériumnak eszébe jutna jubilálnia az egyéves dátumot. Erről szó sem lehet s még csak arról sem, hogy egyetlen percre is megálljon a gépezet, ami egy évvel ezelőtt indult mozgásba, sokak fdjesóválá- sára és mormogása közben, hangoztatva, hog'yha a nagy Magyarország el lehetett iparügyi miniszté; rium nélkül, mennyivel inkább el lehetne a kis csonka ország’. Ez persze olyan emberek véleménye, akik nem néznek a dolgok mélyére és sem a számok beszédes igazságát nem akarják megérteni s így nem tudják, hogy milyen szerepet játszott a régi országban az ipar Ausztria iparai mellett és milyet ma, mikor a mezőgazdaság válságos idejét éli s mikor az iparra, hárul a feladat, hogy teljesítményével gazdasági életünket és külkereskedelmi mérlegünket > egyensúlyban tartsa. Bornemisza Géza Hogy e téren mi a tényleges eredményi Arról számadatok bizonyságaival szolgált a Független Budapest, amelyek ellen bajos volna ellenérveket felsorakoztatni. Ennek a tudata sarkal bennünket, hogy az új, a legfiatalabb minisztérium egyéves működésének évfordulóján megszólaltassuk újra Bornemisza Géza iparügyi minisztert, aki már több ízben tüntette ki a Független Buda- pest-ci tájékoztató nyilatkozatával. Nemcsak üdvözölni akarjuk Bornemisza Gézát az évforduló alkalmával, hanem let elnöksége megkereste a belügyminisztériumot, mint döntő hatóságot, hangsúlyozva, hogy a döntő szó kimondása előtt hallgassák meg az Iparügyi minisztériumot is. No mert maga a minisztérium is sérelmesnek tartotta az eddigi monopolizált helyzetet s mielőtt még erre az ipartestület elnöksége felkérte volna: már előre átírt a belügyminisztériumba a, sérelem orvoslására. M minisztérium gyakorlati célt szolgál ■ — Ebből az esetből — mondom Bornemisza Géza kegyelmes úrnak — egymagában is j megdől minden olyan állásfoglalás, mintha ! az új minisztérium nem gyakorlati célt szolgálna s mintha a régi szűk keretben is megfelelhetne hivatásának. Sőt merem mondani, hogy mikor a múltkoriban felmerült a gondolat, hogy egy más tárcával együtt lásd el kegyelmes uram ennek a minisztériumnak a dolgait, az iparos társadalom szinte megrezdült s hallani sem akart egy ilyen megoldásról. Sajnálta a maga miniszterét, ahogyan ezt tudomásom szerint Hódmezővásárhelyen, de talán több helyen is kifejezték személyesen maguk az érdekeltek. A miniszternek láthatólag jól esik hallania az iparosság ragaszkodását. Megelégedett öröm csillog a szemében, mikor mondja: —- Ezt érzem is itt a fővárosban is. De a vidéken is, ahol csak alkalmam van személyesen érintkezni az ipar embereivel és képviselőivel. S ha sikerem van, az nem az én érdemem, hanem az iparosságé, amely oly fogékonyan megértette, hogy mit akarok én s a minisztériumom. Többször említettem már, I hogy sokan az szerették volna, ha a kisipart j teljesen külön választjuk a nagyipartól. Azt j 'mondták: ellentét van a két osztály között. \ Én azzal érveltem vissza: hogy szeretnők ismertetni azokat a feladatokat, amelyek a második évben a minisztériumot elsősorban foglalkoztatják kis- és nagyiparunk fejlesztése irányában. éppen azért kell egy kézbe összefogni a kettőt, hogy ne lehessen ellentét s ha van, akkor azt le is lehessen vezetni. Jó példával is szolgálhatok. Most folynak a munkálatok a minisztériumban M kisipar és a közszállítások Mondom a kegyelmes úrnak: — Hogy az iparügyi minisztérium milyen sze- j repet játszik' ma már az iparosság életében, arra j igen jól rávilágít egyetlen egy kis példa. Az új j közszállítási szabályzat értelmében az önkormány- | zatok szükségleteinek ellátásánál az egyes ipartes- | tőletek által alakított közszállítási csoportok vehet- í rtek részt elsősorban. Ezeket a csoportokat minden ■ szakma azért alakítja meg, hogy minél több iparos | részesülhessen a közszállításban. Ennek látható és kézzelfogható eredményei máris mutatkoznak. Például? A MABI-níú — például — eddig egyetlen cég kapta a rendelést a látszer szakmában. Az új szállítási rendelet azonban véget vetett a monopóliumnak. S most már a csoport tagjai részesednek a rendelésben, ami igazságos és szociális is. Hogy az mennyire így van, mi sem bizonyítja jobbban, minthogy több helyen, ahol. a csoportok nem tudták igényüket érvényesíteni, az ipartestüa legkisebb munkabérek megállapításán, merem mondani nagyjelentőségű és nehéz kérdés eldöntéséről van szó, aminek megoldására eddig nem szenteltek elég figyelmet és időt. Pedig megérdemli a kérdés, annál is inkább, mert így felelősség nélkül lehet hangoztatni, hogy a tőke visszaél a maga erejével és kihasználja az emberi munkát. A kérdés megoldása egyszerre kihúzza a tövist s letöri az izgatás élét. Csodálatosan a kérdés nem jutott a közvélemény érdeklődésének a tengelyébe s nem foglalkoztak a kérdéssel annyit, amennyit fontossága szerint megérdemelt volna. De a minisztériumban annál inkább lázasan folyt a munka. Hogy milyen méretű ez a munkavonal? Elég, ha tudjuk, hogy közel félszáz bizottság dolgozik még ma is, a kérdést tanul-
