Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-08-12 / 32-33. szám

2 Független Budapest Budapest, 1936 augusztus 12. m*o s*á s^r a^csak*!» „IC I R A LY« GŐZMOSÓ IV., Magyar ucca 3, VII., Király ucca 15, V., Bálvány ucca 23 VII., Dohány ucca 20 — Telefon — Házhoz kőidének! Mi az igazság a főváros szakértőinek 70.000 pengős dotációja dolgában fizetéssel oldhatta volna meg szállítását. A miniszter azonban átlátott a szitán. Tudta, hogy bele kell avatkoznia abba a küzdelembe, amely e versenyben leplezte le önmagát. A nagy és erős vállalkozó ugyanis elbírja, ha rá­fizetéssel is dolgozik egy ideig, mert a szenve­dett kár bőven megtérül abban a haszonban, ami a gyengébb fél letöréséből reá háramlik. Mikor a kisipar érvényesüléséről volt szó, — a nagyvállalkozó olyan ajánlattal jelentkezett, s így a versenyző kisipart is olyan árpoliti­kára kényszerítette, amelyben annak el kellett véreznie. A honvédelmi miniszter ébersége azonban véget vetett a számító játéknak. Ennek az esetnek azonban nem szabad figyel­men kívül hagyni a nagy tanulságát, mégpedig azt, hogy a közszállításokban való részvétel biztosítása csak úgy válhat a tőkeszegényebb kisipar­nak a javára, ha a vállalati egységárak reális bázison mozognak. Most készül éppen Kaposvár az Országos Kis­ipari Kongresszus megtartására. Ott is ez lesz a fő- kérd'és. A közszállítás, amely nélkül a kisipar nem bízik nagy sorskérdésének kedvező kialakulásában. Pedig ez — a mai viszonyok mellett — nem bizo­nyulhat reális segítségnek. Azért akarja óvni a miniszter az iparosságot a túlzott reményektől, amelyeket sokau — elég fe­lületesen vagy talán a 'helyzet nemismerésében. — a közmunkákhoz fűznek. — Ami munka és rendelés talán a nagy­iparra hasznot és fellendülést biztosíthat — a miniszter felfogása szerint — azon a kis- és kézművesipiar könnyen elvérezhet. Azért nem tesznek jó szolgálatot a kisiparnak azok, akik úgy állítják be a közszállítást, mint azt az . egyetlen panaceát, azt a gyógyszert, amelynek gyógyhatása biztos. Hogy mindnyájan, akik­nek mód és lehetőség adatott, hogy ia meg­oldásba beleszólhassunk: elsősorban a kisipar érdekét szeretnők biztosítani, az érthető. Hi­szen jól tudjuk, hogy az 1930. évi kimutatás szerint a mintegy 200 ezer főt számláló kisipar 393 ezer alkalmazottat tartott el, míg a nagyipar csak 247 ezret. S míg a kisiparon (keresztül közel 1G millió ember sorsa van érintve, addig a nagyiparon keresztül 420 ezer. így minden szociális érv amellett szól, hogy a kisipar fejlődését és bol­dogulását ne tévesszük szem elől. Szolgáljuk pedig közvetlenül is, közvetve is. Közvetlenül mindazon intézkedések útján, melyek kimon­dottan (a kisipar sorsjavítása érdekében tör­ténnek, s közvetve mindazon kormányintézke­déseken keresztül, melyeknek célja a közjóiét, az általános vagyoni gyarapodás előmozdítása, amely mindig ia legnagyobb 'biztosítéka az ipar s így a kézműves- és kisipar fejlődésére is. Szendy Károly polgármester a Rákóczi úti bázbeomlás alkalmából — tudvalevőleg — el­rendelte a főváros összes öreg, elavult házai­nak a kötelező felülvizsgálását és tatarozását. Ez icsak kibővíti a polgármester ama 'sikeres akcióinak a sorozatát, amellyel ia különböző közszállítási munkákkal a fővárosi kisiparos­ság segítségére .sietett. Ha ezt a munkát végrehajtják, ezáltal 40—50 milliót kitevő munkához juthat a fővárosi építőipar. — És ez a munka, amit Szendy polgármes­ter rendelt el — mondja a miniszter — nem­csak azért áldásos, meri közszükséglet és el­odázhatatlan, hanem azért is, -mert az élet ter­mészetes folyamata teszi szükségessé s nem értődik rajta sem a segíteniakarás erőszakolt- sága, sem pedig a közmunkáknál ismert halál­verseny, amelynek iramában nem is veszik észre a versenyzők, hogy nemcsak versenytár­saikat, de voltaképpen önmagukat 'is tídver- senyzik s a boldogulás útja helyett örvénybe zu­han mik. Ez a munka meg fogja termékenyíteni a gazdasági életet — hiszen az építkezés mindig . egy csomó más rokonszakmának a felvirágzó- \ sál is jelenti. Azért kell ezt kiemelni, hogy az iparosság tisztán lássa a maga helyzetét és ne várjon mindent a közszállításoktól, mert az, ha segít is rajta, végleges és állandó megoldást nem szerezhet és nem biztosíthat számára. Zsirkay János. „SIDOL“ használatban a legolcsóbb! Utánzatokat utasítson vissza. Gyártja: SIDOL veoyitermchek gyára rész­vénytársaság, Budapest, XIV-, Cserei ucca 14. Telefon: 2-966-86 és 2 968-94 Az elmúlt héten általános meglepetést kel­tett a belügyminiszternek egy rendelete, ame­lyet a fővároshoz küldött le és amelyben uta­sítja ia fővárost, hogy a szanálási törvényből kifolyólag a Közérdekeltségeket Felügyelő Ha­tóság által a főváros üzemeinek felülvizsgá­latára kiküldött szakértők díjazására összesen körülbelül 70.000 pengőt fizessen ki. A Felügyelő Hatóság által történt revizió költségeit ugyanis a fővárosnak, illetve az ér­dekelt városi üzemeknek kell viselniük. A felül­vizsgálatban résztvettek a Pénzintézeti Köz­pont revizorai, valamint több műszaki szak­értő. A (benyújtott költségszámla szerint a BSzKRt 18.304, az Elektromosművek 16.252, a Gázművek 16.145, a Vízművek 13.167. a csator­názási intézmények pedig 6787 pengőt, össze­sen tehát 76.655 pengőt köteles a főváros kifizetni a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának. Egyes lapok, — amelyek eddig is minden alkalmat felhasználtak és minden eszközt meg­ragadtak, hogy a Nemzeti Egységnek és külö­nösen a Zsitvay Tibor vezetése és irányítása mellett működő fővárosi szervezetnek kellemet­lenkedjenek és lehetőleg néipszerűtlenítsék — ebben a miniszteri rendelkezésben cáfolatát látták annak a Zsitvay Tibor által ismételten hangoztatott kijelentésnek, hogy az üzempoli­tikai bizottság által felkért szakértők heteken keresztül éjjel-nappal folytatott munkálkodá­sukért semmi néven nevezendő ellenszolgálta­tást nem kértek, nem kaptak és nem kapnak. Az üzempolitikai bizottság által felkért szak­értők súlyos és nagy feladatukat teljesen ön­zetlenül végezték és méltán rászolgáltak már eddig is a főváros közönségének hálájára és elismerésére. Az utóbbi években különböző állami intézkedé­sek folytán i főváros nemcsak elvesztette jövedel­mének egy részét hanem ugyanilyen okokból kiadá­sai jelentékenyen megszaporodtak. Egész sor állami feladatot kellett a fővárosnak magára vállalnia és rengeteg olyan kiadást kellett viselnie, melyek a kormány rendelkezései folytán hárultak reá. Ezeknek a terheknek a sorozata most egy újabb tekintélyes, állandó jellegű kiadási tétellel fog szaporodni, ami előreláthatóan igen nagy mértékben veszi majd igénybe a város pénztárát. Nemrégen került nyilvánosságra az a hír, hogy az állam a mérőeszközök időközi hitelesítését akarja elrendelni­Eddig a különböző mérőeszközöket csak egyszer, for- galombakeiíilésük idején hitelesítették, egyedül a súly egységek és a mérlegek kerültek bizonyos idő­közökben ellenőrző-hitelesítés alá. Ezt a rendszert a kormány most ki akarja terjeszteni az állami mérő­órákra is arra való hivatkozással, hogy ezek a mé­rőeszközök a 'használatban elromolhatnak, pontat­lanokká válnak, ami vagy az egyik vagy a másik fél károsodásával jár. A kormány intenciója szerint tehát közérdekű a villanyórák időközi hitelesítése is. A főváros már megkapta az errevonutkozó rendelet- tervezetet, mely szerint ötévenként hitelesíttetnék az árammérő-órákat és az esetenkénti 4 pengős hitelesítési díjat az Elektromos-műveknek kellene viselniük. Tekintettel arra, hogy az Elektromosművekuek közel 300.001) fogyasztójuk és ugyanannyi felszerelt árom- mérőórá|juk van, ez az intzkeidés azt jelenti, hogy az időközi' órahitelesítéssel az Elektromosai íí- veknek 1,200.000 pengő új terhet kell vállalniuk, a,mit nem háríthatnak át a fogyasztókra. Még ha 5 évenként., elosztva évi 00.000 drb órahitelesítést is veszünk alapul, az is évente 240.000 pengő kiadást jelent csupán a hitelesítési díjak mii. De ezenfelül még egyéb súlyos költségek is járnak ennek az in- intézkedésnek a nyomán. Az órákat nem a, helyszínen, a fogyasztóknál hitele­sítik, hanem az állami mértékhitelesítő hivatalban, tehát az órákat az újbóli hitelesítés céljából J éven­ként le kell szerelni, majd ismét fel kell szerelni és Elünk a gyanúperrel, bogy a Nemzeti Egy­séggel szembenálló lapok éppen olyian jól tud­ják ezt, mint mi. Ök is tudják, hogy az üzem.- polüikai bizottság nem azonos a Közérdekelt­ségek Felügyeleti Hatóságával, amely az üzem­politikai bizottság- által lefolytatott vizsgálat­tal párhuzamosan vizsgálta a főváros üzemeit. Az üzempolitikai bizottság a fővárosnak auto­nóm szerve, amelyet talán sértett is az a kö­rülmény, hog-y a Közérdekeltségeket Felügyelő Hatóság külön vizsgáltatja meg a főváros ügyeit, ami annyit jelent, hogy a főváros minden gesztiója a Közérdekeltségeket Fel­ügyelő Hatóság gyámsága alá került. Mi a szanálás során ismételten hangoztattuk, hogy a Közérdeflceltségeket Felügyelő Hatóságnak a fővárost és annak üzemeit érintő vizsgálata sérti a főváros önrendelkezési jogát, és — mint la­punk más helyén megírjuk — a polgármester most készül felirattal fordulni' a kormányhoz, hogy a fővárost vegye ki a hatóság ellenőrzése alól. A belügyminiszter úr mostani rendelkezése kifejezetten a Közérdekeltségeket Felügyelő I Hatóság szakértőinek díjazására vonatkozik és j ezt igen jól tudták azok is, akik e miniszteri rendelkezésben Zsitvay Tibor ismételt kijelenté­sének hitelét akarták gyöngíteni. Amikor Zsitvay Tibor kijelentette, hog-y az üzempoli­tikai bizottság által felkért szakértők teljesen önzetlen munkát végeztek eddig is és fognak végezni a jövőben is: úgy teljesen igazat mon­dott és a. valótlanság elkövetésének ódiuma át­hárul azokra, akik tendenciózusan a Közérde­keltségeket Felügyelő Hatóságot az üzempoli­tikai bizottsággal azonosnak akarták feltün­tetni a jóhiszemű közvélemény előtt. Ebbe pedig belebuktak. az átmeneti időre tartalékórák fel és leszereléséről is kell g-ondoskodni. Az Elektromosműveknek tehát legalább 60.000 tartalékórát kell beszerezniük, ami többmilliós befektetést okozna, a kitelesíté® céljából le- és felszerelt órák szerelési költsége pedig szintén legalább negyedmilliós költséggel jár. Ilyenformán tehát ez a kormányrendelet évi 500.000 pengő állan­dóan visszatérő új kiadást okoz az Elektromosművek­nek, a tartalékórák beszerzésérek többmilliós költ­sége mellett­Ilyen nagy új terhet az üzem nem vállalhat el, annál kevésbé, mert abból semmiféle haszna nem származnék. Az Elektromosművek vezetősége közölte álláspontját a polgármesterrel és kifejtette azt a súlyos helyzetet, mely ennek a rendeletnek változat­lan életbeléptetése esetén az üzemre jelentene. Az Elektromosművek a terv teljes elejtését tartják szükségesnek, mert szerintük az időközi villanyóra-hitelesítés tel­jesen felesleges. Ha azonban a kormány mégis ra­gaszkodnék elhatározásához, úgy legalább az idő­közök kitolását és a hitelesítési díjak mérséklését kérik. A hitelesítési időt elegendő lenne tíz évben megállapítani, a hitelesítési díjat pedig 2 pengőre leszállítani. Még- ez is több százezer pengős kiadás­sal járna. A polgármester teljesen osztja az Elektromos- műveknek álláspontját és ezeknek az érveknek felhasználásával felirattal fordult a kormányhoz: kérve a rendelettervezet elej­tését, vagy a fenti értelemben való enyhítő módo­sítását. ANGOL PAKK MINDENNAP INGYEN: Csodarevű Óriás-Zeppelin Sicc kalandjai Művészesték TEDDY HO T és jazz-zeneKara Az állam a mérőeszközök időközi hitelesítését akarja elrendelni Miiliós új terhet jelent csak az Elektromos Műveknél — A polgármester felír a kormányhoz a tervezet elejtése vagy lényeges enyhítése érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents