Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-07-29 / 30-31. szám

30—31. szám

HARMINCEGYEDIK évfolyam

1936 július 29

Független Budapest

VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI

Megjelenik minden szerdán

Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban

FELELŐS SZERKESZTŐ

B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3

Telefon: 1-199-80

Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476

A NEMZETI EGYSÉG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA

Wolff Károly

Gyászol a budapesti városháza. Kidőlt a főváros törvényhatósági életének egyik tartóoszlopa, a háború és forradalmak utáni Budapest nagyhatalmú vezető- férfia, Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt feje. ‘Markáns alakja eltűnt a magyar közéletből és elmúlásával lezárul a főváros történelmének egy izgalmasan érdekes fejezete.

Nagy tehetségű, puritán jellemű, vezetésre hivatott embert vesztett el személyében a főváros. Őszinte, meg nem alkuvó, meggyőződésétől vezetett ellenfelet vesztettünk benne mi is, akik a tragikus haláleset okozta döbbenet hatása alatt mélyen átérezzük a veszteséget, melyet Wolff Károly halála jelent Budapestnek. Budapesté volt, ehhez a városhoz tartozott Wolff Károly, óriási munkát végzett a magyar fővárosért, amelynek nem volt buzgóbb, lángolóbb harcosa, mint ő. A Nemzeti Egység fővárosi szervezete a nemes ellenfélnek kijáró mélységes részvéttel és tisztelettel hajtja meg zászlaját a frissen hántolt sír előtt, melyben olyan férfiú pihen, aki mindig becsülettel és tiszta fegyverekkel harcolt ideáljaiért. A történelem, az egyetlen igazságos Bíró, fogja eldönteni jelentőségét, végzett munkájának súlyát és értékét, amelyet fanatikus hittel, nagy képességekkel szolgált utolsó percéig, halálának pillanatáig.

A forradalmak után, amikor romokban hevert minden, páratlan energiával fogott hozzá munkájához. Pártját a főváros legnagyobb várospolitikai tényezőjévé emelte és hosszú évekig szinte korlátlan hatalommal intézte a főváros ügyeit. Abban az időben, a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének megalakulása előtti években, valóságos diktátora volt Budapestnek, nevéhez és munkájához fűződik minden, ami a magyar fővárosban történt, vagy — nem történt.

Wolff Károly halála rendkívüli vesztesége a Községi Keresztény Pártnak. E pillanatban, a súlyos gyász első napjaiban, még nem alakult, nem is alakulhatott ki, miképpen pótolják azt a pótolhatatlan erőt, amelyet az e'lhúnyt pártvezér jelentett. Az ő energiája, kitűnő politikai értéke és kemény akarata volt pártjának egyik legnagyobb összefoglaló ereje: súlyos kérdés, sikerül-e majd az elmúlásával támadt űrt betölteni. Páratlan tekintéllyel vezette pártját, melynek soraiba nemcsak, hogy be tudta szervezni a főváros polgárságának tekintélyes részét, hanem másfél évtizednél hosszabb időre meig is tudta azt tartani.

Wolff Károly hirtelen elmúlása mélységes részvéteit keltett a városháza minden rétegében, a törvényhatósági élet minden pártjában. Még leghevesebb ellenfelei is, akiktől felfogás és életszemlélet dolgában egész világ választotta el, elismerték nagy képességeit, meggyőződésének tisztaságát, jellemének ragyogó erényeit. így a gyász nemcsak szűkebb pártjáé, hanem az egész törvényhatóságé, amit híven fejezett ki az a temetési szertartás, amely a városháza udvarán folyt le az autonómia képviseletének és a tisztviselői karnak impozáns részvételével. De súlyosan gyászolja Wolff Károly elmúlását az ön- kormányzati gondoLat is, amelynek kitartó, fanatikus harcosa volt.

Bár nem az önkormányzat adta őt a fővárosnak, hűséges őrzője és védelmezője volt az autonómiának. Habozás nélkül kelt a főváros alkotmányos életének védelmére, ha úgy érezte, hogy ez veszélyben van. Tizenhétéves fővárosi munkája során nem egyszer került erre a sor: Wolff Károly soha, egyetlen pillanatig se habozott, az önkormányzat védelmében nem ismert sem politikai, sem világfelfogásbeli ellentétet. Gyakran álltunk kemény harcban vele szemben, de mindig egymás mellett talált bennünket az az alkotmányos érzés, amely minden fővárosi ténykedését vezette.

A törvényhatóság ősszel, meginduló új munkájában hiányozni fog Wolff Károly kemény ereje, kezdeményező és elhatározó képessége, ingadozás nélküli akarata. Szelleme azonban, amely az autonómia gondolatához való hűségre, a főváros alkotmányos/ életéhez való ragaszkodásra tanít, megmarad és irányítani foigja az eljövendő munkát. Emberek és alkotásaik eltűnhetnek, az idő malma mindent megőröl. Ami azonban magasabbrendű: a köz szeretete, az megmarad. Egymilliónál több ember életének volt egyik legfőbb irányítója Wolff Károly, aki tévedhetett is, — ember volt — de tévedéseiben is hitt, meggyőződéssel szolgálta azokat. Legutóbb, a iképviselő- ház küJséigvetési vitájában nagy beszédben fejtette ki

ezt a hitét és szavai lenyűgözték a hallgatóságot. Amikor egyik kijelentésénél egy szociálista szónok közbeszólt, Wolff Károly öklével az asztalra csapott: — Mondhatnak akármit: ez így van! .. .

Mert nem ismerte a maró kételkedést, az önkínzó bizonytalanságot. A fanatikus, hívő ember pedig mindig tiszteletreméltó, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy nincs mindig és mindenben az ő részén az igazság.

A magyarságért, a keresztény nemzeti Budapestért harcolt tizenhét küzdelmes éven át. A főváros króni- ] kásái megilletődött tisztelettel tekintenek eltávozott j alakja felé: tiszta ember volt, hívő és nemes harcos, j azok közül való, akik vezetésre voltak hivatva.

GÖMBÖS GVULMs

„Nem szolgálja Budapest érdekeit, aki egyben nem hordja lelkében az egész ország egészséges és párhuzamos fejlődésének és virágzásának a vágyát“

M Független Budapest ankét fa a városrendezés kérdésében

Budapest érdeke, de az egész ország önzetlen szeretete is vezet bennünket, amikor a küszöbön

üllő 'városrendezés lcé\. dését napirenden tartjuk s arra Nemcsak az (illetékes tényezők figyelmét akarjuk ráirányítani, de egyben az egész magyar társadalomét is, meg lévén győződve, bogy ez a kérdés csakis úgy oldható meg sikeresen, vagyis jobban mondva: az íróit törvényből csakis úgy válhat az élet lüktető és áldásos mulasztja, ha az írott betű erejét az egész vítóz Gömbös Gyula imagyar társadalomnak az egységes akarata teszi

parancsoló szükséggé és vágyakozás á,

Budapest fejlődéséről nyilatkozva Zsitvay Tibor mondotta egyszer, — éppen a Független Budapest hasábjain — hogy ez annyira égető kérdés, hogy már nem is csupán rajtunk múlik, hanem az idegeneken is, akik egyre nagyobb számmal keresnek fel bennünket, s akiknek a lelkesedése, rajongása még akkor is hajtana bennünket a munkára, Budapest megszépítésében, ha magunkban nem is élne ez a vágy, s beletörődnénk abba a kényelmes önvigasztalásba, hogy vesztett háború után senki sem várhatja tőlünk, hogy olyan kérdések izgassanak, amelyek mellett egy boldogabb Nagy-Magyarország napirendre tudott térni.

Igen ám, de akkor egészen más volt a helyzet. Hogy pesti szó járással éljünk: nem voltunk any- nyira a »napon«. Nem voltunk tszem előtt« s Bécs mellett legfeljebb másod vonalban szerepeltünk.

De Trianon változtatott a helyzeten. Naprfényre ráncigáit bennünket. Első vonalba állunk. Hogy ez nem csak puszta kijelentés, de tényekkel alátámasztott valóság, arra elég bizonyítékul szolgálhat a legutóbbi statisztikai kimutatás, amely szerint a jelen év első felében az idegenforgalom nádunk 25 százalékos emelkedést mutat s ezzel

az egész európai idegenforgalomban — ahol tudvalevőleg az átlagos hanyatlás jelei mutatkoznak — a vezetőhelyet sikerült elérnünk.

Ez már magában is eleget mond a kötelességről, mellyel jövőnk érdekében tartozunk, hogy azt ne csak állandósíthassuk, de a fejlődés vonaléiban is megtarthassuk.

Ha volt valaha szállóigének jelentősége, úgy szállóigévé kell lennie annak a megállapításnak, mellyel múlt számunkban is foglalkoztunk, amely Szeyidy Károly polgármester szájából hangzott el először:

~ Budapest ma már a nagy lehetőségek és a meglepetések városa lett.

De >tt nem szabad elfeledkeznünk Bornemisza

Géza iparügyi miniszternek ugyancsak a Független Budapestnek adott egyik kijelentését sem, amely szerint Budapest igazi szépsége csak akkor fog érvényesülni a maga teljes mértékében, ha olyan módon sikerül megoldani a városrendezés nagy kérdését országszerte, hogy az összhang a főváros és a vidék között meglegyen, — s hogy Budapest szépsége és fejlett kultúrája ne Potemkin fejlődést f-togtasson, hanem olyan valóságos kultúrát, amely egy ezeréves nemzet történelméből sarjad & ^amelyet az egész ország kultúrája támaszt alá és hitelesít.

Ez a nyilatkozat maga is eléggé igazolja a városrendezés szükségét egy nagy és egyetemes nemzeti cél szempontjából. így érthetővé válik a Független Budapest ama vágya, hogy még a nyári szünetidőt is termékenyítő munkáira használja fel, ennek a nagy célnak a szolgálatában — s így hű maradjon a programjához, amely harmincéves fennállása alatt mindig vezette, hogy Budapest nagyságát s ezáltal az egész ország fejlődését és kultúráját szolgálja.

Ezért Ciliitjuk hasábjainkat a városrendezés fontos kérdésének a szolgálatába s azért igyekszünk e kérdésben minden tényezőnek a véleményét, ha min- gyárt tér hiányában csak sűrítve is — ismertetni, hogy ezzel az összefoglaló munkával is segítségére siessünk Bornemisza miniszter ama munkatársainak, akik a terveken éppen most dolgoznak az új minisztériumban.

Hálátlanság volna tőlünk, hogy amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk, megfeledkeznénk arról a férfiúról, aki a városrendezés kérdésének úgyszólván az elindítója és kezdeményezője volt, arról a

Gömbös Gyuláról, aki nemcsak emlékezetes tattersali beszédében, hanem legtöbb nyilatkozatában mindig tanúságot tett Budapest iránt érzett rajongó szeretetéről.

Éppen e sorok írójának volt alkalma erre vonatkozólag a miniszterelnök egy nyilatkozatát megrögzítenie. Arról a nagy erőfeszítésről volt akkoriban szó, amit a magyarságnak kellett a háború után kifejtenie, hogy lábra állhasson s a külföld figyelmét felébreszthesse s egyben becsülését megnyerhesse maga iránt.

Ekkor mondotta Gömbös Gyula:

— El kell ismernie mindenkinek, hogy e munkában igazán egységesnek mutatkozott az egész nemzet s önkéntelenül is Kossuth Lajos szavaira kell fakadnunk e munka láttán: Meg kell hajolni a nemzet nagysága előtt.

— Külön fejezetet érdemel e téren, a főváros — mondotta a kormányelnök. — Erőkifejtésével s nagyméretű haladásával

az életakarásnak olyan ragyogó példáját mutatta és mutatja még ma is, ami egyrészt csodálatra késztet, másrészt mindnyájunkat új és ernyedetlen lendületre lelkesít.

Ami a városrendezés kérdésében a miniszterelnök álláspontját illeti, az két részre tagolható. Egyikben maga Budapest van érintve, a másikban az egész ország.

Budapestre vonatkozólag Gömbös Gyula felfogása a következőkben sűríthető össze;