Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-01 / 26-27. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 július 1 26 -27. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az Elnök DMRMNYI KMLMMN A főváros üzempolitikai bizottsága az elmúlt héten befejezte ezévi munkáját. Az ülés végén szokatlan esemény történt; szólásra emelkedett Bánóczy László dr., a szoeialistapárt törvényhatósági bizottsági tagja és meleg szavakkal méltatta a bizottság elnökének, Zsitvay Tibor dr.-nak elnöki működését. Az a néhány szó, amelyet Bánóczy László dr. mondott Zsitvay Tibor működéséről, sokkal kevesebb volt annál, mint amit maga az a tény fejez ki, hogy egy szociáldemokrata városatya fordult a köszönet és elismerés szavaival a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének elnöke felé. Az esemény jelentőségét nem kell hosszabban méltatnunk. Ami az üzempolitikai bizottságban ez alkalommal történt, többet mond minden kommentárnál. Elmondja többek között azt is, hogy Zsitvay Tibor csodát müveit az üzempolitikai bizottsággal: megteremtette azt a lelki egységet, amelyet eddig hiába kerestünk a. magyar közéletben. Az ellenfél hajtotta meg) zászlaját az üzempolitikai bizottság elnöke előtt, az az ellenfél, amelyet egész világ választ el politikai felfogásban és világszemléletben a Nemzeti Egység Pártjától. Nem minősítjük győzelemnek, vagy lelkes diadalnak azt, hogy az üzempolitikai bizottságban levő összes pártok egyhangú tiszteletükről és elismerésükről biztosították az elnököt. Természetes gesztus volt ez. De amikor most a városházi év végén mérleget akarunk készíteni az elmúlt törvényhatósági ciklusról, akkor meg kell állapítanunk, hogy a szocialista szónoknak ez az elismerése döntő súllyal esik az elmúlt év mérlegébe. »Megmérettél és .. . nehéznek találtattál«., — ellentétben a biblia szavaival. Súlyos és eseményekkel teljes volt az 1933—36-ik városházi esztendő, amelyet külön betűkkel fog feljegyezni a városháza krónikása. Különleges esztendő is volt egyben. A naptár sem nevezi közönséges esztendőnek az 1936-ik évet, még kevésbé illethetjük ezzel a jelzővel a városháza elmúlt esztendejét. Nagy események viharzot- tak végig a főváros életén, de ez a vihar nem pusztított, hanem friss életet fakasztó levegőt hozott. A státusrendezés hosszú évtizedékre nyugalmat és biztonságot ad a főváros tisztviselői ás alkalmazotti karának. A szanálással járó' főpolgármesteri rendeli kezesek megszüntették azokat a bajokat, amelyek, mint a szú, lassan, de biztosan megőrölték volna a főváros gazdasági életét. Azí új üzemi tarifák új életre keltik a BSzKRt-ot, a Villanyműveket, Gáz- és Vízműveket, biztosítva azok rentábilis voltát, hosszú életét, Budapest életének alapjait. Amikor azonban, amint az ilyenkor 'szokásos, a városházi év végén, visszatekintünk az elmúlt törvényhatósági periódus eseményeire, mégis úgy érezzük, hogy ezek közt a legkiemelkedőbb momentum a közüzemi bizottság megszületése és munkálkodása. Amikor Bánóczy László elismerő hódolattal hajtotta meg az ellenfelek zászlaját Zsitvay Tibor ellőtt, ez nemcsak a káváié elnöknek, a puritán közéleti férfiúnak szólt, hanem és talán legelsősorban: a munkának, az eredménynek, amelyet ez a. bizottság végzett, illetve termelt ki. Zsitvay Tibor elgondolásából fakadt az üzempolitikai bizottság. Ö keltette azt életre és hogy az elgondolásból az lett, ami: a főváros életének legfontosabb és legmegbízhatóbbán funkcionáló szerve, az Zsitvay Tibor érdeme. Nemcsak elgondolni tudta, hanem ami ennél isokkal több, meg is tudta azt valósítani, életben is tudta tartani. Az, üzempolitikai bizottság óriási munkát végzett rövid fennállása alatt,, ez a munka nincs befejezve, ősszel folytatódni iog, de bizonyos, hogy Budapest életében új korszakot jelent, a legkomolyabb, a legalaposabb és legcéltudatosabb munka korszakát. Most pihenőre megy ,a városháza. A törvényhatósági bizottság tagjai a jól, végzett munka nyugodt öntudatával gyűjtenek erőt azi ősszel újrakezdődő nagy munkához. Megérdemlik a pihenőt: szépet, jól, nagyot alkottak. Nem: az 1936-ik év a budapesti városházán nem volt közönséges esztendő. Rendkívülivé tette azt Zsitvay Tibor és a Nemzeti Egység táborának uj m unkája. földmíveíésügyi miniszter és miniszterelnök-helyettest „Hz építő agrárpolitika — amit a kormány követ — sosem jelent s nem is jelenthet egyoldalúságot, mert minden cselekvésünket az a cél irányítja, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az egész magyar közgazdaság javát szolgálja•• A költségvetési vitát megelőzőleg Darányi Kál- 1 mán, — a mindig óvatos,, szavakkal sosem dobálódzó politikus — akinek a szavait mindig nettó súlyban i lehet is, kell is számítani, — több alkalommal is nagy ! bizakodásának adott kifejezést a magyar mezőgazda^ 1 ság fejlődését és jövőjét illetőleg. A mezőgazdasági kiállítás alkalmából tett nyi- ! latkozata, melyet a Független Budapest éppen e 1 hasábokon méltatott és ismertetett, csendítette meg : azt a bizakodást, amely ,a hamar elkedvetlenedő I gaz d a társa d a 1 o m lelkére úgy hatott, mint a májusi j eső a vetésre s amely bizakodást ma már a »nagy j gazdának« a gazdája: maga a Természet isi igazolni i siet a termésjelentések és próbacséplések kedvező j adataiban. Sajnos, azóta egy váratlan esemény megzavarta i azt ,a teljes ösisizeforrottságot, amellyel a magyar ! agrártársadalom, a magyar mezőgazdaság eggyé vált I a maga szakminiszterével, úgyhogy szinte egy fogal- ( mat jelentenek: Darányi a magyar agrár érdekeket > s ezek viszont Darányi földmíveíésügyi minisztert I jelentve, úgyhogy a kettőt aligha lehetne isizétválasz- I tani. Még akikor sem. ha közbe jött Gömbös Gyula j miniszterelnök sajnálatos betegsége, amineiki követ- I keztében a Kossuth Lajos téri palotából fel kell I mennie az ország első gazdájának a Várba i,si, a Sán- ! dór palotába is. De ez persze nem történik a szakminiszter hát- j térbe szorításával. Annyira nem, hogy még minidig a j legbiztosabban meg lehet találni ,a miniszterelnök- ' helyettest a régi minisztériumában — a Várban pe- : dig csak akkor, ha. éppen minisztertanács van, vagy ] más olyan ügyek, mélyek megkívánják a személyes I megjelenést. Természetes, hogy elfoglaltsága már talán túl is nő egy ember teljesítőképességén. j Hiszem a miniszterelnök helyettesítésén kívül ott a I minisztérium, ott a képviselőség, ott a gazdaság, ami í éppen elegendő volna egymagában egy ember mun- [ kájának teljes lefoglalására, ha nem adna erőt és ; kedvet hozzájuk .az, hogy szeretettel végzik, s amint i Széchenyi mondotta; a szeretettel végzett munka | mindig a legkönnyebb, mert ahol a munka már tér- j hessé válna, ott kezdődhet a szórakozás. Mindennek a meggondolása adja nekünk- a bátor- : ságot, hogy a Kegyelmes Urat a Független Budapest | hasábjain ismételten megszólaltassuk. A nagy, négy- l hónapos politikai szünet megkezdésié előtt mindenkit I érdekel, hogyan vélekedik a miniszterelnök helyettese az ország gazdasági helyzetéről, a magyar életről s mindama kérdésekről, amelyek ma a magyar élet eredőjét jelentik. Hiszen ma annyira össze vannak kapcsolva az egyes társadalmi osztályok érdekei, hogy egyik kárára sem lehet valamit elkövetni, anélkül, hogy a többi is kárt ne szenvedne vagy a hasznos intézkedések áldásából ne részesülne. Építő agrárpolitika Ezt a kegyelmes úr is teljes mértékben a maga felfogásának vallja. De nemcsak ,a magáénak-: az egész kormányénak is. — A kormány gazdaságpolitikájának alapjellege — mondja — -az építő agrárpolitika. Ez sosem jelent s nem is jelenthet egyoldalúságot, vagy egy osztály kivételes érdekét. Ha a kormány igyekszik is széleskörű reformpolitikával aktív agrárpolitikát folytatni, de minden cselekvésünket az a cél irányítja, 'hogy a mezőgazdaság fejlesztése az egész magyar közgazdasági élet javát szolgálhassa■ Ezért nem indokolt az a beállítás, mintha a mi agrárpolitikánk túl .sok volna. Ez tévedés, vagy a helyzet nem ismerése. Magam, aki a földművelésügy élén állok, sosem tudnék olyan elfogult lenni, hogy minden cselekvésemben, reformban és újításban az országos érdekek kérdését figyelmen kívül tudnám hagyni. Meggyőződésem, hogy az egyoldalúság nem szolgálna egyetemes nemzeti érdeket, de merem mondani: még igazi gazdaérdekeket sem. Mert nézzük csak, hogyan is áll a helyzet valójában? „JMem osztályérdeket szolgálunk, hanem egyetemes nemzeti érdeket** — Nehéz, súlyos feladat hárul a kormányra, mikor az agrártermelés igen mélyre lesüllyedt árait államközi szerződésekkel, kompenzációs megállapodásokkal, sőt olykor a belföldi fogyasztás megterhelésével is javítani akarja. De nem szabad felednünk, hogy ez nem kizárólagosan agrár érdek. Ne feledjük mit jelent egész közgazdasági életünkre, ha a legszámottevőbb fogyasztóréteg vevőképessé válik. De a gazdasági szempontok mellett a kérdés szociális oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni s hogy ezt mennyire szolgálni akarja a kormány, az kitetszik abból is, hogy nem merev formákhoz ragaszkodik, hanem teljes megértést tanúsít minden vér leménnyel szemben a reformok tekintetében, ami szintén arra vall, hogy nem osztályérdeket akarunk szolgálni, hanem egyetemes nemzeti érdekeket. — Hogy a mai viszonyok — melyek világszerte az önellátás gondolatát hozták előtérbe — milyen különös és szokatlan lépéseket tesznek szükségessé, arra csak eg'yetlen példát kell felhoznom, amelyben szinte adva van a mai gazdasági élet tükörképe. Roosevelt, — az Amerikai Egyesült Államok elnöke — a. jelen termelési évben 40 millió dollárt adott azon gazdáknak, akik hajlandók voltak búzatermelésüket csökkenteni s más termelési ágra áttérni. Persze, a támadások nem maradtak el s itt is elhangzottak a. vádak az »egyoldalii agrár« támogatásról és a »kidobott haszontalan pénzfecsérlésről«. — De nem gondolták meg' a vádaskodók, 'hogy a 40 millió dollár hányszorosa, térült meg azon az ártöbbleten, amely a kínálat csökkenése következtéken szükség szerint előállott. Sőt tovább kell mennem s inog kell állapítanom, hogy az elnök intézkedése más osztályok helyzetére is előnyös
