Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-17 / 24. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 június 17 24. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel •gyütt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilionban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az első év Elmúlt egy év: Budapest történetének egy olyan fejezete, amelyet külön, kiemelkedő betűkkel fog megörökíteni a főváros krónikaírója. Ebben az esztendőben többet végzett el a főváros, mint sok-sok má.s évben együttvéve: az 1935—36-ik törvényhatósági esztendő hosszú évekre megalapozta a főváros jövendőjét és eldöntött számos olyan nagyon nagyjelentőségű kérdést, amelyeknek megoldásától félve hiízód- tak félre az elmúlt esztendők során. Ez a rendkívüli esztendő elválaszthatatlanul ösz- sze van kapcsolva a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének bevonulásával a főváros életébe. Most múlt egy éve annak, hogy a törvényhatósági választásokon a főváros közönsége a Gömbös Gyula zászlaja és Zsit- vay Tibor vezetése alatt harcba indult fővárosi pártot nagy diadiaihoz juttatta, a törvényhatóság döntő tényezőjévé tette. Hogy mit jelentett ez az esemény a fővárosra és a polgárság egyetemére nézve, azt elmondják azok az események, amelyek a közelmúltban zajlottak le és amelyek évtizedekre emlékezetessé teszik ezt az elmúlt évet. Ha Petőfi büszkén mutat- I hatott rá március 15-ről szóló versében arra, hogy egyetlen napon többet végzett, a magyar ifjúság, mint nagyapáink és apáink évszázadok alatt, úgy a Nemzeti Egység jegyében 'munkára sorakozott hadsereg cdmondhatja, hogy szebb, nagyobb és döntőbb kihatású munkát indított ei és fejezett be ebben az egyetlen évben, mint mások évtizedek alatt. Nincs terünk arra ezen a helyen, hogy a NÉP fővárosi szervezetének páratlan munkáját ismertessük: nincs is szükség erre, hiszen a legnagyobb nyilvánosság előtt ment végbe ez a munka. Csak egyetlen tényezőre mutatunk itt rá: az üzempolitikai bizottság életrehívására, Zsitvay Tibornak erre a klasszikus elgondolására, amely, testté válván, irányítója lett Budapest egész vagyonának, életének, jövőjének. Mert Budapest anyagi biztonsága az üzemeken nyugszik és amikor a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének kezdeményezésére a bizottság megalakult és dolgozni kezdett, akkor új, szilárdépítményű vágányokra terelődött Budapest biztonságának robogó vonata. Amikor most esztendeje a NÉP bevonult a városházára, nem a legjobb indulattal fogadták a törvényhatóság pártjai. Bizalmatlanság vette körül, diktatórikus gyanúsítgatások keltek szárnyra, ismeretlen helyekről, ismeretlen céllal. A NÉP fővárosi szervezete nem reagált a vádakra, ehelyett elkezdett — dolgozni. Dolgozni: olyan erővel, oly komolysággal, tudással és felkészültséggel, ami páratlan a fővárosi pártok történetében. A legkisebb kérdésekben épúgy, mint a legnagyobbakban bámulatos hozzáértésről tettek tanúságot a fővárosi szervezet tagjai. Nem ököllel, nem hangos jelszavakkal, demagógiával, vagy szemfényvesztéssel: munkával hódítottak. Ez a férfias komolyság, lelkiismeretes felkészültség és szívós munka volt a válasz az inszdnuációkra és a főváros közönsége rövid idő alatt rájött arra, hogy a NÉP fővárosi képviselete nemcsak megtartotta mindazt, amit a választóknak ígért, hanem többet, sokkal töb- | bet adott annál. A Nemzeti Egységnek a Városháza életében való megjelenése megteremtette a főváros életének lelki egységét. Enélkül nem is lehetett volna elvégezni azt a bámulatos munkát, aminek az elmúlt törvényhatósági év volt a szemtanúja. Folyt a munka a városházán és folyt a munka a párt belső életében: példátlan, minden erőt megfeszítő csodálatos munka. Minden Budapestért, a város nagyságáért, jólétéért, szebb jövőjéért, a lakosság egyetemének javáért. Részt vett ebben a munkában a Független Budapest is, mint a Nemzeti Egység nagy gondolatának hűséges szolgája és fővárosi szervezetének hivatalos lapja. Elismerte ezt a munkánkat a. párti , nemes vezetője, Zsilvay Tibor is, amikor meleghangú , levelében méltatta a nagy célok érdekében végzett ; munkánkat. Nem. hivalkodunk vele, mert csak kötelességünket teljesítettük. De mégis őszinte hálát érzünk, amikor látjuk, hogy munkánk méltánylásra talál azon az előkelő helyen, amelynek elismerése egyik legszebb jutalma az újságírói munkának. Már csak néhány hét és befejeződik a törvény- ( hozási ciklus. A munka azonban nem szűnik meg, ! szakadatlanul megy tovább, mintahogy az élet se szűnik meg egyetlen pillanatra sem. A Nemzeti \ Egység fővárosi szervezete folytatja a nagy alkotó | munkát, ugyanazzal a lelkesedéssel, önzetlenséggel, és pártatlan felülemelkedettséggel, amelyet a fiatal párt most esztendeje indított el. Sztranyavszky Sándor* a magyar képviselőház elnöke s „ttz. a munka, ami hónapok óta Budapest háztartási egyensúlyának biztosításáért minden párt együttműködésével folyt, lelkes elismerésre késztet minden magyar embert“ M parlament évéről, a politikai helyzetről, a főváros nagyszerű munkásságáról és Gömbös Gyuláról nyilatkozik a Független Budapestnek Még a jellegzetes szőnyegek nyugodt mozdulatlanságban párosítanak a tágas folyosókon, még a személyzet megfeszült figyelemmel és katonás fegye- ! lemmel gurög'-forog, a telefon csengők sűrűn fel-fel i berregnek, a kapus még várja a t. Ház kegyelmes ! gazdáját, aki minden pillanatban megjöhet, még a I titkári hivatal asztalai roskadásig telvék levelekkel j és különböző értesítésekkel, a fogadóteremben is ele- | vi n élet és sürgés-forgás folyik és mégis . . . Mégis j valami különös hangulat, aminek talán neve sincs, azt érezteti a belépővel, hogy mindez az utolsó mozdulat, már talán csak az utolsó rezgés, mielőtt az óriási gépezet megállana s négyhónapos szünetét megkezdené a magyar törvényhozás háza. Ha valami jellemezheti agrárius mivoltunkat, úgy talán ez a nyári szünet jellemzi a leghívebben, amikor a törvényhozó urak legtöbbjéből kiütközik a gazda. A természet nagy politikája az egység, az az áldott egység, amely csak a munkát ismeri el egyenlő tényezőnek — s a beszédet ráhagyja a pacsirtákra, a rigókra és a fülemülékre. Igen, az igazi egység ott érlelődik az aranykalászos magyar síkság végtelen búzatábláin s minden gazda arcát egy fokkal színesebb pírral futja be az az öröm hír, hogy oly sok év keserves csalódása után . végre a tavaszi ígéretek nyári valósággá vádnak és I meg is testesülnek a telt zsákok gazdagságában. Sarkal a vágy, hogy ez alkalommal búcsúzóul ; még egyszer megszólaltassam a Független Budapest \ hasábjain a magyar nagygazdát, aki nógrádmegyei j birtoka mellett a képviselőházat is kormányozza, de J akiből minden politikai elfoglaltsága mellett mégis | mindig kitör a gazda, jelezve, hogy ez az igazi lé- ! nyege, mert ha politika nélkül meg is tudna lenni, j de már föld nélkül, gazdálkodás nélkül aligha. S most már csak órák kérdése, hogy szabaddá | legyen ő is, a kegyelmes úr, a Ház elnöke. Ha még aktákat intéz is el s ha még intézkedik is a távolléte alatt elintézendő ügyekben, de már szeme ragyogásában benne van a vidéki földesúr öröme, amikor végre megszabadulva hivatala kötelmeitől, a magáé, a gazdaságáé, a földjéé, a kúriájáé lehet. És ezt meg is mondom a kegyelmes úrnak, mikor hellyel kínál meg elnöki fogadó szobája kis asztala mellett. Mosolyog. ság védője, jelezni kívánom, hog’y az a hatalom, ami elszakadt a néptől s nem a népben gyökerezik, gyökértelen virág, ami legfeljebb csak ideig-óráig virágozhat. Nincsen sem lét- jogosultsága, sem életlehetősége. — Ennek a felfogásomnak akarok kifejezést adni azzal is, hogy a nagy parlamenti szünet megkezdése előtt be szoktam járni községeimet, amint hogy meglátogattam kerületem népét rendesen az őszi törvényhozási munka megkezdése előtt is. Kifejezésre akarom juttatni ezzel, hogy hatalmunk forrása a népakarat, hogy mi politikai munkásságunkkal csak azt akarjuk ! elérni, hogy igazoljuk is ezt a népakaratot. S azok, akik itt folyton diktatúra veszedelmekről beszélnek, elfeledik, hogy voltaképpen engem, mint a Ház elnökét, parittyáznak ezzel az oktalan váddal, hiszen a törvényhozás elnöke lévén, a parlamentarizmus egyik megszemélyesítője is vagyok. S ha e minőségemben bármilyen diktatórikus törekvést vennék észre s abból a magam személyére nem vonnám le a következtetést, az részemről csak olyan bűn volna, mintha a pap a hitét elveszítve, — továbbra is az oltárt akarja szolgálni. — Már pedig, aki egyéniségemet ismeri, fel sem teheti rólam, hogy én ehhez a szerephez odaadnám magamat s azt a múltamat, mely a parlamentáris kormányzás szolgálatában telt el Tisza István idejétől, azaz. kora ifjtí- ságomtól mindmáig, mikor már a fehér hajszálak sok-sok tapasztalatról beszélhetnek. — Ez csak biológiai jelenség — vetem közbe a meggyőződés udvariasságával —• aminek a lélekhez semmi köze. Mert ebben aztán igazán irígylésreméltó kivételt jelentesz. Hiszen olyan ruganyos, mozgékony vagy, hogy a keresztlevél szerinti fiatalság is megirigyelhetné. Csend. Egy nesztelen és önkénytelen sóhaj, ami azt látszik kifejezni, hogy az évek suhanó röptét még a mentelmijog sem tudja lassítani, ha a kiváltságos | férfi, nagykorúságának első idejében tudta is azt j magának megszerezni, mint ahogy Sztranyavszky I Sándor megtudta cselekedni. £íjy év mérlege — Megengeded, kegyelmes uram, — hogy most amikor egy politikai óv mérlegkészítéséről folyik a szó, feitegyem Hozzád, mint a parlament elnökéhez i a kérdést: Milyennek találod ezt az évet? Mennyi I benne a plusz és mennyi a mínusz a nemzet életének kettős könyvvitelben? Mi az, ami felvidít és reménynyel tölt el a magyar jövendővel szemben s mi az, ' amit elszomorítónak találsz“? A kegyelmes úr egy pillanatra gondolatokba mé- lyedten néz maga elé, mintha visszaemlékezéseiből akarná az óv képét megrajzolni önmagának. Aztán így szól: — Nem a parlamenttel kezdem, hiszen a parlament még' önmagában nem minden, csak ennek a »mindennek«. a visszaverődése, tükröződése. Altot igazán érezhettem a magam magyarságának az erejét: az az idei mezőgazdasági kiállítás volt, amelyet a gazda szemével néztem s megállapítottam, hogy szinte elpusztíthatatlan az az őserő, ami bennünk van s ami szinte elpusztítha- tatlanná tesz bennünket. Mert nem hiszem, hogy szomszédaink bárme— Ott még nem tartunk. Ha be is zárul a Ház, akkor is csak a Ház elnöke jutott szabadsághoz, de nem egyken a képviselő is. S hogy az időt jobban ki tudjam használni, a párnapos parlamenti szünetet használom tehát fel arra, hogy képviselői hivatásomnak is eleget tegyek és kerületem községeit meglátogassam. Egyikben, Mátr aver eb élyen beszédet is mondtam, hogy híveimet a politikai helyzetről tájékoztassam s az időszerű kérdéseket velük megbeszéljem. „Mines diktatúra !** — Igazán szép gesztus, — mondom — hogy még a hosszú politikai év után is kerületedre gondolsz, jóllehet mindenki tudja, hogy mennyire rászolgáltál a pihenésre. Azt hiszem, párthíveid is tudatában vannak e kitüntető cselekedetnek, van-e ebben szándékosság részedről, kegyelmes uram? Gondolkodás nélkül adja meg a feletet kérdésemre. Van, igenis van. Ebben az időben, ami- i kor szükség és indok nélkül annyit fecsegnek ! diktatúrákról nálunk, ón, mint a törvényhozás j feje s így természetszerűleg az alkotmányos- ;
