Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-10 / 23. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 június 10 23. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Dr. BARCZY ISTVÁN I // A „Független Budapest részére írta: LIBER ENDRE ALPOLGÁRMESTER A történetíró a maga adatait rendesen kútfor- rásokból, leírásokból, vagy szájhagyományokból veszi. Ezeknek az adatoknak az alapján iparkodik mindenkor a valóságot megállapítani. Amikor én a főváros történetének egyik rendkívül érdekes és nevezetes évfordulójáról kívánok megemlékez,ni, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell kút- forrásokra támaszkodnom, sem régi leírásokhoz, vagy száj hagyomány okhoz fordulnom, mert az eseményeknek közvetlen szemlélője voltam és közvetlen tapasztalataim alapján lehetek az eseményeknek krónikása. Harminc éve annak, hogy a főváros törvény- hatósági bizottsága új polgármestert választott; az új polgármester az alig negyvenéves Bárczy István volt, aki polgármesterré történt megválasztása előtt, mint tanácsnok, a főváros tanügyi osztályának volt a vezetője. Az új polgármester a fővárosnak egyik legnépszerűbb embere volt, közszeretet övezte addigi munkásságát is, nagy tehetségét és alkotó erejét mindenki elismerte és éppen ez volt az indoka annak, hogy az ő tettrekészségé- től sokat vártak és mindenki bizton hitte, hogy az új polgármester a mindjobban és jobban fokozódó magyar fővárost az európai világvárosok nívójára fogja emelni. Harminc évvel ezelőtt az úgynevezett boldog békeidőket éltük, de bizony ezek az idők is megkívánták azt, hogy aki eredményeket akart elérni, energikus, kitartó munkával, ifjabb és újabb elgondolásokkal és csüggedést nem ismerő vasakarattál dolgozzon a köz érdekében. Ma úgy gondolunk vissza ezekre a szép időkre, mintha akkor minden ember boldog megelégedésben élte volna le élete napjait, holott azoknak az időknek is megvoltak a maguk bajai, megvoltak a nehézségek és a folyton fokozódó igények kielégítése ugyancsak sok gondol okozott annak a férfiúnak, aki magára vállalta egy nagyváros lakossága ügyeinek az intézését. Amikor 1906 június havában Bárczy Istvánt polgármesterré választották, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az ő első titkára lehettem és így volt alkalmam nemcsak az ő hivatali munkáját, do az ő nemes egyéniségét, szociális érzését, a főváros minden lakója iránt érzett őszinte, igaz sze- retetét, az alkalmazottak megbecsülését és szülővárosa iránt benne élő ragaszkodó hűségét nap-nap után megfigyelni és megismerni. Most, harminc év Titán, őszinte hálával és ragaszkodó szeretettel újítom lel azokról az időkről való emlékeimet. Akkor még mint fiatal tisztviselő, tisztviselőtársaimmal együtt nemcsak a polgármestert tiszteltük Bárczy Istvánban, nemcsak a tisztviselők igazi jóakaróját, hanem tiszteltük benne azt a férfiút, akit mi mindnyájan mesterünknek tartottuk,- 'akiknek vassz-orgalma, erős akarata és a köz érdekében folytatott tevékeny és eredményes munkássága mindnyájunk szemében mint követendő példa állott. Évek bosszú során át voltam közvetlen szemlélője az ő önzetlen, áldozatkész, nagyszabású munkájának és büszkén hivatkozom arra, hogy később is, amikor a törvényhatóság bizalma engem már magasabb hivatali állásba emelt, sok nehéz kérdés megoldása előtt felidéztem emlékezetemben az én régi gazdámnak, az én tanítómesteremnek a példáját, az ő elgondolásait, az ő munkájából szerzett gyakorlati tapasztalatokat, és igen gyakran ezeknek a számbavételével irányítottam a magam hivatali tevékenységét. Ha talán ma már kevesen is vagyunk azok, akik az, ő tanítványai voltunk, de meg vagyok győződve arról, hogy akik az ő munkáját ismerték, annak értékét mindig' meg tudták becsülni és hivatali szolgálatukban ennek az értéknek mindenkor hasznát is tudták venni. Bárczy Istvánnak rendkívül nagy érdeme volt az, hogy az ő ezerféle munkájában mindig' nagy tapintattal tudta kiválogatni az ő munkatársait, viszont azokat, akiknek a munkáját elismerte, bizalmával mindig kitüntette, ami mindenesetre nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ő munkatársai, bármilyen nehéz problémák kerültek is megoldásra, mindig hűségesen és szeretettel teljesítették a rájuk bízott nehéz feladatokat. Megértő és igazságos ember volt, akinek apró ténykedései éppúgy, mint nagy eredményei, tanúbizonyságot tettek arról, hogy nemcsak jó polgármester, hanem egyúttal érző szívű ember volt, a kisemberek ügyes-bajos dolgaival is nagy szeretettel foglalkozott, mindenkin segíteni igyekezett, amit különben az ő nagy szociális alkotásai is méltóképpen1 igazolnak. Tulajdonképpen egy 'párthoz sem tartozott. A maga. egyéni meggyőződését iparkodott mindig érvényre juttatni és ez volt a magyarázata annak, hogy egy-egy nagyjelentőségű ügynek a keresztülvitelét a közgyűlésnek mindig más és más többséggel tudta biztosítani. Az autonómiát a legnagyobb tiszteletben tartotta és az ő idejében kéthetenként tartott törvényhatósági közgyűléseken sokszor szólalt fei, meggyőző érvelésével sokszor nagy vitáknak tudta elejét venni és fogadtatta el előterjesztéseit. Én akkoriban a közgyűlések gyorsírója is voltam, sok beszédet sztenografáltam és mindig csodálkozással állapítottam meg éleselméjű replikáit, rendkívül széles látókörre valló okfejtéseit, az egyes ünnepélyes alkalmakkor elmondott beszédei pedig mindig| nagy hatással voltak nemcsak a közgyűlés tagjaira, de a székesfőváros közönségére is. Az ő polgármestersége a hozzáfűzött várakozásoknak mindenben megfelelt, az ő nagyszabású alkotásaival sikerült a magyar fővárost nemcsak nagy arányokban fejleszteni, de azt valóban az európai világvárosok nívójára emelni. Naggyá tette ezt a mi fővárosunkat, súlyos gazdasági kérdések megoldásával. naggyá tette az ő szociális elgondolásainak megvalósításával, számos különböző pompás kulturális iutézmény ólétrehívásával, széppé tette az ő különleges egyéni • művészi ízlésének a gyakorlati' életbe való átültetésével; a nagyüzemek községesítésével, valamint új községi üzemek megteremtésével a főváros lakossága részéve a biztosabb és jobb megélhetésnek az alapjait igyekezett lerakni. Vagy ki merné ma már, bizonyos történeti távlatból szemlélve az eseményeket, kétségbe vonni azt, hogy az általa létesített Községi Élelmiszerárusító Üzem a háború nehéz éveiben, a forradalmak alatt és az azt követő időkben nem rendkívüli módon állott-e a lia- tóságuak és a főváros lakosságának egyaránt a szolgálatára. A fővárosi alkalmazottak pedig mélységes hálával gondolnak vissza anyagi helyzetük megjavítása érdekében tett intézkedéseire, a tisztviselők, tanárok, tanítók, ideiglenes hivatalnokok és altisztek státuszának a modern kor igényelnek megfelelő rendezésére, a nyugdíjszabályzatnak a megváltozott idők szellemének megfelelő megalkotására, — mert ezekkel az intézkedésekkel az alkalmazottak részére nemcsak jobb megélhetésüket és megfelelő előmenetelüket biztosította, de biztosította részükre szolgálati idejük után való kielégítő ellátásukat is. Az alkalmazottak helyzetének ilyen módon való megjavítása mindenesetre előnyösen befolyásolta azt a becsületes és jó munkát, amit ő minden munkatársától jogosan megkövetelt és elvárt. 1916-ban polgármesterségének tízéves évfordulóját ünnepeltük — bár egyáltalában nem volt az ünneplések embere — s ezt az alkalmat nemcsak a főváros sajtója, de az, egész lakosság is örömmel és lelkesedéssel használta fel arra, hogy hozzá, való őszinte szeretetének és igaz, ragaszkodásának méltó kifejezést adjon. Őszintén megvallom, hogy ez alkalommal éppen azért nem kívánom Bárczy István polgármester hivatali munkásságát közelebbről és részletekben méltatni, mert húsz évvel ezelőtt ebből az alkalomból, ennek a lapnak hasábjain foglalkoztam az ö nagyszerű hivatali ténykedéseivel és talán ismétlésekbe kellett volna bocsátkoznom, ha ismét ezt a témát választottam volna. Úgy érzem, hogy az ő polgármesterré választásának harminc, éves évfordulóját akkor ünnepelem meg a legméltóbban, ha az ő nagyszabású és ilyen cikk keretében fel sem sorakoztatható hivatali munkája méltatásának ez alkalommal való mellőzése mellett, az, események és eredmények felemlítése nélkül, pusztán az egyéni megemlékezésnek egészen szubjektív módon adok kifejezést és ezeknek az- emlékeknek az alapján hívom fel a főváros lakosságának figyelmét arra. hogy ezt a nevezetes évfordulót mindenki szíve szerint, de mindenesetre a főváros egyik legnagyobb polgármesterének kiváló és alkotásokban olyan gazdag munkásságához méltó módon ünnepelje meg. Harminc év távlatából talán köny- nyebb megítélni az eseményeket, nyugodtál)!) lelki- ismerettel mondhatunk bírálatot, és ha nyugodt lelkiisnierettel akarunk bírálatot mondani, ez a bírálat mindeneseire csak az igaz kötelességteljesítés felemelő érzésével töltheti el azt a kiváló férfiút, akinek nagyszabású és értékes munkásságáról a bírálat elhangzik.
