Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-10 / 23. szám

HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 június 10 23. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Dr. BARCZY ISTVÁN I // A „Független Budapest részére írta: LIBER ENDRE ALPOLGÁRMESTER A történetíró a maga adatait rendesen kútfor- rásokból, leírásokból, vagy szájhagyományokból veszi. Ezeknek az adatoknak az alapján iparkodik mindenkor a valóságot megállapítani. Amikor én a főváros történetének egyik rendkívül érdekes és ne­vezetes évfordulójáról kívánok megemlékez,ni, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell kút- forrásokra támaszkodnom, sem régi leírásokhoz, vagy száj hagyomány okhoz fordulnom, mert az ese­ményeknek közvetlen szemlélője voltam és közvet­len tapasztalataim alapján lehetek az eseményeknek krónikása. Harminc éve annak, hogy a főváros törvény- hatósági bizottsága új polgármestert válasz­tott; az új polgármester az alig negyvenéves Bárczy István volt, aki polgármesterré történt meg­választása előtt, mint tanácsnok, a főváros tanügyi osztályának volt a vezetője. Az új polgármester a fővárosnak egyik legnépszerűbb embere volt, köz­szeretet övezte addigi munkásságát is, nagy tehet­ségét és alkotó erejét mindenki elismerte és éppen ez volt az indoka annak, hogy az ő tettrekészségé- től sokat vártak és mindenki bizton hitte, hogy az új polgármester a mindjobban és jobban fokozódó magyar fővárost az európai világvárosok nívójára fogja emelni. Harminc évvel ezelőtt az úgynevezett boldog békeidőket éltük, de bizony ezek az idők is meg­kívánták azt, hogy aki eredményeket akart elérni, energikus, kitartó munkával, ifjabb és újabb elgon­dolásokkal és csüggedést nem ismerő vasakarattál dolgozzon a köz érdekében. Ma úgy gondolunk vissza ezekre a szép időkre, mintha akkor minden ember boldog megelégedésben élte volna le élete napjait, holott azoknak az időknek is megvoltak a maguk ba­jai, megvoltak a nehézségek és a folyton fokozódó igények kielégítése ugyancsak sok gondol okozott annak a férfiúnak, aki magára vállalta egy nagy­város lakossága ügyeinek az intézését. Amikor 1906 június havában Bárczy Istvánt pol­gármesterré választották, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az ő első titkára lehettem és így volt alkalmam nemcsak az ő hivatali munká­ját, do az ő nemes egyéniségét, szociális érzését, a főváros minden lakója iránt érzett őszinte, igaz sze- retetét, az alkalmazottak megbecsülését és szülő­városa iránt benne élő ragaszkodó hűségét nap-nap után megfigyelni és megismerni. Most, harminc év Titán, őszinte hálával és ragaszkodó szeretettel újítom lel azokról az időkről való emlékeimet. Ak­kor még mint fiatal tisztviselő, tisztviselőtársaim­mal együtt nemcsak a polgármestert tiszteltük Bárczy Istvánban, nemcsak a tisztviselők igazi jó­akaróját, hanem tiszteltük benne azt a férfiút, akit mi mindnyájan mesterünknek tartottuk,- 'akiknek vassz-orgalma, erős akarata és a köz érdekében foly­tatott tevékeny és eredményes munkássága mind­nyájunk szemében mint követendő példa állott. Évek bosszú során át voltam közvetlen szemlé­lője az ő önzetlen, áldozatkész, nagyszabású mun­kájának és büszkén hivatkozom arra, hogy később is, amikor a törvényhatóság bizalma engem már magasabb hivatali állásba emelt, sok nehéz kérdés megoldása előtt felidéztem emlékezetemben az én régi gazdámnak, az én tanítómesteremnek a példá­ját, az ő elgondolásait, az ő munkájából szerzett gyakorlati tapasztalatokat, és igen gyakran ezek­nek a számbavételével irányítottam a magam hiva­tali tevékenységét. Ha talán ma már kevesen is vagyunk azok, akik az, ő tanítványai voltunk, de meg vagyok győződve arról, hogy akik az ő mun­káját ismerték, annak értékét mindig' meg tudták becsülni és hivatali szolgálatukban ennek az érték­nek mindenkor hasznát is tudták venni. Bárczy Istvánnak rendkívül nagy érdeme volt az, hogy az ő ezerféle munkájában mindig' nagy ta­pintattal tudta kiválogatni az ő munkatársait, vi­szont azokat, akiknek a munkáját elismerte, bizal­mával mindig kitüntette, ami mindenesetre nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy az ő munkatársai, bármilyen nehéz problémák kerültek is megoldásra, mindig hűségesen és szeretettel teljesítették a rájuk bízott nehéz feladatokat. Megértő és igazságos em­ber volt, akinek apró ténykedései éppúgy, mint nagy eredményei, tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem­csak jó polgármester, hanem egyúttal érző szívű ember volt, a kisemberek ügyes-bajos dolgaival is nagy szeretettel foglalkozott, mindenkin segíteni igyekezett, amit különben az ő nagy szociális alko­tásai is méltóképpen1 igazolnak. Tulajdonképpen egy 'párthoz sem tartozott. A maga. egyéni meggyőződését iparkodott mindig ér­vényre juttatni és ez volt a magyarázata annak, hogy egy-egy nagyjelentőségű ügynek a keresztül­vitelét a közgyűlésnek mindig más és más többség­gel tudta biztosítani. Az autonómiát a legnagyobb tiszteletben tartotta és az ő idejében kéthetenként tartott törvényhatósági közgyűléseken sokszor szólalt fei, meggyőző érvelésével sokszor nagy vitáknak tudta elejét venni és fogadtatta el előterjesztéseit. Én akkoriban a közgyűlések gyorsírója is voltam, sok be­szédet sztenografáltam és mindig csodálkozással ál­lapítottam meg éleselméjű replikáit, rendkívül szé­les látókörre valló okfejtéseit, az egyes ünnepélyes alkalmakkor elmondott beszédei pedig mindig| nagy hatással voltak nemcsak a közgyűlés tagjaira, de a székesfőváros közönségére is. Az ő polgármestersége a hozzáfűzött várakozá­soknak mindenben megfelelt, az ő nagyszabású alko­tásaival sikerült a magyar fővárost nemcsak nagy arányokban fejleszteni, de azt valóban az európai világvárosok nívójára emelni. Naggyá tette ezt a mi fővárosunkat, súlyos gazdasági kérdések megoldásá­val. naggyá tette az ő szociális elgondolásainak megvalósításával, számos különböző pompás kultu­rális iutézmény ólétrehívásával, széppé tette az ő különleges egyéni • művészi ízlésének a gyakorlati' életbe való átültetésével; a nagyüzemek községesí­tésével, valamint új községi üzemek megteremtésé­vel a főváros lakossága részéve a biztosabb és jobb megélhetésnek az alapjait igyekezett lerakni. Vagy ki merné ma már, bizonyos történeti távlatból szem­lélve az eseményeket, kétségbe vonni azt, hogy az általa létesített Községi Élelmiszerárusító Üzem a háború nehéz éveiben, a forradalmak alatt és az azt követő időkben nem rendkívüli módon állott-e a lia- tóságuak és a főváros lakosságának egyaránt a szol­gálatára. A fővárosi alkalmazottak pedig mélységes hálával gondolnak vissza anyagi helyzetük megja­vítása érdekében tett intézkedéseire, a tisztviselők, tanárok, tanítók, ideiglenes hivatalnokok és altisz­tek státuszának a modern kor igényelnek megfelelő rendezésére, a nyugdíjszabályzatnak a megváltozott idők szellemének megfelelő megalkotására, — mert ezekkel az intézkedésekkel az alkalmazottak részére nemcsak jobb megélhetésüket és megfelelő előmene­telüket biztosította, de biztosította részükre szolgá­lati idejük után való kielégítő ellátásukat is. Az al­kalmazottak helyzetének ilyen módon való megjaví­tása mindenesetre előnyösen befolyásolta azt a be­csületes és jó munkát, amit ő minden munkatársától jogosan megkövetelt és elvárt. 1916-ban polgármesterségének tízéves évforduló­ját ünnepeltük — bár egyáltalában nem volt az ün­neplések embere — s ezt az alkalmat nemcsak a fő­város sajtója, de az, egész lakosság is örömmel és lelkesedéssel használta fel arra, hogy hozzá, való őszinte szeretetének és igaz, ragaszkodásának méltó kifejezést adjon. Őszintén megvallom, hogy ez alka­lommal éppen azért nem kívánom Bárczy István polgármester hivatali munkásságát közelebbről és részletekben méltatni, mert húsz évvel ezelőtt ebből az alkalomból, ennek a lapnak hasábjain foglalkoz­tam az ö nagyszerű hivatali ténykedéseivel és talán ismétlésekbe kellett volna bocsátkoznom, ha ismét ezt a témát választottam volna. Úgy érzem, hogy az ő polgármesterré választá­sának harminc, éves évfordulóját akkor ünnepelem meg a legméltóbban, ha az ő nagyszabású és ilyen cikk keretében fel sem sorakoztatható hivatali mun­kája méltatásának ez alkalommal való mellőzése mellett, az, események és eredmények felemlítése nél­kül, pusztán az egyéni megemlékezésnek egészen szubjektív módon adok kifejezést és ezeknek az- em­lékeknek az alapján hívom fel a főváros lakosságá­nak figyelmét arra. hogy ezt a nevezetes évfordulót mindenki szíve szerint, de mindenesetre a főváros egyik legnagyobb polgármesterének kiváló és alko­tásokban olyan gazdag munkásságához méltó módon ünnepelje meg. Harminc év távlatából talán köny- nyebb megítélni az eseményeket, nyugodtál)!) lelki- ismerettel mondhatunk bírálatot, és ha nyugodt lelkiisnierettel akarunk bírálatot mondani, ez a bí­rálat mindeneseire csak az igaz kötelességteljesítés felemelő érzésével töltheti el azt a kiváló férfiút, aki­nek nagyszabású és értékes munkásságáról a bírálat elhangzik.

Next

/
Thumbnails
Contents