Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-27 / 21-22. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 május 27 21—22. szám pJ Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST. V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Vissza az önkormányzathoz Június 2-án bevégződik a főváros életének egy külön fejezete: a szanálási periódus. Az 1934. évi fővárosi törvénymódosítás két esztendőben állapította meg a szanálás időszakát és ez a két év most jár le, pünkösd ünnepén. Pünkösd után ismét teljes lesz a főváros önkormányzati élete, megszűnik a kivételes rendelkezések hatálya és Sipőcz Jenő szanáló főpolgármesterből egyszerű főpolgármester lesz, minden külön hatalmi epitheton nélkül. Akik ismerik Sipőcz főpolgármesternek az autonómiához való kapcsolatát, lényének az önkormányzati szabadság iránt való olthatatlan ragaszkodását — már pedig ezt Budapest mindenegyes lakója ismeri, — azok tudják, hogy örömnapja lesz Sipőcz Jenőnek az a nap, amikor »le kell mondania«, kivételes hatalmáról. A szanálási intézkedések a kétévi periódus utolsó heteire zsúfolódtak össze. Kétesztendős munka előzte meg azokat a rendelkezéseket, amelyeknek célja újraalapozüi, megerősíteni a főváros gazdasági és pénzügyi helyzetét. Nem volt könnyű feladat, főképpen pedig nem volt népszerű. De Sipőcz Jenő vállalta és elvégezte, anélkül, hogy népszerűségén, azon a tiszteleten és szereteten, amellyel Budapest népe övezi, akár a legcsekélyebb csorbulás is esett volna. Mint ahogy a műtőasztalon fekvő beteg tudja, hogy az operálókéssel előtte álló professzor a segíteni akarás végtelen szeretetével vág az eleven testbe, úgy a magyar főváros lakossága, a főváros mindenegyes tisztviselője is érzi, hogy a műtét csak jóra vezethet, akármilyen fájdalmakkal jár is az. A szanálás tehát megtörtént. Most már felesleges és céltalan azon vitatkozni; szükség volt-e erre a műveletre. Befejezett ténnyel állunk szemben, amelyen változtatni már nem lehet és a mai világpolitikai helyzet megmutatja, hogy a befejezett tények ereje előtt a legnagyobb hatalmasságok is meghajolnak. Keserű volt a pohár, de lenyeltük és most már nem nézünk visszafelé, hanem csak előre. Nem érdekel bennünket, hogy mi volt, hanem csak az, hogy mi lesz. Meggyógyul-e a műtét után a főváros élete, vagy súlyosodik-e az a baj, amely a szanálási operációt szükségessé tette. Ez pedig a jövő titka és mi nem vagyunk se jövendőmondók, sem mágusok, hogy ezt a titkot meg akarnék fejteni. Az a nap azonban, amely újból teljessé teszi az önkormányzat szabadságát, örömünnepe a fővárosnak. Nem mintha az elmúlt évek súlyosan nehezkedtek volna a törvényhatóság életére, mert hiszen a valóságban, a gyakorlati kivitelben a két esztendő elmúlt anélkül, hogy annak során éreznünk kellett volna a »sújtó kezet«, a kivételes állapot, az alkotmányosságban beállott szünetelés bántó voltát. Minden intézkedés attól függ, miképpen hajtják azt végre: éhben az esetben Sipőcz Jenő főpolgármester kezében volt a végrehajtó hatalom és ezzel mindent meg- mondtunk, ami erre a tárgyra vonatkozik. Amikor most újból visszatér a főváros alkotmányos élete, őszinte hálával tartozik a törvényhatóság a. főpolgármesternek azért, hogy a kivételes állapot íg)J múlt elÉs éppen ez az oka annak, hogy amikor az autonómia szabadságának visszatérését szeretnők ünnepelni, nem érezzük a meghatottságnak és örömnek azt a nagy érzését, amely más esetben elfogna bennünket. Nem éreztük, hogy jogfosztottak lennénk, ia szanáló főpolgármester működésében nem nyilvánult iiieg olyan momentum, amely ellenhatást válthatott volna ki és éppen ezért nem érzünk most se különösebb felszabadulást, lidércnyomás oló-l való fel- lélekzést, a kivételes állapot megszűnésének pillanatában. Nem allelujázunk tehát, nem kondítunk meg ünnepi örömharangokat, teleharéionázviai a v. lúgot, bogy kiszabadultunk a börtönből, egyszerűen azéit nem, mert ezzel nem mondanánk igazat. Ebben a pillanatban csak egyetlen fájó érzésünk van: a fővárosi tisztviselők iránt való együttérzésből falai dó szerétéi érzése. Az elmúlt két év és a legutóbbi két hét a tisztviselőktől vett el legtöbbet. 'Sorozatos leszállítások, csökkentések és megvonások után most érkezett el a mélypontra a főváros tisztviselőinek élete. Hisszük, hogy a közeljövőben ismét megnyílik az út, amely felfelé vezet és reméljük, hogy'a szanálás legelső eredményei után elindulhatunk ezen a felfelé vezető úton. Ebben a hitben zárjuk le a kétesztendős szanálási korszakot. Mikor majd ősszel a régi falainaknekiszegezzük a csákányi ... Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke nyilatkozik a „Független Budapest“-neh a Madách sugárút megépítésének munkaprogramjáról 8 millió pengő az építőipar javára i Minden jelentés egy-egy új ütem, s minden ütem szinte cselekvésnek számol, amelyek egy-egy régi álmot, egy-egy régi tervet léptetnek elő a megvalósulás állomása felé. Beszéljünk nyiltan és kertelés nélkül: magunkat is meglep az, ami köröttünk történik. Az érdem, a kezdési érdeme kétségtelenül Szentig Károly polgármesteré, aki a legnehezebb időben, a legmostohább viszonyok között, csákányt mert emeltetni a Tabánra. Mindenkit meglepett akkoriban Szentig Károly merészsége s gyakran lehetett hallani a panaszt és vádat, hogy éppen Bessenyey Zenó a ]egr0SlSlZabb időben bontatta le a városrészt. De az ő cselekvőképessége nem torpant meg a sablon-érvelések előtt. A kezdeményező: Zsitvay Tibor Szerencsére ez az alkotó vágy lüktette meg a Zsitvay Tibor szivét isi, mikor a NÉP fővárosi szervezetének tanácstermeit megnyitotta a városrendezés kérdése előtt, amivel szinte utat nyitott ennek a nagyfontosságú kérdésnek a közönség érdeklődése felé is, de másrészt azt is el akarta érni és ei is érte, hogg mint Lueger életében a túlfűtött bécsi »Bürger«: a városára méltán büszkélkedhető pesti polgár is öntudatosan vegyen részt városa fejlesztésében és szépítésében. Történelmi valóság, hogy az a nagy kérdés, ami moisiti minden illetékes tényezőt cselekvésre hajt, — hogy miképpen lehetne Budapestet olyan varázslatossá fejleszteni, ami állandósítani tudná a feléje özönlő idegenek kiváncsi érdeklődését — először az Esterházy uccai párthelyiségben, Zsitvay Tibor ajkáról csendült el, hogy azóta testetöltve, megerősödve olyan hatalommá váljék, ami elől nem lehet többé a Kató Bálok tétlenségébe és siiltgalambvárásába visszasüllyedni. Mii mond Bessenyey Zénó A »Független Budapest« munkatársa újólag felkereste Bessenyey Zénót, a Közmunkatanács elnökét, akinek az ajtaja mindig nyitva áll! azok előtt, akik valamely gondolatot hordanak a, fejükben a főváros érdekében és akinek minden gondja és gondolata a szép és hatalmas Nagy- Budapest megteremtése. A legjobban tudnák ezt tanúsítani a Független Budapest olvasói, akiknek annyiszor volt alkalmuk az elnök közvetlen és őszinte nyilatkozatához e lap hasábjain. De sosem volt még olyan derült és szívélyes, mint most, mikor azért kerestük őt fel, hogy a Madách sugárút eldőlt és megoldás elé jutott kérdésének alkalmából üdvözöljük. — Igen. A sugárút! — mondta lelkesen Bessenyey Zénó és hirteleniil elhallgat, mintha a torlódó gondolatok tömegével viaskodna, keresve a legalkalmasabbat, amivel érzéseit a leghűbben és llegrövidebben szólaltathatná meg. —- Ez igazán méltóságod érdeme, — mondom — de ő tiltakozik. — Nem, nem, ezt igazán nem lehet úgy beállítani. Mert mindenki, aki csak érdekelt a dologban, meglette a magáéi. Nem mondom, én is, mindenesetre. Annál szívesebben éts lelkesebben, mert csak fokozta a munkakedvemet, hogy ez az új út — amely egyben a legnagyobb magyar költőóriás nevét fogja viselni — az én munkásságom nyomán nyíljék meg. Ha hiúság is van benne, nem bánom, bevallom. De az olyan hiúság, amelyből a köznek haszna van, az tán nem is elítélendő. Igazi — Igaz, hogyne volna igaz — erősítem meg á helyes megállapítást, hogy felvessem a kérdést. — Az egész ügy- kissé homályos. Azt hiszem nem csak előttem, de a -közönség előtt is. Milyen sokat beszéltek erről a kérdésről a koria.tav,ásszal 1 Mégpedig határozott formában, olyan módon, mintha ezt a kérdést többé háttérbe se lehetne -szorítani, le se .lehetne venni a napirendről. Sok reményt is fűztünk hozzá. Magának az építőiparnak a fellendülését .és a munka- nélküliség csökkentését. Ha jól tudom, több nyilatkozat i-s hangzott el ebben a kérdésben, amely szinte minden kétséget kizárt a m-egvalósuláasal szemben. — Igen, ez így áll. Es egyszerre csak csend lett, — mondja megelőzve engem. — De milyen csend — mondom. Mi volt ennek az oka? És miért került a kérdés most napirendre? A kormány és a pénzügyminiszter megértőén támogatott... Boldogan mondja: — Miért? Csak azért, mert elhárultak azok az akadályok, melyek a tavaszon még utunkban állottak. Megvallom, azóta nem is beszéltem a kérdésről. De nem azért, mintha elejtettem vagy háttérbe szorítottam volna. A magam részéről a kérdést teljesen érettnek találtam a megoldásra s ennek keresztülvitelét programomba is vettem. — De hogy milyen szövevényes a kérdés, azt talán fejtegetnem sem kell azelőtt, aki a viszonyokkal egy cseppet is ismerős. Még- kevésbé azok előtt, akik tudják, hogy hányféle ágazó érdeket kellett itt összeegyeztetnünk. Mosolyogva teszi hozzá: — Pedig már azzal is megvádoltak, hogy célzatosan ejtettem el az út megépítését, mégpedig olyan befolyásokra, -amelyek nem éppen a horogkeresztesek oldaláról jöttek volna felém s amelyeknek én —• éppen zsidóvallású választóimra való tekintettel — engedtem is. Persze, én az effajta vádakon csak mosolyogtam, s közben gyúrtam a harmincéves adókedvezményt, amit most — hála Istennek — el is értünk. — El kell ismernem, hogy a kormány is, a pénzügyminiszter is mindig megértőnek bizonyult s e megérték nélkül még most sem készíthetnénk a csákányt az Orczy-ház lebontására. De most már készíthetjük, hiszen ősszel már meg is kezdjük a munkát. — De ha szabad kérdeznem, méltóságos uram —• vetem közbe — miért még mindig csak ősszel s miért nem előbbi — Adj Uram, de mingyárt, nemde? — feleli jókedvűen. De aztán megmagyarázza: — Minden érdekre tekintettel voltunk. Tekintettel voltunk a telektulajdonosokra, sőt még a lakókra és a kereskedőkre is. Ügy bontjuk -a lebontásra kerülő házakat, hogy ne kelljen minden lakónak egyszerre elköltöznie. A kereskedőkre is tekintettel akarunk lenni, mikor megengedjük, hogy az építkezés idejének tartamára ideiglenes üzleteket építsenek az erre a célra megjelölt úttesten. No igen, mivel -elsősorban is a Közmunkatanács van érdekelve a kérdésben, hiszen az Orczy-ház is, a Károly körút 15. számú ház is a mienk, egy pillanatra
