Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-01 / 13. szám

Budapest, 1936 április 1. 3 Független Budapest n HÉ A Bohóc, mint drámai hős Már a neve is milyen különös: Kóbor s hozzá: Jancsi. Mintha csak a természet is arra utalta volna, hogy kacajt és derűt támasszon mindenütt, ahol csak megjelenik. S a mis Kóborunk nem is szegül ellen ennek a hivatásnak. Mintha csak jókedvű beletörő­dése és megadása, hogy ő ne legyen más, mint csörgő­sapkása ennek a búval bélelt világnak, teljesen ki­elégítette volna. Az a tudat, hogyha többet és mást nem is tehet, de ha legalább arra a néhány percre, amikor a gondtei'helt s az élet nagy cirkuszában el­fáradt emberek beülnek a kisebb, mondjuk így: az igazibb cirkuszba, hogy Jancsi bohóc megnevettesse őket — hát ez a Kóbor Jancsi csakugyan meg is , neveteti a szegényeket — ez már olyan hivatás, amiért érdemes volt születnie. A Városligeti kis név­telen rajongói hálásak is voltak az önfeledt pillana­tokért, amikre Jancsi bohóc csörgősapkája szórta rá a humor verőfényét és napsugarait: Hosszú évekig, sőt lassan évtizedekig tartott ez a szellemi) rokonság a nagyérdemű közönség és Jancsi között s hogy ez a lelki értelemben vett szerelmi vi­szony nem is nélkülözte a reális világ anyagi alap- föltételeit, mi sem bizonyította jobban, mint az a valóság, amely elringatta a maga rózsás álmait egy kis könyvecske kék- és fehérnyomású lapjain, amely­nek virgoncásos betűi elárulták a bankot, amelynek pénzszekrényei a bohóc pénzeit fiaztalták. Bármeny­nyire különösen hangzik is ez, de mégis a valóság az, hogy a csörgősapka e tekintetben a legnyárs- polgáribb gondolatok fedője lett, amely alatt óvato­san számolgatták a kamatos kamatok szaporodó hatványait. Egyszer — amikor már ősz volt a ligetben is, a Kóbor Jcmcsi koponyatarlóin is — fura gondolata támadt Jancsi bohócnak. Mintha csak valami furcsa ördög, kobold vagy dzsin szállta volna meg és elége­detlenné tette volna önmagával. Komor gondolatai voltak Kóbor Jánosnak: — Mi célra vagyok én voltaképpen a világon? Hogy örökké fintorgassam a púderezett pofámat a közönség előtt? S hogy rúzsos szájam széle csóktalan sóvárgásban fonnyadjon bele a megöregedés fáradsá­gába, nem találva soha választ arra, hogy miért is voltam én ezen a világon? Nem, nem. Ez nem jól van így — ezen fordítani kell valahogyan, hogy érezzem az önmagam és a hivatásom célját. Unott lett előtte a bohóckodása és a csörgősapka. A bohóc az élet delének küszöbén beleért a gyümölcs­utáni sóvárgásba s mivel gyümölcstelennek érezte eddigi életét, egy nagy, egy merész, egy férfias el­határozással eldöntötte a maga sorsát, föltevén ma­gában, hogy nem lesz többé se Jancsi, se bohóc. Tőkéje van s így módjában áll, hogy hóitatfordítson elmúlt önmagának s istenhozzádot mondva a fintor­nak, a kócnyelésnek, a csörgősapkának — komoly munkáira adja a fejét. A fiatalság elmúlt — elröp­pent ezzel könnyelmű ledérsége, kacagó derűje. Kóbor János lesz ezután, mint a rendes polgári emberek és dolgozni fog. Tőkéjét mozgósította s vállalatba fektette. És ez — oly fölemelt, oly nagyszerű gondolatnak tűnt fel előtte. Az önmaga fölmag osztódását, életének igazoló szentesítését látta abban, hogy embereknek adhat majd munkát és kenyeret. A boldogság könnye per­gett végig ráncos arcán, mikor azt mondták neki a munkásai: „gazdám“. És az a boldogság teljességéi jelentette az öreg­nek, mikor úgy félfüllel hallotta, hogy az alkalma­zottai á jó szívét és emberszeretét mennyire emle­getik. Ilyenkor kitágult a melle és úgy járt, mint a. fújtató. Azt érezte, hogy mégis csak jó és fölemelő embernek és tegyük hozzá — tőkésnek lenni a vilá­gon. De a boldogsága nem sokáig tartott. Egy napon csak jött az OTI-ember, aztán a gáz-ember, aztán az adószedő. Idézések, felebbezések, szaladgálások, kilin­cselések. És elmondani egy nap tízszer, húszszor, hogy van pénz, csak nem a kasszában, hanem kint­levőségben. Ezzel pedig nem lehet fizetni se adót, se villanyszámlát. Szegény Kóbor János. Szegény János olyan hama­rosan tudta ismételgetni: — Az emberek elszoktak a fizetéstől. Nem fizet­nek. Az az erő, ami félszázados bohóckodás után a. szegény jó Jancsi bohócnak — azaz bocsánat! Jáno­sunknak még megmaradt, — néhány hónap alatt úgy fölemésztődtek, minit az égő gyertya viaszmasszája. S mikor egy napon foglalni jöttek hozzá: ráesz­mélt a maga borzalmas helyzetére. Félévszázad bo­hóckodásának megtakarított vagyonkája eltűnt, meg­semmisült egy komoly vállalkozás egyetlen rövid hónapja alatt. Ez többvolt, mint amit ő elbírhatott. Nagyon el­kedvetlenedett. Meg akart halni. De mivel ma olyan időket élünk, hogy élni is ne­héz, do meghalni sem éppen könnyű, hát nem hall meg kóbor János. Mikor levágták a kötélről melyet nyaka köré csavart és amikor életre keltették — kö­rülnézett és kacagni kezdett s az ujjaival úgy per- gettyűzött, • mintha a sapkája csörgőit akarná be­fehéríteni. és azt mondta: — Hát nem bolondság ez nagyérdemű közönség? Míg bohóckodtam — jól éltem és vagyont szereztem. Mikor dolgozni kezdtem — felkapott az állam, és min­den pénzemet elvesztettem. Hát most már valójában ki, a, bolond,? Én-e, vagy a világ? No hát ki? A szegény életre kelteit Jancsi bohóc várja, a kérdésre a feleletet, hogy visszamenjen-e loválű) bohóckodni, vagy folytassa tovább a komoly munkát? Zséjé. Megkezdik munkájukat a kényszernyugdíjazást intéző bizottságok Kijelölték a hét bizottság elnökeit és szerdán megválasztják a bizottságok tagjait A sokat emlegetett kényszer nyugdíjazásokra mégis sor kerül a városházán. Az ismeretes belügy­miniszteri rendelet most kerül végrehajtásra és a városházi tisztviselők izgalommal várják a bizony­talanság elmúlását. Senki sincs biztonságban afelől, nem sujt-e le rája is a kényszernyugdíjazás vesze­delme és ez a hangulat rányomja bélyegét az egész városházi adminisztrációra. A szerdai közgyűlésen választják meg azt a hét állandó bizottságot, illetve azok két-két rendes és két-két P'óittagját, amely bizottságok a rendelet sze­rint »ó.s alkalmazónak szabályszerű elbánás old vo­nását megelőző eljárás lefolytatására« hivatottak. Sipőcz Jenő főpolgármester a bizottságok elnöki tisztségeit már betöltötte. A hét blzoság közül az egyikben maga a főpolgármester vállalta az elnöki szerepet. A többi bizottságokban Liber Endre al­polgármester, Farkas Ákos, Szepesváry Pál, Babar- czy István báró, Felkay Ferenc és Némethy Károly tanácsnokok fognak elnökölni. A rendes tagsági helyeket egyenlő arányban a többségi pártok oszt­ják el maguk között, a póttagsági helyeket pedig az ellenzék köréből töltik be. Húsvét után kezdik meg működésüket a párhu­zamosan alakított bizottságok, melyek a közigazga­tás egy-egy csoportja, valamint a tanügyi alkalma­zottak körében végzik hálátlan feladatukat. Hír szerint a hivatalok már régebben elkészítették javas­lataikat a kényszernyugdíjazásra vonatkozóan. A javaslatok alapjául azok a minősítési össze­írások szolgáltak, melyeket a múlt évben végeztek. Akkor hat százé cmnéhány közigazgatási és tanügyi alkalmazott neve szerepelt a kényszernyugdíjazási B)-listán, azonban egy részük időközben már nyug­díjba vonult, úgyhogy ai most végrehajtásra kerülő kényszernyugdíjazás sokkal szűkebb keretű lesz. Maximálisan 300 kényszerny ugdíjaztatásra lehet számítani. Ezek között a legkülönbözőbb állású, rangú és korú tisztviselők meg alkalmazottak szerepelnek. A nyugdíjazandóknak körülbelül egyharmada a női alkalmazottak közül kerül ki, akiknek kényszer­nyugdíjazásánál a döntő szerepet ellátottságuk kér­dése játssza. Ebből a szempontból elsősorban a fér­jes női alkalmazottak nyugdíjaztatása jön számí­tásba, ezek közül is mindenekelőtt azoké, akiknek férje szintén közszolgálatban áll. A nyugdíjaztatások kiterjednek majd azokra a tisztviselőkre és alkalmazottakra is. akik fegyelmi büntetésben részesültek, akik szolgálati szempontból kifogás alá esnek, végül pedig azokra az idősebb és régen szolgáló alkalmazottakra, akik egyébként is közel állanak a szabályszerű nyugdíjazáshoz. Az eljáró bizottságok a legalaposabb vizsgálat alá vesznek minden egyes ügyet és minden méltány­lást érdemlő szempont figyelembevételével hozzák meg határozatukat. Május végére befejezik a bizottságok az elő­készítő anyag letárgyalását, de működésük ezzel nem szűnik meg. A későbbiek folyamán szükség esetén továbbra Is végzik a rájuk háruló munka intézését. Gondoljon egészségére, szívjon MIKOIEXET Nyolc emeletes lesz és 12 millióba kerül az újjáépülő városháza A szerdai közgyűlés dönti el, kiírják-e a tervpályázatot a városháza és környéke rendezésére A városháza újjáépítésének ügye élénken foglal­koztatja a főváros közvéleményét. A Független Buda­pest hozta elsőnek nyilvánosságra, már hónapokkal ezelőtt ezt a nagyszabású tervet, melyet akkor még kételkedve fogadtak, mert kevesen hitték, hogy a fő­város vezetősége ezekben a nehéz időkben anyagi fedezetet tud teremteni erre a nagyszabású tervre. Szendy Károly polgármester azonban megtalálta a lehetőségét annak, hogy a községi háztartás megter­helés nélkül oldja meg az új városháza fölépítését és mint ismeretes1, olyan tervet dolgozott ki, mely szerint az épí­tési költség nagyrészét a városi nagyüzemek fedeznék, viszont az üzemek adminisztrációja az új város­házára kerülnének. Ennek további messzemenő- előnye az lenne, hogy így megvalósíthatnák a nagyüzemek igazgatásának egyesítését, ami szintén egyik régi kérdése a városi igazgatásinak. A kitűnő tervet azonban egyes városrendezők, akik állandóan utópisztikus terveket szövögetnek, igyekeznek elgáncsolni és olyan előfeltételekhez kí­vánják kötni az új városháza megépítését, melyek talán még hosszú évtizedek múlva sem teHjesítlhetők. Megint fölelevenítették az ú. n. „fórum“ gondolatát, melynek lényege az, hogy a Bazilikától a Kedvin térig egységes váirosrenclezési és szabályozási tervet kell megállapítani és ennek keretében a különböző köz- intézmények és középületek egész sorát fölépíteni. Töbhszázmilliós álom ez az elgondolás, melynek szö- vögetői követelik, hogy a városháza újjáépítését kap­csolják össze ezekkel az ábrándokkal. És csak ha már általuk elképzelt fórum egységes szabályozását elvégezték és annak keretében az új városháza vég­leges helyét, meg kiviteli megoldását hsr elhatároz­ták, akkor kerüljön sor a városházi építkezésekre. Mégis remélhető, hogy a szerdai közgyűlésen nem fogják elbuktatni délibábos illúziók kedvéért a pol­gármester nagykoncepciójú előterjesztését ég . a több­ség hozzájárul a javaslatban foglalt előmunkálatok me gi n d í (Sasához. A főváros vezetősége mindent előkészített, hogy a városházi építkezés minél gyorsabban megindulhas­son. De eleget tett azoknak a kívánságoknak is, me­lyek a városháza környékének szabályozását is szük­ségesnek tartják. Átirattal fordul a polgármester a Közmunkatanácshoz, melyet felkért, írjon ki nyilvános tervpályázatot a Károly körút s a közvetlen környék rendezési terveire. Ennek költségeit a főváros viseli. A városháza Ká­roly király úti frontjának terveire külön tervpályá­zatot rendeznek. 70.000 pengőt biztosítottak erre a célra, amit ideiglenesen a Gázgyár előlegez. Valószínű azonban, hogy a tervpályázati költsé­geket emelik, miután a tervezőktől megkívánt fel­adatok olyan nagyarányúnk, bogy a 70.000 pengő elégtelen lesz a díjazásokra. Külön tervpályázatot rendeznek az Andrássy út, Vilmos császár úti betorkolásának, illetve a gróf Tisza István ucca felé valófolytatásá­nak rendezésére. Ennek élők$szüsz.létéit a városrendezési ügyosz­tály a Közmunkatanáccsal egyetértőén szintén fo­lyamatba tette. A napokban ezek a kérdések a Köz­munkatanács ülésén már szóba kerülnek és néhány héten belül a pályázatok kiírása is megtörténik. A főváros 12 milliót irányzott elő a városháza újjáépítésére. Két év alatt szándékozik az építkezést végrehajtani. Nyoleemelet magasságú lesz az új városháza Károly király úti frontja, mert az értékes telket igyekeznek minél jobban ki­használni. A közgyűlésen éles támadások fognak elhang­zani azok ellen, akik késleltetni szerelnék a gyönyörű terv megvalósítását. Nemcsak Budapestinek van -szük­sége egy világvároshoz méltó új városházára, hanem az egész gazdasági életnek is, melynek minden ágát fellendítené ez a 12 milliós- középítkezés. Köztisztviselők és úri családok régi kedvelt bevásárló heiyea Tribun“ Ruházati 33 Részvénytársaság Budapest, Vili., Üllői út 14. Tel.: 392-85 és 312-97 Az ország egyik legrégibb és legnagyobb ruházati intézete. Mérsékelt árak. Megbízható minőség. Pontos kiszolgálás. Legkedvezőbb fizetési feltételek. Tavaszi kabátok, szövetek, selymek és egyéb tavaszi divatujdonságok, minden igényt kielégítő választékban. Mintákkal és ajánlattal készséggel szolgálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents