Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-13 / 11. szám
Budapest, 1935. március 13. Független Budapest A kormánypárt helyzete a városházán Atiszíazatlan erőviszonyok miatt az országos választások után feloszlatják a közgyűlést Bethlen István gróf kilépését a Nemzeti Egység Pártjából — mint ismeretes — követték Ugrón Gábor és Payr Hugó, akik tagjai voltak a városházi kormánypárt vezetőségének is, az országgyűlési képviselő tagok közül pedig Kozma Jenő és Dési Géza — bár nem léptek ki formálisan a Nemzeti Egység pártjából — nem szerepelnek a párt hivatalos jelöltjei között. Kozma Jenő, Ugrón Gábor és Dési Géza nem is vesznek részt a mostani választási harcban, míg Payr Hugó belépett a Griger-féle Nemzeti Néppártba, melynek központi választási irodáját vezeti. Ilyen körülmények között felmerült az a kérdés, hogy miképpen alakul a Nemzeti Egység Pártjának helyzete a városházán, mert a kilépések és az országos politikától való visszavonulás következtében a párt városházi erőviszonyaiban is bizonyos eltolódás következeit be. Kétségtelen, hogy a törvényhatósági bizottságban vannak a Nemzeti Egység Pártjába tartozók közül néhányan, akik a kilépett Ugrón Gáborral. Payr Hugóval szoros politikai barátságot tartottak és így — ha formálisan nem is léptek ki a pártból — azokra a törvényhatóMAGYAR KIR. ÁLLAMI VAS-, ACÉL- ÉS GÉPGYÁRAK Budapest,X,Kőbányai út 21 Lakóházak felszereléséhez a közismerten elsőrangú Teudloff-Dittrich-féle kivitelben gyártunk kézi- és erőhajtású kűtszivattyűkaf és kútfelszerelési alkatrészeket, házi víz- el iá tóberendezéseket, bor- és sav- szivattyukat síb. — Városok és egyéb közületek részére tűzoltósági, közegészségügyi és köztisztasági szereket, eszközöket és berendezéseket. Lakóházak, középületek stb. részére a legalkalmasabbak a hazai barnaszéntüzelésre szerkesztett Jobbágy-féle tolytonégőkálybák. Ságban, a felmerülő politikai vonatkozású kér- ! désekben, a Nemzeti Egység Pártja nem szá- i mithat. irányadó városi politikai körökből azt a hiteles információt kaptuk, hogy a képviselőválasztások lezajlása után sor kerül a városházi helyzet tisztázására is. Hogy ez miképpen történik, arról még nincs döntés, de beavatott oldalról szerzett információink szerint kétségtelen, hogy a kormány — épp úgy, mint az országos politikában — a városházán is teljesen tisztában akar lenni atekin- tetben, hogy kik vannak mellette és kik ellene. Amellett nem valószínű, hogy sokáig fennmaradhat az a helyzet, hogy a városházi politika vezetője, Zsitvay Tibor, — aki a legnagyobb eréllyel vette kezébe a városházi párt irányítását — csupáu a közönség részére fenntartott Napirenden a státusrendezés FelemeliK a végleges tisztviselőn számát és hevesebb lesz az ideiglenes és havidíjas tisztviselő A fővárosi tisztviselők státusának rendezésére hosszú idő óta készülnek. A státusrendezési terveket már régebben kidolgozták, megvalósításukra azonban mindezideig tnem kerülhetett sor. Szendy Károly polgármester célül tűzte ki, hogy az összes aktuális ügyeket még a nyári szünet előtt elintézni, így a siói tusr ende zést is tető alá akarja hozni. Értesülésünk szerint a polgármester státusrendezési elgondolása az, hogy amikor hosszú időre megállapítja, hogy egyes munkakörök ellátására hány tisztviselőre van szükség, a személyi kiadások terén megtakarításokat érjen el. Nagyon egyszerű feladat volna ez a személyzeti létszám csökkentése esetén. A polgármester azonban nem ezt a megoldást választja, hanem oly módon kívánja a státust rendezni, hogy a véglegesített tisztviselők száma növekedjen, viszont ez ne jelentse a személyi kiadások emelkedését. Előreláthatóan a magasabb állások számát kell csökkenteni a státusrendezéssel kapcsolatban. A Független Budapest munkatársa illetékes helyen érdeklődött a státusrendezésről és a következő felvilágosítást kapta: — A státusrendezésre most már rövidesen sor kerül. Igyekszünk valamit segíteni a tisztviselők helyzetén azzal, hogy a végleges tisztviselők számát növelni, az ideiglenes és havidíjas tisztviselők számát pedig csökkenteni fogjuk. Igen nehéz feladat ez, mert e rendezéssel kapcsolatban a személyi kiadásoknál még valamit meg is akarunk takarítani. A státusrendezés ki fog terjedni az altiszti személyzetre is, majd pedig az üzemi alkalmazottakra. Ádler és Társai Ólomcsökétizítö Üzem Gyárt: Mindennemű ólomnyomó- és lefolyócsövet Iroda: Budapest, VI , Podmaniczkv u 2. Tel. 15-3 94 Gyár : VI.,Váci út 69 ÁZ írók pestje írta: KABAKOVITS JÓZSEF dr. A néhai való Rákosi Jenőnek, a rajongó nagy magyar írónak és újságírónak minden zsenialitása mellett volt jónéhány súlyos, sőt végzetes tévedése is hosszú publicisztikai pályáján. Hogy ne említsünk mást: tőle származott a harminc millió magyartól lakott »magyar impériuma légvára, amely önmagában egészen szép dolog lett volna, csakhogy olyankor építgette ezt az írója, amikor a Végzet már a torkunkat fojtogatta s e légvár építgetése helyett sokkal helyesebb, sőt végzetszerűen fontosabb dolog lett volna a reális tényekkel szembenéznünk s a tényleges erők egyenlegét mérlegelve az utolsó lehetőségek diktálta rendszabályokhoz nyúlnunk. Egy másik, talán kevésbé katasztrofális, de mai utóhatásaiban annál mérgezőbb tévedése volt Rákosi Jenőnek az a felfogása, amelyet lapjában hosszú éveken keresztül képviselt: hogy »Budapest nem a magyar nemzet testéből nőtt ki, hanem mesterségesen fejlesztett főváros volt, amely nyelvében és észjárásában idegen maradt«; szerinte ezt a kozmopolita levegőjű várost hozzá kellett idomítani a vidék igazi magyarságához, meg kellett tisztítani német jellegétől s meg kellett menteni galíciai idegenszerűségétől. S ezt az a Rákosi Jenő írta, aki mint Kremsier Jenő kezdte az életét Sopronban s csak 21 éves korára jutott hozzá, hogy gimnáziumi tanulmányait az ötödik osztállyal folytassa, még pedig —• Pestem, ahol mint magyar író tudott annyit megkeresni, hogy félbemaradt tanulmányait befejezhesse. Amikor Rákosi ezt a tételét hirdetni kezdte a lapjában, clfelejtkezett arról, hogy az 1780 januárius 1-től addig eltelt száz év alatt Magyarországon összesen 1461 magyarnyelvű hírlap és folyóirat indult meg, ezek közül azonban csak Budapestre 832 esett. Vagyis a magyar újságoknak jó hatvan százaléka Pestről indult el meghódítani az országot a magyarság száméira: ami nem is volt olyan egyszerű feladat, ha meggondoljuk, hogy Pesten nem volt fejedelmi udvar, amely istápolta volna az irodalmat; nem volt parlament, mert az országgyűlés Pozsonyban székelt s így az ország 260 főrangú és 40.000 nemesi családja, sem járult hozzéi a leendő magyar főváros lelki képének kialakításához. Igaz, hogy Pest-Budának a török járom alól való, 1686 szeptember 2-án történt felszabadítása után a bécsi udvar tudatosan és célzatosan csupa idegea — német és rác — elemet telepíti tt a magyar királyok egykori fővárosába. De viszont annál nagyobb az érdeme ennek a városnak, ha még ilyen mostoha körülmények között is, tisztáin a saját erejéből küzdötte fel magát a magyar szellemiség főerődjévé, minden teremtő magyar gondolat kohójává. Persze ez a folyamat nem magától ment végbe. Kellett hozzá olyan erjesztő, nyugtalanító elem, amely a város idegennyelvű polgárságában szüntelenül ébresztgesse a lelkiismeretet, a tartozásnak tudatát, amellyel az itt befogadott vendégek Budapesttel, mint Magyarország fővárosával szemben tartoznak. A leendő magyar fővárosnak ez az örökké nyugtalan és nyugtalanító kovásza a magyar író volt. Ezt éppen Rákosinak nem lett volna szabad elfelejtenie, akinek olyan felejthetetlen és jelentősen nagy része volt a magyar írói és újságírói öntudat kialakításában. Egészen bizonyos, hogy a magyar írók nélkül Pest-Buda ma még mindig valamilyen kis vidéki városka lenne. Hiszen ne felejtsük el, hogy még 1848 márciusában a pozsonyi országgyűlés, Kossuth Lajos száján keresztül, azt üzeni Budapestnek, hogy ne merjen moccanni, mert különben eltapossák. S ekkor a »Tízek társasága«, ez a kávéházas ifjú titánoknak forrongó, bohém csoportja, mit sem törődve a népvezérrel és az egész országgyűléssel, kikényszeríti azt, hogy az események irányítása Pest- Buda kezére kerüljön. S ettől kezdve máig is megtartotta ezt a vezető szerepét a főváros. A Pilvax- beli ifjaknak forradalmi szerepét kissé romantikus színben túlozva festette meg utólag úgy Jókai, mint Gracza és a szabadságharcnak többi historikusa. Pedig erre a költői túlzásra nem volt semmi szükség. Maga az a tény, hogy az ő fellépésüknek köszönheti Budapest azt, hogy immár közel kilencven év óta az övé a hegemónia az ország szellemi, politikai és gazdasági vezetésében: ez önmagában többet mond, mint a forradalmi külsőségeknek mégoly jószándékú, de romantikus beállítása. Persze nemcsak a 48-as Pilvax és nemcsak a 67 utáni Kávéforrás és Kflmmon-kávéház írói jelentették az irodalmi Budapest feltörésének egyes stációit. Dehogy. Nem' egészen száz évvel a török járom alól való felszabadulás után, már a 18. század hetvenes éveiben jelentkezik a magyar író, mint a magyar főváros ébresztő lelkiismerete. Ányos Pál, a szelid- hangú pap-költő már ekkor felfedezi a dumanenti város szépségeit: Üljünk fel Gellerének sziklás tetejére S küldjünk egy bús hangot Rákos mezejére . . . írja barátjának Ányos s vele egyidőben fedezi fel a leendő világváros értékeit Révai Miklós és Virág Benedek is. Valósággal vizionárius ereje vau annak a költeménynek, amellyel az öreg pap-költő, Virág, az eljövendő Pest-Budát idézi fel képzeletében; Mit kételkedem? A Duna Zúg s már visszafelé vette erőszakos Útját: Pest-Buda! Új csudát, Egy áj szörnyeteget látni siessetek! S innentől kezdve Gvadányin, Kölcseyn, Vörösmar tyn, Széchenyin, Arany Jánoson keresztül a modernekig, Kiss Józsefig, Heltaiig, Kosztolányiig, Adyig nincs egyetlen magyar író, aki ne simogatná szerelmes szavainak cirógató kedvességével ezt a magyar várost, amely tisztán a miénk, mert magunk teremtettük, a mi alkotásunk s nem fejedelmi kegy teremtménye, mint a többi külföldi metropolisok. Nincs olyan vidéki író, aki ne fájó nosztalgiával vágyódnék ebbe az állítólagos »idegen« városba; mert tudja, bogy a magyar érvényesülés útja csak az »idegen« városon keresztül vezet, csak itt élheti ki igazán és teljesen a maga magyarságát — ebben a »nyelvében és észjárásában idegennek maradt városban«, ahogy Rákosi Jenő írta. Budapest számokban ki sem fejezhető tételekkel tartozik a magyar írónak. A magyar író volt már akkor is a leghívebb propagandistája ennek a városnak, amikoriban még a legmerészebb álmodozók sem mertek volna Pest-Buda jövőjében hinni. Kellett az »irritabile genus Votum« ahhoz a merészséghez, hogy homokbuckák és falromok helyén előre meg- sejdítsék a millió® város jövendőjét: sem iparos, sem kereskedő, sem földbirtokos, sem bankár, sem katona, sem beamter nem mert volna ilyen álmokat szövögetni. S ha nincsenek ezek a bolond poéták, álomszövégetők s a pennának egyéb mihaszna lovagjai, akkor talán soha nem szökken virágba az-a merészség, amellyel ez a kis hamupipőke-falu, aminő még csak száz éve is volt Pest-Buda, hihetetlen lendülettel odaszökött az európai metropolisok első sorába, a világ legszebb városai közé. És mert Budapest ennyit köszönhet a magyar íróknak, azért igazán csak méltányos dolog, hogy most, amikor a magyar író — hibáján kívül — végzetes helyzetbe sodródott s ott áll, hogy el kell néniül jón, éhen pusztuljon: most a magyar főváros tudatára ébred a kötelességének a magyar íróval szemben és az adott gazdasági lehetőségek közölt segíteni iparkodik a, magyar gondolat búsképű lovagjain. Olyan gesztus ez, amely — bizonyos vagyok benne — hamarosan ezerszeres pénzzel fizet vissza. Mert a magyar író tud hálás lenni s az ő hálája nyomán bőséggel terem meg a mai élet legdúsabb tonyészföldje; a hír! C%Clf£ÍclfJC|CL de könnyebben oszthatja be konyhapénzét, ha reggelire és' uzsonnára Kathreiner maláta- kávét és Franck kávépótlékot használ. Vagy legalább is, bőven keveri. páholyból szemlélje a városi közgyűléseken folyó eseményeket. Az országos választások befejezése után tehát elkövetkezik a városházán is az erőviszonyok restaurációja: a kormány nemcsak a főpolgármesternek biztosított kivételes hatalom útján, hanem az autonómián keresztül is megfelelő befolyást kíván magának biztosítani a székesfőváros ügyeinek intézésében, annál is inkább, mert — informátorunk szerint — reformprogramja megvalósításánál szüksége lesz a székesfőváros autonómiájának a támogatására is.
