Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-27 / 9. szám

2 Független Budapest Budapest, 1935 február 27. s^safa „KIRÁLY“ GŐZMOSÓ IV., Magyar ucca 3, VII., Király ucca 15, V., Bálvány ucca 23 VII , Dohány ucca 20 — Telefon — Házhoz küldenek! Újra műsoron a lakásbérleti szabályrendelet Most már valószínű, hogy májusra mégis csak életbe lép és emellett állandó locsolásról is kell gondos­kodni. Súlyos ezreket kellene itt erre a célra előteremteni, éppen ezért én fölvetettem azt az ötletet, hogy az egész tabáni területet lucernával kel­lene bevetni, ami egyrészről kevés költséget igényel, másrészről szép képet nyújtana. A tabáni problémák megoldásának az elhúzó­dása adja meg tehát a magyarázatát annak, hogy miért halasztottak el az IMI által föl­ajánlott hét és félmillió pengős kölcsönnek az igénybevételét. M közlekedési problémák megoldása Szóba hoztuk Szerűig Károly polgármester előtt a különböző közlekedési kérdéseket is, amelyek a legutóbbi napokban a BSzKRt. igaz­gatóságát a közlekedési szakbizottságot és a sza­nálási bizottság tagjait egyaránt élénken fog­lalkoztatták. Szendy Károly polgármester a kö­vetkezőket mondotta a Független Budapest mun­katársának: — Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a közlekedési szakbizottság nem tette magáévá azt az előterjesztést, amely a nagykörúti for­galom. új szabályozására vonatkozott. Azt a kifogást emelték, hogy nehézkes átszállásra kényszerülnek az utasok a Berlini téren, ahol egyenesen életveszélyessé válik a forgalom. Ez a beállítás téves. Ugyanott kell a tí-os viszony­latról a Buda felé közlekedő villamoskocsikra átszállani, ahol az utas a 6-osról leszáll. Meg kell értenie a főváros közönségének, hogy ez egyáltalán nem életveszélyes átszállás, de meg keil értenie azt is, hogy csak ezen az úton lehet a nagykörúti forgalmat sűrűvé és gyorsan lebonyo- líthatóvá tenni, ugyanakkor pedig nagy megtakarításokat elérni. Feltétlenül megszüntetjük a pestkörnyéki vá­rosok és községek villamos járatainak azt a ré­szét. amely belterületre esik. A kispesti és pestszentlőrinci villamos relációnak a Ludovikánál lesz a jövő­ben a végállomása. Sok kocsikilométert fogunk így megtakarítani, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kocsik az Üllői úton és a Múzeum körúton már teljesen üresen szaladnak'. Ha a rövidlejáratú vonalakat mindenütt rendszeresítjük és az előbb említett szempontokat érvényesítjük, ak­kor kétmillió pengő megtakarítást érhetünk el, ami a mai viszonyok között nem nevezhető cse­kélységnek. Szendy Károly polgármester végül közölte még a Független Budapest munkatársával, hogy a kü­lönböző'ügyosztályokban készülő előterjesztések már a legrövidebb időn belül az illetékes szakbizottságok elé kerülnek. Ezekkel az előterjesztésekkel, ameny- nyiben a főváros pénzügyi helyzetét érintik, foglal­kozni fog a 17-es bizottság is. Szendy Károly polgár- mesternek ez a nyilatkozata részletes felvilágosítást nyújt arról a nagykiterjedésű és mélyreható kérdé­seket felölelő munkáról, amely mostanában a város­házi ügyosztályokat foglalkoztatja. Dr. Rátkai Károly. A városházán befejeződtek a tárgyalások az új lakásbérleti szabályrendelet ügyében. Mint már ko­rábban jelentettük, a főváros illetékes tényezői a belügyminiszter ismeretes módosításait tartalmazó leirata nyomán újabb tárgyalásokat kezdtek a kormánykörökkel és igyekeztek azokat meggyőzni a módosítások egy részének tarthatatlanságáról. Még a múlt év júliusában érkezett le a városházára a belügyminiszter leirata és azóta folytak ezek az egyeztető tárgyalások, melyek azonban a főváros számára nem jártak lényeges eredménnyel. Az igazságügyminiszter és a belügyminiszter csupán egészen csekély változtatásokat voltak haj­landók akceptálni, a módosítások zömét pedig to­vábbra is fentartották. Ilyen körülmények között kilátástalan lett a főváros további küzdelme, mert a módosítások el nem fogadása esetén nem remél­hetné a jóváhagyás kieszközlését. A főváros vezetői ezért úgy döntöttek, hogy a minisztériumok intencióinak megfelelően terjesztik elő az új lakásbérleti szabályren­deletet. A jövő héten ül össze a szociálpolitikai bizott­ság, m'elyet ez alkalommal kiegészítenek a kérdés­sel foglalkozó más bizottsági tagokkal is. A helyzet ismeretében most már nem valószínű, hogy túl- ' hosszú vita kerekednék az új tárgyaláson, úgyhogy még márciusban a közgyűlés is elfogadhatja a sza- j bályrendeletet, mely ezekutdn május 1-én életbe­léphet. A szabályrendelet új formájában a következő fontosabb rendelkezéseket tartalmazza: Mindenekelőtt megállapítja, hogyha az a felek megállapodásából nem következik, a bérletet éves bérletnek, az albéx-letet pedig havibérletnek kell tekinteni. A bérlet éves, vagy havi jellegét nem érinti az, hogy a bért milyen időszakokban fizetik. Az al­bérletbeadáshoz a bérbeadó háztulajdonos írásbeli hozzájárulása szükséges. A bérleti szerződés érvé­nyességéhez foglaló adása nem szükséges. Ha ellen­ben foglaló adásában egyeztek meg a felek, de an­nak összegét nem állapították meg, a foglaló ösz- szege éves bérletnél negyedévi bérnek, havi bérlet­nél a havibérelmek egyötöde. A foglalót bánat­pénznek tekinteni nem lehet. Sem a bérbadó azzal, hogy a foglalót visszaadja, sem a bérlő azzal, hogy az összeget veszni hagyja, nem mentesül a szerző­déstől. Éves bérletnél is lehet a házbért havonta előre fizetni. A li"tet nappal és éjjel egyaránt állandóan üzemben kell tartani. A háztulajdonos a bérlőtől, albérlőtől és a lakók háznépétől liftdíjat nem szedhet, ha csak errenézve külön meg nem állapodik. Ezeset- ben is a liftdíj személyenkint és menetenkint hat fil­lérnél több nem lehet. Ha ugyanazon családhoz tar­tozó több személy használja a liftet, akkor is csak hat fillért kell fizetni. Ha pedig két vagy több, nem egymáshoz tartozó lakó veszi igénybe a felvonót, együttesen csak 12 fillért kell fizetniük. Idegenek nappal tíz fillért, este húsz fillért fizetnek, több idegen egyidejű lifthasználata esetén 20, illetve 40 fillér fizetendő. Ha felvonót lakók és idegenek hasz­nálják egyszerre, úgy külön tartoznak a megállapí­tott díjat fizetni. A bérleményt úgy a bérbeadó, mint a bérlő féregmentes, közegészségügyi követelmények­nek megfelelő, minden tekintetben használ­ható állapotban tartozik az új bérlőnek át­adni. A rendes felmondási idő ipari, vagy kereske­delmi célra használt éves bérleteknél 1500 pengőtől félév, azon alul negyedév. A lakás céljaira használt helyiségek felmondási ideje 2000 pengőn felüli bérnél félév, azon alul negyedév. A raktári célokra hasz­nált helyiségek felmondási ideje, ha a bérlet tar­tama három hónap, 30 nap, három hónapnál hosz- szabb bérletnél félév, három hónapnál rövidebb bér­letnél 15 nap. Részletesen szabályozza a szabályrendelet a házfelügyelő kötelességeit és jogkörét. Két évnél rövidebb szolgálat esetén a házfelügyelő szolgálatát egy hónapra, hosszabb szolgálat esetén bárom hó­napra lehet felmondani. A kapupénz éjfél előtt tíz és éjfél után húsz fillér. Két vagy több személy együttes ki- vagy bebo­csátása esetén éjfél előtt 20 fillér, éjfél után 30 fillér kapupénz fizetendő. Ha segédházfelügyelő van a ház­ban, úgy a hámesterpéinz egyharmadrésze és a sze­métpénz teljes összege a segédházfelügyelőt illeti. Az üzemiek Az üzemi tisztviselők kénytelenek szegre akasztani a kultúr ember jogos igényeit, mert ezentúl nem telik ilyen fényűzésre. Még nem csökkentették eddigi illetményeiket, de az üze­mi tisztviselők már is szükségesnek látták, hogy megelőzve a leszállítást, elsősorban a kul­turális — tehát a luxus-igényeket! — ejtsék el. A fővárosnak azonban szüksége van arra, hogy kultúremberek maradjanak az üzemi hi­vatalokban. Nem szabad alámerülnünk a Bal­kán felé, hanem — mint azt Sipőcz Jenő meg­mondta, — meg kell őriznünk a világvárosi nívót. A főváros minden egyes tisztviselője európai nívón álló, huszadik századbeli modern ember és ugyanilyennek kell lennie az üzemi tisztviselőnek is, akiről hol azt állapítják meg, hogy köztisztviselő, hol pedig a magántisztvi­selők közé sorolják őket. Ha adójukat emelik például, akkor magántisztviselők, amikor azonban a fizetésükről van szó, akkor köztiszt­viselőkként bánnak velük, vagyis eddig négy ízben szállították azt le. Az üzemi tisztviselők körlevele, amellyel bejelentik kultúrigényeíkröl való lemondásu­kat: nem egyéb, mint felszisszenés. Nem offen­zív lépés, hanem defenzív. Felszisszentek, mert fáj a művelet, amelyet most akarnak vé­gezni rajtuk, felszisszentek, mert ez joga min­den embernek. Ne haragudjunk' miatta és ne ítéljük el őket: emberek, még hozzá szegény emberek, akik nem bírták hang nélkül meg­állni, amikor eleven húsukba akarnak bele­vágni ... Mindent eltemet a por Közönséges embernek fülében furcsán hang­zik az az állítás, hogy : mindent eltemet a por. Ahogy mi gyarló halandók porból lettünk és porrá leszünk, azonképpen a mindent fölfaló por takarója alá kerül minden, amit emberi agy és emberi kéz alkotott. S ha jelenünknek élve . büszke öntudattal nézzük a. hatalmas palotákat, I a pompás templomokat, az építőművészet száz | és száz remekét ; ha világgá hirdetjük a nagy- ) szerűen fölszerelt kikötőinkből útnak induló és ; odaérkező óriási hajók méreteit, gyorsaságát, fényes berendezését és ha hivalkodva az emberi elme találékonyságának eredményeivel dicsérő szóval hivatkozunk a sok csodára, amit, mintha minden elmúlással dacolhatna, fából, kőből, vas­ból és betonból alkottunk ; jusson eszünkbe az emberiség történetének sokezer éves tanítása, az, hogy minden múlandó, nagy világvárosok eltűnnek, üveg törik, lánc elszakad, a fát meg- őrli a szú, megáll az élet, mindent eltemet a por. Mindent. . . A legújabb kor keresi, kutatja a legrégibb­nek hagyományait, maradványait és a kiásott romok néma beszéde elmondja, hogy rdgente is voltak olyan nagy városok, mint a mieink, palo­tákkal és bérkaszárnyákkal, mesésen megépített vízvezetékkel, központi gőzfűtéssel, uccai vilá­gítással, fürdőkkel és mindazokkal a megoldásra váró kérdésekkel, amelyek ma is foglalkoztatják a városatyákat és a küülönböző fő- és albizott­ságokat. A régi Róma életének néhány mozza­nata szembetűnően megmutatja ezt és azok az árnyoldalak, amelyek e letűnt kor szemlélete közben elvonulnak előttünk, föltalálhatok egy­általán minden antik nagyváros életében. De ! meg kell mondanunk mingyárt azt is, hogy annyi I a szép és annyi a jó, hogy az árnyékok szinte J eltörpülnek a fényességük mellett. Az antik nagyvárosnak nem kell félnie a mi I nagyvárosainkkal való összehasonlítástól, sőt I nem egy tekintetben lefőzi ezeket. Róma egymaga i több műkinccsel és középülettel dicsekedhetett', mint | a világ valamennyi modern nagyvárosa együttvéve. I A krónikások szerint volt -123 temploma, 154 istenszobra aranyból és elefántcsontból, továbbá 28 könyvtár, több mint 10.000 képzőművészeti mestermű. A város leltárába tartozik 6 obeliszk, csaknem 47.000 bérház, 19 vízvezeték, 856 fürdő, 290 raktár. Crassus háza 14 millióba került. A gazdagok házainak ebédlőiben, előszobái­ban, könyvtártermeiben, képtáraiban egész fala­kat és mennyezeteket arannyal vontak be vagy gyöngyökkel ékesítettek. A fürdőszobák fala és padlója üvegmozaikból készült. A hideg vág y meleg víz — tetszés szerint — ezüst csövekben folyt. Az ablakok eleinte vékony, félig átlátszó márvány táblából, később zöldes táblaüvegből készültek. Nagy figyelmet szentellek mindennek, ami a vízellátással es a csatornázással függött össze. Róma vízvezetékei naponta fejenkint 600 liter, össze-vissza egymillió köbméternél több vizet szállítottak, mégpedig gyakran száz kilométer­nyi távolságból. Agyagból, ólomból vagy rézből készítik a csöveket, sziklákat fúrnak át és több­emeletes vízvezetékeket ^építenek. Róma nyilvános fürdői nagyszerű intézmé­nyek tömérdek öltözködőcsarnokka], izzasztó­kamrával, zuhanyszobával, hideg és meleg für­dővel. Már a 6000 éves krétai palotavárosokban is vízöblítéses berendezés van mindenütt kéz­mosásra és egyébre. Minden nagyobb városban nyilvános illemhelyeket épít a hatóság. Pompeji- ben ezek olyan díszesek voltak, hogy amikor ki­ásták, eleinte azt hitték, hogy kápolnákról van szó. Nagyszerű a csatornázás, amely a föld alatt behálóz minden antik nagyvárost. A római har- madfélezer éves »cloaca maxima« méternyi vas­tagságú falaival és boltozataival még ma is hasz­nálatban van. Az uccákat és a házakat, akárcsak ma, egyre vékonyodó oldalcsövek kötötték össze a főcsatornával. Mint a vízvezetéket és a csatornázást, minden jobb római házban megtaláljuk a központi gőz­fűtést is : a padló alatt, gyakran a falakban is üregek vannak meleg levegő fölvételére. A fűtő- kamra valamely központi helyen van és csö­veknek, szellőztető és szabályozó aknáknak egész hálózata szabályozza a meleg levegő áramlását, amely padlónyílásokon beáramlik a befödendő helyiségbe. Ez a híres római központi fűtés egy­kor ott volt a római impérium minden telepén, Pompejibcn, a gall nagyvárosokban, Trierben. A népvándorlás zavaraiban tűnt el és a közép­kor már nem tud róla semmit. Az idegenforgalom nagy volt. Minden tarto­mányból, a legtávolabbi országokból özönlenek az idegenek Rómába. Éjjel-nappal zaj, lárma, tolongás, csődület az uccákon. Persze napirenden van a lopás és a betörés. A nagy birkózások, a gladiátorok látására hihetetlen tömegek érkez­nek a városba. A »circus maximus«-ban elfér 385,000 néző. Róma akkor jóval nagyobb volt, mint ma. Minden telek, minden ház fölmérve föl jegyeztetett a telekkönyvbe, érc-, márvány- vágy viasztáblákra bevésve és pedig a tulajdonos nevével és telekkönyvi számmal, amit a közönség bál mik or megtekinthetett. Vlakat olyanokat épilellek, aminőknél külön­bek ma sincsenek. Mérföklnyi bosszú, nyílegyenes, ^parkokkal cs oszlopsorokkal szegélyezett pompás utakat építettek. Kikövezték : hogy az esővíz eltávozzék, kissé domborúan készítették : nví-

Next

/
Thumbnails
Contents