Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-20 / 8. szám
Budapest, 1935. február 20. Független Budapest A kontárbíráskodás reformja irta : FELKAY FERENC dr., tanácsnok A főváros száz sebből vérző iparúnak egyik legfontosabb és legsürgősebben megoldandó problémája: a kontárkérdés. A nagy munkanélküliség váltotta ki főleg a kontárok elszaporodását, valamint azt is, liogy maga a társadalom, a vevőközönség sem nyújt kellő segítséget a kontárok működésének meggátlására. A kontárkodás hathatósabb megszüntetése érdekében az alábbi intézkedések foganatosítását tartom szükségesnek: Szükséges mindhárom fokú rendőri büntető szabályzat kibocsátása, amely főként az eljárás gyorsítását célzó intézkedéseket tartalmazza. Utasítást kell adni arra, hogy az eljáró rendőri büntetőbíró a terhelt vagyoni és kereseti viszonyainak megállapításánál elfogadhatja-e a terhelt bemondását, nehogy ismétlődjék az a nemrégen előfordult eset, hogy a kihágást tanács azért semmisített meg egy maximális büntetést kiszabó ítéletet, mert az eljáró alsófokú rendőri büntetőbírák megelégedtek terhel/ azon »egyoldalú« bemondásával, hogg vagyonosnak vallotta magát. A kihágások megszüntetésének egyik legcélravezetőbb s már az eljárás első stádiumában felhasználható eszköze se lök az egyes ügyekben azért legyenek kénytelenek a tárgyaláson való megjelenést mellőzni, mert ugyanabban az időpontban a város másik részén is van hasonló ügyiben tárgyalásuk. Központosítás esetén a makacs kontárkodóktól állandóan megfelelő kimutatás állana, a. rendőri büntetőbírák rendelkezésére, a kéznél lévő nyilvántartási adatok alapján. Természetesen a kontárkihágások hatékonyabb üldözése minden téren nagyobb munkát, nagyobb 1 hivatali személyzetet stb. igényel. Az a rendőri büntetőbíró, akinek egy tárgyalási napon esetleg 30—40 ügyben is határozatot kell hoznia, nem merülhet el annyira az előtte lévő ügy meritumába, mint ameny- uyire esetleg azt az ügy megérdemelné és megkívánná. A kontárkodás leghatékonyabb megszüntetéséhez a gyors intézkedés vezet. Ha a. rendőri büntetőbírónak módjában áll mindjárt i az eljárás kezdetén megfelelő intézkedéseket fogana- I tosítani (lefoglalás, megfelelő, bizonyítékok szerzése j stb.), szóval a kontár lehetetlenné van téve: (az ítélet már nem is olyan fontos), a közönség is jobban fog tartózkodni a kontárokkal való munkáltatástól, ha azt fogja látni, hogy a kontárral való dolgoztatás az ö anyagi károsodásával is járt. Ezért lenne indokol/ soros, permanens rendőri büntetőbíró működtetése, aki a halaszthatatlan intézkedéseket ff kontárkodás megakadályozására a panasz beérkezésekor azonnal késedelem nélkül megtegye. Végül sürgősen változtatni kell azon a jelenlegi tarthatatlan állapoton, ami a jogerős kihágási ítéletek végrehajtása körül uralkodik. Nem ritkán 4—5 esztendeig is eltart az aránylag csekély összegű pénzbüntetés behajtása. Hogy is mutatkozhatnék a renitens kihágó részéről javulás, amikor az ítéletet ellene ugyan meghozták, de a sújtó kezet nem érzi, mert ö ugyan még évekig nyugodtan kontárkodhatik, rajta senki a büntetést végre nem hajtotta. Külön behajtási osztályt kellene felállítani, a rendőri büntetőbíróság mellé, mely a jogerőre emelkedést követő 15. napon az elítélten a bírságot végrehajtja. Rengeteg munkaidőt, fáradtságot, papírt stb. lehetne megtakarítani ezzel az intézkedéssel. Ahhoz azonban, hogy a kontárok káros működése a lehető legkisebb mértékre korlátoztassék, nem elég a törvény hatalma és szava, hanem szükség van az érdekelteknek, elsősorban a vevőközönségnek a közreműködésére. Éppen ezért a polgármester úr átiratban fordult a társadalmi egyesületekhez, amelyben hathatós támogatásukat kérte a kontárok elleni küzdelemben. , Felkay Ferenc a bűncselekmény elkövetésére szolgáló szerszámok, munkaeszközök, anyagok stb. elkobzás céljából való lefoglalása. A Kbtk. 25. §-ában kapott felhatalmazás értelmében á Btk. 61. §-ában foglalt idevonatkozó rendelkezések kihágások eseteiben is alkalmazhatók, az elsőfokon eljáró rendőri büntetőbírók attól mégis tartózkodnak, mert ismételten előfordult, hogy a III. fokú rendőri büntetőbíróság az idevonatkozó rendelkezést jogtalannak mondotta ki, s ily III. fokéi döntés birtokában az érdekeltek az eljáró első- és másodfokú bírák ellen kártérítési pereket indítói tak. Helyesnek látszik továbbá a jogosulatlan iparűzéssel elkövetett kihágások ügyeiben eljáró rendőri büntetőbíróságoknak teljesen egy helyre való központosítása. Emellett szól elsősorban-az, hogy a kihágási ügyekben ítélkező rendőri büntetőbírák egységesebb gyakorlatot fognak folytatni. Az egy épületben, egymás közelében működő rendőri biintetőbíráknak inkább módjuk van arra, hogy nézeteiket kicseréljék, a fontosabb eseteket megtárgyalják, mint a kerületekben szétosztott, egymástól távolesőknek, akik között az eddigi gyakorlatból leszűrt tanúság szerint rendeletikkel, elvi jelentőségű határozatokkal, sőt az esetleg bevezetendő időnkénti megbeszélésekkel sem lehet kellő egyöntetűséget és kellő felkészültséget elérni. Pedig a jogosulatlan iparűzés miatt folyamatba tett kihágási ügyek elbírálása szinte már eldőlt aljban a pillanatban, amikor a szakközeg (vegyész, orvos stb.) a hamisítás, ártalmasság stb. fennforgását már megállapította, s a rendőri büntetóbiró tevékenysége kimerül abban, hogy a felelősség kérdését kell tisztáznia, s az alkalmazandó büntetési nemet és mérvet megállapítania. Az ipari kihágások számos esetben specializálódást kívánnak, behatolást az ipar niííkö- , dési körébe, mert megfelelő rendelkezések hiányában a rendőri büntetőbíró vau hivatva megállapítani az egymáshoz közelálló iparok határvonalait, megszüntetni a súrlódási felületeket stb. Kívánatos lenne, hogy a központosított rendőri büntetőbíróságon az egyes rendőri büntetőbírák között az ügyek ne a terheltek nevének kezdőbetűi, vagy az elkövetés helye szerint osztassanak meg, hanem az elosztás bizonyos iparágak (pl. építőipari) szerint történjék. Az a rendőri büntetőbíró, akinek ilymódon alkalma nyílik valamely iparág sérelmezett jogkörével állandóan behatóan foglalkozni, a vitás kérdések megítélésénél idővel oly biztonságra tesz szert, hogy a feleket sok felesleges huza-vonótól, zaklatástól, a hivatalt pedig tekintélyes mennyiségű munkától mentesíti. Előnyére szolgálna a központosítás az ügyintézésnek azért is, mert az összes rendőri büntetőbíráknak egy épületbe történő elhelyezése esetén a szakképviselők behatóbban működhetnek közre, ,s nem adódnék elő olyan helyzet, hogy a szakképviA TÖKÉLETES AUTÓPNEU FŐELÁRUSlTÁS : BUDAPEST, VI., MOZSÁR U. 9 A polgármester fel akarja építtetni az új városházát Megkezdődött az adatgyűjtés munkája a nagy terv megvalósításához Szendy Károly polgármester az alkotások embere. Feliengős frázisok, szertefoszló ígérgetések helyett mindig csak cselekedett és cselekedni fog a jövőben is. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy Szendy Károly elgondolásai nem kártyavárak, amik összeomlanak, hanem komoly alapokon nyugvó tervek. Rövid polgármesteri működése nemcsak küldöttségek fogadásában és látogatásokban telt el, hanem abban is, hogy kiépítse nagy munkaprogramját, melynek minden egyes állomása maradandó alkotás lesz. Ezek között is talán a legnagyobb, legérdekesebb terv az, amelyről alább beszámolunk. Beavatott helyről sikerült megtudnunk azt az érdekes hírt, hogy Szendy Károly polgármester új városháza épületében, milyen és mennyi helyiségre van őzeknek szükségük. Az. az elgondolás, hogy amennyiben az új városháza felépül, minden városi közhivatalt ebben az épületben központosítanak és a kerületi elöljáróságokon, adófelügyelőségeken kívül semmiféle közhivatal-nem lenne a városházán kívül. Ezáltal tekintélyes bérmegtakarítást lehetne elérni. Természetesen kizárólag a mai városházi épület Károly király úti frontjának átépítéséről, illetve újjáépítéséről van szó, mert a városházuccai front, mint műemlék, érintetlenül marad. A Károly király úti hatalmas fronton épülne fel az új, impozáns budapesti városháza, bizalmas utasítást adott a középítési ügyosztálynak, készítse el az új városháza építkezésének munkaprogramját. A polgármesternek komoly szándéka, hogy Budapest sok évtizedes mulasztását pótolja és az ő re- zsimje alatt épüljön fel az új városháza. Régen szerepel a nagy álmok között az új budapesti városháza terve, de az álmodozásnál tovább j söjiasem jutott az ügy. Szendy Károlynak szilárd elhatározása az új városháza megépítése és mielőtt a konkrét lépéseket ezirányban megtenné, előbb részletes tájékozódást, pontos számításokat akar kapni, hogy ezekkel az adatokkal alapozza meg a terv kivi- , telének realitását. A középítési ügyosztálynak az a feladata, hogy összegyűjtse mindenfelől az adatokat j arra nézve, milyen hivatal okát kellene elhelyezni az ^ mely méltó dísze lenne a fővárosnak. Az építkezést kölcsönből hajtanák végre és az amortizációra részben fedezetet nyújtana a kiilős hivatalok megtakarított házbére, valamint az az évente sok tízezer pengőre rugó összeg, melyet állandóan elköltenek a különböző hivatalok átalakítására, tohlozgatására és folytonos áthelyezgetésére. A középítési ügyosztály a városrendezési és a városgazdasági ügyosztállyal is érintkezésbe lépett a szükséges adatok mielőbbi összegyűjtése érdekében és e bét társügyosztállyal együtt fogja elkészíteni az új városházépítkezés nyers tervezetét. Az új városháza létesítésének gondolata minden bizonnyal nagy lendülettel fogja előre vinni a Madách Imre út megszületését is, metr ez a két kérdés városrendezési szempontból szorosa» összetartozik. HúsiparosoK panaszai a Vásárpénztár liKvidációjával Kapcsolatban Küldöttségileg Kérik sérelmeik orvoslását a főpolgármestertől A Vásárpénztár dóig álról mostanában keveset hallani. A felszámolás a legnagyobb csendben folyik: semmi sem hallatszik a munka állásáról, a felszámolás kilátásairól, a befejezés időpontjáról. Nincs szó a likvidálás alatt álló intézet monopóLiumos jogának jövőjéről sem. Egyelőre a felszámolóbizottság tartja üzemben a vásádíj behajtását, mely• üzletág örökösekén! változatlanul a Községi Takarékpénztár run kiszemelve. Noha városházi körökben a Vásárpénztár ügyéről hallgat a krónika, annál hangosabb viták folynak az intézmény felől a húsiparosok körében. Ezeket érinti a legsúlyosabban és legközelebbről az a bizonytalanság, amely a Vásárpénztár sorsát körülveszi. Tudvalevő, hogy ez az intézet volt a hűn iparosok hitelforrása és a kisemberek egész tömege csak a Vásárpénztár által nyújtott kölcsönök révén tudta lebonyolítani üzleteiI. Egzisztenciák sora dőlt össze azáltal, hogy ez a hitelforrás megszűnt. A húsiparosoknak külön hitelegyesületük is volt, mely a Vásárpénztárral tartott fenn kapcsolatot. Ez a hitelögyesület most kimondta felszámolását, mert a Vásárpénztár megszűnése folytán saját fennmaradása is lehetetlenné vált. A felszámoló gyűlésen elkeseredett felszólalások hangzottak el a Vásárpénztár ellen. Állítólag a Vásárpénztár felszámolóbizottsága a húsiparosok hitelegyesületénél 110M0 pengős veszteséget fedezetI fel, de nem adott engedélyt arra, hogy o veszteségek tényleges fennállásáról az érdekeltek meggyőződjenek. A felszámoló- bizottság nem engedett betekintést az üzleti könyvekbe, amit a hitelegylet tagjai sérelmesnek találnak. Azt javasolták a gyűlésen, hogy vigyék bíróság elé az egész ügyet annál is inkább, mert visszaélések látszanak fennforogni. öttagú bizottságot választottak Csüngi Miklós ügyvéd. Balta Miklós elnök, Eichbaum Miksa, Gombos István és Koszi «lek István választmányi tagok részvételével, akik a további intézkedéseket megteszik. A húsiparosok hitelegyletének vezetősége a napokban küldöttségileg keresi fel Sipőcz Jenő főpolgármestert is, akire a szanálási rendelet a Vásár- pénztár sorsának megoldását bízta és kérni fogják, hogy a fővárosi húsipar megmentése érdekében mielőbb intézkedjék u mostani bizonytalan állapul m egszün tetése irá n I..
