Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-18 / 51. szám

4 Független Budapest Budapest, 1935 december 18. A gázgyár 25 éve Kivonat Vésseí Ede dr. vezérigazgatónak az üzemi választmány ünnepi ülésén elmondott előadásából értékének állandósulásával, nyugodtabb gazdasági helyzet alakult ki és a Gázművek vezetősége hozzáfoghatott a vál­ságos évek káros maradványainak eltakarí­tásához. Az utolsó tíz esztendő A hétfői napra virradó éjjelen, vagyis a folyó j 1935. évi december hó 15-én éjfélkor volt huszonöt éve annak, hogy a budapesti gázmüveket a székes­főváros törvényhatósága saját kezelésébe vette át az Osztrák-Magyar Légszesz Társulattól, ame.y 1856 december óta, tehát a fővárosi átvételt meg­előző 54 éven át látta el Pestnek, később Budának gázszolgáltatását. Egy év híjján tehát 80 eszten­deje annak, hogy Pest uccáin először gyűltük ki a gázlángok. __ En nek a megemlékezésnek szukreszabott kele­tében nem időzhetünk sokáig !a világi főgáznak, mint az első vezetékes közvilágítási eszköznek a múltjánál. Röviden csak arra utalok, hogy a köz­világításban az uccaj olajlámpásokvól a gázvilágításra való áttérésnek kétség­kívül igen komoly kultúrális jelentősége volt. Ezután Véssei igazgató rövid visszapillantást ve­tett a főváros közvilá ításánuk történetére, majd áttért a megváltás eseményeire. A megváltás előzményei Pest, Buda és Óbuda városok — mondotta _— 1873-ban egyesültek. Az 1881-ben lejáró pesti gáz- szerződést már az egyesített három város hoszab- bította meg további 15 évre. Az új szerződés szerint a társulat a gáz egv égárát 15 krajcárról fokozato­san lü és fél krajcárra tartozott mérsékelni. A Társulattal — amelynek nevébe 1891-ben ke­rült a »Magyar« jelző és így lett belőle Általános Osztrák-Magyar Lég szesztársulat — a főváros ekkor pótszerződést kötött, amely a gáz egységárát világí­tási célokra 10 krajcárban, ipari célokra 8 krajcár­ban maximálta. Ezt az 1891-ben kötött szerződést a főváros már nem hosszabbította meg, hanem annak lejártakor, vagyis 1910 december 15-én megváltotta és házi­kezelésbe vette a Gázmüveket. Abban az időben már Európaszerte általános irányzat volt, hogy a kultúrállamok nagy városai házikezelésbe vették a közüzemeket, Budapest akkori polgármestere: Bárczy István felismerte a kulturális hala­dásnak azt a korszerű követelményét, hogy a városi közületek kormányzása nem merülhet ki csupán a polgárok ügyesbajos dolgainak adminisztrálásában, hanem magasabbrendű feladatokat is kell megoldaniok, Budapestnek pedig különösképpen olyan hivatást kell betöltenie, amely méltó az ország fővárosához és gazdasági centrumához. Ebbe a nagy koncepcióba il­lesztette be Bárczy István polgármester azt a pro­grampontot is, hogy a polgárság elsőrendű szükségleteinek meg­felelő kielégítését a monopol]sztikus közszol­gáltatások, vagyis a nagyüzemek városi ke­zelésbevételével kell biztosítani s egyszersmind a vállalatok megengedhető üzleti hasznát a közület, vagyis a főváros számára kell megszerezni. Így vált valóra a Gázművek községesítése, amit természetesen hosszas előkészítő munkálatok előztek meg. A székesfőváros tanácsa már 1902 januárban utasította Heuffel Adolf középítési igaz­gatót a gázüzem h ázik ezel ésbevétöl ének tanulmá­nyozására. A középítési igazgató a házikezéiésf ja­vasolta. A közgyűlés 1907 februárban rendelte el a Gázmüvek értékbecslését. Az öttagú beeslőbizott- ságba a főváros dr. Forbáth Imre műegyetemi ta­nárt és Kajlinger Mihály vízmüigazgatót, a Lég- szesztársulat pedig K. Jónás Ödön és Pfeifer Ig­nác műegyetemi tanárokat küldötte ki, Bánki Do- nát műegyetemi tanár elnöklete alatt. A Légszesz- társulat két szakértőjét később Fodor István, a Budapesti Általános Villamossági Rt. vezérigazga­tója és Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter váltotta fel. A törvényhatóság közgyűlése 1900 május 26-án határozta cl a Gázművek megváltását és llelt ai Ferencet, az Áll alános Osztrák- 1 la gyár Légszesztár- sulat igazgatóját szerződtette a székesfőváros Gáz­müveinek vezérigazgatójává, akinek nagy gonddal kidolgozott terjedelmes javaslataira a bél- és kül­földi szakértőkből álló bizottság a következő fon­tosabb határozatokat hozta: A két ferencvárosi gázgyár fenntartandó, a jó zsefvárosi és a budai gázgyár lebontandó, — az óbudai Homokosdülöben fekvő 112.000 négyszög- öles területen új gázgyár építendő, 500.000 köb­méter napi, illetve 100 millió köbméter évi maxi­mális termelésre. A székesfőváros tanácsa az új gázgyár épí­tési terveinek és költségvetésének elkészítésével Weiss Albert zürichi gázgyári igazgatót, Bernauer Izidort, a budapesti gázgyár igazgatóját és Schön Győző üzemvezető főmérnököt bízta meg. A részle­tes terveket egy bél- és külföldi szakértőkből álló bizottság vizsgálta át és kivitelre ajánlotta. A törvény hatosáig közgyűlése 1910 június 23-án engedélyezte a költségeket. 21,864.725.15 koronát használt fel. A gázgyár a fővárosé Ilyen előzmények utáni következett be 25 évvel ezelőtt, 1010 december 15-én délután 6 órakor az üzem hivatalos átvétele, amikor dr. Bárczy István polgármester, az All alá­nos Osztrák-Magyar Légsze*ztársulat budapesti igazgatóságának elnökétől: Badocza Jánostól jel­képesen átvette a Gázmüveket és átadta, dr. Keltái Ferencnek, mint a Budapest Székesfőváros Gáz­müvei bejegyzett cég vezérigazgatójának. A Gázmüveknek a főváros igényeihez és a mo­dern technika fejlettségéhez szabott kiépítése ter­mesztésen — a Légszesztársulatnak fizetett megvál­tási Összegen felül — még további hatalmas befek­tetéseket követelt. A leghatalmasabb teljesítmény volt természete­sen az óbudai gázgyár építkezése, amely 191] ok­tóber 16-án került üzembe, mire 1913 december 20-án a budai gázgyár, 1914 március 31-én pedig a józsefvárosi gázgyár beszüntette üzemét. A már több mint félév óta kifogástalanul mű­ködött új gázgyárat Bárczy István polgármester 1914 június 15-én mutatta be ünnepélyesen a székes- főváros törvényhatóságának és a kormány képvise­lőinek. Amint Nagy-Budapest forgalma, úgy a székes- fővárosi Gázművek megalkotása, kiépítése és ezzel a közérdekű üzemek községesítésének megindítása is egybeforrott ama boldog és nagy korszak pol­gármesterének: Bárczy Istvánnak személyével. Be egybeforrott azokkal a kiváló szeméiyiségekkeil is, ak:k neki méltó munkatársai voltak: dr. Buzáth Jánossal, a főváros Világítási ügyosztályának akkori tanácsnokával, továbbá kiváló munkatársá­val: Borvendég Ferenccel, aki később a következő válságos időkben is erős támasza maradt a Gáz­müveknek; dr. Keltái Ferenccel, a Gázmüvek első vezérigazgatójával, aki 1913 február havában a székesfőváros főpolgármestere lett és aki már nem láthatta meg a nagy mű befejezését, mert 1913 au­gusztus hó 10-én elhúnyt. Egybeforrott dr. Ripka Ferenccel és végül Rózsa Károly emlékével, aki a »Budapesti Hírlap« hasábjain folytatott egészen el­szigetelt hírlapírói harcot a községesítés eszméjé­ért. 1911-ben kezdte működését a Gázműveknél, mint főtitkár, később mint igazgatóhelyettes, 1921-ben az üzem kereskedelmi igazgatója, 1926-ban pedig ve­zérigazgatója lett, — ez azonban a később következő eseményekhez tartozik. Alig’ múlt el 1914 júniusában, az új gázgyár bemutatóünnepélye, amikor Szarajevóban bekövet­kezett a végzetes merénylet, melynek nyomán ki­tört a világháború. Ezzel a fiatal üzemre is a sú­lyos megpróbáltatások korszaka nyílt meg, követ­keztek a forradalmak és az ezekkel kapcsolatos rendkívüli nehézségek. Elszakadás után Az önállóvá lett cseh kormány legelső intézke­dése vodt, hogy a Csehország és Magyarország kö­zötti forgalmat megszüntette, ami a gázszénszállítás teljes beszüntetését jelentette. A budapesti gázgyárnak akkor csak néhány napra való gázszénkcszLcte volt. Kizáróan Vázsonyi Jenő szénkormánybiztos és Rau Gottlib országos szén- bizottsági elnök erélyes intézkedéseinek volt kö­szönhető, hogy az országban még feltalálható és gázgyártásra csak valamiképpen is felhasználható sízénk észt eteket sürgősen a budapesti Gázmüvekhez irányították. Ilyen helyzetben érte a Gázmüveket >az 1919 március 21-én kikiáltott Az 1924. év folyamáu hagyta el a Gázművek vezér- igazgatói székét dr. Ripka Ferenc. Utóda Rózsa Ká­roly kereskedelmi igazgató lett, mint vezérigazgató­helyettes, 1926-ban pedig mint vezérigazgató. A szé­kesfőváros tanácsa ugyanekkor Schön Győző műszaki igazgatót helyettes vezérigazgatóvá, a székesfőváros közigazgatási karából 1924-ben a Gázművek szolgála­tába átlépett dr. Véssei Ede tanácsi főjegyzőt, illetve 1926 november óta gázgyári igazgatót pedig 1927-ben a vállalat kereskedelmi igazgatójává nevezte ki. Erre az időszakra esik a Gázművek 79 hősi halott­jának emlékére az óbudai gázgyárban emelt emlék­mű létesítése, amelyet Horvay János szobrászművész alkotott és 1926 május 13-áu Buzáth Jáuos alpolgár­mester avatott fel ünnepélyesen. Az üzem reorganizáló, sőt az újabb fejlődés magaslatára emelő hatalmas munkát jellemző szí vóssággal és energiával vezette Rózsa Károly vezérigazgató, akit 1929 május 19-én úgyszólván a munkaasztal mel­lől ragadott el a gyilkos kór, hogy néhány nap alatt végezzen vele. Halála után három évig Schön Győző helyettes vezérigazgató vezette a Gázmüveket, az elő­dei nyomán járó tapasztala tóikkal és lelkiismeretes­séggel. Erre az időre esik a íSvábhegynek és ia Zug­ligetnek, majd Kispestnek, 1931-ben pedig a Bórnai- fürdőtelepnek a gázhálózatba való bekapcsolása. 1931-ben olvasztották a Gázmüvekbe a Székes- fővárosi Központi Tüzelőszerraktárt és azóta a Gázmüvek szerzi be — a BESZKÁRT, az Elektromosművek és a Vízművek kivételével, — a főváros valamennyi hivatalának, intézményének és üzemének szén- és tüzifaszükségletét sí 'a Gázművek látja el a fővárosi alkalmazottakat tüzelőanyaggal. A polgármester 1932 április 4-én dr. Véssei Ede kereskedelmi igazgatót bízta meg a Gázmű­vek vezetésével, akit 1935 július 1-től kezdve ve­zérigazgatónak szerződtetett. 1932 folyamán a külföldi gázszéinszáJLHümányok ellenértékének kiegyenlítését ismét súlyos akadá­lyok nehezítették meg, mert a Magyar Nemzeti Bank által kiutalt devizák nem fedezték a szükségletet. Minthogy a devizatranszferálás az 1933. év folyamán még inkább megnehezült, a Gázmüvek kénytelenek voltat olyan országot felé tájékozódni, amelyekkel a magyar mezőgazdasági, vagy ipari árak exportja révén a szén vételárának transzferálására jobb lehe­tőség kínálkozott. így tértünk át a Ruhr-vidéki és anatóliai szén használatára, — a cseh bányákkal kötött és 1934 június 1-én lejárt szénszerződést pedig nem hosszabbítottuk meg. Az 1934. év elején üzembe került az óbudai gáz­gyárban létesített benzolgyár, amely azóta kifogás­talanul működik, kitűnő minőségű benzolt termei, amelynek egy részét külföldön helyezzük eh A gázfogyasztás csökkenő irányzatának ellensú­lyozására a legélénkebb propagandát igyekszünk ki­fejteni, amire igen hatékony segítőeszköznek bizo­nyultak a Vilmos császár-út on laz 1933. év elején be­rendezet új minta- és eladótermek és tanfolyam­konyhák. % Ez a történeti vázlat azt mutatja, hogy a fővá­rosi Gázművek e negyedszázados életében csak három és fél év volt normális béke esz­tendő, a többi háború, a forradalmak és az általános gazda­sági válság idejére esett, meg nem szűnő küzdelmek­kel és minden erőfeszítést igénybevevő nehéz mun­kával. De azt is mutatja ez a történeti vézlat, hogy a Székesfőváros Gázmüvei a sokszor végveszc- delemmel fenyegető katasztrófákkal folyta­tott küzdelmei közepette is megállta a helyét és teljesítette közüzemi hivatását, amelynek az a lényege, hogy egyaránt szolgálnia kell úgy a fogyasztóközönség igényeit, mint a fővá­ros pénzügyi érdekeit. proletárdiktatúra, amely egy gázgyári lakatost rendelt ki az üzemhez termelőbiztosnak, a Gázművek felelős vezetőit pe­dig elmozdította. A proletárdiktatúra alatt még kísérlet sem tör­tént a külföldi szén beszerzésére és csak a dikta­túra bukása után visszatért igazgatóság, elsősor­ban Ripka Ferenc vezérigazgató hosszas fáradozá­sai révén sikerült némi gázszénhez jutni. Ezek a nehézségek sok gondot okoztak és állandóan meg- megújúltak. A Gázművek vezetősége még ezekben a nehéz időkben is új létesítményekkel igyekezett az üzem rentabilitását emelni, avagy a nemzetgazdasági ér­dekeket szolgálni,.— mert 1920-ban berendezkedett az üzem áz addig egyáltalán nem értékesített barna­szén-kátrány feldolgozására, 1921-ben pedig a csepp­folyós amóniák és szalmiákszesz termelésére, hogy pótolja a Nyugatmagyarország elszakításával elvesz­tett egyetlen magyar ammóniákgyárat. Az 1924. év második felében, a magyar korona 25 év üzleteredményei Az 1934. év végéig eltelt 24 év alatt az. üzem üz­leti eredményeiből — pengőértékre átszámítva — a következő szolgáltatásokat teljesítette: Utcai közvi­lágításra és a városi épületek és gázvilágítására 39.190,465.12 pengőt fordított, új beszerzésekre és be­ruházásokra 28.517,896.41 pengőt költött, 870.576.82 pen­gőt, az önbiztosítási alapba, 3,766.432.— pengőt, pedig tíz értékcsökkenési és felújítási alapba fektetett. 6 472.139.53 pengőt viselt értékkülönbözet fejében a főváros részére kedvezményes áron szállított koksz és szolgáltatott gáz után. Cső és lámpaúthelyezések és megszűnt befektetések leírása. címén 1,765.688.04 pen­gőt számolt el, annuitás fejében megtérített a fű­Silmann Béla épület-üveges és képkeretező Budapest, IX, Ráday u. TI, Telefoni 81-5-80

Next

/
Thumbnails
Contents