Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-13 / 46. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 november 13 46. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Megyünk előre írta: GAZDY JENŐ főv. biz. tag Mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor vidéki nyárilakomból jártam be Budapestre, Pécel állomáson nap-nap után sietve érkezett a vonathoz egy érdekes fejű, sugárzó arcú, ruganyos járású fiatal férfi. Rendszerint többen kísérték, akik közül az egyik hatalmas irattáskát hozott magával. A duzzadó táskából a vonaton csakhamar nagy foliánsok, tervek kerültek elő és Budapestig komoly megbeszélések folytak, amelyeket csak néha szakított meg egy-egy jóízű anekdota. Aszerint, amint kikerültek ezek a tervek a táskából — létesültek a fővárosban emeletes házak, földszintes kislakások. iskolák, kórházak, gyógyfürdők, utak, csőhálózatok stb., stb. Mert az utazgató férfiú Bárczy István volt, Budapest akkori nagynevű polgármestere, aki útközken is folyton dolgozott. A főváros iránti izzó sze- retete, hatalmas munkaereje, sugárzó fantáziája mindig több síkban foglalkoztatta és nemcsak a jelen elmulaszthatatlan szükségletei, de a közeli és távoli jövő perspektívája is állandóan szeme előtt lebegett. —* Amikor hosszantartó távoliét után Budapestre visszatértem, mélységes megdöbbenéssel láttam azt a rettenetes elesettséget, amelyben szeretett szülővárosom — úgy a belső gazdasági helyzetet, mint a külsőségeket tekintve — szenvedett. A Gondviselés különös kegyelmének köszönhető, hogy ebben a válságos időben, minden más törekvést legyőzve, a keresztény nemzeti gondolat diadalmasan tört előre a város népében. Ennek a gondolatnak óriási regeneráló ereje, élén a szerencsés kézzel kiválasztott vezetőkkel, elsősorban Sipőcz Jenő polgármesterrel, rövid idő alatt újra talpraállította a fővárost. De nemcsak talpraállította, hanem olyan virágzásnak indította, hogy az 1931-ben hirtelen bekövetkezett újabb gazdasági válság is legfeljebb csak megnehezítette, de meg nem rendítette a főváros jól megalapozott gazdasági helyzetét. A főváros szerencséje, hogy Szendy Károlyban oly kiváló utód került a főváros élére, aki eddigi működése alapján máris bírja a törvényhatóság osztatlan tiszteletét és rokonszenvét és minden reményünk megvan arra, hogy talán kedvezőbb körülmények között, '— nagy elődeinek nyomdokain haladva — bőven lesz része a főváros és a polgárság javát szolgáló sikerekben. . T-. ^ A szanálási tervet, egyelőre még nem ismerjük és így nem is kritizálhatjuk, bár évtizedek tapasztalata bizonyítja, hogy az ú. n. racionalizálási kísérletek mindig összeomlottak és végeredményben egyszerű jövedelemcsökkentés lett belőlükEgyelőre örömmel látjuk, hogy a jövő évi költségvetés a világválság kitörése óta az első, amelyben nem csökkennek tovább a bevételek, tehát valóban megyünk előre. Ez az előremenői) még nagyon bizonytalan lépésekben, nagy óvatossággal történhetik, az kétségtelen. Mégis azt hiszem, bizonyos fokban máris kötelez arra, hogy fontolóra vegyük egyik vagy másik kérdésben, nem lehetne-e a kitaposott útról kitéréseket tenni és más síkban is próbálkozni? E cikk keretében nem lehet részletekbe menőleg foglalkozni egyes problémákkal, még csak megemlíteni is bajos valamennyit. Egyelőre csak nehány gondolatot kívánok megrögzíteni azok közül, amelyek a jövő évi költségvetés tanulmányozása közben vetődtek fel előttem. * Azt hiszem itt volna az ideje úgy az elemi, mint a polgári iskolai oktatást, sőt általában a »törvényes kötelezettség alapján« fenntartott, valamennyi iskolái teljesen díjmentessé tenni. Ezekben az iskolákban n tankönyveket is a főváros költségén kellene a tanulóknak rendelkezésére bocsátani. itt van a közjólékonyság és szociálpolitika. Vannak, akik dicsekednek azzal, bogy a főváros csaknem 14 millió pengőt irányoz elő ezen a címen és ezzel viszonylag vezet az európai metropolisok között. Eri azonban ezt inkább szomorú jelenségnek látom. Szomorúnak, hogy ennyit kell előirányozni, mert ez semmiesetre sem a főváros jólétének a jele. Sajnos, aligha tévedek, ha azt hiszem, hogy a közegészségügyre előirányzott 21 milliós tétel nagip- sága is szoros összefüggésben van a lakosság szomorú szociális helyzetével. Ennek a hatalmas tételnek is csökkennie kellene, ha a közegészségügy másik síkján, a megelőzés útján nagyobb energiával találkoznánk. Mindenesetre örvendetes, hogy — amint Salamon Géza tanácsnok úr egyik minapi nyilatkozatából halljuk — ma már kórházi mizériákról, ágyhiányról beszélni nem lehet. Az orvoskérdés azonban rendezésre szorul. A költségvetés többi fejezetei, meg az üzemek és részvénytársasaágak is bőven nyújtanak anyagot az elmélkedésre, ha arról van szó, hogy milyen irányban menjünk előre. Hiszen nagyon sokat láttam az európai nagyvárosokban, ahol ismételten és hosszasan tartózkodtam. Ahányszor azonban visszatértem, mindig őszinte örömmel éreztem, hogy fiatal fővárosunknak nagy hajaink dacára sincs oka az összehasonlításoktól félni. Csak egy dolog bosszantott mindig. Hogy mi, akik elsők voltunk a földalatti vasútiunkkal, ezen a téréül anyii'a hanyagok voltunk és vagyunk. Holott ©nélkül a közlekedés kérdését semmiféle kísérletezésekkel sem fogjuk tudni kielégítő módon megoldani. Nagy költség, igaz. De egyszer mégis csak hozzá kellene fogni, hiszen Berlin is több mint 20 éve építi már a magáét. Ha már m'együnk előre, ne maradjunk ebben se hátra. Sipőez Jenő íőpoígármesíer az egyedül járható útról, amelyen elindulva legyőzhetjük a nehézségeket „Kötelességemet előbb rév aló nah tartom mindennél, még a nép- szerűségnél is“ — A főpolgármester nagy nyilatkozata a Független Budapestnek a legközelebbi idők feladatairól Maeterlinck Kék madara zsibong az emlékemben, ahogy az újvárosháza felé sietek a pontosan fél 12-re megjelölt fogadásra. Hogy miért éppen a Kék madár? Mert ebben a darabban mondja a költő, hogy nemcsak az embernek van lelke, de a dolgoknak is. Ezt most átélem magam is, mégpedig — egészen sajátságosán — egy véletlenül fülemben csengő jelző kapcsán. Éppen a kapu . előtt haladok el, amikor egy férficsoport nyilvánvaló politikai vitájából egyetlen szó csendül félém: »Szanálás«. És mingyárt közvetlenül utána, mint a felriasztott fogoly után a párja, felröppen a másik szó is: főpolgármester. És kialakul bennem a teljes képlet: úsza- nálási főpolgármester«. De miért volna itt szanálás? Miért tapadna éppen Sipőcz Jenő személyéhez a szanálás fogalma és képlete? Hiszen Sipőcz polgármestersége alatt számos gazdasági előnyt élvezett a főváros a külföldi piacokon, mint olyan tényező, ahol biztos fedezékben érezheti magát a megriadt tőke. Előbb tudta, _ és mondjuk meg csak őszintén — jobban is tudta rendezni külföldi tartozásait, mint akár maga az állam. S hogy a külföldi pénzpiac még a trianoni Magyar- országban is jobban tudott bízni, mint a testünkből naggyá lett új országokban, azt nagyrészt megint csak Budapestnek köszönhettük. A tárgyilagosság igazságot kíván. S az igazság viszont nem tűrheti, hogy a kedvéért egy másik igazságba gázoljunk bele. Voltak idők, — ismerjük csak be — amikor maga az állam is szinte féltékennyé vált ennek a Budapestnek.a sikerére és munkásságára s kedve jött hozzá, hogy maga is részes lehessen benne. A közvéleményben tagadhatatlanul zavart keltett az a beállítás, mintha Sipőcz Jenő főpolgármesteri kinevezését Budapest szanálása tette volna kívánatossá és indokolttá. A nép sokkal józanabb, semhogy át ne látná az ebben lappangó nagy belső ellenmondást. Mert mit jelent maga a szanálás? Gyógyítást. Szóval az volna ebben kifejezve, hogy maga Budapest háztartása beteg és gyógyítást igényel. De ki alatt válhatott volna a háztartás beteggé? Éppen Sipőcz Jenő vezetése alatt, akit most a gyógyításával bíztak meg. Értjük ezt, kérem? Itt valami nem »klappol«? Sántít. Vagy jól vezette Sipőcz Jenő a városházát, akkor- nem kell szanálni. Vagy rosszul vezette s akkor meg ő nem tudja szanálni. A nagy ellenmondiás önnönmaga teszi lehetetlenné, hogy szavak foglyaivá válhassunk. A Gömbös-kormány nem tévedt le a valóság talajáról, amikor megérezve, hogy Sipőcz Jenő népszerűsége megszolgált népszerűség, őt bízta meg a maga képviseletével. Ez valóban új irány, új stílus. Mert szakít azzal a" régi káros felfogással, bogy a kormány embere uenv lehet egyszersmind a nép embere is. Igenis, hogy, lehet. Sőt kell is annak lennie, hogy munkája eredményes lehessen, felfelé is, lefelé is. Ekként épülhetett csat: ki az összekötő szivárvány a régi és az új városháza, között s csak Budapest szerencséje, hogy Sipőcz Jenő személye egyrészt-, a Szendy Károly személye másrészt a biztosíték, hogy ott is, itt is, mindenütt a cél mindig csak egy: a három B: Budapestért Budapesttel, Budapesten. Sipücz Jenő „Építkezni, minél több közmunkái kell végeztetni a fővárosnak“ Már mosolyog1 felém és bocsánatot kérve mutat az órára: — Koszkor jöttél. Indulnom kell. Fontos tárgyalásra várnak. Olyan nehéz hap ez. Ha megbeszélnénk, talán egy más alkalommal hosszabban elbeszélgethetnénk. , Készségesen csapok le az ajánlatra, mint a kánya a zsákmányra. — Igen, móltóságos uram, ezt az ajánlatot szívesen könyvelem el a Független Budapest javára, mint követelést, amely, remélem, hamarosan esedékes is lesz és enged.elmedd.el élni is fogok vele. De azért nem mulasztom el ezt az alkalmai sem,, hőgy Budapest polgárságának valami üzenetet ne közvetítsek. Vannak kérdések, amelyek minden fővárosi embert igen-igen érdekelnek. És ez érthető. Hiszen a sok hosszú év után most kezd felénk egy kis remény derengeni. És szeretnék hallani a te véleményedet is. Sokat hallunk a közeljövő kecsegtető lehetőségeiről is. Azt is halljuk, hogy nagyobb kölcsönt akar felvenni a főváros az új beruházásokra és közmunkákra. Mi a véleményed a, kölcsönről, a befektetésekről s a közmunkákról, méltóságos uram? — Ha az egyes ember, a magánember hallja ezket a fogalmakat, — mondja a főpolgármester — olyan könnyen dönti el magában a kérdést és a választ is- Es azt mondja: persze, hogy építkezni kell, persze, hogy minél több közmunkát kell végeztetnie a fővárosnak a munkanélküliség enyhíté- 1 sére. . És ez mind úgy tűnik fel, mint valami erkölcsű Oazdy Jenő
