Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-06 / 45. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 november 6 45. szám A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 . A NÉP útja a városházán írta sTERBÓCZ IMRE, országgyűlési képviselő A városiháza őszi munkájának minden évben kiemelkedő eseménye a költségvetési vita. A költség- vetés tárgyalása során bontakoznak ki az erők, itt vonulnak íel a különböző pártok vezérei, hogy a közönség felé fordulva tanúbizonyságot tegyenek munkájukról, erőfeszítéseikről és képességeikről. A büdzsévita a törvényhatósági életnek olyan tengelye, amely a főváros egész mechanizmusát, adminisztrációját anyagi és pénzügyi vezetését, vérkeringését, egész életét ii’á- Terbócz Imre nyitja. A most folyó költségvetési vita azonban más, mint az eddigiek voltak. Űj tényező jelentkezett ezidén a pesti városházán, új erők érvényesülnek, olyanok, amelyek a legutóbbi költségvetési vitákban még nem vettek részt: megjelent a Nemzeti Egység friss, összefogó gondolata, bogy mint a tavaszi fuvalom, tisztulást, napfényt, egészséget hozzon a főváros levegőjébe. A most folyó költségvetési vita adta meg az első alkalmat a Nemzeti Egység fiatal fővárosi pártjának hogy végképpen elhelyezkedjék a főváros konstrukciójának gépezetében. A különböző szakbizottságokban épúg'y, mint a közgyűlésben már eddig is megmutatta a NÉP fiatal ereje, hogy mire képes: nem volt az a legkisebb fővárosi kérdés, amelynek intézésénél a Nemzeti Egység fővárosi reprezentánsai ne tanúsították volna a legnagyobb felkészültséget, a téma és a megoldás legteljesebb ismeretét. A főváros polgársága örömmel látta, bogy a NÉP fővárosi pártja százszázalékig beváltotta a működéséhez fűzött reménységeket, amely máris; nagyszerű eredményeket produkál. A költségvetési vita megindulásával azonban végleg befejeződött a tavaszi választások okozta változással kapcsolatos elhelyező- dós, hogy úgy mondjuk: végképpen elhelyeiződtek azok a tektonikus rétegek, amelyeken a főváros új élete alapszik. Ennek a folyamatnak szilárdságát, az alap biztonságát Zsilvay Tibor hatalmas költségvetési beszéde adta meg. Tömör ércből való volt ennek a megnyilatkozásnak minden szava és hogy milyen termékenyítőén hatott a Nemzeti Egység Pártjának ez a »székfoglalója«, azt az azóta történt események mutatják. Talán még sohase bontakozott ki oly tiszr tán és világosan a fővárosi pártok harmonikus együttműködése Budapest érdekében, mint ezúttal, ebhez azonban az kellett, hogy a főváros életében ezúttal először jelentkező, praedomináns, új erő olyan formában mutatkozzék be mint aJhogy az a költségvetési vita megindulásakor történt. A törvényhatóság működésében mutatkozó gyönyörű harmóniának egyik legfőbb alapja — mint mondottuk — a főváros érdekeinek ez a minden egyéb érdek fölé helyezése. Nem végződött még be a költségvetés közgyűlési tárgyalása, mégis meg kell már most állapítanunk, bogy a Nemzeti Egység fővárosi pártja diadalmas erővel hódította meg az autonomikus erőket. Mint ahogy előbb meghódította a főváros lakosságát (aminek megerősítéséről a déli kerületi képviselőválasztások eredménye adott újabb bizonyságot), úgy állott a törvényhatóság életének is az élére, tisztán, nemesen, az elvek ragyogó vértezetében, a nagy nemzeti gondolat átütő erejének érvényesülésében. A városháza őszi munkájából ezt az eredményt le kell vonnunk. A NÉP kijelölte a maga útját a városházán, megmutatta erejét, lelkét, a főváros céljaiHozma niklós belügumiiiiszfer nyiiafhoziK a „Független Dndapesr-eeh a főváros nagy gazdasági Kérdéseiről, az őnhormány- zali szabadság tiszteletéről és a Kormány meg a főváros Közölt! viszonyról „Csak mosolpgnl lehel azon a beállításon, mintha a kormány az autonómia ellensége lenne“ A Független Budapest legutóbbi számában közöltük levelűi Kozma Miklós belügyminiszter nyilatkozatát, amely főleg az ország és Budapest egymáshoz való viszonyáról s Budapest szerepéről szólott, melyet a főváros az ország- életében tölt be. A nyilatkozat, amelynek minden sorát a Budapest iránti szeretet fütötte át — nagy érdeklődést és megelégedést keltett mindenütt, ahol Budapest sorsával foglalkoznak. Az alábbi nyilatkozat a belügyminiszter ama felfogását tükrözi, amely Budapest gazdasági és kulturális jelentőségére, közeljövőjére s a, főváros és az állam közti viszonyra vonatkozik. — Amint a sajtó közölte is, — mondotta a Független Budapest munkatársának Kozma Miklós belügyminiszter — vidéki körutamon azt szoktam mondani, hogy ma egyetlen vezető tisztviselő sem töltheti egész hivatali idejét csupán az íróasztala mellett. Ez egyoldalúvá tenné a munkát és kockáztatná a meg kívánt eredményt. Magam úgy osztottam he munkásságomat, hogy annak fele az íróasztalomnak, másik fele az életnek jusson. Tiszántúli utamon azt is mondottam, hogy szembe akarok nézni a szegénységgel. Ezzel azt a szándékomat is kifejeztem, hogy a való életet akarom látni, még pedig, — hogy úgy mondjam -— rizspor. azaz szépítőszer nélkül. Ha orvosolni akarunk bajokat, nem engedhetjük meg a kendőzést. Hisz ez csak félre vezet, el- vakít, becsap és meddővé teszi a munkákat is, a fáradságunkat is. Ma sokkal nehezebb helyzetben van az ország is. a magyar nép is, semhogy a félmunkák veszedelmét elbírhatná. Lelkiismeretes ember, felelős állásban — nem is kockáztathat meg ma ilyet. A főváros és o magyar Közegészség ugye Éppen a gyökeres munka szempontjából tartom fontosnak az egészségügyi kiállítás megrendezését is. Érdemes erről néhány szót szólni. Hiszen alig beszélhetünk róla eleget. Legalább felfigyeltünk erre a kérdésre s látjuk, hogy hol lappang a haj. — Ázt mondják, kevés a kórház s több ágyra volna szükség. Ezzel szemben az igazság, hogy nem a kórházakban, nem az ágy hiányban van a baj, hanem inkább az általános leszegényedésben, amely képtelen megfizetni az ápolási díjat s így még a meglévő ágyak is üresen marad nak. ' A kormánynak megvan a maga programja a népegészségügyet, illetőleg. S ezt a programot én is, mint belügyminiszter szív- vel-1 élekkel képviselem. De az igazságnak megfelelően ki kell jelentenem, hogy ezt a nagy, nehéz és sok anyagi áldozatot követelő kérdést egy magában nem tudja és nem is tudhatja megoldani a kormány. És csak akkor fogja megoldani, ha ezt minden ember, az egész magyar társadalom is a maga kérdésének tekinti. — Ebben az áldozatkészségben igen nemes példát mutat magai a főváros, amely az egészségügyi intézmények terén olyan eredményes munkát végzet, amely méltán keltett feltűnést és biztosított elismerést nemcsak az ország, de a- külföldi tudományos világ részéről is. Ezt a nemes munkát folytatni és Budapestet az országos egészségügyi hálózat nagy és eleven központjává tenni — a közel jövő feladata lesz, amikor már folynak is az előkészítő munkálatok a minisztériumban. A közönség érdeklődése, támogató munkája azonban hozzájárulhat a kormány elgondolásainak minél eredményesebb megvalósításához. Bízom is ennek a közönségnek az áldozatkészségében és szociális érzésében, hogy e téren a kormányt nem éri csalódás. Ha más szempontot nem is vennénk figyelembe,^ csak ezt a kérdést: a magyar nép egészségügyét —- akkor is azt kell kívánnunk és arra kell törekednünk, hogy a főváros legyen ennek a kérdésnek továbbra is a fókusza, amelyet munkájában hathatósan támogathatnak most már a vidéki egyetemek klinikái is. Szeret Stift Budapestet — így válik nyilvánvalóvá, hogy mennyi érdek fűződik a főváros gazdasági helyzetének biztonságához s mennyi érdek, mégpedig országos érdek — kívánja Budapestnek gazdasági megerősödését, háztartásának egyensúlyát s polgárainak a gyarapodását, hogy ez a város be tudja tölteni azt a hivatását, amire a nemzet életében predesztinálva van. — Aki ismeri a legutóbbi évek történetét, az azt is tudhatja, hogy az a tájfun, amely egész Európán, sőt Amerika gazdasági életét is megrázta és rázza ma is — Budapestet sem kerülte el. I)e büszkeségünk, hogy ezeket a válságns időket Budapest talán kevesebb áldozattal bírta ki, mint Európának más — sokkal szerencsésebb helyzetben lévő metropolisai. És ez olyan megnyugtató és olyan bíztató reánk., Hiszen a szervezet erejét mindig a ki állott betegségek mérik a legjobban. A gyengét, az életre nem valót a földhöz veri, — míg az erőset új fejlődés elé állítja. A jelek — szerencsére! — azt mutatják, hogy nálunk is ez az utóbbi a helyzet. Ha aggódunk is Budapestért, ez az aggodalom éppen nagy szeretetünkből táplálkozik. Ha még mindig nak útján való vezetői elhivatottságát és most már halad tovább a maga útján, amely Budapest és a magyarság szépsége, jövendő nagysága felé vezet.
