Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-23 / 43. szám

Budapest, 1935 október 23. Független Budapest 3 „Az élet embere és szolgája akarok lenni...” Bessenyey Zénó a Közmunkák Tanácsának elnöki székében — „Programom egy szó: Budapest“ — Minden kérdésben a székesfővárossal való teljes harmóniára törekszik. lr A nnoo rrUTA egészségügyi berendező, KARDOS JENŐ [BUDAPEST, VI., Ó UCCA 31 — TELEFON: 17-9-05 patibilis. Ebben tökéletesen igaza is van. A közmun­katanácsi elnöki állás tiszteletdíjjal járó megbíza­tás és nem fizetéssel járó hivatal. Különben is, el ci­ciéi közül többen, legutóbb Bakovszky Iván is, kép­viselők voltak az laiatt az: idő alatt is, amíg a Ta­nács élén állottak. Hiába, sorsát senki el nem kerülheti. Tizenegy esztendővel ezelőtt történt, hogy Bethlen István gróf, Magyarország akkori mi­niszterelnöke, felajánlotta Bes­senyey Zénónak, Sárospatak kö­vetének, Budapest kormánybiztosi állását. Bessenyey a megbízást vállalta — és mégsem ö lett a kormánybiztos. Egyszer talán megírom, hogy Vass József mi­lyen módon hiúsította meg Beth­lennek ezt az elhatározását, amely akkoriban a fővárosban osztatlan megelégedést váltott ki és amelyről akkor a Budapesti Hírlapban éppen én emlékeztem meg. Bessenyey Zénó tehát nem lett kormánybiztos, de a sors, amely mindnyájunk élete felett lebeg és gyámkodik, már akkor kijelölte Bessenyey helyét Budapest kormányzásában és ő maga is, mintha tudta és érezte volna, hogy milyen szerep vár reá, az utóbbi években sokat és beha­tóan foglalkozott a főváros ügyeivel. Magam vagyok ennek a tanúja, mert a régi barátság jogán engemet, tisztelt meg azzal, hogy még pataki képviselő korában folyvást érdeklődött nálam a székesfőváros dolgai iránt. Pedig akkor még kontúrjai sem bontakoztak ki annak a válto­zásnak, amely először az autonómia megbontásához, majd — végső kifejlődésében — a mai városházi helyzethez vezetett, amelyben azután Bessenyey Zénó, mint Budapest egyik képviselője és törvény- hatósági bizottságának tagja, vezetőszerephez ju­tott. És ma ő a Fővárosi Közmunkák Tanácsának az elnöke. Ebben a sok gazdát és kevés sikert látott új hi­vatalában látogattam meg Bessenyey Zénót, az új elnököt. A falakon a régi nagyságok képe fogad. Akiket a képek ábrázolnak, — az egy Németiig Ká­roly alelnököt kivéve ■— mind elköltöztek már az élők sorából. Idősb Andrássy Gyula gróftól, a Ta­nács megteremtőjétől, és első elnökétől, kezdve Pod- maniczky Frigyes bárón, Szapáry Géza grófon, Tisza Lajoson, Wekerle Sándoron, Polonyi Gézán, Zie- linsky Szilárdon, Garancsy Mihályon és a többi elnököm meg alelnökön akad meg a látogató szeme, aki előtt ezeken a képmásokon keresztül vonul el egy metropolissá nőtt város küzdelmes, dicsőséges múltja. —• Utoljára akkor jártam1 itt, —- mondom, ami­kor elhelyezkedtünk a kényelmes bőrfotőjben — amikor Polonyi Géza volt itt az úr. Sok ideje már ennek, de a Tanács azóta sem lett népszerűbb. Mert meg kell mondanom, hogy a Közmunkák Tanácsa sohasem volt népszerű a főváros polgársága szemé­ben. Azt mondották róla, hogy a kormány azért találta ki, hogy minden jó dolgot lehetően meg­akasszon és minden lehetetlent lehetővé tegyen. Volt is ebben a felfogásban sok igazság, hiszen csak rá kell nézni ennek a városnak a képére! Ennyi sza­bálytalan építkezés sehol a világon nem látható. Az elnöki állást meg — állapítom tneg nevetve — ép­pen amolyan szinekurának tekintették. „— Hogy mi volt a múltban, azzal én nem törődöm. Én a jövőbe nézek, — és nagy önbiza­lom csendül ki erőteljes hangjából — mert a jövőnek akarok dolgozni! Én ezt az állást nem tekintem nníked­velő' állásnak. Ha ilyennek látnám, so­hasem ogadtam volna el. Engemrt nem az állásnak a dísze hozott ide, hanem az a vágy, hogy teljes munkakedvem és munkabírásom latbavetésével szolgál­jam Budapest fejlődésének nagy ügyét és megoldásra vigyem a reám bízott nagy feladatokat, —■ Van már valamilyen programja Méltósá­godnak ezeknek a feladatoknak az elvégzésére! — Kidolgozott programom még nem is le­het, hiszen alig néhány órája vagyok csak el­nök. De annyit már most is mondhatok, hogy működésem körét két részre fogom osz­tani: az adminisztrációs teendőkre és a nagyobb problémák előkészítésére és gyakorlati megoldására. Bessenyey Zénó Köhögsz? végy Bron hy-t! STÜHMER GYÁRTMÁNY Az előbbi cél elérhetésére a hivatalhoz befutó minden aktát magam nézem majd óit és magam vizsgálom felül minden ügy elintézését. Ez az eljárás talán kissé aprólékosnak tűnik fel, de viszont csak ezen az úton érhetem el azt, hogy a. legkisebb részletről is tudomást szerez­hessek és mindenről tudjak, ami a. hivatalban, vagy a hivatalon keresztül történik. — Ami már most a nagyobb problémák ügyét illeti, etekintetben is megvan a tervem. í A már elméletileg előkészített ügyeket igye­kezni fogok a gyors megvalósuláshoz eljut­tatni, — a félig kész tervek elől pedig elhárí­tom azokat az akadályokat, amelyek megvaló­sításuk elé tornyosulnak. Általában az élet embere és szolgája akarok lenni, az életé, amelyik mindig felvet megoldásra váró kérdéseket és rendelkezésére leszek a nagyközönség­nek is, ha közérdekű problémák megol­dását kéri vagy sürgeti. Én ezt a hivatalt valóságos, lüktető élettel aka rom és fogom megtölteni! Nem vagyok kicsi­nyes ember és nem vagyok nagyképű sem! Az én ajtóm mindenki előtt tárva-nyitva áll aki önzetlenül szolgctlni akarja ennek a város­nak az ügyét. Ha valaki jó és szép ötlettel jön hozzám, boldogan karolom fel azt, mert nekem öröm minden, ami a nagyság és szépség útjára lendíti Budapestet. Elnézem, amint nekilelkesülve jár fel s alá a szobában. Délceg, fiatalos alakja, simára beretvált érdekes arca lelki szemeim elé varázsolja egy másik Bessenyeynek, Ferencnek, a testőrnek, az alakját. Ő a magyar nyelv és a magyar irodalom kiformá­lásának volt egyik nagy úttörője. A kései utód, ime, a magyar főváros egyik továbbépítője akar lenni. Alkotni! — úgylátszik ez a vágy benne van a Bes- senyey-vérben. — Tulajdonképpen ebben az állásban pro­gramot adni, abban az értelemben, amint ez nálunk szokás, jó lélekkel nem is lehet — fűzi tovább előbbeni gondolatmenetét, majd elém- állva folytatja: — A program, szerintem egy szó: Buda­pest! Vagy úgy is lehetne mondani: az Élet! Budapest élete! Igen, ez az! Ez az egyedüli helyes programi! És én ezt a programot hiszem és vallom. Az a szándékom, hogy hivatalos működésemen túl, ankéteket és eszmecseréket rendezek egy-egy nagyobb vagy fontosabb kérdés eldöntése ér­dekében. Általában azt szeretném, ha a vezeté­sem alatt álló tanács mentesülne a kisebb bürokratikus formasóigoktól, hogy annál na gyobb energiával fordulhasson a nagyobb problémáik felé. Minden tervnek, minden elha­tározásnak az élet, Budapest élete adja. meg a célját és az értelmét. — Amit a programadásról mondott Méltósá­god, az — ebben az állásban — valóban helytálló. De azért mégis csak kell olyan kérdéseknek lenni, amelyek minden programtól függetlenül, már az első pillanatban foglalkoztatják a Közmunka Ta­nács elnökét. — Hát persze, hogy vannak. Itt van pél- I dóul a pesti üunapart elrendezésének a kér­dése, vagy a budai főbb útvonalak, kiképzése. Ilyen az építkezési szabályrendelet reformja az új építkezési törvénybe való bekapcsolódás. De itt van a. Tabóin és a fürdőváros ügye és az idegenforgalom, amelynek fejlesztése érdeké­ben mi is ki akarjuk venni a magunk részét, — természetesen teljesen önzetlenül. Ezek úgyebár — ^ nem új kérdések, de még mindig csak előkészítés alatt állanak és megoldásra várnak. Hogy ezekről az ügyekről, mondhat­nám örökség gyanánt reámmaradt ügyekről beszélünk, meg akarom mondani, hogy hálá­san nyugtázom elődömnek, llakovszky Ivóm­nak, azt a kijelentését, hogy ő számos nagy problémáit készített elő. És a legnagyobb kész­séggel ismerem el az ő nagy ügyszeretetét és buzgalmát, amelynek a Közmunkatanács az élén mindig bizonyságát adta. A hivatalban »Elnök iir«-nak szólítják. Min­denkihez igen kedves és előzékeny. Egészen bizo­nyos, hogy hamarosan mindenki szeretni fogja. A modorában van valami bursikóz nyíltság, amely már az első pillanatban megkapja azt, akivel beszédbe elegyedik. Reggel kilenc órától úgyszólván megszakítás nélkül estig van a hiva­talában. — Az a bizonyos ríj seprű! — mondom. — No nem egészen! — feleli nevetve. - Szeretem minden dolgom,at elvégezni. Amint mondani szokás: szeretek azsúr lenni. Azután meg a küldöttségek, a felek és a referensek meghallgatása sok időt követel — és én, szere­tek dolgozni. Szó kerül a képviselőségéről. Kijelenti, hrtgy I 1 fta/idá,Iumáról nem mond le, mert állása nem inkom­- És választott bizottsági tagságomról sem mondok le. Ennek az az oka, hogy a törvény értelmében a Közmunkák Tanácsának az elnöke a törvény- hatósági bizottságban csupán tanácskozó jog­gal bír. Pártom vezetősége azonban azt akarja, hogy én a főváros pénzügyi és közigaz­gatási életével továbbra is szoros össze­köttetésben maradjak. Minthogy magam is ezt akarom, mert ezzel közvetlenebb érintkezésben maradhatok a fő­város vezetőségével, ami mindkét félnek egy­formán az érdeke, — megtartom vóilasztott bizottsági tagságomat. A Közmunkáik Tanácsált az alelnök úr fogja a közgyűlésen képviselni. — A Közmunkák Tanácsának egyik legfájdal­masabb pontja, de egyben egyik legnagyobb büszkesége is a Margitsziget. Mit tervez ezzel kapcsolatban Méltóságod? — Erről most még bővebben nem nyilat- kozhatom, mert a sziget ügyét csak a. legköze­lebbi jövőben veszem át. A részvénytársasági forma ugyanis megkívánja, hogy elődömnek az elnökségről való lemondása következtében az összehívandó rendkívüli közgyűlés engemet az igazgatósáig tagjává vádasszon. Ha ez meg­történt, mi sem áll útjában annak, hogy a legnagyobb szeretettel és melegséggel foglal­kozzam a sziget ügyével és minden lehetőt megtegyek, hogy a székesfővárosnak ez az értékes gyöngyszeme tovább szépüljön és fej­lődjék. Sokat gondolkozom azon, hogyan le­hetne, a köz megterhelése nélkül, a sziget pénz­ügyeit rendbehozni. A legjobb reménységgel fogok ehhez a munkához és céljaim elérésére reményt ad az, hogy nemcsak a kormány teljes bizalmát bí­rom hanem a legőszintébb barátság fűz a székesfőváros minden illetékes fakto­rához. Elhatározott szándékom, hogy mindent a velük való legteljersebb har­móniában és egyetértésben intézzek el. Az elnök úr családjára terelődik a szó.- A. feleségem nem igen törődik a politi­kával. Öt egészen leköti a háztartás és a család minden gondja. Ez az én új kinevezésem is csak abból a nézőpontból érdekli, hogy én meg vagyok-e elégedve? A fiam, aki a sárospataki kollégium hetedik osztályának a tanulója, az már egészen más! Abban már benne van a, ba­cillus. Éppen most kaptam tőle ide levelet. Többek között ez áll benne: »Ma is jelesre feleltem földrajzból és történelemből és holnap írunk angol dolgo­zatot. Nagyon rosszul esett nekem, hogy nem írtál és Keresztapáéktól kellett meg­tudnom, hogy letetted már az esküt ...«i Ez korán kezdi a kérdőrevonást. Ezt már ér­deklik a politika dolgai. Pedzi már ... Bessenyey Zénó dr. sárospataki főszolgabíró­ból lett képviselő és ügyvéd volt, mielőtt a Köz­munkák Tanácsának elnöki székébe került volna. Most töröltette magát az ügyvédet sorából. — Egyénileg a legnagyobb öröm szá­momra az, hogy visszatérhettem oda, ahonnét elindultam: a köztisztviselői pályára. Abba­hagytam az ügyvédséget, amely szép és szabad pálya, sőt annyiban rendkívül tanulságos is, hogy a közéleti emberrel megismerteti az élet­nek olyan oldalait is. amelyeket mint köztiszt­viselő sohasem ismerhet meg. Mégis azt kell mondanom, hogy köztisztviselői mentalitású közéleti ember számára rendkívül kényes fog­lalkozás. És mit tagadjam, alapjában véve so­hasem volt nékem való ..-. Én, aki jól és közelről ismerem Bessenyey Zénót, megállapítom, bogy az ügyvédi pályát csakugyan nem neki és főként nem az ő szivének találták fel. Zólyomi Dezső. Gondoljon egészségére, szívjon MIKOTEXET | Képviselőházi M nyilvános étterem megnyílt Budapest magyar stílusúi éttermeinek látványossága Igen olcsó polgári árak Ebéd menü ......................... P t.40 Es te CSÓKA FERI muzsikát

Next

/
Thumbnails
Contents