Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-16 / 42. szám
4 Független Budapest Budapest, 1935. október 16. A költségvetés tárgyalása a pénzügyi bizottságban Harrer Ferenc és Deményi Aladár nagyszabású felszólalása a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában A múlt hét elején kezdte meg a pénzügyi bizottság a főváros új költségvetésének tárgyalását. Az általános vita két napig* tartott és magas színvonalon mozgott. A pártvezérek az általános vitában alig vettek részt, annál behatóbban foglalkoztak a költségvetés bírálatával a részletes vita során. Üj és érdekes ötletek és elgondolások vetődtek fel, amelyek termékenyítő hatással lesznek a főváros érdekeire. Programszerűen folytak le a többi napok tárgyalásai is, úgyhogy e hét végére a költségvetés részletes vitáját befejezi a pénzügyi bizottság. Az általános vita Az általános vita első szónoka Temesváry László yolt, aki osztotta a polgármester pénzügyi optimizmusát. A székesfőváros hitelpolitikáját más alapokra kell helyezni, — mondta .— mert ha ez bekövetkezik, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a főváros olcsóbb hitelhez juthasson. A költségvetés- tervezetet elfogadta. Harrer Ferenc beszéde Dr. Harrer Ferenc elismerését fejezte ki a polgármester óvatos pénzügyi politikájáért, majd hitel- politikai kérdésekről szólott. Az OTI- és MABI-pénzek mozgósítását helyesli, de kívánatosnak tartaná, ha ingatlanvásárlási politikájúkat összekapcsolnák az intézetek a főváros városfejlesztési politikájával. A költségvetés tételeit általában reálisaknak tartja, egyedül azt kifogásolja, hogy az ingatlanok értékesítéséből Harrer Ferenc dr. előirányzott 1,200.000 pengős összeget a háztartási hiány kiegyenlítésére akarják felhasználni. Véleménye szerint erre nem kerülhet sor, mivel ezt az öszeget ingatlanokba kell újból fektetni, mert a városrendezéshez szükséges ingatlanok megszerzése javarészt csak telekesere útján bonyolítható le. A költségvetésben mutatkozó 5.7 millió pengős hiányt 153 millió kiadás és 147 millió bevétel mellett nem tartja számottevőnek és ezért azoknak a polgármesteri javaslatoknak, amelyek e hiány kiküszöbölésére irányulnak, fedezeti szempontból nem tulajdonít különösebb jelentőséget. A kiadásoknak a polgármester részéről tervezett öt- százalékos zárolását, amitől 2.7 millió pengő megtakarítást vár, egyrészt az önkormányzat ‘sereimének, másrészt pedig feleslegesnek tartja. Az államrendőrségi hozzájárulás egymillió pengővel való leszállítására irányidó javaslatot szívesen látja. De szükségesnek tartja azt is, hogy ezen túlmenőleg a főváros a kormánnyal hosszabb időre szóló pénzügyi megállapodást próbáljon létesíteni, amely tisztázná a székesfőváros szerepét a közfeladatok ellátásában, emellett azonban képessé is tenné a részéről vállalandó feladjatok teljesítésére. A várospolitikai program kapcsán sürgeti a közigazgatási reformot, majd kijelenti, hogy sajnálja, hogy a szanálási mentalitás az üzemi problémák közül a tarifát tolta előtérbe, holott a tarifareformnak nincsenek meg az előfeltételei. A kisszakaszos tarifával szerzett tapasztalatok óvatosságra intenek. Kívánatosnak tartaná úgy a községi üzempolitika reputációja, mint a közönség tisztánlátása érdekében, a tarifákban annak kifejezésre juttatását, hogy mennyi azokban a szolgáltatás és mennyi az adó. Bejelenti, hogy a Nemzeti Egység Pártja várospolitikai elgondolásait magábanfoglaló indítványait a közgyűlési vita során fogja előterjeszteni, majd a költségvetést elfogiadja. Dr. Párkány Frigyes (szabadságpárt) szerint a költségvetés ágén erősen igénybeveszi a lakosság teherbíró erejét, de ennek ellenére igen sok fontos szükséglet még sincs kellően kielégítve. Hosszasan foglalkozik a főváros pénzügyi politikájával, majd egész sor javaslatot terjeszt elő. A pénzügyi bizottság hatáskörét korlátozni nem szabad. Sürgeti a korábban több alkalommal kívánt üzemi bizottság megalapítását és kiküldését. Révész Mihály annak előrebocsátása mellett, hogy a polgármester személye iránt bizalommal van és működéséhez igen sok reményt fűz, még sem fogadhatja el a polgármesternek a háztartás vitelére vonatkozó javaslatát. Kifogásolja a szociális tevékenység megtorpanását, a demoralizáló inségmunka- ■ rendszert, a közlekedés bajait. Müller Antal indítványozza, hogy a hitelezéses alapon kiadott munkákat szüntessék meg. Javasolta, mondják ki, hogy a versenytárgyalási kiírások helyességéért a kiíró tisztviselő fegyelmi felelősséggel tartozik és ha a munka folyamata alatt költségvetési változtatások történnek, azokért vonják felelősségre. Bródy Ernő egy óránál hosszabb beszédben foglalkozott a költségvetés kapcsán a főváros aktuális ügyeivel. A 1 óvárossal szemben az utóbbi évek folyamán mostoha elbánás mutatkozik a kormányok részéről. A költségvetés egyes kiadási tételeivel foglalkozva, indítványt terjeszt be, hogy az üzemi választmányi tagok tervbevett honoráriumát töröljék. Ezután szót emelt az elszegényedett fővárosi köi- csönkötvénytulajdonosok érdekében. Megsürgette a hátralevő elöljáróságok felállítását és a kerületi választmányok életrehívását. A középosztályt erősen sújtó általános keresetiadó mérséklésének szükségességét hangsúlyozta, majd javasolta, hogy a prostitúciót telepítsék ki a Józsefvárosból. Bánóczi László megismételte mindazokat az indítványait, amelyeket már a zárószámadás tárgyalásakor is beterjesztett. A deficites üzemek vizsgálatára hat tagú albizottság- kiküldését javasolta, azzal, hogy ez az albizottság három hónapon belül te- gyen jelentést. Nem fogadta el a költségvetést. Szőke Gyula kijelentette, hogy bár eredeti álláspontja a szanálás terén ma is az, hogy arra nincs szükség, nem ellenzi, ha a főpolgármester szanál, az autonómiának azonban ehhez semmi köze. Ezután a szociális gondoskodás módjairól beszélt. Budapestnek a szociális gondoskodás terén megoldhatatlan problémái vannak. Hiába gondoskodik ereje minden megfeszítésével az Ínségesek ellátásáról, mégsem tud maradéktalanul megfelelni ennek, mert megállás nélkül özönlenek Budapestre a környék és a vidék ínségesei. Ennek a beözönlésnek gátat kellene vetni, mert Budapest szociális téren az eddiginél na gyobb áldozatokat már el nem bír. Szőke ezután a külterjes építkezés hátrányairól, a közlekedési politikáról és a tarifarevizió szükségességéről beszélt. Deményi Aladár beszéde Dr. Deményi Aladár azzal kezdte fölszólalását, hogy ez a költségvetés a takarékosság jegyében jött létre. Ha a takarékosságot lígy értelmezzük, hogy egy fillér felesleges kiadást se csináljunk, ha úgy értelmezzük, hogy a főváros a maga személyi és dologi szolgáltatásait a legjutá- nyosabban és legcélszerűbben szerezze be, akkor természetes, hogy a takarékosságot mindannyian helyeslőén vesszük tudomásul, hiszen az így értelmezett takarékosság kötelessége is úgy az adminisztrációnak, mint a törvényhatósági bizottság közgyűlésének. De van a takarékosságnak egy Deményi Aladár dr. másik értelmezése is: az a negatív gazdasági tevékenység, amely megakadályoz minden beruházó működést; szintén takarékosság, de amikor erről a takarékosságról beszélünk, akkor egészen más szempontokat kell figyelembe vennünk. A magánháztartás — mondja Deményi — megengedheti magának azt -az önzést, hogy a dekonjunktúra idején ne ruházzon be és várja a jobb időket, amikor a beruházások majd jobban kifizetődnek. A közháztartásnak azonban kötelessége figyelemmel lenni a lakosság jólétére. Éppen a leg nehezebb időkben, amikor rosszul kamatoznak a beruházások, akkor kell az egész közönség segítségére sietni. A költségvetés bizottsági tárgyalása során hivatkozás történt a külföldi nagy városok háztartására és Budapest dicséretére azt hozták fel, hogy külföldön sokkal nagyobb a deficit, mint nálunk. Nem ismerem el, —< úgymond — hogy Budapest közháztartásának dicséretére válnék az, hogy külföldön nagyobb a deficit, nálunk pedig kisebb, mert ott ez a deficit azoknak a beruházásoknak a követ, kezménye, amelyeket közgazdaságilag helyesen felismertek ,s amelyeknek az volt a céljuk, hogy velük a munkanélküliséget csökkentsék, munkaalkalmakat teremtsenek és az esetleg emelkedő munkanélküliséget megakadályozzák. Az én álláspontom a nálunk ma divatos köz. gazdasági felfogásnak nem. felel meg» Nagyon jól tudom, hogy az a fölfogás minkenképpen hőstettnek tekinti azt, amikor egy beruházást nem eszközöl. Nagyon jól ismerem azt a közgazdasági bölcsességet, amely abban a régi közmondásban nyilvánul meg: Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Aki nincsen tisztában a közháztartás és a magánháztartás közötti különbséggel, vagy nem tudja, hogy a közház tartásnak sokkal, átfogóbb és magasabb céljai vannak, mint a magánháztartásnak, az meggyőződéssel hirdetheti ezt a régi közmondást, mint megdönthetetlen közgazdasági igazságot. Nálunk abból a szempontból bírálják a beruházások kérdését, hogy az jól, vagy nem jól kamatozik-e. Ha közvetlenül, nem jól kamatozik, akkor arra azt mondják, hogy a közvetlenül nem jó be. nullázások azt fogják eredményezni, hogy vissza kell fizetni a lökét, illetve meg kell fizetni a kama. tót, ami csak újabb megterheléssel fog járni a főváros lakosságának. Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy azok a közvetett eredményei^, amelyek ezen beruházások mellett bekövetkeznek, sokkal nagyobbak, mint a közvetlenül jó kamatok eredményei. Arról is szó esett ugyanis, hogy a fürdők nem jól kamatoznak. Mégis megkérdezem, merné-e vállalni azt, hogy azokat a deficites fürdőket megszüntessék, vagy bérbeadják. Merné-e figyelmen kívül hagyni azokat a fontos idegenforgalmi szempontokat, amelyeknek ezek a fürdők alappillérei. Sohasem merném javasolni, hogy csak azért. hogy ott ltét-három percenttel többet hoz, zunk ki, ilyen fontos intézményét a fővárosnak adjuk cl és a magántőke kezére juttassuk. Azt hiszem, hogy akkor a főváros hamarosan azon gondolkoznék, hogy mikép tudná meg váltani, miként tudná visszaszerezni azt a fürdőt, hogy a maga idegenforgalmi politikáját ezzel kapcsolatban a maga esze és belátása szerint intézze. Úgy vélem, szükséges volt mindezekre a szempontokra hivatkozni, különösen arra, hogy a beru. húzásoknál nemcsak közvetlen, hanem közvetett hasznok is jelentkeznek és a főváros háztartása éppen a mai nehéz időkben minél nagyobb mértékben kell, hogy beruházásokat eszközöljön. A polgármester úr expozéja alkalmával azt hallottam, hogy a költségvetésen kívül bizonyos beruházáso. kát fog tenni. Ezt azonban annyi óvatossággal teszi és a takarékosságra való olyan hangsúlyozott hivatkozással, hogy úgy érzem, szükséges az, hogy megmondjam: olyanok is nagyon sokan vannak, akik magát a meginduló életet sokkal előbbrevalónak tartják minden óvatossági rendszabálynál. A költségvetést elfogadja. Deményi nagysikerű beszéde után Szendy Károly polgármester válaszolt ezután az eddig elhangzott felszólalásokra. Harrer felszólalására bejelenti, hogy igyekezni fog az OTI meginduló építési tevékenységét a főváros' telekpolitikájával kapcsolatba, hozni. Jelenti, hogy a slátusrendezést a legnagyobb körültekintéssel fogják végrehajtani és kellő óvatossággal járnak el. Megfelelő gondot fordítanak az elöljárósági adminisztráció kérdésére. A Svábhegy megközelítésének megkönnyítését maga is szükségesnek tartja és amint mód nyílik rá, gondoskodni fog erről. Az óbudai híd létesítését is hasonló jelentőségűnek érzi s annak megvalósítását sürgetni is fogja, de előbb a Boráros téri hidat kell befejezni és kifizetni. A nagy közüzemek egyesítése nem olyan egyszerű kérdés és szerinte csak igen tekintélyes kiadásokkal lehetne megvalósítani, mindenekelőtt óriási költséggel nagy központi székházat kellene építeni. Ebben a kérdésben még nem alakult ki benne, hogy helyes és szükséges e egyáltalában az egyesítés. A Kőbányai úti aluljáró megépítésére azért nem tett javaslatot, mert éppen most tárgyal a MÁV arról, hogT az egész ceglédi vonalat megszüntetik, ami azt jelenti, hogy ezzel együtt eltűnnek az összes halálsorompók. A részletes tárgyalás Csütörtökön kezdték meg- a részletes tárgyalást, amelynek során számos felszólalás hangzott el az egyes fejezetekhez. Az út- és csatornaépítési költség-vetésnél Wolff Károly mondott nagy beszédet. Az idegenforgalom . fejlesztésére — mondotta- — mindent meg kell tenni és ebből a szempontból rendkívül nag*y jelentősége van az útépítésnek. Az automobil az idegenforgalom jelentős eszköze és ezért beláthatatlan fontossága van annak, hogy minél több jó autóutat építsünk. A kormány engedje dolgozni a fővárost és ne gyámkodjon fölötte. Hosszan beszélt arról, hogy a külföldről jövő automobilistákat nem Óbudán keresztül kell bevezetni Budapestre. Ezzel kapcsolatban kikelt az ellen, hogy a téglagyárak elpusztítják a gyönyörű óbudai hegyeket. Az óbudai híd megépítését is sürgette. A Szent Imre aluljárót ki kellene szélesíteni. A gellérthegyi kőporbánya helye valósággal kínálkozik arra, hogy ott szabadtéri színpadot létesítsenek. Az Istenhegyi fit forgalmának előmozdítására szükség van új út megépítésére. A csatornailletékek kiszabásánál a kisembereket meg kellene védeni'. Utána Petracsek Lajos mondott nagyobb beszédet, majd Csilléry András szólalt fel, aki a vizes maka- dám utak teljes kikapcsolását követelte a főváros útépítési módszerei közül, mert drága és hamar elromlik. Az útépítéseket rigy kell rendezni, hogy ne zárjanak el egész városrészeket a forgalom elől. A fővárosnak helyes telekpolitikával irányítani kell a települést.. Több kerületi rendezési problémát vetett fel. Szendy Károly polgármester megnyugtató választ adott. Makadámutat csak ott építenek, ahol elkerülhetetlen. A város belsejében, levő parkok felesleges kerítésének lebontását elrendelte. A portalanítás eddig csak olajozás útján történt, de ez elég drága, a jövő nyáron azonban már bőségesen lesz vizünk öntözésre is. A bécsi országutat Pilis váron keresztül fogják a fővárosba bevezetni. Az új csatornázási szabályrendeletben gondoltak a kisegzisztenciák védelmére és a családi házak tulajdonosai nem fizetnek sokat. A Hungária körút végleges rendezésére töblnnillió pengőre volna szükség. Gondja lesz a Belvárosra is. A Duna. alatti alagút duplájába kerülne annak, amiből egy hidat lehetne felépíteni. Az egyes fejezetekkel gyorsan, végzett a pénzügyi bizottság, amely ennek a hétnek péntekjén be is fejezi a költségvetés részletes tárgyalását. Minthogy minden programszerint történik a költség vetés a jövő hét szerdáján már a közgyűlés elé kerül.
