Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-25 / 39. szám
Budapest, 1935. szeptember 25. Független Budapest 5 Épül a Margithíd Novemberre készül el a pesti hídfő gyalogos aluljárója Külföldi szakemberek véleménye szerint a Mar- g'ithid kiszélesítésének munkálata európai viszonylatban is rekordteljesítmény. Alig pár hónapja fogtak hozzá és 1987. őszén már át is adják a forgalomnak. Ha számításba vesszük, hogy annakidején a Lánchíd restaurálása négy évig tartott, akkor köny- nyen következtethetünk arra, hogy mennyit fejlődött a magyar ipar és a mérnöki tudás húsz év alatt. A terv megvalósulásánál a legnagyobb elismerés illeti meg Fabinyi Tihamér minisztert, és Szendy Károly polgármestert, akik rövid idő leforgása alatt döntöttek ebben a nehéz és sürgős ügyben, úgyhogy Dr. Álgyay-Hubert Pál osztálytanácsos irányításával és vezetésével az építkezés már junius hó 15-én megkezdődött. Maga a Md átépítése 5 millió pengőt igényel. A főváros az OTl-tól felvett 21 millió pengős beruházási kölcsönből fedezi ezt az összeget. Ebből az 5 millió pengőből 2 és félmilliót az állam vállalt magára, amit ugyanolyan módon és feltételek mellett fizet vissza, mint a főváros. Ez a teher vállalási arány messzemenő kedvezmény az állam részéről. A most épülő Horthy Miklós- és az épülendő óbudai híd költségeihez csak 1:3 arányban járul hozzá az állam és 2:3 arányban a főváros. A tervezet szerint a híd üt méter és 44 centiméterrel lesz szélesebb. Ezt a szélesítési csak -az égjük, a déli oldalon hajtják végre, ami lényeges pénzbeli é>s időbeli megtakarítást jelent a mindkét oldalon való szélesítéssel szemben. Nagy forgalmi megkönnyítést tervez a Beszkárt azzal, hogy a villamossíneket a híd közepére építi át. Közvetlenül a sínek mellett fog lebonyolódni a gyorsabb járművek forgalma. Mellette a teherjárművek haladnak és végül — éppen úgy, mint eddig — a hídkorlátok mellett lesz a gyalogosok számára fenntartott járda. A kocsiutat faburkolattal fedik, a gyalogjárót pedig vasbetonból fogják elkészíteni, miáltal a híd vasalkatrészeire kevesebb súly nehezedik. Aluljárót is építenek a Margitszigetre irányuló gyalogos közlekedés megkönnyítésére. Ez fontos újítás, mert így a gyalogos közönségnek nem kell az úttesten átmennie és a kocsiforgalmat sem kell leállítani. Ellentétben a hidak eddigi, sokszor panaszolt világításával, modern, praktikus világító berendezésekkel látják el a készülő hidat. Az alépítmények elkészítése még decemberben befejeződik. Óriási munkát igényel a pillérek lefaragása. Annakidején ugyanis a pilléreket hydraulikus kötőanyaggal kötött gránittömbökből készítették, ezáltal még ma is sziklaszilárdak és nehezen bonthatók. Mikor már az alépítmények készen állnak, csak azután kerül sor a vasalkatrészek megépítésére. Ezen alkatrészek felszerelésénél az egész vasgeren- dázatot kijavítják és megerősítik, hogy a híd teherbíró képességét megnöveljék. A szélesítéstől eltekintve a híd képe ugyanaz marad, csak a forgalom iránya tolódik el a Lipót- és Margit-körút vonalától. Ez azonban semmiféle közlekedési zavart nem fog okozni, mert a járműveknek csak kis S-kanyarral kell majd a hídról le-, illetve a hídra felkanyarcdniok. Még gördülékenyebb lesz a forgalom irányítása, ha végrehajtják azt a tervet, hogy a villamos síneket az egész körúton az útpálya közepére rakják át. A munkálatok alatt a hídon való közlekedés egy pillanatra sem fog szünetelni. Aluljáró épül a pesti hídfőnél A. Margit-híd kiszélesítésével kapcsolatban a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium dunahídépítési szakosztálya a pesti hídfeljáró alatt gyalogos aluljárót épít, melyet még ez év novemberében fog átadni a forgalomnak. Az aluljáró 4.00 m széles és 2.30 m magas, kényelmes, modernül világított és csempézett folyosó. A gyalogjáró közönség az útpálya alatt kerülő nélkül juthat át egyik oldalról a másikra, mert a lejárata a hídfőnél lévő mostani villamosmegállóhoz j esik. GYÖNGYTYŰK ÉTTEREM VI., Bástya ucca 10 — Telefon: 83-1-87 Gyönyörű korthelyisógóben magyar ételkülönlegessógek Este cigányzene ! Reggelig nyitva ! SÁNKI EMIL okl. órás BUDAPEST, IV., VÁCI-U. 49. .Mindennemű órák szakszerű javítása .sokévi külföldi gyakorlattal. Oraraktár. Fővárosi tisztv.-nok 10°/0 kedvezmény. Ezeknél a munkálatoknál pontosan betartják azt a szükséges követelményt, hogy a hídnak amúgyis túlzsúfolt forgalma a legcsekélyebb mértékben sem zavartassák. Ennek érdekében dr. Algyay-Hubert Pál miniszteri osztálytanácsos újszerű megoldást dolgozott ki. melyet az alábbiakban ismertetünk: A munkálatok csak az éjjeli órákban (12— Vs5"ig) folynak. mikor gyérebb a forgalom. Az útpálya bizonyos szakaszát éjjelenként felbontják, de még 5 óra előtt a kiásott árkot betemetik és visszakövezik, úgyhogy reggel a hídfeljárót teljes szélességében adják át a nappali forgalomnak. A felbontott, szakaszon a pálya alá vaspallókait vernek le, mely az aluljáró oldalfalát képezi. Az így fokozatosan elkészült oldalfalakon keresztül azután előre elkészített vasbeton gerendákat fektetnek, amely az alagút tetőzetét alkotja. Ennek elkészülte után mindkét oldalról kiemelik a földet a tető és az oldalfalak közül és megépítik az aluljárót. Az útpálya alatt elkészítik a padozatot, oldalburkolatoit és a. világítást anélkül, hogy az aluljáró fölött átmenő nagy forgalomra tekintettel kellene lenni. A külső munkálatok elvégzése alatt a Beszkárt felső vezetékét kikapcsolják és a 12-től V\2-ig a hídon közlekedő villamos relációkat autóbuszokkal helyettesítik. A híd és az aluljáró megépítésénél, mely a közönség biztonságát és kényelmét szolgálja, megoldódik a Margit-híd közlekedési problémája. Nagy öszANTONIA mOLATfl kAvé 1 kiló 40 fillér EGYEDARUSITÓ pa&»y szeget fektetett bele a főváros is ezekbe a munkálatokba és el kell ismernünk, hogy a mostani vezetőség hivatásának magaslatán áll, mikor a mostani nehéz viszonyok között is ilyen produktiv munkát tud felmutatni. Holló János. Az óbudai és kőbányai téglagyárak ügyének rendezése Szabályozzák az agyaghitermelést és redukálják a gyártási területet Budapest fejlődésével a téglagyárak, amelyek még néhány évtizeddel ezelőtt a messzi perifériákon voltak, bekerültek a beépített városrészek szomszédságába és akadályozzák a város fejlődését. Már liosz- szú idő óta foglalkoznak az illetékes hatóságok azzal a tervvel, hogy a téglagyárakat kitelepítik. Különösen Óbudán súlyos a helyzet, mert az ottani téglagyárak egész hegyoldalakat, uccákat bányásztak ki és ezzel rendkívül megnehezítették a fővárosnak ebben az irányban való fejlődését. Most konkrét esetből kifolyóan a téglagyárak sorsa ismét aktuális lett. Kőbányán is több téglagyár működik, ezek közül a legnagyobak a Drasche-féle és a Salgótarjáni érdekeltséghez tartozó téglagyárak. Azokon a területeken, amelyekre az agyagbányászási engedély érvényben van, a kőbányai téglagyárak már nem tudnak dolgozni, mert ezeket a földterületeket már mind kitermelték és most már csak az agyagbányászási terület kiterjesztésével tudják üzemüket biztosítani. Ezért úgjr a Salgótarjáni, mint a Drasche-féle tégla- gyár vezetősége beadvánnyal fordult a fővároshoz 'és kérte, hogy a tulajdonukban lévő szomszédos területekre is terjesszék ki a téglagyártáshoz szükséges agyagkitermelési engedélyt és e két téglagyár üzemét további 25 évre engedélyezzék. Ennek fejében a kőbányai téglagyárak felajánlották a fővárosnak az üzem teljes beszüntetése, tehát 25 év múltán a telek teljes tulajdonjogát. Hatalmas területekről van szó. Egyedül a Dra- sche-téglagyár birtokában levő terület 60.000 négyszögöl, amely nagy értéket képvisel. A főváros városrendezési ügyosztálya vette tárgyalás alá a téglagyárak kérelmét és a jelek szerint kiterjeszti az agyagkitermelés jogát újabb területekre és megadják a kívánt további 25 éves működési időt is, az agyagbányászúst azonban a hatóság fogja előre kidolgozott tervek szerint irányítani, hogy a területet a gyártás beszüntetése után költségesebb rendezés nélkül lehessen felhasználni a városfejlesztés céljára. A közeli hetekben dől el az óbudai téglagyárak sorsa is. Itt is az a helyzet, hogy a gyárak már régen kitermelték azt a területet, amelyre engedélyük volt. Annak idején a kerületi elöljáróságok csak bizonyos területekre és nem időtartamra engedélyezték Óbudán a téglagyárak működését. Az engedélyezett terület kitermelése után azonban a gyárak minden hatósági engedély nélkül folytatták a szomszédos területeken az agyagbányászást. A hatóságnak tehát most bármely pillanatban jogában állana az óbudai téglagyárak működését beszüntetni, gazdasági és szociális szempontból azonban nem folyamodnak ilyen radikális eszközhöz, Iranern rövid határidőt fognak szabni az óbudai téglagyárak működésének befejezésére. A kereskedelmi minisztériumban a fővárosi hatóságok bevonásával legközelebb ankét lesz ebben az ügyben és ezen a megbeszélésen fogják meghatározni, hogy az óbudai téglagyárak milyen területeken működhetnek és üzemük még meddig tartható fenn. Értesülésünk szerint 5—10 évi határidőt állapítanak meg a gyártási üzem befejezésére Kötelezni fogja a főváros az engedélymeghosszabbí- tás fejtében az óbudai téglagyárakat, hogy a kitermelt területeket hozzák rendbe, egyengessék el, hogy ezek a területek, amelyek - a beépült városrészekkel közvetlenül szomszédosak, a fejlődés számára fel- ü as znál hatók legyenek. A rendőrségi hozzájárulás kétmillió pengőre való csökkentését kéri a főváros Az egész országra kivetett 5’8 millióból, 3 milliót fizet a főváros A főváros már többször tett kísérletet tarra, hogy az állam ráhárított terheken enyhítsen. Különösen a rendőrségi hozzájárulási díj 3 milliós ösz- szege nehezedik nagy súllyal a fővárosra. Még 1923-ban állapították meg a hozzájárulást ebben a mértékben és azóta a főváros változatlanul fizeti ezt az évi 3 milliót. Pedig az elmúlt hét év alatt a főváros bevételei mintegy 37 százalékkal csökkentek és a rendőrség fentartásának költsége is alábbszállt. A belügyminiszter a vidéki városok hasonló terheit évröl-évre változtatja és a legtöbb városi rendőrségi hozzájárulási költséget mérsékelte. Méltánytalan tehát, bogy a főváros hélti év óta, a viszonyok bekövetkezett változásának figyelmenkíviil hagyásával, továbbra is évente 3 millióval adózzék ,a rendőrség fentartási költségeihez. Már annak idején is nagyon magasan volt megállapítva tez az összeg, mert az egész ország összes városai együttesen 5.8 milliót fizettek ezen a címen és ebből több mint 59 százalék hárult a fővárosra. 1908-ban, amikor az akkor hozott törvény szintén hozzájárulást vetett ki a városokra a rendőrség fentartási iköltsegeihez, Budapest csak 800.000 koronát fizetett, ennek az összegnek 100%-os valorizálása esc tén tehát csak 928.000 pengőt kellene fizetnie.' A főváros vezetősége most újabb feliratban, egyben a költségvetés felterjesztése kapcsán is kérni fogja a kormányt, hogy a 3 milliós rendőrségi hozzájárulás összegét 2 miilóra szállítsa le, mert amíg ez a díj a megállapítás időpontjában a főváros költség- vetésének csupán 1.33%-a volt, addig ma ez az összeg a költségvetés 202 százalékát teszi. Kérni fogja a főváros a kormányt arra is, hogy az iskolafenióriási hozzájárulások fizetésére kössön vele méltányost megállapodást.
