Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-11 / 37. szám
Budapest, 1935 szeptember 11. 2 Független Budapest Ai‘2Äh: »KIRáLY“ 6ŐZMOSŐ !V., Magyar ucca 3, VII., VII., Dohány ucca 20 — Király ucca 15, V., Bálvány ucca 23 Telefon — Házhoz küldene ki Idegenforgalmi észrevételei« irta: vitéz PESTHY-liÜUER JÓZSEF Az idegenforgalmi érdekek megkívánják az olyan berendezéseket is, amiknek működése és fen- tartása költséges ugyan, de csak viszonylagosan, illetve színlegesen, mert hiszen az ilyenféle szervek nélkül alig képzelhető el idegenforgalmi propaganda. Szükséges pl. a külföldi ügyvivöségek fentartása. Ezekhez nyelvismeretekkel rendelkező, komoly és művelt embereket kell delegálni, akik úgy a személy-, mint pedig a kereskedelmi áruforgalom fejlesztését szolgálni tudjáJk. E hozzáértésen felül a külföldi idegenforgalmi ngyvivö- vitéz Pesthy Müller ségek vezetőinek és tisztviselői- Józset nek hétpróbás hazafiaknak kell lenniök, akiknek megélhetését a gondoktól függetleníteni kell, hogy az ügyvitel érdekében és főleg hazájuk javára gyümölcsözi essék munkájukat. A külföldi idegenforgalmi ügyvivőségeket tehát jelentős anyagi eszközökkel kell alimentálni, nemcsak személyi okokból, hanem azért is, hogy a reklám és a propaganda, főleg pedig a külföldiek igényeinek valóraváltása tökéletessé váljék. Egy ilyen ügyviteli hivatal sokkal előbbrevaló bármely kétes anyagi alapra felépített »Magyár Borház«-ná!\, noha ez utóbbiak propaganda jellegét nem lehet elvitatni. De míg egy-egy idegenforgalmi ügyviteli expozitúra, ha csekély« is a teljesítménye, hézagpótló és általános érdekű, addig egy »Borház«-nak vagy vendéglőnek és mulatóízű üzleti vállalkozásnak legfeljebb lokális sikerei lehetnek és csak a legkisebb, úgyszólván exkluzív érdekeltségre gyakorol hatást úgy személyi, valamint áruforgalmi szempontból. A külföldi idegenforgalmi expozitúráink gondos megszervezése és működtetése terén elhatározóbb terveket kell tehát megvalósítani. Ezzel összefüggésben fel szeretném hívni az illetékes tényezők figyelmét már most az 1936. évben Berlinben megtartandó olimpiai játékoknál az öt világrészből egybesereglett idegenek között terjesztendő propagandára. Ez igen gondos és kiterjedt előkészületet igényel. Elsősorban, persze, a német hatóságok előzetes beleegyezését involválja, hogy« ebből az alkalomból egyáltalában űzhetünk-e ilyen propagandát! Aztán az egybegyült sportemberek ezrei között megszervezendő propagandát csak sportemberekre kell bízni, mert az ő kapcsolataik jók és értékesek. Ennek a propagandának szervezéséhez már most hozzá kell fogni, nehogy elkéssünk vele. Tapasztalás szerint a nálunk megforduló idegenek igen nagy érdeklődéssel karolják fel a mi népművészeti és háziipari cikkeinket. Nemzetgazdasági szempontból is nagyon előnyös e cikkek piacának kiterjesztése. Azonban itt is meg, kell szervezni az árucikkek előállítását, forgalombakozatalát, nehogy a vásárló idegenek kedvét lelohassza az, hogy tucatárukat kapnak a pénzükért. Egész vidékeket lehetne ennek a népművészeti iparnak szolgálatába állítani, ha az előállítók tudják, hogy a hozzávaló anyag és a munka meghozza gyümölcsét. De amíg csak nyerészkedő vállalkozók nyújtják ki csápjaikat erre a munkaalkalomra, addig sem az előállítók, sem a fogyasztók nem lesznek megelégedve és az áruk forgalombabozatala szinte antipropagandát jelent és a nemzeti hírnéven is csorbát ejt. Az új iparügyi miniszter, Bornemisza Géza máris erélyes intézkedéseket ígért a háziipar és a népművészet védelmére és ismerve az ő nagy agilitását, biztosra vehető. hogy a piacról mihamarabb eltűnnek a selejtes portékák és mindenkinek kedvét veszik a kilátásba helyezett retorziók, hogy az ügyes és szorgalmas, dolgozó magyar nép komoly« munkáját lelki- ismeretlen kufárok kiuzsorázzák. A népművészeti áruforgalmat is központosítani kellene, ami egyenesen népünk és az idegenforgalom érdeke. A külföldiek sokat adnak az olyan külső megr nyilatkozásokra, amelyek nem alkalomszerűek, hanem amelyekből azt látják, hogy szinte népszokás. Nem nagy« vívmány, egyszerű és sokak szemében talárt jelentéktelennek látszó, lia rövidesen rámutatok a zászlódísz alkalmazására. Minden idegennek duzzad a keble, ha külföldön meglátja nemzetének színeit. Szerte a világon a zászló olyan szimbólum, amely mindig ünnepély«es érzéseket vált ki az emberekből. Természetes, hogy« egy ország vagy egy város nem ölthet állandóan lobogódíszt, mert hiszen ez devalválná az események ünnepélyességét. Ám a rendesen felterített asztalt — amihez pláne idegenek ülnek — a tisztaság és rend mellett még a csinosság és ízlésesség is kedvelttó teszi. Külföldön láttam és itt inálunk sem okozhat különös gondot és költséget, ha a vendéglői és kávéházi asztalokat különböző nemzetek kis zászlócskáival feldíszítenék, még pedig úgy«, hogy a színek harmóniájából nemzetünk, városaink és megyéink színei kicsattannád nak. Merem állítani, hogy ilyen asztali zászlócskákkal feldíszített helyiség — a muskátli vagy más magyar virág mellett — nagyon jó és kedvderítő hatást váltana ki, emellett ünnepélyesebbé teszi az étkezés j jelentőségét és , jóleső érzéseket ébreszt az idegenekben, mert ezek a mintegy feléjük áradó figyelmet fogják méltányolni. Ezt a kis zászlódiszt állandósítani is lehetnie és ez nem diminuálja az általános ünnepi hangulatot. A megvalósításban elől kell járni a vendéglős- és kávésipar mértékadó tagjainak. De a magánháztartások is meghonosíthatják a zászlót otthonukban. Csak akarni kell! ... Az iparügyi miniszter dönt a pestmegyei földgáz koncessziója dolgában A polgármester felterjesztése Bornemisza miniszterhez Megemlékeztünk azokról a felterjesztésekről, melyeket a főváros vezetősége intézett a közelmúltban a kormányhoz a budapestkörnyéki földgázkutatások dolgában. A főváros a pénzügyminisztériummal tárgyalt ebben az ügyben, amely az iparügyi minisztérium felállítása előtt a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott. A tárgyalások már előrehaladott állapotban voltak, kilátás volt arra, hogy a kormány« honorálja a főváros kívánságait és biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a feltárandó földgáz hasznosítását koncesszió formájában kizárólag a fővárosra fogja bízni. Ebben a reményben ígérte meg a főváros vezetősége, hogy« a további földgázkutatásokat további 3 éven át évi 150.000 pengővel támogatja. Az új ipari minisztérium felállításával a földgáz-kérdés is ennek a minisztériumnak hatáskörébe került. Az eddig folytatott tárgyalások félbeszakadtak és a fővárosnak most az iparügyi minisztériummal kell megállapodásra jutnia e kérdésben. Erre való tekintettel Szendy Károly« polgármester e héten újabb felterjesztést dolgozott ki, mely«et már az iparügyi miniszterhez címzett és továbbított. Ebben az új felterjesztésben a főváros ismerteti azokat a tárgyalásokat, melyeket eddig a pénzügyminisztériuminál foly«tatott a föidgázkasznosító koncesszió dolgában és megismétli azokat az ígéreteket, melyeket a főváros tett e koncesszió kilátásba helyezése fejében. A polgármester most Bornemisza Géza iparügyi minisztert arra kéri felterjesztésében, hogy a pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalások alapján és azok továbbvitelével a maga részéről perfektuálja a megállapodást és adjon megfelelő biztosítékot arra, hogy a Budapest környékén talált és értékesítésre kerülő földgáz hasznosítása kizárólag a főváros útján fog történni. A városházán remélik, hogy« a miniszter, aki már törvényhatósági bizottsági tagsága idején is a főváros iránti nagy« szeretetéről tett tanúságot, miniszteri hatáskörében módot talál arra, hogy a főváros érdekét a földgázhasznosítás terén megvédje és szolgálja. Meghamisítom a történelmet... írta: MAGYAR KATÓ Minden ellenkező híreszteléssel szemben kijelentem, hogy: megnyertük a várnai csatát! Hősi elszántsággal indultunk lenge hajónkon meghódítani a Balkánt. A harci kedv már itt is élénken érezhető volt. A túlzsúfolt ősi bárka különböző nemzetiségű utasokkal teletömve futott ki a kikötőből s bizony ki-kitört az egyes csoportok túltengő nemzeti öntudata. De mint villámcsapás az égből, megjelent egy« jugoszláv detektív és rendet teremtett. Mi, magyarok csak csendes szemlélői voltunk a tánc- és ellentánccal egybekötött tüntetéseknek. Gyűjtöttük az erőnket a közeledő várnai napokra. A helyszínen keményen hadakoztunk az első időkben a birkahússal, a kefirrel, a »kebabcse«-nak nevezett kis kolbászkákkal s a masztikával, mely alatt erős, tejfehér alkohol értendő. De nem rossz. Sőt: az idők folyamán egyre jobban ízlett. Hosszas fejtörés után rájöttem, bogy e nemes ital közeli rokonságban van az — Odoll-al. Azonban a Fekete tengerrel baj volt. Mindjárt éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Határozottan rájöttem, hogy csalás az egész és elnevezése tisztán az ellenség megfélemlítésére irányuló ijesztgetés. Mert ragyogóan kék és fodros hullámai kacóran simogatták a strand selyem homokját. Néha ugyan kicsit elborult. Persze kiszámítottam akkor, amikor ringó csónakunkon átkeltünk az egyik öblön Várna fontos pontjára, a szemben fekvő Karantináru. De sikerült átjutnunk. Gyomrom élénk tiltakozása dacára megragadtam az evezőt és — jó anyám emlékkönyvi receptje szerint — /»eveztem az élet tengerén, a zúgón zajló habok között« ... Karantinában ravasz diadalmi fények mellett később eljártuk az ősi hadi- táncot, a —• cariocát s ezzel a győzelmi ünnep be is volt fejezve. Egyideig vígan futkostunk harci öltözetünkben, a «boriban, de egy szép napon a rendőrség: megelégelte hódítási hajlamainkat s parancsszóra vissza- bujtatott a hosszú pyjuntákba. Egy nyolcvan kilós. | mindenre elszánt veterán hölgy siránkozott emiatt a ! legjobban. * Úgylátszik nagyon elbizakodottak lehettünk már, mert egyszer csak öles plakátok méteres számokkal juttatták eszünkbe a régi, az elvesztett várnai csatát. Akarva, nem akarva, meg kellett jegyeznem az 1444-et, Ulászló magyar-lengyel király elestének évszámát. A hatalmas mauzóleumon szorgalmasan dolgoztak a munkások. Portáléján ott díszlik örök időkre a bolgár-lengyel magyar címer. A felavatásra eljöttek a külföldi delegációk. Civilhatóságok éppúgy, mint a katonaiak. Sőt Budapest városa is kiküldötte két megbízottját: dr. Né- methy Károlyt és dr. Medriczky Andort. Különvonatok ontották a sok külföldi és belföldi nagyságot. Az ünnepség! pazar keretek között zajlott le. Borisz cár, mint a mesében, arany ollóval vágta ketté a mauzóleum bejáratát ékesítő szalagot. Beszédek, koszorúk, zene, rádió, filmezés. Semmi nagyképűség. A cár olyan közvetlen, demokratikus ember, hogy első látásra mindenki megszereti. Gio- vanna, a cárica, úgy állt mellette, mint egy bájos, szerény, kis fiatal lány. Egyszerű imprimé ruhája talán a legszerényebb toalettje volt az ünnepségnek. A cár öccse, Kyril herceg, barátságosan mosolygott és vígan üdvözölte ismerőseit. Várna kedvence, akit gyakran láttunk elrobogni autóján, vagy uzsonnáz- gatni a vendéglőkben. A felavatás alatt reklcenő volt a hőség. Borisz cár kedvesen rászólt az urakra, hogy tegyék fel kalapjukat, azaz cilindereiket és csákóikat. A magyar delegáció egyik tagja határozottan zavarba jött, mert Budapesten felejtette cilinderét. Közvetlenül a cár közelében kaptam helyet. Váratlanul elérnbe furakodott egy fehórhajú, szakállas kövér bácsi és ménkű nagy társa. Odasúgtam neki németül, hogy ne tolakodjék, mert irtó meleg van s különben is ez az én helyem. — Nekem itt kell állnoin! — nagyképiisködtem méltatlankodva. Bocsánat, de engedje meg, hogy én is itt maradjak, tudniillik én vagyok a ■miniszterelnök... — felelte nevetve. — Bendben van, de legalább azt a magas kövér urat tolja odébb, — kérleltem. — Próbáljunk talán neki is helyet szorítani, mert viszont ő a belügyminiszter ... Ugyanaz a közvetlen, kedves bácsi, Bulgária miniszterelnöke, adta a déli bankettet. Este meg Várna polgármestere látta vendégül a. társaságot. A banketten előszedtem bolgár tudományomat s a mellettem ülő szófiai katonai parancsnoknak körülményesen magyaráztam meg lelkesedésemet az aranyos bolgár nép iránt, — de úgylátszik valami szörnyűt mondhattam, mert harsogó kacagásba tört ki s nem akarta nekem megmondani, miért. Másnap délután cári audiencia. A budapesti küldöttség szép ajándékokat vitt a cárnak. Értékes metszeteket, könyveket és a eái'nénak remekbe készült magyar ékszerládikót, valamint hímzéseket. A cári pár mindenkivel elbeszélgetett, Borisz cár kedves, hibátlan kiejtéssel néhány magyar szót is kevert beszédébe. Élénken sajnálta, hogy már nem tud tökéle. lesen magyarul, A küldöttség tagjai különböző magas érdemrendeket kaptak és úgy távoztak Euxinográdból, a cár nyaralójából, mint a feldíszített karácsonyfák. Megnéztük Aladzsát is, a Várna közelében lévő 1500 éves szikla kolostort. A fáradságos feljutás dacára, igen ajánlatos hely liajadonok részére, mert van egy régi harangja s aki azt háromszor megkongatja, még ugyanabban az évben férjhezmegy Egy többszörösen elvált hölgy erősen tolakodott, de a bősz liajadonok irigyen visszaűzték. Sväly Konstantin kolostorában is kápolna áll. Ennek helyén a XIII. században kiástak egy remek festményt: Konstantint és Helénát ábrázolja. Helyén csodatevő forrás fakadt. A képre pénzt szokás tenni. A hívőké odaragad, a hitetleneké leesik. *-Szorgos kutatásaim közepette felfedeztem egy barlangot. Aki oda belép, az a szó szoros értelmében véve, felhagyhat minden reménnyel. Elírni az
