Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-05 / 23. szám
Budapest, 1935 június 5. Független Budapest 3 Dési Géza Sárkány Ferenc Veress Gábor dr. Hegedűs Bertalan dr. Harrer Ferenc dr. Bényi Károly dr. Szántay István vitéz Pcsthy Müller József Leó Gazdy Jenő VáJy Lijos Beesey Antal vitéz nemes Juhász Jenő dr. Girardi Tibor Kertész Elemér Wellisch Andor Katona János QUO VADIS? Irta: BECSEY ANTAL Sienkievicz örökszép regényének a címe. Amikor Szent Péter belefáradva az üldözésekbe elhagyni készült Kómát, a. via Appián szembekerült a Mesterrel. Amikor a látomány előtt térdre roskadva kérdezte: Uram, hova mész, a Mester szótlanul mutatott Kóma felé. Ebben a gesztusban benne volt a válasz: oda, ahova az emberiség jövője, a kötelesség szava szólít; mert ott a helyed neked és mindenkinek, akit a végzet felelősségteljes helyre állított. Az író a népek zűrzavaros, célnélküli rohanását látva, ma is joggal kérdezheti milliók felelős vezetőit: quo vadimus? Békét hirdet Angliától a szovjetig mindien diplomata, dé sohasem öltött "még a fegyverkezés olyan arányokat, mint ma. Jólétet, boldogságot prédikálnak az emberiségnek a genfi aeropag szószékéről, de sohasem volt nagyobb nélkülözés, mint ma. Szabadságot hirdetnek a világ közgazdászai, amely nélkül se ipar, se kereskedelem nem élhet, — a valóságban mindig fojtogatóbb lesz a légkör, amely egymásra utalt gazdasági területeket elválaszt és izolál egymástól. A munka jogait és világot megváltó hatását kodifikálták a munkaügyi egyezmények, de a munkával megkeresett kenyéradagok napról-napra fogynak. v Ilyen körülmények között ne mondja senki, hogy nekünk, a maroknyi magyar népnek nincs más teendőnk, mint várni és várni! Várni mindaddig, amíg a világ nagy nemzeteinek válsága megenyhül és az élet a maga rendjébe visszatér. Ellenkezőleg! A magyar nemzetet ezeréves históriája, népének intelligenciája, lelki és gazdasági berendezkedése nemcsak feljogosítja, de kötelezi is arra, hogy ne csak vak eszköze legyen a sorsnak, hanem öntudatosan igyekezzék azt irányítani. És ha semmi más érdeme nem lenne Gömbös kormányának, elvitathatatlan érdeme, hogy volt bátorsága megkísérelni a lehetetlent: felrázni öntudatra ébreszteni, azután csatasorba állítani minden erőt és gondolatot, amely a nemzet céljainak elérésére alkalmas cs hivatott. j pításait figyelemmel kíséri, az láthatja, hogy gazdasági helyzetünk irányzata 1931 óta erős hullámzásokat mutat; de ma — minden ellenkező megállapítással szemben — ismét súlyosbodó tüneteket jelez. Az 1930. év kulminációja után a dekadencia szomorú tüneteit látjuk. Nagy arányokban megcsappant az építőipari tevékenység, csökkenőben van az ipari produkció és annak egyik mérője: a szén- és az acélfogyasztás is; leromlott a pamutfonal-termelés, csökkent a mezőgazdaság vásárló ereje; ellenben újból emelkedőben van a fizetésképtelenségek és a munka- nélküliek száma. A gazdasági helyzet leromlása egyre jobban érezhető külkereskedelmünkön is; szinte lebírhatat- lan nehézségekbe ütközik a legszükségesebb devizák és áruszükségletünk beszerzése; még jó, hogy az olasz és osztrák piac lát el minket a legszükségesebb nyersanyagokkal, anélkül, hogy szigorú ellenszolgáltatást követelnének meg; kifejezésre jártnak e nehézségek pénzünk külső értékelésében is. Súlyosbítja e tüneteket az, hogy belső fogyasztásunk is a fogyasztóképesség erős sorvadásáról tanúskodik. Városaink, községeink, gazdasági életünk ezen erőforrásai a legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdenek. Vakság, vagy önámitás kellene ahhoz, hogy mindezen tünetekből kialakuló kórképben ne látnok meg a magyar élet állandó sorvadását. Nincs és nem lehet más kiút, mint a termelő munkának: ennek az egyetlen legális kereseti lehetőségnek felfokozása; ezzel párhuzamosan a belső fogyasztó és vásárlóképesség növelése. Végeredményben a termelést a fogyasztóképességen keresztül kell fokozni; és ekként a termelést magát a munka segélyével felfokozott fogyasztóképességgel előmozdítani. Ebbe a feladatkörbe kell beállítaniuk a magyar városoknak, élükön a székesfővárossal a maguk gazdasági és erkölcsi erejét is. De bármily nemes legyen e téren a versengés, az nem vezethet eredményre. Eredményt csak akkor várhatunk, És, ha a kritika lekicsinylő mosollyal nézi az aránytalan erők mérkőzését, amelyet ez a maroknyi nemzet a reá nehezedő történelmi erőkkel folytat, ne felejtse el, hogy a bibliai Dávid és a nyers erejű Góliát mérkőzését is az öntudatos bátorság és erkölcsi fölény döntötte el. meggyőződéssel . szálltam be a nemzeti egység csónakjába, amelyet Európa nyugtalanul hányódó vizei' dobálnak ide-oda. Nem azért szálltam be, hogy saját porszemnyi egzisztenciámnak adjon rövid életű védelmet, hanem azért, hogy néhány alkotó gondolat evezöcsapásaival igyekezzek én is segítségére lenni a kormányosnak, aki egyesült erőnkkel akar partot érni. Mert ne feledkezzék meg senki: öreg és fiatal, szellemi és fizikai munkás, jobb- vagy baloldali politikus, ha minden törekvés és lendület egységes ritmusba olvad össze; a ritmust pedig az első karmesternek kell megadnia és a maga lendületével irányítania. Az a milliárdos vagyon-állomány, amelyet a székes- főváros épületeiben közműveiben, eleven üzemeiben, természeti kincseiben és földrajzi lehetőségekben birtokol, kellő irányítás mellett kétségtelenül hatalmas fon'ása lehet az alkotó tevékenységnek abban a munkakörben, amelyet alkotmányunk az önkormányzat részére jelöl ki. De ily törekvések eredményességéhez feltétlenül szükség van arra a légkörre, amelyet csak a kormányzati gazdaságpolitika látóköre és cselekvőképessége biztosíthat. hogy a mi kis lélekvcsztőnkön a világ legértékesebb rakományát: a magyar nemzetet akarjuk révbe vinni. Egy ilyen evezőt ragadok meg én is, hogy segítségére legyek a kormányosnak és nemzetemnek. A munka, gondolatával szeretnék a csónakot felborítani akaró hullámverésen úrrá lenni. Mert ha volt valaha szükség arra, hogy a munkában rejlő nagy örkölesi és materiális érték teljes mértékben kihasználtassék, úgy arra sohasem volt időszerűbb pillanat, mint a joleniegi. Aki a IMúgyar Gazdaságkutató Intézet megállaKARDOS JENŐ egészségügyi berendező, központi {ütés, vízvezeték és csatornázási vállalata BUDAPEST, VI., Ó UCCA 31 — TELEFON: 17-9-05 A gondolat: a nemzet életerőit egységbe fogni, — nem új; sem a külföldön, de még csak nálunk se; ám mások mindenütt és minden időben a viszonyok, erők és nehézségek. Ha nagyok is a különbségek például a német és olasz viszonyok között és természetszerűleg- mások voltak az ott alkalmazott módszerek is, egy bizonyos: minden példán van okulni való, de nem szabad lélek és kritika nélkül lemásolni azt, ami másoknál eredményt hozott. A magyar televény nem alkalmas talaja az idegen vegetációnak. A mi gazdaságpolitikánknak és módszereinek a magyarság lelkiségéhez kell idomulnia és a magyar adót!Ságokra kell támoszkodnia. De cselekedni kell. Különben céltalan az út és ismeretlenek a tájak, amelyekre nemzeti hivatásunk vezet; és nincs válasz a kérdő szóra: quo vadimus? A TtufáeiléM. Budapest cendkú/üU Csütörtökön rendkívüli számot adott ki a »Független Budapest.« Ez a választási különszám eljutott minden lakásba, minden egyes választóhoz. Több- százezer ember olvasta csütörtökön és pénteken a Független Budapestet, amely ezúttal 150.000 példányban jelent meg, hogy- felvilágosítson és utat mutasson a közönségnek a választások előtt. A választások előtti nagy hangzavarban, mestersége« hangulatkeltésben és igéretözönben kellett egy kalauz, amely vezessen 9 felvilágosítsa a szavazótöme- geket: hová kell szavaznia, mi az érdeke az egyesnek és a fővárosnak. Napnál világosabban beszéltek erről azok a cikkek, nyilatkozatok és adatok, amelyeket rendkívüli számunk közölt: kétséget nem tűrve mutatták ki, hogy a Nemzeti Egység zászlaja alatt kell tömörülnie Budapestnek, mert csak a Nemzeti Egység gondolata teheti naggyá, szebbé, boldogabbá a magyar fővárost. Az a hatalmas munkaprogram, amelyet Zsitvay Tibor terjesztett a főváros polgársága elé és amelyet Gömbös Gyula megáévá tett, munkát, kenyeret, nyugalmat és fejlődést jelent: mindenkinek kötelessége, hogy a rekonstrukciós reformmunka megindulását és annak nyugodt befejezését elősegítse, ha mással nem, szavazatával. Ha visszatekintünk a Független Budapest harmincéves pályájának első esztendeire, régebbi községi választásokra és ezzel kapcsolatban a községi élet fejlődésére, akkor önérzetesen hivatkozhatunk arra a munkára, amelyet a törvényhatósági élet iránt való érdeklődés felkeltése terén végeztünk. A »Független Budapest« volt az első és egyetlen orgánum, amely állandóan hangoztatta, hirdette: »Tudd meg, fővárosi polgár, hogy sorsod, életed, jóléted és boldogulásod a városházán dől el! . ..« Kezdetben nem hittek nekünk: egy-egy községi választás nem volt egyéb, mint néhány kaszinónak meg klikknek egymás közt való harca. A nagyközönséget nem érdekelte a községi politika, nem vette észre, mekkora érdekek fűződnek a törvényhatóság működéséhez. Harminc év után a helyzet teljesen megváltozott. Nem állítjuk, hogy ez teljes egészében a mi érdemünk, de kétségtelen bizonyosság, hogy a Független Budapest szívós és konzekvens munkájának oroszlán- "része vaui abban, hogy most százezrek mozdultak meg és járultak az unnák elé. Örülünk és büszkék vagyunk rá, hogy propagatív munkánkat még szélesebb alapon folytathatjuk és a magyar fővárós ügyét még az eddigieknél is eredményesebb eszközökkel szolgálhatjuk. Harminc évi felvilágosító munkánk betetőzése ez a rendkívüli számunk, állomás a Független Budapest pályáján, mely után, hisszük, még szémos -szép és nagy állomás következik. * Egészen rövid idő óta egy -szélsőjobboldali kis liáziujság jelenik meg minden héten Budán, és ebben adja ki mérgét egy Laci bácsi álnév mögé rejtőző úr minden és mindenki ellen, ami és aki nem az ő szélsőséges érdekeiket szolgálja. Legutóbbi számában a Független Budapestet támadja elég ízléstelenül, azért, mert fáj neki, bogy a Független Budapest választási propagandaszáma. 150.01M) példányban jelent meg és csaknem Budapest minden választójának kezébe került. Ezt írigyli tőlünk a kis budai keserű, akinek ezúttal egészen kivételesen megtesszük azt a szívességet, hogy foglalkozunk vele — és ezzel olvasóink táborának a figyelmét felhívjuk arra, hogy van ám Budának is egy egész külön kis mérgese. Ezúttal megtettük, de többé soha. Ezt jegyezze meg magának a cikkíró úr, aki — ha továbbra is publicitást akar — jelenjen meg ő is olyan példány számiban, mint a Független Budapest. LEDNICZKY VEJE : HÓDOS UNDOR lakatosipari és redőnygyártó-iizeme Budapest, IX., Tompa ucca 32. Telefon: 39-9-36
