Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-24 / 43. szám
Budapest, 1934 október 24. Független Budapest 5 A reformátusok és a főváros Irta: Dr. RÁTKAI KÁROLY Mészáros János érseki helyű ők legutóbb a katolikus egyházközségek központi tanácsának az ülésén felszólítást intézett a főváros vezetőségéhez olyan értelemben, hogy ne tekintse befejezettnek a templom- építési akciót, hanem további templomépítésekkel tegyen eleget annak a kötelezettseg'ének, amellyel a főváros katolikus lakosságának tartozik. Ez a kijelentés református egyházi körökben, de azoknak a református valláséi fővárosi lakosoknak a körében is, akik egyházuk gondjaival törődnek, mélységes meglepetést kellett. Nincs a fővárosnak egyetlen olyan hívő református lakosa sem, aki bele akarna avatkozni Budapest székesfőváros és a római katolikus egyház viszonyába. Tíz esztendőn keresztül az új templomok egész sorát építette meg a katolikus hívők számára Budapest székesfőváros közönsége. Azt a pénzt, amit katolikus templomok építésére és általában katolikus egyházi célokra fordítanak, közadókból teremtik elő és ezeket az adókat egyformán fizeti minden katolikus, református, evangélikus, zsidó és egyéb felekezetű budapesti polgár. Tíz éven át hétmillió pengőt költött a főváros katolikus templomok építésére. Ezt nem kifogásolta senki, legfeljebb a szociáldemokrata párt, amely az egyes költségvetések tárgyalása során az egyházi célokra szánt költségeket kórházak építésére, vagy inségenyhítésre kívánta fordítani. Az összes polgári pártok, még az ellenzékiek is, minden egyes esetben szembehelyezkedtek a szociáldemokratákkal, vagyis a polgári front pártállásra és fel ekezet is égre való tekintet nélkül minden egyes esetben ellentmondás nélkül szavazta meg a katolikus célokra szánt összegeket. A reformátusok mindvégig szerényen viselkedtek. Megelégedtek azokkal az alamizsna-fillérekkel, amelyeket évről-évre segély címén kaptak. Tíz esztendő alatt soha egyetlenegy komolyabb református célra sem jutott fővárosi pénz. Amikor a budapesti református gyülekezetek legelemibb szükségleteiket sem voltak már képesek a maguk erejéből fedezni, amikor a főváros terjedése és a református lakosság szaporodása következtében újabb és újabb feladatok támadtak, Szabó Imre református esperes irányítása mellett öt évre szóló munkaprogramot dolgoztak ki, amelynek végrehajtásához a főváros segítségét kérték. Az a memorandum, amelyet Szabó Imre a főváros vezetősége elé terjesztett, 5 éven át évenként 225— 225 000 pengő segélyt kért. Erre a memorandumra, amelyet Szabó Imre református esperes, mint a keresztény községi párt programjával megválasztott törvényhatósági bizottsági tag a főváros vezetősége elé terjesztett, az volt a válasz, hogy szeg, amit a székesfőváros a legutolsó tíz esztendőben római katolikus templomok építésére fordított. Nem veheti senki sem rossznéven tőlünk, ha ebből az alkalomból felpanaszoljuk sérelmeinket és iparkodunk a főváros vezetőinek figyelmét felhívni azokra az ígéretekre, amelyeket, előttünk tettek. Most is arra kérem a főváros vezetőit, hogy — mielőtt a katolikus templomépítések második turnusába belekezdenek, ne feledkezzenek el a protestáns egyházak jogos kívánságairól és azokról az ígéretekről, amelyeket nekünk tettek s amelyekben bízva, éveken keresztül szerény, várakozó álláspontra helyezkedtünk. Szívesen látjuk, ha új templomok épülnek Budapest területén. Örömmel vesszük tudomásul, valahányszor egy- egy új katolikus templomot szentelnek fel, de még szívesebben látnánk, ha ugyanakkor nem mellőznék az összes illetékes városházi tényezők a protestáns egyházakat. És itt nem hallgathatom el, bármennyire fáj is a nyilvánosságnak ilyen irányú informálása, — hogy a mostani segélyezési rendszerrel a főváros vezetőségbe mélységes felekezeti elégedetlenségnek hintette el a magvait. Az érseki helytartó úr beszédében egyébként igen kellemes hang lepte meg a szívemet, amikor azt mondotta, hogy a templomépítések terén még mindig nem tett eleget a főváros annak a kötelezettségének, amellyel a katolikus híveknek tartozik. Azért örültem ennek a kijelentésnek, mert abban az esetben, ha a katolikus egyház vezetői szerint a főváros vezetőségét velük szemben még kötelezettség terheli, mennyivel óriásibb mértékben áll fenn a fővárosnak ez a kötelezettsége a többi felekezetekkel szemben, akik eddig még mindig csak kértek és sohasem követeltek. Hinni akarom, hogy a székesfőváros vezetősége végre az igazságosság' és a méltányosság útjára lépve vég- rehatjja a budapessti református egyházmegyének azt a programját, amelyet Budapest székesfőváros közgyűlése már elfogadott. Ebben a reményben nagy várakozással tekintek a főváros költségvetésének most kezdődő közgyűlési vitája elé. Szabó Imre tehát várakozással tekint a költség- vetési vita elé. Aligha csalódunk, amikor Szabó Imrének megjósoljuk: ne számítson semmiféle eredményre. Ha a főváros közönségét képviselő pártok vezetői akarták volna, már a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában mód és lehetőség kínálkozott volna arra, hogy ezekre a református egyházi célokra valamelyes összeg felvétessék. Ez azonban nem történt meg. Miért? Egyszerűen azért, mert a pénzügyi bizottságnak az a tagja, aki a református közéletben főgondnoki minőségben vezető szerepet játszik, még arra sem érdemesítette egyházát, hogy hosszúra nyúlt beszédében egyetlen szóval is komoly támogatást kért volna számára. Az evangélikus Ilovszky János határozati javaslatában 30 ezer pengővel kérte fölemelni a felekezeti segélyek végösszegét, ami azt jelenti, hogy a református egyháznak 15 ezer pengő jut a fölemelésből, ha ugyan ezt az indítványt a közgyűlés is magáévá teszi. Azokat a komoly célokat, amelyeket a memorandumban foglaltak szerint a református egyház szolgálni kíván, ilyen alamizsnaszerű segélyekkel elérni nem lehet. És ez az a pont, ahol a lelkesedésnek, az egyházával való együttérzésnek, az egyháza céljaiért való harcikészségnek és erélyességnek teljes hiányát kell szemükre vetnünk azoknak a vezető református tényezőnek, akik a főváros törvényhatósági bizottságában helyet foglalnak. Ezek az urak, akik büszkén viselik a református egyházi életben a főgondnoki, vagy presbiteri tisztséget, a törvényhatósági bizottság közgyűlésén református meggyőződésüket áldozatául dobták a politikai érvényesülésnek. Amilyen megértéssel vesszük tudomásul, hogy a Keresztény Községi Párt, amelynek szavazói túlnyomó többségben a főváros római katolikus lakosságából rekrutá- lódnak, — teljes mellel szolgálták több, mint tíz éven keresztül a római katolikus egyház érdekeit, ugyanolyan keserűséggel szögezhetjük le, hogy azok a református vezető egyéniségek, akik ugyanebben a Keresztény Községi Pártban foglalnak helyet, a maguk egyháza számára a legminimálisabb eredményeket sem produkálták. Ha nem volna olyan szomorú jelenség, nevetni kellene azon, hogy Csilléry András, az óbudai gyülekezet főgondnoka, a zene támogatására 20.000 pengős kiadási tételt szavaztatott meg, de a református egyház legégetőbb szükségleteinek még a felemlítésére sem vállalkozott a pénzügyi bizottságban. A vallásos meggyőződés és a politikai felfogás két különböző dolog. Nem tartozunk azok közé, akik a református pártnak a megalakítását tartják szükségesnek, mert az a véleményünk, hogy a jó református tarlozhatik bármzűyik párthoz, mindenütt és mindig jó református marad. Az a vád tehát, amelyet a református egyházi érdekek elhanyagolása miatt emelünk azok ellen, akiket illet, nem vonatkozik kifejezetten egyik párt ellen sem. Azt szeretnők, ha a közgyűlés református tagjai végre öntudatra ébrednének és a városházán fölemelnék a református egyházat az alamizsna sorból, — ahol ma reménytelenül vergődik — arra a helyre, amely történelménél, fővárosi híveinek számarányánál és erejénél fogva megilleti. akkor lehet csak szó a reformátusok kívánságainak a meghallgatásáról, ha a katolikus egyház tcmplomépítési akciója már befejeződött. Tíz év alatt 17-ről 40-re szaporodott a főváros területén a római katolikus plébániáknak a száma. Az ríj templomok megépítésére hétmillió pengőt költött a főváros. Általános volt tehát az a vélemény, hogy a katolikus egyház templomépítési akciója — legalább is egyelőre — már befejeződött és most végre meghallgatásra találhat a reformátusok szerény kérése is. Amit a református egyház-egy évtized elmúltával kér: az tizedrésze. annak, amit a római katolikus egyház már megkapott. És ime: Mészáros János érseki hely- nök bejelenti a templomépítési akciók folytatásának a szükségességét, ami azt jelenti, hogy a reformátusok ismét várhatnak . .. Hyen körülmények között érthető az az elkeseredett hang, amit Szabó Imre megüt abban a nyilatkozatában, amelyben Mészáros János érseki helvnök kijelentéseivel foglalkozik. Szabó Imre nyilatkozata így szól: — Nagy érdeklődéssel olvastam az érseki helytartó úrnak az új katolikus templomok építése érdekében történt felszólalását. Annál is inkább érdekel ez a kérdés, mert új református templomok építését szorgalmazó kéréseinkre megnyugtatásul mindig azt felelték illetékes városházi helyeken, hogy a mi jogos kéréseink teljesítésére akkor kerülhet sor, ha a katolikus templom- építések programja már lezárult. Állandóan a fedezet hiányát emlegették előttünk és azt hangoztatták, hogy a katolikus templomépítési program megvalósítása után felszabaduló összegeket protestáns egyházi célok szolgálatára juttatják. Úgy tudom, hogy a katolikus templom- építési program első része befejezést nyert. Tíz év alatt 17-ről 40-re ugrott fel a kegyúri plébániák száma és közel hétmillió pengőt tesz ki az az őszBeér Sándor I vósnökmester V., Gr. Tisza István ucca 5. Telefon : 82-4-29 sxivacsaiátétes bélyegzője tartós, szép és tiszta ! Véglegesen elintézik a komtnün után elbocsátott alkalmazottak ügyét Kegydíjat kapnak az igazolt és arra méltó elbocsátottak A kommün alatti magatartásuk miatt elbocsátott alkalmazottak ügyének revíziója még mindig nem nyert elintézést. A törvényhatósági .tanács működése idején két alkalommal is napirenden volt ez a kérdés', de mindig eltolták a döntést. A polgármes- ter legutóbb megígérte, bogy új javaslatot tesz és igyekezni fog kielégítő megoldást teremteni a régen húzódó kényes ügyben. A javaslat előterjesztése azonban ismét késett. Az érdekeltek egyre türelmetlenebbek lettek, folyton keresték a pártok intervencióját és úgylátszik, végre eredménye lesz a kitartó küzdelemnek. Illetékes helyen szerzett információnk szerint a kommün alatti magatartásukért elbocsátott alkalmazottak ügye befejezés előtt áll. A vártok hozzájárulásával a polgármester kegy- díjat fog folyósítani azoknak az elbocsátott alkalmazottaknak, akiknek ügyét most, az idők távlatából, sokkal enyhébben lehet elbírálni, akik azóta kifogástalan magatartást tanúsítanak és a hatóságok megállapítása szerint, anyagi szempontból is rá vannak utalva a főváros méltányosságára. 37 volt alkalmazottal szemben tanúsítja ezt a kegyet a főváros éis a részükre folyósítandó kegydíj évi összege körülbelül 35.000 pengőt tesz ki. A maximális havi kegydíj 100 pengő. Ügy tervezik, hogy január 1-től kezdve folyósítják ezeket az összegeket és addigra a belügyminiszter jóváhagyását is megszerzik a határozathoz. Ezzel az intézkedéssel végleg lekerül a napirendről a kommün utáni elbocsátások ügye. A tanügyi alkalmazottak hasonló ügyei már korábban befejeződtek, a volt alkalmazottak közül többen szívesen lemondanának a kegydíjról és reaktiváláfiukat kérik. Erre kevés a kilátásúik, mert hiszen új alkalmaztatások a fővárosnál ezidőszerint nincsenek és akkor is, ha új felvételek lennének, nem nagyon valószínű, hogy a főváros régi alkalmazottait veszi újra szolgálatba. Még a B-listás volt alkalmazottakat sem vették fel áll ás íir es edésak alkalmával, pedig a törvény világosan úgy rendelkezik, hogy a B-listásokat állásüresedés, illetve betöltés esetén más pályázókkal szemben előnyben kell részesíteni. Az érdekelteknek meg kell elégedni azzal a rehabilitációval, hogy sokéves küzdelem után végre szerény kegydíjhoz jutnak. HULLER ÉS LUKÁCS Kövező, útépítő és vasútépítő vállalat Budapest, III., Bécsi-űft 88. szám. Telefon s 62—5—66. Gabay Sándor szobrász — síromlóktelepe Budapest, Vili., Fiumei út 9. szám. Telefon: 31-4-34. KOVÁCS A. ÖDÖN mérnök központi tütós, vízvezetós, csatornázás Budapest, Vili., Bezerédi ucca 8. sz. TELEFON: 38-2-93 Sziits Jenő építőmester Budapest, IV., Muzeum körút 41. sz. Telefon: 85—0—58.