Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-28 / 13-14. szám
Budapest, 1934. március 28. Független Budapest 3 Húsvéti beszélgetés Huszár főpolgármesterrel a Tabán újjáépítése és az Erzsébet sugárút megnyitása elé tornyosuló akadályok elhárításáról/ a fővárosi iparosok és kereskedők lehúzott redőnyeiről, az idegenforgalom és az építőipari tevékenység fellendítéséről, a fürdővárosgondolat megvalósításáról és a megüresedett állások betöltésének elhalasztásáról Huszár főpolgármester bejelenti, hogy a kormány egyszakasios törvényjavaslatot nyújt be a telekértékemelkedési adó bevezetéséről A fővárosi reformjavaslat benyújtása óta a városházi adminisztráció úgyszólván kizárólag a folyóügyek elintézésére szorítkozik. Hosszabb időre szóló tervez- getési'ől egyelőre szó sem lehet, már csak azért sem, mert a városházi tisztviselők és üzemi alkalmazottak körében fokozódó izgalom tapasztalható. Ezeknek az izgalmaknak azok a hírek adjak a magyarázatát, amelyek szerint a kormány szanálási programjának a végrehajtásával kapcsolatosan létszámcsökkentésre és fizetésredukcióra kell számítani. Huszár Aladár főpolgármesíer, akivel ebben az ügyben a húsvéti ünnepek alkalmából beszélgetést folytattunk, szemben a lapokban felbukkanó hírekkel, az alábbiakat mondta a Független Budapest munkatársának: — Megnyugtatom a tisztviselői kart: igazságtalanságoktól és antiszociális intézkedésektől egyáltalán nem kell tartania. és legfontosabb feladatának tekintem a közmunkák megindításának az előkészítését. Ez a kérdés valósággal a szívemhez nőtt. Amennyiben sikerül a bürokratikus akadályokat elhárítani, még a tavasz folyamán, de legkésőbb a nyár elején két komoly közmunka indulhat meg a fővárosban. Az egyik a Tabán újjáépítése. Erre a célra az Ipari Munkaszervező Intézet hatmillió pengő forgótőkét bocsájt a főváros rendelkezésére. Ügy tudom, hogy a főváros illetékes ügyosztálya már elkészítette a Tabán újjáépítésére vonatkozó konkrét tervet és pedig a pályázat során szerzett ötletek felhasználásával. Igaz ángyán, hogy a Tabán újjáépítésére vonatkozóan kiírt pályázat új megoldási elgondolásokat egyáltalán nem vetett felszínre, abból a szempontból azonban mégis helyesnek bizonyult az új pályázat kiírása, hogy a városrendezési ügyosztály megfelelő alapot szerzett a végleges terv elkészítésére. Remélem, hogy most már gyors tempóban halad előre az előkészítés munkája és közvetlenül a húsvéti ünnepek után véglegesen elkészül a Tabán újjáépítésére vonatkozó kivitelezési tervezet. Dr. Huszár Aladár Abból a körülményből, hogy a megüresedett állásokat egyelőre nem töltjük be, semmiesetre sem lehet a jövőre nézve kedvezőtlen következtetéseket levoni. LegegyszerűJbben és leggyorsabban természetesen behelyettesítés útján volnának betölthetők a megüresedett állások, én azonban — illetékes tényezőknél történt érdeklődés után várakozó álláspontra helyezkedem. Arra az elhatározásra jutottam ugyanis, hogy a megüresedő állásoknak behelyettesítés útján való betöltésével nem vághatok elébe olyan kormányzati intézkedéseknek, amelyeket esetleg éppen a tisztviselői problémák megoldására nézve tartalmazhat a fővárosi reform- törvény életbeléptetésével egyidőben nyilvánosságra kerülő szanálási program. Hol késik a tavaszi közmunkák előkészítése ? Arra a kérdésre, bogy a legközelebbi hetekben milyen városházi problémák megoldására kerül a sor és általában milyen feladatok várnak a fővárosi reformtörvény életbeléptetése előtt a városházi adminisztrációra, Huszár Aladár főpolgármester így felelt: — A városházi adminisztráció legsürgősebb A Tabánban még ebben az évben feltétlenül megkezdődhetik a parcellázás, az új utak kijelölése és a csatornázás, vagyis a közmüvek lefektetése. — Nagy eredményeket várok az Erzsébet sugárút megnyitásától is. Ebben az ügyben is igény bevettem minden olyan eszközt, ami rendelkezés- re állott — abból a célból, hogy előteremthető legyen az a fedezet, amire a fővárosi Közmunkák Tanácsának feltétlenül szüksége van. A fedezethiány volt a legnagyobb akadály, ezt sikerült elhárítani azzal, hogy az OTI három és félmillió pengő kölcsönt ajánlott fel a Közmunkatanács számára a székesfőváros garanciája mellett. Gille István Telefon: faárugyár 91-8-64 Budapest, VI., Lehel u. 1T/A ===== Gyáit: Mindennemű háztartási-, sport-, egészségügyi és egyéb tömegárucikkeket A költségek megtérülnek majd az Erzsébet sugárút vonalába eső telkek értékemelkedésének a megadóztatásából. Úgy tudom ugyanis, hogy a kormány egyszakaszos törvényjavaslatot fog benyújtani a telekértékemelkedés megadóztatásáról. Ennek az új adónak kivetésével nemcsak az Erzsébet-sugárút költségeit lehet majd fedezni, hanem például az új hídfők kiépítésének és a környéken szükségessé váló egyéb városrendezési munkálatoknak költségeit is. A városházi adminisztráció feladatai a fővárosi ipar és kereskedelem fellendítésére Huszár Aladár főpolgármester ezután hangsúlyozta, hogy nem lát fontosabb feladatot a városházi adminisztráció számára, mint a polgárság érdekeinek a felkarolását, a munkanélküliség enyhítését, vagyis újabb és újabb munkaalkalmak teremtését. — Amikor látom. — folytatta Huszár főpolgármester — a fővárosi polgárság nehéz helyzetét, amikor látom, hogy dolgos iparosok és kereskedők forgalom hiányában kénytelenek a műhely és a bolt redőnyeit lehúzni, nem tudom új munkaalkalmak nyújtásának és ezzel kapcsolatosan az idegenforgalom fellendítésének a szükségességét eléggé hangsúlyozottan kiemelni. A magam részéről mindent elkövetek, hogy a fővárosban fellendüljön az építkezési tevékenység. Ezért követtem el hónapokon keresztül mindent, hogy a Tabán újjáépítésének és az Erzsébet-sugárút megnyitásának a munkálatai megindulhassanak. Ezért sürgetem az új épületek adómentességének a^ biztosítását is, amire már vannak bizonyos ígéreteim. Az idegenforgalom fellendítése érdekében is igénybe szeretnék venni minden rendelkezésre álló eszközt. Az előfeltételek előttünk állanak. Párjukat ritkító gyógyforrásokkal van teli a székesfőváros, amelyet megfelelő organizálással valóban fürdővárossá és az idegenek kedvencévé lehetne tenni. Ugyanakkor Budapestet a kelet és a nyugat árucseréjének gócpontjává is kellene tenni és ebből a célból állandó nagy kiállításcsarnok megépítését tartanám sürgős feladatnak. Ebből a nyilatkozatból, amelyet Huszár Aladár főpolgármester tett a húsvéti ünnepek alkalmából a Független Budapest munkatársának, bizakodó hang csendül ki. Nem kétséges, hogy a főváros közönsége hálával és elismeréssel tartozik Huszár Aladár főpolgármesternek azért a szívós küzdelemért, amelyet a fővárosi és az állami bürokrácia ellen folytat a tavaszi közmunkák megindításának lehetővé tételé ért. Ez a nyilatkozat most már reményt nyújt arra, hogy valóban elhárulnak azok az akadályok, amelyeknek az eltávolítására évtizedek óta minden kísérlet elégtelennek bizonyult. A lazzaroni-város írta: KABAKOVITS JÓZSEF dr. Ritkán adják ma már »A porticii néma« című operát. De aki még emlékszik rá, annak máig is borsódzik a háta, ha Masaniellóra, a nápolyi lazza- ronik vezérére gondol, aki olyan Spartacus-mozga- lom fajta forradalmat robbantott ki, vagy mondjuk más szóval: 17. századbeli bolsevizmust, olasz kiadásban. Masaniellót 1647-ben agyonlőtte négy bandita, de a mögötte álló tömegek, a lazzaronik nem felejtették el vezérüket, szervezeteiket megtartották és még századok múltán is — 1799-ben a francia, 1820-ban a spanyol és 1849-ben az európai általános forradalom hatása alatt — újabb meg újabb forrongásokban törtek ki. Azóta aztán, legalább látszatra megnyugodtak és a politikát felfüggesztve, egyszerűen a koldulásra adták magukat. Ebben aztán olyan tökéletességre tettek szert, hogy az evangéliumi szegény Lázárról elnevezett nápolyi koldusoknak világhíre volt; minden utasembernek rémeivé lettek és rossz hírük ráragadt az egész olasz idegen- forgalomra. Mussolini sokat javított ezeken az állapotokon, de Rómától délre ő sem igen bírta a lazza- roni-intézményt teljesen kiirtani. A koldussereg, mint politikai tényező, egyebütt is jelentős szerepet játszott. Gondoljunk csak a németalföldi gueux-kre (»koldusok«), akik büszkén viselték jelvényüket, a koldustarisznyát, s e jelvény jegyében ugyancsak kemény harcokat vívtak szárazon és vizen a Németalföldön uralkodó spanyolok ellen. * Ezekkel a históriai példálódzásokkal nem szeretnék az ördögöt a falra festeni. De annyit mindenesetre el szeretnénk érni, hogy az illetékeseknek fi- | gyeimébe ajánljuk: ne hanyagolják el a koldus-kérdést. Mert sokkal súlyosabb ez a probléma, mintsem gondolnák; nem csupán esztétikai és idegenforgalmi kérdés, hanem sokkalta mélyebben fészkelő szociális betegségek lázmérője. Könnyen úgy lehet, hogy aki , ezt a lázmérőt elbagatellizálja, későn jön rá, hogy a kórság immár menthetetlenül rátört a szervezetre. Holott ha idejében látnak a gyógyításához, talán elejét vehették volna a nagyobb bajoknak. * Budapest rohamosan közeledik a lazzaroni- város nívója felé. Minden házban ott van a koldulást tiltó tábla, de soha a koldusok olyan ármádiája még nem rohant meg világvárost, mint ma Budapestet. Tessék bármely háziasszonyt megkérdezni: minő csapást jelent a legkisebb és a legnagyobb háztartásra egyaránt ez a koldusinvázió. A hagyományos pénteki koldulónaptól eltekintve, ma már nincs a hétnek olyan délelőttje, amelyen ne szólna 10— 20-szor a csengő. És miután nem lehessen tudni, ki a csengető, minden munkát félre kell dobni, hogy koldusnak nyissunk ajtót. Az sem használ, ha az ajtóra ki van szegezve a tábla, hogy a lakó elnnél vagy annál a kerületi intézménynél adja le a havi obulusát. Ez nem érdekli a koldust. Meg is magyarázza, mikor az ember figyelmezteti, hogy hová forduljon támogatásért: »Azt a löttyöt, amit ott adnak, egye meg a nagysága maga!« S ha az ember bírja is pénzzel és ideggel ezt a koldusinváziót, viszont semmi biztosítéka nincs arra nézve, hogy a koldulás örve alatt nem csupcin terepszemlét tart-e valamely betörötársaság kiküldöttje. Az utóbbi idők betörései mind több támaszponttal szolgálnak arranézve, hogy az alvilág érdekszövetI kezései ezen az úton tanulmányozzák ki a helyi viszonyokat, mivel a »gázszerelők« és más hatósági közegek ürügye csődöt mondott a fényképes személyazonossági igazolványok rendszerével. S ez még csak a házi koldulás átka. De tessék megnézni a forgalmasabb útvonalakat, főként amióta az egyházak eltiltották a templomok elől a kolduló- kat. A reszketős invalidustól a mezitelengyermekes anyáig, a szívrepesztés teljes technikája felbukkan az uccasoron. A reszketős invalidus be is vallja, hogy esze ágában sincs a katonai menházat igénybe vennie, ahol záróra és fegyelem van és ahol a napi zsoldból nem telik alkoholra. A sokgyermekes anya, ha megszorítják, bevallja, hogy a gyerekeket kölcsönbe kapja, napidíj fejében. Ki tud itt már most különbséget tenni a valóban rászoruló és a hivatásos, jó jövedelmű koldus között?! S aztán tessék elgondolni, hogy a tipikus idegen- forgalmi pontokon: a szállodák környékén, a Gellérthegy körül, kirándulóhelyeken hemzsegő kéregető- had minő elgondolhatatlan károkat okoz a vidékiek és főként a külföldiek szemében a város jóhíre tekintetében. Hiszen jól emlékezünk rá, hogy az idegenek évtizedeken keresztül bojkottálták Nápolyt, .a lazzaronik városát. S ha egyszer a magyar fővárosnak is ilyen híre kél a külföldön, akkor hiábavaló aztán az egész drága idegenforgalmi propaganda, —• vízbe hajigáit pénz lesz az csak! Nagyon nem szeretném persze, ha ebbe a cikkembe bárki is »antiszociális« célzatot olvasna bele. Hiszen a koldulás, mint általában a karitativ jótékonykodás bármely fajtája, elvileg ellenkezik minden szociális tannal, amely ellenkezőleg olyan társadalmi helyzetet akar teremteni, amelyben fölöslegessé váljék a koldulás s általában az élet elesettjeinek jótékonykodási alapon való megsegélyezése. Tehát általános baleset elleni aggkori biztosítás,
