Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-07 / 10. szám

Budapest, 1934. március 7. *» *> Független Budapest Beszélgetés Rassay Károllyal m autonómiácrí folytatott küzdelméről \ politikai pártállásból származó ellentéteket sohasem fogom az objektív igazság fölé helyezni“ — Az autonómia ereiét hízonyílía, hogy 900 pengős esetben is azonnal lecsap a polgármester megtorló keze lianpin — mihelyt az első gyanús körülmény tudomására jutott — nem védelmezett semmit és senkit, nem takargatott, hanem hivatott tiszt­viselői és hatóságai révén maga indult megtor­lásra. Ha visszaemlékezünk például o-uk a nép­jóléti minisztérium működésével kapcsolatosan kipattant visszásságokra, megá 11a pit hatjuk: mi a különbség az autonómia és a centrális kor­mányzás között. A népjóléti minisztérium eseté­ben szén red Ayes és szívós küzdelembe került, amíg ezek a visszásságok esők ki is nafta utak. A fővárosi javaslat parlamenti vitájában pélchít- tnil (illő neun sikert aratott Rassay Károly fölszó­lása. Ez volt az a beszéd, amelyről valóban el lebet mondani, bogy »mély ha­tást tett mindazokra, akik vé­gighallgatták. Különös ízt adott ennek a beszédnek az a körül­mény. hogy Hasaa)/ nemcsak a székesfővárosi autonómia, ha­nem egyben a budapesti város­háza védelmében -is felszólalt. ®f vag-yiy beszédének olyan részei is voltuk, amelyeket a városházi rezsim, védelmében nem Passay Károlynak, hunéin Korma Jenő- vek, vagy Wolff Károlynak• kel­lett volna elmondania. Hatalmas beszéd volt, nemcsak azért, mert klasszikus meghatározását adta az autonómiának, liánom azért bot lányt, amit egyesek autonómiaellenes érvnek sze­retnek feltüntetni. Rassay Károly a következőket felelte:- Se,in a képviselőházban, sem egyéb nyil­vános fórumokon nem hallottam, hogy valaki kedvezőtlen következtetéseket vont volna le az autonómiára nézve ebből a sajnálatos esemény­ből. Szerintem éppen ellenkezőleg*, az autonómia melletti érvnek lehet fölhasználni mindazt, ami e botrány kipattanása óta történt. Maga az a körülmény, hogy az ö-nkormányzat a demokrati­kus berendezésből kapja a maga erejét, ele­gendő arra, hogy a visszaéléseket kérlelhetetlen erővel föltárja és nyilvánosságra hozza. A főváros polgármestere és vezetősége nem zárta be ennek a sajnálatos esetnek az aktáit ixreszíizsféltesből hivatali íróasztalok mélyére, Itt mindössze 900 pengőről van szó és íme, két nap alatt nemcsak nyilvános­ságra hozta a történteket a polgármes­ter, hanem azonnal megtorló kézzel csa­pott le a bűnösökre. A demokráciának éppen az az ereje, hogy az emberi gyarlósággal magyarázható elkerülhe­tetlen botlásokat és visszaéléseket maga fedi fel és maga irtja is ki szervezetéből. Teheti, mert erejét a, népből meríti és ennek az erőtartalék­nak kimerülésétől soha sem kell tartania. A Villamos-Tröszt meg akarja cpiténi a jánoshegyi foggővasulat Ahíuólíssá left a gellérthegyi sihló Kérdése is Néhány hét előtt megírta a Független Bucla­is, mert megcáfolhatatlan adatokkal verte vissza a székesfőváros autonómiája ellen eine.it vá­dakat. Rassay Károly, mint harcos ellenzéki került három évvel ezelőtt a városházára. Már 1925-ben résztvehe- tett volna a várospolitikai életben, ezen a választá­son azonban nem jelöltette magát, aminek az volt az oka, hogy az általa alapított Fővárosi Szabadelvű- párt híveinek egy része a Kozma-párthoz, másik ré­sze pedig a Demokratikus Blokkhoz csatlakozott. Ras­say Károlynak az volt az álláspontja, hogy az ő programja alapján álló szabadelvű várira feltétlenül szükség van. Ha Rassay Károly 1925-ben ezzel a párttal bevonulhatott volna a városházára, nem lehe­tetlen, hogy minden egészen máskép alakult volna. Rassay Károly 1930-tól kezdve a főváros tanácsában — ahol mindig ellenzéki álláspontot foglalt el — nemcsak megismerte, de meg is szerette az autonómia minden intézményét. Indítványait úgyszólván kivé­tel nélkül minden esetben magáévá tette a törvény­hatósági. tanács. Rassay Károly mindig híve volt az autonómiának, de annak az ellenállhatatlan erővel jelentkező meggyőződésének, amely legutóbbi képvi­selőházi beszédéből kicsendült, az a hároméves ta­pasztalat a magyaráznia, amit mint tanácstag a vá­rosházán szerzett. Ebből a szempontból tartottuk szükségesnek, hogy Rassay Károllyal az autonómia érdekében folytatott küzdelméről beszélgetést foly­tassunk. Kassai) Három a beszélgetés során a következőket mondotta a Füg­getlen Budapest munkatársának: — A fővárosi reformjavaslattal kapcsolato­san többízben is hangoztattam, hogy nekünk félre kell termünk minden, jogos elkeseredést, amit a le ti utóbbi esztendők során szerzett ta­pasztalatok váltóitok ki belőlünk. Nagyon olcsó sikereket arathattunk volna, ha mi is odaállottunk volna a budapesti városháza, a fővárosi üzemek és intézmények szidalmazol közé, azzal a kárörömmel, amely egyesekben — elis­merem, talán némi joggal — jelentkezett, ami­kor kiderült, hogy a kormány a fővárosi re­form javaslat benyújtásával a Wolff—Koznia rezsimet akarja megbuktatni. Én azonban poli­tikai küzdelmeimben magasabb szempontokhoz igazodom. Az autonómia gondolata, ak önkor­mányzat intézménye legértékesebb és legsajáto­sabb produktuma, a magyar államalkotó gé- i alusznak. Ha van sajátságos magyar alkot­mányjogi produktum, akkor az éppen az auto­nómia intézménye. Az alatt a három esztendő alatt, amit mint tanácstag töltöttem 1930 óta ai városházán, mindig arra törekedtem. hogy el­lenzék'i szerepemet komolyan betölthessem. Odáig azonban nem tudtam és sohasem tudok elmenni, hogy a politikai pártál­lásból szármázó ellentéteket az objektív igazság fölé helyezzem. Pedig ezt' jelentette volna, ha az autonóm gon­dolat erejébe vetett meggyőződésemet föladva, nem állottam volna, csatasorba a javaslat ellen, vagy legalább is fékeztem volna a javaslat el­len indítóit küzdelemnek erejét. Megemlítettük Rassay Károly előtt a legaktuáli­sabb és egyben legszomorúbb városházi eseményt: a Vitt. kerületi elöljáróságon kipattant önsegélyezési KÉPESS ÉG VIZ SGÁL AT tisztviselők, munkások kiválasztása pszichotechnikai és ÍIHUUIVU szervezési intézet, Budapest, V., Nádor-utca 26. sz. Telefon : 16-1-27 pest, hogy a kereskedelmi miniszter ügy a BeSzkárt, mint Hantos István érdekeltsége szá­mára meghosszabbította a Jánoshegyi fúggővasút építésére vonatkozó előmunkálati engedélyt. Ügy látszott, hogy a magánérdekeltség a fővá­ros által közölt terhes feltételek miatt visszavonul a függővasút megépítésétől, mert hosszéi hónapok óta semmi sem történt részéről az építkezés ko­moly megvalósításáért. Ezt látva a Beszkárt is ak­cióba kez/dett és intézkedett, hogy előmunkálati engedélye meghosszabbíttassék, mert ha a magán­vállalat csakugyan nem építi meg a vasutat, úgy alkalmas időben mégis a fővárosnak kell azt lét- reboznia­Az utóbbi napokban azonban fordulat történt az ügyben. A Hantos-féle érdekeltség- nem akarta veszni hagyni eddig befektetett munkáját és ezért a Villamos-Tröszttel állapodott meg arra nézve, hogy ez bekapcsolódik a Jánoshegyi fiiggővasút építési terveibe és vagy finanszírozza a vasútépítést, vagy pedig önállóan hajtja, azt 'végre. A megállapodás megkötése után a Tröszt kép­viselője meg is jelent a városházán és Bódy László tanácsnokkal, a közlekedési ügyosztály ve­zetőjével beható tárgyalásokat folytatott. Érdeklő­dött az iránt, hogy a már ismertetett feltételeket a főváros mennyiben hajlandó enyhíteni. A Trösztnek komoly szándéka, hogy a közel félmillió pengő befektetést igénylő fiiggö­Bárczy István dr. lemondott a HÉV el­nökségéről és vele együtt lemondott Vére­bé ly Jenő ale-1 nők. is. A lemondás híre várat­lanul érte a közvéleményt, amely megdöbbe­néssel értesült erről az eseményről, melyet sehogy sem tudott megmagyarázná. Éppen ezért a legilletékesebb tényező­höz, magáihoz Bárczy Istvánhoz fordultunk felvilágosításért, aki az alábbiakban mondta j el a Független Budapestnek lemondásának okait és körülményeit:- A HÉV — mondta Bárczy István — a BSzKRt tulajdona. A BSzKRt rendelkezik most már a HÉV felett, de ennek igazgatósága nem nyugszik bele az új helyzetbe és mindenáron, meg akarja tartani függet­lenségét. A legutóbbi igazgatósági ülésen is több ilyen irányú felszólalás hangzott el és a szónokok nem akartak, deferedni a BSzKRt egyes intéz­kedéseinek. ■— Én igazgatósági tagja vagyok a BSzKRt- nak, éppúgy, mint Verebéty Jenő is. Már most úgy éreztem, hogy összeütközésbe ju­tottam önmagámmal, mint a HÉV el­nöke, ellentétben vagyok a BSzKlit-tal. Ezt a kényes helyzetet oldottam meg akkor, amikor bejeicnteltem, hogy lemondok a HÉV­vasutat saját tőkéjéből megépíti. Miután megfelelő anyagi felkészültséggel rendel­kezik, valószínű, hogy elhatározása valóra is válik és a Jánoshegyi függővasút a tervek világából még­is életre kél. Egy másik hasonló régi terv, a Gellérthegyi sikló megvalósítása iránt is újabb érdeklődés mutatkozik. Most, hogy Tarján Vilmos, a* New-York-kávéház tulajdonosa szándékozik bérbevenni és világvárosi hellyé kialakítani a Gellérthegyi kioszkot, aktuá­lissá vált a probléma, miként lehet- a Gellérthegy magasabban fekvő részeit gyorsan és kényelmesen megközelíteni. A hegyre tervezett sikló már sokat foglalkoztatta a vállalkozói köröket és sok ajánlat fekszik ebben az ügyben a városháza illetékes osz­tályain. Ha a Gellérthegyi kioszk tényleg olyan kezekbe kerül, melyek, segítségével nagyarányú fej­lődésre, van kilátás, úgy rentábilisnak, mutatkozik, a sikló megépítése is. Épp ezért a városházán épúgy, mint a vállalkozók kö­rében érdeklődéssel várják a helyzet kiala- . kulását. A közeli napokban új konkrét ajánlatok fognak beérkezni és a főváros most már nem zárkózik el a koncesszió kiadása elöl. A Közmunkatanáccsal és a bányakapitánysággal egyetértőén határoznak majd a felől, hogy a hegyre vezető közlekedési eszköz mi­lyen formában épüljön meg. nél viselt elnöki lisztemről és ugyanígy -gon­dolkodott Verebély Jenő afelnök úr is, aki szolidárisnak jelentette ki magáit velem és u g*y a nos ak bejelentette le inon d ás á t. — Pénzügyi kérdésekben is megtörtént, hogy a HÉV igazgatóságával szemben talál­tam magamat, mint BSzKRt-igazgatót. A ket­tős tisztségemből folyó állapotot tovább nem tudtam fenntartani, aminél fogva úgy oldottam meg a. problémát, hogy megszüntettem azt az összeférhetetlenségi állapotot, amelyet ez a kettős minőségem okozott. A lemondás logikus folyománya volt az előállott helyzetnek. Lemondásom nem érzékenykedésből fa­kadt, hanem végleges és nem vagyok hajlandó azt visszavonni. Bárczy István távozása a HÉV éléről nagy vesz­tesége a Helyiérdekű vasúinknak. Épúgy, milit Verebély Jenőé is, akinek szaktudása erőssége volt a HÉV vezetésének. Március 8-án és 11-én délután fél 3 órakor ügetőversenyek Miért mondott le Bárczy István és Verebély Jenő a HÉV további vezetéséről Rassay Károly .

Next

/
Thumbnails
Contents