Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934. december 19. Független Budapest 25 A Kereskedelem és ipar fejlődésétől függ a főváros fejlődése Irta: FelKay Ferenc dr. tanácsnok A Független Budapest fennállásának 30 éves jubileumát ünnepli. A közismert és népszerű sajtó- orgánum közel egy emberöltőn át figyelte és regisztrálta székesfővárosunk életében történt eseményeket. Krónikása volt a székesfőváros életének s annak a gyorsütemű folyamatnak, amely Budapestet világvárossá emelte. Az utolsó 30 év a székesfőváros történetében a páratlan fejlődés, a megerősödés időszaka: e fejlődési folyamatot a liáború és az azt kö- Feikay Ferenc vető nehéz idők hátráltatták ugyan, de nem akadályozták meg. Budapestnek világvárossá való fejlődése kétségkívül szoros összefüggésben áll lakosai számának emelkedésével, azonban a tényleges fejlődést, nézetem szerint, elsősorban az ipari és kereskedelmi keresők számának az összlakossághoz viszonyított egészséges alakulásában kell látnunk. A statisztika számadatai szerint a főváros lakossága: 1890-ben 506.384, 1900-ban 734.358 és 1930-ban egymilliót meghaladó lélek volt. Ha összehasonlíthatjuk az ipari és kereskedelmi keresők számával, eszerint 1890-ben 104.966, 1900-ban 161.039, 1910-ben 218.068, 1920-ban 187.684 és 1930-ban 234.720 volt az ipari keresők száma, úgyszintén 1890-ben 28.196, 1900-ban 46-731, 1910-ben 64.881, 1920-ban 82.859 és 1930-ban 90.973 volt a kereskedelemből élő keresők száma. Megállapíthatjuk, hogy az 1930-ban egymilliót meghaladó összlakosságból a 30ü.000-et meghaladó ipari és kereskedelmi kereső fővárosi polgár a főváros fejlődésének legszámottevőbb tényezője. E számok bizonyítják, hogy Budapest elsősorban iparos- és kereskedőváros és hogy az országnak gazdasági értelemben is vett központja. A főváros kétségkívül az ország kulturális gócpontja, ami ipari és kereskedelmi helyzetéből következik. A kulturális fejlődés ugyanis mindenkor és mindenhol a kereskedelem és ipar fejlődésének velejárója. A kultúra a szó legtágabb értelmezése szerint ott fejlődik igazán, ahol a kereskedelem és az ipar fejlődése is biztosítva van. A székesfőváros kulturális és gazdasági fejlődésének alapjait a kereskedők és iparosok fektették le és e két fontos foglalkozási ág tevékenységének következtében fejlődött Budapest világvárossá. A székesfőváros fejlődésének utolsó 30 esztendejéből az első 15 év a lendületes megerősödés korszaka, amelyet a bekövetkezett háború s annak következményei akasztottak meg a további fejlődésben, a másik 15 év a legküzdelmesebb időszaka az iparnak és a kereskedelemnek és ezzel természetszerűleg a város életének is. Az utolsó 15 év közelebb áll hozzánk és így inkább annak eseményei állanak az érdeklődés középpontjában. A háborút követő, az 1919 és 1920-as évek a székesfőváros legnehezebb időszaka volt. Az ekkor megindult regenerálódási folyamat a legnehezebb körülmények között, a legkuszáltabb állapotban találta az országot és a fővárost. A hosszú háborútól és belső zavargásoktól legyöngült és az igazságtalan béke- szerződések által természetes erőforrásaitól megfosztott ország lakosainak s ezzel a fővárosnak is a bol- dogvüás útjára való vezetése a legnehezebb feladatok elé állította az ország és a főváros vezetőit. A belső rend és a békés atmoszféra megteremtése után a háborúban elpusztult javak pótlása és a közélelmezés javítása volt a legfőbb fealadat. Ez annál nehezebb volt, mert pénzügyi helyzetünk teljesen zilált volt. Egy ingadozó valutával, a nemzetközi értékelésben teljesen legyöngült pénzegységgel nehezen lehetett a gazdasági élet fellendítését megkezdeni. Az inflációs időszak a teljes bizonytalanság korszaka volt, amely minden komoly termelő munkát megakadályozott. A pénzünk stabilitásával meg szilárdult pénzügyi helyzet tette lehetővé a belső termelési munka■ megindítását s a külföld bizalmának gazdasági életünk iránti helyreállítását. Ez időtől kezdve a megszilárdult pengőértékkel a kereskedő és iparos kalkulálni tudott és ismét tapasztalhatta, hogy munkájának gyümölcse is van. A világválságnak 1928. év vége felé történt kitörése, amelynek hullámai természetszerűen hazánkat és fővárosunkat sem. kerülte el, megakadályozta azt az örvendetes folyamatot, í amely iparunk és kereskedelmünk és e kereseti ágakból élők gazdasági helyzetének tartós javulására vezettek volna. A gazdasági válság', amely nálunk 1931. év közepén érte el a mélypontját, alapjaiban rázkódtatta meg gazdasági életünk két fő- pillérét: az ipart és kereskedelmet. Ez időtől kezdve az ipar és kereskedelem a leg- j nagyobb erőfeszítést fejti ki, hogy fennmaradását biztosítsa. Anyagi romlásán kívül elvesztette azt a függetlenségét, amely e foglalkozási ágak fejlődésének, megerősödésének eddig szinte nélkülözhetetlen eleme volt. Az államok elzárkózási politikája, amely gazdasági okokkal alig magyarázható és inkább politikai célból történtek, szükségessé tették a közhatalomnak a gazdasági életben való soha nem tapasztalt s ezelőtt egy emberöltővel alig elképzelhető beavatkozását. A közhatalomnak a gazdasági életbe > való, úgy látszik, még mindig erősödő beavatkozása nem specifikus magyar találmány, hanem az egész világon elterjedő eszmeáramlat. Jó és rossz oldalairól lehet vitatkozni, jelenleg azonban szükséges miná- lunk is és így mint ténnyel kell számolnunk. A gazdasági életnek a közhatalom részéről történő megkötöttsége természetszerűleg az iparos- és kereskedőtársadalmat igen közelről érinti, megélhetési körülményeit sokszor nagyon hátrányosan befolyásolja és a különböző közhatósági intézkedések következtében elvonja eredeti hivatásától. Az iparos és kereskedő a mai időkben már a közhatalom adminisztrációjának egyik szerve, lekdc és barna hócqú>U.. yav és külföldi gyárba. lékein férfi slra(iaci|iő. ú -a ■ dujilcilxd p Téli ilrajia zokni “ 56 Févfi milliós harisnya-. Uöi uiclcq harisnya. cégig bordás -.96 Gyermek jég lökni -7Ä ilá i és férfi jég zoknik "90 f, Korcsolyák. nagy uálasdékbaa! Előírásos kovcsolua ci|u3 .. . u.a fc'rlí 04?° n bajnokok cipője. SfeelXMa Csahos,meleg otthoni cii»o. Sjioi-tra slrajiára. vörös zsíros bői ből. RÁKÓCZI :Út 6. EQZSÉBET-KÖRÚT- 2ö. ÚJPEST ÁRPÁO U&t D LC EK BÉR BEN.Közönségünk nagyobbkányelméreVAGI * UCCQ 26« oly adminisztratív munkát kénytelen végezni, amelyekkel azelőtt sohasem foglalkozott. Adórendszerünk, a szociális- biztosítások, az iparrendészet oly követelményeket állítanak az iparosok és kereskedők elé, melyeknek nehezen tudnak megfelelni és amely intézkedésekhez nem is könnyű alkalmazkodni. A gazdasági köríiimények nehézségein kívül az iparoa- és kereskedőtársadalomnak ezzel az új akadállyal is számolnia kell. A gazdasági helyzet nehézségeivel, a közhatalom által felállított követelményekkel küszködő iparosok és kereskedők tevékenysége, munkája valóban nagy elismerést érdemel. Bíznunk kell abban, hogy a magyar iparos szaktudása, kereskedőink képességei s mindkét ágnak a nehéz viszonyokhoz alkalmazkodni tudó tulajdonságai képessé leszik őket arra, hogy nemcsak megállják helyüket, hanem a további fejlődés útjára tudnak lépni. Ez annál is inkább kívá natos, mert miként már előbb is említettem, a székesfőváros megerősödése és fejlődése a legszorosabb összefüggésben áll iparosaink és kereskedőink helyzetével. A székesfőváros, maga jólfelfogott és helyese» értelmezett érdekéből is, e gazdasági tényezők boldogulását a tőle telhető módon és mértékben iparkodik elősegíteni. Meg kell szüntetni az ueca lármáját A világvárosoknak egyre aktuálisabb kérdése az uccai zaj ellen való védekezés, az uccai Manna icisök- kentése. A gép- és egyéb járművek dübörgése, a figyelmeztető jelzés, motorbúgás stb. napról-napra hangosabban hasogatja a. szegény, agyontépett idegzetű városi polgár dobhártyáját. Még otthonában sincs nyugalma. Itt ugyan nem kell haláltáncot járnia az eszeveszetten száguldozó járművek között, de a zaj, a döirömbölés, a tülkölés, a dübörgés ide is utána nyomul és kiméleitlenül pusztítja tovább idegeit, egészen a megbolondulásig. A napi robot után késő este agyoncsiigázva hajtja álomra fejét abban a reményben, hogy éjszakája háborítatlan lesz. És hajnalban sorra vonulnak fel a szemetes, tejes és jeges kocsik, felriasztva dübörgésükkel a legédesebb álmát alvó polgárságot. Ma már egymásután alakulnak a »zaj .ellenes ligá«-k! A közönség társadalmi úton igyekszik védekezni a háborgatás' ellen. A hatóság különféle rendszabályokat léptet életbe, amelyek azonban nem váltak be. Pedig van rá mód, hogy egyelőre legalább a méreg-fogát kihúzzuk ennek a veszedelemnek. Látunk Pesten lovasjárműveket, amelyeket a vasabroncsos fa- kerekek helyett fúvóit gumiabroncsos kerekekkel láttak el. Természetesen a kocsi eszeveszett dübörgése egyszerre megszűnt. Ez is »Kolumbus tojása,« volt. Drága volt a vasúti szállítás, drága az autó is, egyre többen tértek vissza a lóval való szállításhoz, hogy üzletüket vagy üzemüket gazdaságosabb alapokra fektessék. Régóta kínálkozott már a lovas kocsi-építőknek az autóban kitűnően bevált gördülő csapágyas megoldás is, dehát amíg a gazdasági lecsúszás az embereknek a körmére nem égette az autózást, elhaladtak az érdekeltek e mellett az »aranybánya« mellett, mely pedig csak kiaknázásra várt. A nálunk szerencsésebb, nyíltabb szemmel járó és praktikusabb gondolkozású külföld már egy évtizede meglátta az úgynevezett fantáziát a gördülőcsapágyas, gumiabroncsos, lóvontatású járműben. Óriási nemzetgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a kérdés magyar viszonylatban is okosan megoldassák. Messze túlnő az uoca zajtalanításának kérdésén, ami köny- nyen átlátható, ha csak néhány jellemző tulajdonságát említjük ennek a járműnek: a feltétlen zajtalan járás; az úttestek kímélése; kitűnő fékberendezésük, ami különösen a városi közlekedésben nélkülözhetetlen; a gördülőcsapágyak miatt sima úton a rendelkezésre álló vonóerőnek száz százalékkal jobb hatásfokú kihasználása; az eddig értéktelennek minősített, autókról lefutott drága gumianyagnak további 4—5 évre való felhasználása (ezért olcsó ez a megoldás, mert itt a használt gumi is jó), a szerkezet igénytelensége, (mert a g-ördülőcsapágyaikat — lévén az agy teljesen zárt, tömített szerkezet — lévenkint csak egyszer kell újra kenni); a kocsi nem rázódik szét; a kocsi télen, a síkos úton nem csúszik ide-oda, veszélyeztetve az uccai közlekedés biztonságát és agyongyötörve az igás állatokat; üzemanyag nem kell hozzá a zaibon és szénán kívül, ami itthon is megterem és nem rontja kiilkereskedni ni i mérlegünket; kitűnő hatással lesz utóbbi évtizedekben elhanyagolt lótenyésztésünkre stb. Mindezeken túl az egész szerkezetet, annak minden anyagát itthon a magyar ipar, a magyar iparos állítja elő. A beépített gördülőiesapúgyak az egész szerkezetnek 5%-át teszik ki csupán. Mindössze ez jön külföldről, mert itthon gyártani nem gazdaságos. Mennyi kiváló — európai viszonylatban is elismert — szakemberünk van. Vájjon mikor veszi kezébe egyik hívatott hezzáértő, vezető pozícióban levő emberünk ezt a kérdést, hogy magyar munkát, magyar hasznot, erőgazidálkodást teremtsen belőle? Reméljük, hogy a főváros takarékossági programjával kapcsolatban erre is sor kerül.
