Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
IS Független Budapest Budapest, 1934. december 19. többen szükségünk van». A rendkívül súlyos idők a népkormány által bővített tanács, majd a nep- tanács és az egyre jobban ingadozó jogrend nemsokára megvonta tőle az alkotó munka lehetőségét, a kommunizmus pedig a többi főtiszt viselővel együtt távozásra kényszerítette. ^ „ A háború utolsó évében. í j ív ISllf-ban 3 a ^törvényhatósági hízol tság 'október J6-án tartotta utolsó közgyűlését. Ezután afvesztett' háború nyomán az események tragikus kifejlődése következett be. A jogrend mind jobban és jobban a »sic volo, sic mbeo» stádiumába jutott, ami odavezetett, hogy szörnyűséges rákfene lepte el a nemzetet a bolsevizmus, alias kommunizmus képében. Ez viszont a sze- yent élj es és megalázó román megszállást zúdította a fővárosra és az ország nagyobb részére egyaránt. A román megszállás alatt Bódy polgármester egyik legfőbb törekvése volt, hogy megmentse azt. ami menthető. Horthy Miklós fővezér bevonulása Budapestre a nemzeti hadsereg élén, 1919 november l(i-án a román megszállásnak teljesen véget vetett. A lelkek felocsúdtak s újból bizakodással néztek a jövő elé. A főváros legfőbb irányítását a törvény- hatósági bizottság helyett az 1920. évi Vili. t.-c. alapján a tanács vette át. Az ily hatáskörrel felruházott tanácsnak egyik ülésén. 1920 május 19-én mutatkozott be az a provideneiális férfiú, aki mint Budapest székes- főváros kormánybiztosa és helyettes főpolgármestere szerényen, de magabízással vállalkozott az ijesztő romok eltakarítására és a főváros talpra- ál Irtására. Amilyen röviden, époly világosan vázolta ezen az ülésen azokat a szempontokat, amelyek őt eljárásában vezetni fogják. Első feladatának tekintette a jogfolytonosság helyreállítását, azután a keresztény nemzeti gondolatnak a főváros intézményeinél való biztosítását, a főváros pénzügyi és gazdasági helyzetének javítását, a főváros tisztviselői • és alkalmazotti kara jogos érdekeinek támogatását. Hangsúlyozta még, hogy lelkes előmozdítója lesz a harmonikus összemükö- désnek, Sipőcz Jenő itt, ezen ártéren mutatkozott mindig a legnagyobbnak. Csaknem kétévi szünetelés?után, a törvényhatósági bizottság ideiglenes alakúló ^közgyűlésén, 1920 július 28-án is az volt az első kijelentése, hogy ő mint kormánybiztos arra törekedett, hogy a főváros autonómiái]át teljes mértékben megóvja és azt sértetlenül adja át a törvényhatósági bizottság kezébe. Az 1920. évi IX. törvénycikk értelmében megalakúit törvényhatósági bizottság feladatát Sipőcz kormánybiztos »a közélet önzetlen, puritán szolgálatéi»-ban jelölte meg. Budapest romokban fekszik anyagilag, erkölcsileg és szellemileg s a legfontosabb feladat, talán az egyetlen feladat Budapestet ezekből a romokból felépíteni, újra naggyá tenni. A megalakúit bizottság első feladatai között sorolta fel a megzavart pénzügyi egyensúly helyreállítását, a bevételek fokozása és a kiadások okszerű csökkentése útján, továbbá a nyomasztó munkanélküliség enyhítését. A sok és súlyos feladatok megvalósításánál magas színvonalon álló tisztviselői és alkalmazotti karra van szükség. Különösen nagy gondot kell fordítani ennek a városnak a szellemére, erre pedig legjobb szer a keresztény nemzeti eszme. 1920 szeptember 1-én, mikor először választották meg Budapest polgármesterévé, a közgyűlésen azt emelték ki, hogy jellembeli tulajdonságai azt bizonyítják, hogy lelkiismeretes férfiú került a polgármesteri székbe. Ekkor jelentette ki újból, most már mint polgármester, hogy a polgármesteri székben a keresztény és nemzeti gondolat fogja vezetni. Más szellemben item tud és nem is akar működni, ö nem abban az állapotban akarja majdan átadni Budapest székesfővárosát, amelyben az ma van, mert az ma erkölcsi és anyagi romokban hever, pénzügyi egyensúlya megbontva, közművei megzilálva, a munkafegyelem meglazulva. Budapest talpraállítása nemcsak helyi, hanem országos érdek is. Mikor másodszor, majd harmadszor választották meg polgármesterré, A munkatársai közé számíthatta a főváros egész lakosságának szeretőiét és elismerését. Polgármestersége alatt a főváros új alkotmányt kapott, az 1930. évi XVIII. törvénycikket, majd az 1934. évi XII. törvénycikket. Az új fővárosi törvény és még inkább a novella rendkívül megnövelte a polgármester hatáskörét, de még nagyobb arányban növelte meg a felelősségét is — szinte a kockázat mértékéig, ami valóban ólomsúllyal nehezedik egy lelkiismeretes ember lelkére. Éber gondja volt mindig arra, hogy a főváros el ne adósod jék és polgárainak vállára újabb terheket ne rójanak. Legújabban a fürdőváros gondolata, az idegenforgalom növelése nagyon a szívéhez nőtt, ugyanígy már előbb az inségakció növelése és kiterjesztése. Dr. Sipőcz .fenő főpolgármesternek a főváros és polgárságának javára kifejtett értékes tevékenységét kétségkívül maradandó alkotások szegélyezik. A vesztett háború, < a kemmün, az idegen megszállás és a forradalmak után való újjászületés megmunkálása egymagában is olyan teljesítmény, amely előkelő helyet biztosít neki minden időkre a főváros történetében. Valóban : Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt, tisztelni, nevedet említeni és dicsérni fognak mindenkoron. Kötött terjedelem mellett és történeti távlat hiányában inkább csak néhány irányelvet és fejlődésbeli mozzanatot kívántam pajürosra vetni. Főleg azokat, amelyek világosan bizonyítják és mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a főváros autonómiája a főváros boldogulásának legfőbb alapja. melynek sértetlenségéhez a hivatottak, emberek és pártok, vezérek és vezéreltek egyaránt akadályt nem ismerő elszántsággal ragaszkodnak. Elszántsággal azért, mert erősen hisznek a dogmában, hogy Budapestét az autonómia ereje tette naggyá. Ezért ezt az erőt félreállitani nem szabad, mert elpusztul a világváros, melyet megteremtett. Háborús közélelmezési emlékeim Irta: Vájná Ede ny. főv. tanácsnok Vnjna Ede A minap lezajlott marseille-i királydráma kegyet" len hasonlatossága önkéntelenül eszembe juttatta a szarajevói dráma gyászos emlékét éts az annak nyomán kitört világháború szomorú közélelmezési mozzanatait. Ezt a háborút ugyanis nemcsak ágyúkkal és lövészárkokkal vívtuk meg, hanem Budapest népe mégolyán külön háborút is folytatott a maga életfentartáisa védelmében, amelynek jellemző emlékei közé tartoztak többek közt a kény ér jegyek és az élelmiszerüzletek előtti sorbaállás. A főváros népe ezt az élelmezési háborúját bátran és kitartással állta, noha az tulajdonkép nem négy évig tartott, mint a világháború, hanem 1914—1924 évig, tehát kereken tíz esztendeig. A liszt- és kenyér jegyek utolsó sorozatát 1924. évi júniusban váltották be. Ez a hosszú élelmezési háború váratlanul szakadt a fővárosra, mivelhogy hosszú ideig tartó háborúra senki sem gondolt, hiszen még 1914 augusztusában is csak 6—8 hétig tartónak hitték a már kitört háborút. Ezzel szemben a főváros 1914. évi szeptemberben évekig tartó közélelmezési bajok ellen készült föl és a haditervét is ennek megfelelően állapította meg. Elsősorban is a főváros adminisztratív irányban rendezkedett be és pedig akként, hogy a háborús közélelmezési intézkedéseket kiemelte a rendes köz- igazgatás ügymenetéből és szinte diktatórikus jelleggel, az egyéni felelősség érvényre juttatásával a közélelmezési ügyosztályt vezető tanácsnoknak és a csoportvezető alpolgármesternek személyes jogkörébe utalta. Ilyen óriási felelősséggel járó felhatalmazás eladdig ismeretlen volt Budapesten, de a háborúban részt vett, más országok fővárosaiban is. Egyidejűleg a főváros a közélelmezés gyakorlati megoldása céljára 22 millió korona rendkívüli hitelt is engedélyezett forgótőke gyanánt és ennek alapján nyertek lebonyolítást mindazok az intézkedések, melyek a háborús idők közepette biztosították a főváros lakosságának élelmezését. A főváros gondoskodása elsősorban a legfontosabb élelmicikkek biztosítására vonatkozott, nevezetesen a lisztre, kenyérre, zsírra, tejre, sóra, húsra, burgonyára és szárazfőzelékekre. De csakhamar szükségessé vált a hatósági gondoskodást kiterjeszteni a többi élelmicikkek egész sorozatára is> így a cukorra, gyermektáplisztre, kávéra (had)ikávéra, pótkávéra), rizsre, árpakására, stb., stb. Sőt a háztartások egyéb fontos cikkeinek. műit petróleum, gyertya, gyufa, szappannak, stb. beszerzését is hatósági úton kellett biztosítani. 250 db. üzemben levő BÁLINT-féle előtétkazán bizony itja, hogy kai olcsóbban fűt, ha hazai barnaszenet tüzel koksz helyett ÖNTO'TTVAS-kazánjaiban. Rock István és Első Brttnni Gépgyár Rt. Budapest, XI. kér., Budafoki út 70. sz. Telefon: 68-8-60 Mindezen cikkeknek egyenletes szétosztása az érdekelt kereskedelem és ipar útján és élelmezési jegyek mellett történt. Mintegy 2000 fűszeres és szatócs, 300 pék, 1500 vendéglős, kifőző, kávés, stb. vett részt a cikkek szétosztásában és ugyanennyi érdekelttel kellett a fővárosnak hetenként esetleg többször is az élelmiszerjegyek szelvényeivel ponto- I san elszámolni. Az így forgalomba hozott cikkek mennyiségének ! illusztrálására szolgáljanak pl. a következő adatok: A hatósági liszt Összmennyisége a tízéves akció tartama alatt 8,200.000 zsák volt; a zsírellátás biztosítására a főváros 315.000 db sertést hizlalt és azonfelül még vásárolt 165.000 q kész sertészsírt. Szétosztott továbbá a főváros 552.000 q cukrot és 664.000 q különféle más élelmicikket. Állati eleséget beszerzett a főváros saját sertései céljára 1,275.000 q-t, más budapesti. állattartók számára 1,200.000 q-t. Az igazságos szétosztás biztosítására a főváros a hatósági élelmi cikkeket rendszerint jegyek ellenében bocsátotta forgalomba. Azonfelül a nehéz testi munkát végző népesség számára kiosztott a főváros kenyér-pótjegyeket, a betegek számára gyógykenyér- jegyeket, a gyermekek és betegek számára tejigazolványokat, a szállodák és egyéb vendégeknek napi jegyeket stb. A fővárosnak kellett elvállalnia — a saját 8 polgári kórházán felül — annak a kb. 60 budapesti hadi kórháznak az egész élelmezését is, melyeknek a háború elején magánvállalkozók szállították az élelmicikkeket, utóbb azonban úgy a honvédelmi, mint pedig a közös hadügyiminiszter is fölkérték a fővárost, hogy a beteg katonák érdekében vállalja el a helybeli összes hadikórházak' ellátását is. A háborús nehézségek szükségessé tették azt is, hogy a főváros a budapesti lovak és1 egyéb háziállatok eleségét is biztosítsa. E célból mintegy 1,200.1X10 q takarmányt (főként zabot) kellett beszerezni és azt éveken át kis részletekben az állattartók ezrei részére szétosztani. Mindezeket a különféle teendőket a főváros köz- élelmezési ügyosztálya vezette és irányította. Az ügyek lebonyolítása, nevezetesen az áruk beszerzése, tárolása és szétosztása kereskedelmi módon történt, azonban nem az üzleti nyereség szem előtt tartásával, mert hiszen neim ez volt az akció célja, sőt sokszor a főváros a cikkeit áron alul hozta forgalomba, különösen akkor, amikor az árak megállapításánál nem. lehetett lépést tartani a korona értékromlásával. Az élelmiszer-jegyek gyors és kényelmes szétosztására, másrészt az iparosokkal és kereskedőkkel való jegy elszámolás céljára a főváros egész területe lilll alkeriiletre osztatott fel, amelyeknek mindegyikében cgy-egy hatósági jegyhivatal, az ú. n. Lisztbizotlság működött. Ez a lisztbizottság tartotta nyilván az alkeriilet összes lakóit, minden lakásváltozásukat, továbbá a szállodákban vagy magánházakban megszállt vendégeket, a születéseket és elhalálozásokat. Ugyanez a lisztbizottság osztotta szét havonkint és hetenkint az összes élelmiszer jegyeket, pót jegy eket, tej-igazolványokat, a nyaralóközönség jegyeit, sőt még a húsvéti pászka vásárlásra jogosító jegyeket is. A liszt és kenyér árusításával foglalkozó több ezer pék és kereskedő csak a megfelelő lisztjogy- szelvény beszolgáltatása fejében kapott újabb lisztet. Egy zsák lisztről pontosan 1416 darab jegyszelvényt kellett elszámolni. Évemkint átlag 800.000 zsák lisztre kellett így az elszámolást végezni. A háborús közélel mezesnek jellegzetes. de fájdalmas emlékei között meg kell említeni különösen a kenyér fejkvóta elégtelensége miatt sokszor hangoztatott panaszokat, amikor t. i. a napi fejadagot 24 dekáról 20 dekára, sőt időnként még lejjebb szállították éis amikor a kenyeret előbb árpa liszt túl. majd pedig kukoricaliszttel keverve kellett sütni. Fájdalmasan érintette a fogyiasztóküzönséget az apró péksütemény beszüntetése, nemkülönben a kávéházi kalácsnak és a keksznek árusítási tilalma is. Az élelmicikkek ármaximálását igen sokan szintén nagy elégedetlenséggel fogadták, mert ennek nyomán sokszor áruhiány mutatkozott, melynek kísérő jelenségei a-z árucsotnpészé«, a zugforgalom és
