Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-19 / 51-52. szám

Budapest, 1934 december 19. Független Budapest I ° o Emlékezés egy régi szanálásról Irta : Déri Ferenc, ny. alpolgármester Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! Abból az alkalomból, hogy lapod, a Független Budapest várospolitikai újság fennállásának harmin­cadik évfolyamába lép, amely alkalomból kcileidosz- kopszerűen fel akarod idézni Budapest harmincéves történetének egyes részleteit, voltüli szíves felszólítani ai ra, hogy hivatali működésemnek egyik legjelentősebb és legemléke­zetesebb eseményéről közöljek ve­led valamit. A Függ ellen Buda­pest jubileumának a ténye s az ezzel kapcsolatos visszaemlékezés az elmúlt időkre azonban annyi sok ilyen eseményt tol az emléke­zetbe, hogy nagyon nehéz kivá­lasztani azt az egyet, amelyről írni szabad. A képek kiselejtezésénél elő­ször is azokat teszem félre, ame­lyek rám nézve, hogy úgy mond­jam, egyénileg voltak jelentősek és maradnak emlékezetesek. Félreteszem tehát azt a kis képet, amely azt ábrázolja, amikor 1896-ban mint kezdő tisztviselő és fogalmazó-gyakornok először kép­viseltem a közgyűlés előtt egy nagyobb és nehezebb ügyet s az előadói pódiumról lelépve, megütötte a fü­lemet Bellái Ferencnek, a fővárosi ügyek egyik leg­alaposabb ismerőjének és a közgyűlés egyik legtekin­télyesebb tagjának a szomszédaihoz intézett, de elér; hangos kérdése.- ki ez a fiatalember? S mivel senki sem tudott neki választ adni, odamentem hozzá és bemutatkoztam, amire ő a. közgyűlés előtt gratulált és avatott fel valakivé, akinek reménye lehetett, hogy talán boldogulni fog a közpályán, ahol akkor még teljesen egyedül állt, ismerősök és barátok nélkül. És mellőzöm azt a másik képet is. amikor 1916-ban Dr. Déri Ferenc a közgyűlés egyhangúlag emelt a pajzsára és ülletell az alpolgármesteri székbe s amikor azok a kerüle­tek lelkesedlek a legjobban mellettem, amelyek, hogy úgy fejezzem ki magamat, a »vallásfelekezetre való tekintet nélkül« álltak mellém. Ezeket és a hasonló képeket félretéve, a sok egyéb közül azt fogom választani, amely a pénzügyi bizott­ságnak egyik ülését ábrázolja 1906-ban. A régiek még tudják, mi volt akkor a pénzügyi bizottság. Tárgya­lásra került azon az egyik emlékezetes ülésen a pénz­ügyi osztálynak a főváros szanálása érdekében ké­szített javaslata, amelyet mint tanácsjegyző és a pénzügyi osztály helyettes vezetője dolgoztam ki. Sza­nálásra akkor is rászorult a főváros. A javaslatnak két része volt, egyik a főváros által, a másik az ál­lam által foganatosítandó intézkedéseket foglalta ma­gában- Az előterjesztés az egész vonalon megnyerte a pénzügyi bizottság tetszését és hozzájárulását, a bizottság jegyzőkönyvi köszönetéi szavazott a műn káért az ügyosztálynak és Feleki Béla egyebek közt a második részre nézve megjegyezte, hogy nlgy lát­szik, amikor igazunk van, meg tudjuk találni a meg­győzésnek a hangját és érveit«. Meg is találtuk, mert Wekerle Sándor akkori miniszterelnök és pénzügy­miniszter ennek a felterjesztésnek az alapján nyúj­totta be azt a törvényjavaslatot, amely törvénnyé I válva megteremtette a főváros szanálásának az alap- I fait hosszú időre. S ennek a szanálásnak az alapján | indulhatott meg a főváros fejlődésének évtizedes korszaka. | Üdvözlöm jubileuma alkalmából a Független Bu- { dapestet. Harmincéves fennállása alatt becsülettel szolgált minden közérdekű törekvést, úgy hogy mi, tisztviselők, mindig segítő munkatársnak tekinthet­tük a Független Budapestet, az átélt időt pedig közös munkában eltöltött időnek. Fogadd Te is, ennek a Független Budapestnek a főszerkesztője, baráti üdvözletemet. MEINL ''A AJÁNDÉKKOSARAK Mindig ott voltál, ahol segítségre volt ... Magyar Miklós levele a szerkesztőhöz Magyar Miklós Annak idején, Igen tisztelt Barátom! A Független Budapest har­mincadik évfordulóján megra­gadom az alkailtmat arra, hogy Téged, mint ennek a legrégibb, a legkitűnőbben szerkesztett és mindenkor a magyar ügyet s Budapest székesfőváros érde­két szolgáló lapnak megterem­tőjét s mindmáig szerkesztőjét a legőszintébb szeretettel üdvö­zöljelek és a jövőre vonatko­zóan Neked is, lapodnak is, leg­jobb kíváuataimat fejezzem ki. amikor először kerültem be a főváros közgyűlési termébe, a bizottsági tagok kö­zött a legfiatalabb voltam. így már magam is ide­stova három évtized óta állok a közügyek szolgá­latában. Ez idő alatt alkalmam volt megfigyelni lapod kitűnő munkáját, amelyben mindig a köz érdekeinek őszinte védelme volt az irányító tényező. Örömmel teszek tanúságot arról és jól esik megálla­pítanom, hogy Te a nyilvánosság ez orgánumában mindig a gyengék mellé álltái, mindig azt nézted, hogy Te légy az, aki a legönzetlenebtoül szolgálja székesfővárosunk érdekeit. Lapod első évfolyamának számai három év­tizeddel ezelőtt hagyták el a nyomdát. Ez a törté­nelmi távolság lehetővé teszi, hogy lemérjük azo­kat az értékeket, amelyeket ennek az orgánumnak nyilvánossága a közügyek szempontjából jelent. Nem lehet tárgyilagosan gondolkozó ember, aki készséggel nem állapítaná meg, hogy lapod megala­pításával igen nagy szolgálatot tettél fővárosunk­nak. A Független Budapest-nek mindig az volt a ve­zérlő elve, hogy a fővárost csak az a tisztviselői kar teheti naggyá és széppé s csak az a tisztviselői kar fejlesztheti igazi világvárossá, amelyet meg­becsülnek s amelynek a főváros közönsége ember­hez méltó megélhetést biztosit. Mindig abból indul­tál ki, hogy csak egy minden vonatkozásban ki­egyensúlyozott tisztviselői kar tud erkölcsi szem­pontból is, kötelességteljesítésben is arra. a magas­latra emelkedni, amely nélkül Magyarország fő­városának fejlődése elképzelhetetlen lett volna. Nem akarok lapod múltjának értékelésébe párt- politikai szempontokat vegyíteni. Te tudod, hogy az az irány, amelynek szolgálatába szegődtél, az én felfogásomtól nem esik távol, sőt szivemhez, lelkemhez közel áll. Lapoddal, a nyilvánosság fegy­verével, mindig ott voltál, ahol a jó ügyekben segít­ségre volt szükség. Nem kerested a hatalom árnyé­kát, lapod — nevéhez méltóan — igazán függetle­nül küzdötte végig a lezárult háromévtizedes kor­szakot. ! Arra kérsz, hogy e jubileumi számba reminisz­cenciákat írjak. Nem magamról akarok beszélni, hiszen Téged és .lapodat ünnepeljük, azt a lapot, amely bár ellenzéki volt, mégis minden pártban megbecsülést szerzett magának, mert hangjának ko­molyságával, tartalmának kiválóságával és igaz- '•ágszeretetével minden pártnál a legnagyobb elis­merésre talált. De ha egy-két dolog mégis eszembe jut a múltból, ami ezeknek az évtizedeknek nagy közéleti küzdelmeire vonatkozik, azokban is azt látom, hogy egytől-egyig a legszorosabb kapcsolat­ban variak a Te munkáddal. Jól emlékszem, hogy lapodban indítottuk meg azt a küzdelmet, bogy a székesfőváros váltsa meg a monopóliumokat élvező üzemeket. Követeljük, hogy azoknak termékeit ön­költségi áron bocsássák Budapest polgárainak ren­delkezésére. Itt jelentek meg az első cikkek annak érdeké­ben, hogy Budapest lakossága jó és olcsó közleke­déshez jrrsson. Nálad írtam az első cikkeket arról, hogy a főváros belsejében a villamosok helyett autóbusz >k bonyolítsál. H n e irgalmat, itt jelentek meg cikkeim, amelyekben azt követeltem, hogy a főváros polgársága ne 51 fillérrel fizesse meg kilo- wattonkint azt az elektromos áramot, amely 3 és fél fillérjébe kerül a. fővárosnak. A Te lapodban hangoztattam, hogy az iparosok és kereskedők ré­szére olcsó közüzemi tarifát kell biztosítani. Itt indítottuk meg azt a mozgalmat, amelynek célja a három nagy fővárosi üzemnek, a Villany-, Gáz­és Vízmüveknek egyesítése. Itt mutattam rá elő­ször arra az abszurdumra, hogy eunek a bárom nagy üzemnek, amelyeknek százszázalékig a fővá­ros volt a gazdája, három egymástól független adminisztrációja van. A Te lapodból ébredt Buda­pest polgársága annak megdöbbentő voltára, hogy a bárom üzemnek nem lehet bárom különböző óra­leolvasója, bárom különböző ellenőre és három kü­lönböző ínkasszansa. Az évek bosszú sora múlt el azóta, hogy ebben az hányban első indítványomat előterjesztettem. A gondolatot azóta mások is ma­gukévá tették, ami nagyon, slzép dolog, de kétsze­res elismerés illet Téged, hogy a mozgalom nagy jelentőségét már csirájában felismerted. A Te la-' podban sürgettük a BSzKRt tarifájának leszállítá­sát s mi követeltük először az ol'csó szakaszok be­vezetését is. A gondolat felvetése egyes bizottsági tagoknál olyan megütközést keltett, hogy az indít­vány. miatt erkölcsi és anyagi felelősségem meg­állapítását követelték. Lapod hasábjain az autobuszforgalom kifejlesz­tése érdekében is hathatós munkát végeztünk. Itt vitattuk meg az idegenforgalom problémáit, amely­nek bölcsőjét annak idején mi ringattuk, amikor Glück Frigyessel, Zilahy Dezsővel és Kovácsházy főjegyzővel együtt ápolgíattuk ezt az eladdig isme­retlen csemetét. A gondolat azóta hatalmasat fej­lődött s árnyékában ma már igen sokan élvezik a dicsőséget. Vagy beszéljek-e a halálsorompók kér­déséről, amelyről lapodba szintén számtalan cikket írtam, beszéljek-e azokról az akciókról, amelyeket Budapest levegőjének megtisztítása érdekében in­dítottunk“? Beszéljek-e az Erzsébet sugárút megnyi­tásáról, a Tabán felépítéséről, vagy az óbudai híd­ról? < Mindaz, ami komolj" megmozdulás volt az utolsó bárom évtizedben a székesfőváros életében, mind benne van a Te lapodban. Annak Te mindig úttö­rője és a gondolatok megvalósításának egyenge- tője voltál. Ha akad ennek a bárom évtizedes fel­törekvő korszaknak tárgyilagos történetírója, an­nak el kell ismernie, hogy becsületesen, nagysze­rűbben és önzetlenebbül nem lehetett volna a fővá­ros érdekeit szolgálni, mint ahogy azt Te a lapod­dal szolgáltad. Uj alapon Indul meg a státusircndczcs Nem lesz harmadik alpolgármester — Szaporítják a középkategóríáiú állásokat Megszüntetik az ideiglenes hivatalnoki státuszt — Magasabb képesítéshez kötik a rendőri büntetőbíráskodást Borvendég Ferenc főpolgármester halála minden irányban nagy változásokat hozott a városháza életében. A volt főpolgármester egyik nagyszabású elgondolása volt az alkalmazotti- és tisztviselői státuszrendezés, melynek keretében gyökeres változ­tatásokat óhajtott végrehajtani. A státuszrendezés munkája meg is indult és a legkülönfélébb hírek terjengtek az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. A már előrehaladott állapotban lévő tervezetet azonban most teljesen át fogják dolgozni, mert Sipőcz Jenő főpolgármesternek és Szendy Károly polgármesternek teljesen más elgondolásuk vau a. státuszrendezést illetően. A karácsonyi ünne­pek után kezdődnek ebben a tárgyban a megbeszé­lések és az instrukciók megadása után gyors tempó­ban fog elkészülni a javaslat. Értesülésünk szerint a főváros új vezetőségének az az intenciója, hogy a státuszrendezés során a középkategóriájú állásokat szaporítani kell. Az ideiglenes hivatalnoki státuszt teljesen meg­szüntetik, szaporítják a fogalmazók, a, tanács jegy­zők és h főjegyzők létszámát. A tanácsnoki állások szapor ít ásó ról és a harmadik alpolgármesteri állás megszer­vezéséről lemondanak. A státuszrendezéssel kapcsolatos az az érdekes elgondolás is, amely a kerületi rendőri büntető- bíráskodás éltszervezésére vonatkozik. A rendőri büntetőbírói tisztet ezidőszerint egészen alacsony rangban lévő tisztviselők, többnyire segédfogalma­zók látják el és alacsony képzettségű gépírónők ve­zetik a jegyzőkönyveket. A rendőri büntetőbírásko­dás komolysága, a főváros vezetősége szerint, .meg­követeli, hogy ennek a hatósági működésnek a nívóját emeljék. Ezért az átszervezésre vonatkozó tervezet a rendőri büntetőbíráskodás számára külön szervezet létesítését javasolja, amely a tiszti ügyészséghez volna hasonlítható. A rendőri büntetőbírói tisztet ellátó tisztviselőktől legalább is ügyvédi képesítést, fognak megköve­telni és a tisztet tanácsjegyzőnél alacsonyabb rangú tisztviselő nem tölthetné he. Minden kerület rendőri büntetőbíróságának vezetője főjegyző lenne. Itt említjük meg, hogy a főváros vezetősége elhatározta a. kontárbíráskodás tovéibbi decentrali­zálását, ami az ügyek gyorsabb elintézése végett kívánatos.

Next

/
Thumbnails
Contents