Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
10 Független Budapest Budapest, 1934 december 19, A munKátlanság megoldása: városi munKacserepénz A BSzíiRt-tantusz tanulságai írta: HabaKovits József dr. .Nemrégiben aimerikás anagyar vendégem volt. Ittartóakodiáisa első napján természetesen elmagyaráztam meiki a forgalomban levő magyar p'é'nzegysó- geket, miközben egy BSaKKt-tantusz is odasodródott az asztalra. Érdeklődéssel nézte a villámokkal terhes szárnyaskereket is figyelemmel (hallgatta a »Kisszakaszjegy«-felírás magyarázatát, amelynél fogva ez a kis rézkorong háromszor annyit ér, mint a hozzá hasonló nagyságú kétfillé- res. — S mi a fedezete ennek a 6 fillér értéket képviselő korongnak? — kérdezte látogatóm. Bevallom, első percre meglepett a kérdés, amely mögött igen komplikált jogi és hitelproblémák húzódnak meg. Bármeddig gondolkoztam is rajta, és bárhogy forgattam is a dolgot, .végső elemzésben mégis csak odalyukadtam ki, hogy a BSzKBt tan- tuszfedezete nem más, mint a BSzKítt gépeinek munkaképességébe és a BSzKlU-alkalmazottak muntoakészségébe — szóval a munkába — vetett hit, amely felér sokmindenfiajta érc- és tőkefedezettel. Látogatóm — várakozásom ellenére — nyomban elértette a munkafedlezet jelentőségét, annál is inkább, mert elbeszélése szerint Amerika igen sok városában két-három év óta ilyen munkafedezetű pénzekkel oldották meg a munkátlanság okozta válságot. Kabakovits József dr szárnyasokon ‘kívül szövetet, inget, ruhát, aLsófehér- aieműt, kabátot, bútort, szappant, ágyneműt és másfajta iparcikkeket lehet kapni, amelyeket mind a társaság munkanélküli tagjai készítettek. Az alapvető nehézség ebben a pénznélküli csere- forgalomban ott mutatkozott, hogy a munkára kész munkanélküliekei ellássák a szükséges műszerekkel és munkagépekkel. Itt azután a városok és községek szolgáltatták iá mieguLdást. Ezek belátták, hogy sem az ellienszolgálítatásnélkülii munkasegély nem jelent teljes megoldást, sem pedig a folytonos forrongással fenyegető munkanélküliek felszaporodása nem vál- batik a városi élet előnyére, — ezért egy re-másra úgy határoztak, bogy a munkanélküliek készpénzsegélyezése helyett munkagépekkel és szerszámokkal látják el a »Help yourself'/-iizemokén keresztül a munkárakész munkátalanok tömegeit. A taníusz diadalútja Miután azonban a mai komplikált élet kultúr- igényei mellett a nyers csereforgalom mind nagyobb melhézségőkbe ütközött, ezek a csereligák elkezdtek saját hatáskörükben szükségpénzt nyomatni 5 centtől 5 dollárig terjedő névértékkel. Ma már — átlagos 20 centes órabér felvétele mellett — ilyen cserepénz (tantusz) fejében dolgoznak a liga tagjai. Salt Lake City említett áruháza 1933 közepén napi 2500 dollár áru csereforgalmat bonyolított le ilyen munkatantusszal; állami készpénzt itt nem is fogadnak el fizetésképpen. A különböző államokban oly gyors ütemben fejlődtek ezek a csereforgalmi ligák, hogy végül már államközi intézményt kellett létesíteniük. Ez New- yorkban keletkezett Emergency Exchange Association címmel s magasabb közgazdasági hivatás,a abban áll, hogy a munkatantuszok segítségével felgyújtott ipari és mezőgazdasági cikkek cseréjét nagyban bonyolítsa le az egyes ipari és mezőgazda- sági kerületek között. A készáruból egy részt a farmer kap meg. beszolgáltatott terményei fejében, egy másik részt a »Help yourself/« mozgalom kapja, hogy tantuszok ellenében adja ki »munkátalan« tagjainak, a harmadik részt pedig a munkagépek kölasöndíja fejében fizeti ki az E. E. A. Vagy például: az egyik termelőcsoportnak túlsók az almája,, viszont kevés a burgonyája; odafordul a newyorki központhoz, amely aztán a helye® elosztásról gondoskodik. A cseretaintnszinak, amelynek pedig nincs egy fii - lérnyi arany- vagy ezüstfedezete sem, hanem tisztán csak az emberek munkakészségébe és munkaképességébe vetett bit fedezi, ma már olyan nagy a keletje, hogy az egyes községeken belül a boltosok, sőt magánemberek is szívesen elfogadják fizetés fejében. Amerikában ma már többmilliónyi »munkátalan« vásárolja meg a szükségleteit és munkaszolgáltaiásait olyan tamtusszát, amelynek nincs sem törvényes aranyfedezete, de még csak állami jóváhagyása sincs, mégis teljesértékű pénznek számít. Én azt hiszem, hogy a Független Budapest a maga harmincéves közhasznú munkásságát méltón koronázhatná meg, ha a pénznélküli csereforgalomnak, a munkaklíringen alapuló tantusznak csinálna nálunk is propagandát s e mozgalom központjául, annak lebonyolítására a főváros közösségét tudná megnyerni, amely leginkább lenne arra hivatott, hogy mint egy agrárország ipari centruma, kezébe vegye a munkátlanságnak és pénztelenségnek ilyen szerencsés formában való megoldását. Miértnincs még uccája Rákosi Jenőnek? irta : Radó Richard Teli raKtáraK — éhező emberek A mozgalom a Washington államban fekvő Seattle városából indult ki, mint »Help yourself«- mozgalom s arra irányult, hogy a munkátalanok nem politikai, hanem tisztán gazdasági önsegélyzőtestületekbe tömörülnek. Elgondolásuk alapja az volt, hogy a farmerek magtárai színültig tele vannak eladhatatlan terményeikkel, a kereskedő viszont naphosszat a fogát piszkálhatja, mert nincs vevője, ennek következtében a gyárak sorra leállanak, mert nincs, aki a gyártmányokat a vevőkhöz közvetítse. S ugyanakkor, amikor a raktárakban a nyersanyag és a kéiszáru csordultig van, ugyanakkor a munkárakész emberek milliói éheznek és nem juthatnak a legprimitívebb szükségleti cikkekhez sem. Nincs más hátra tehát, mint a’ valahol megbetegedett pénzforgalom helyébe visszatérni a legősibb cserefor- galomhoz: munkaszolgáltatásért druszáig álmányt adni. Meg kell tanulnia a munkátalannak, hogyan élhessen meg pénz nélkül. 29 amerikai állam visszatért a csereKeresKfedelemre Az új munkacseremozgalom példátlan gyorsasággal terjedt el Amerikában. Már 1933 közepén többmillió ember úgy élt meg az Egyesült-Államokban, hogy munkaszolgáltatását közvetlenül cserélte be élelmi- cikkekre: Seattle-ben magában 100.000, Colorádóban 4ÜÜ00, Kaliforniában 350.000 munkátalan ember kereste meg így a létszükségleteit. Az Egyesült-Államok 29 államában majdnem egyszerre 150 különböző testület keletkezett a cserekereskedelem lebonyolítására és pedig a legprimitívebb hetipiacoktól kezdve, amelyeken a készpénz használata szigorúan ki van zárva, egészen a törvényesen bejegyzett, finom szervezeti mechanizmussal dolgozó szövetkezetekig, amelyeknek vezetőségei esküvel kötelezik magukat arra, hogy a személyes haszonvétel árnyéka nélkül fogják az ügyvitelt ellátni. Két év alatt ennek az eredetileg egészen primitív pénznélküli es er emozgal ómnak a technikája úgy kifinomodott, hogy ma már tudományt is árusítanák ősi er menyek ért. A louisiauai egyetem például a farín értény oh tandíját 9 tehénben állapította meg; egy jltinoisi konviktus pedig egy farmerfiú évi tandíja fejében elfogadta az apa ajánlatát, hogy az intézet egész évi csirkeszükségletét fogja ellátni. Los Angelesben hamarosan létesítettek egy csere- helyet. ahol áruportékát mun-kaszolgáltatás fejében lehel, eladni, de csak ha mindkét cserélőfél tagja a cserei!gának. Élemicikkek, fűtőanyag, ruházati cikkek és más használati tárgyak birtokosai beszállítják ezeket a liga raktáraiba és pedig a piaci árnak megfelelő értékben. A beszállító az áruját olyan munkateljesítményekért adja el, aminőre éppen szüksége van. A liga irodája nyilvántartja a különböző szakmunkásokat s ezeket azután kiküldi a helyszínére. A szakmunkások az óradijukat megírd áruban elszámolva kapják meg s a liga raktáraibél vihetik el leszolgált munkadijuk fejéhen az élelmi vagy ruházati cikkeket. A mozgalom ma már odáig fejlődött, hogy ta.tarozási és javítási munkák szállítása fejében a liga hajléktalan tagjai számára lakást is tud nyújtani. Az egykori híres mormon-városban, Salt Lake Cityben létesült Natural Development Society pláne odáig érkezett el, hogy tagjainak úgyszólván mindenfajta szükségletét elláthatja Ikészpénztelen muukaklíring formájában. A társaság tagjai közé tartoznak ma már orvosok, fogászok, mérnökök, tanítok és tisztviselők is. Van a társaságnak külön borbély műhelye, szabászata, eipészete, sőt cserzőüzeme is. Ezenfelül pedig külön nagy áruházát, létesített, amelyben a tagok által készített süteményeken. befőtteken, konzerveken, tejterményeken és j Sokszáz évvel ezelőtt uccáinkat és tereinket nem’/ a hatóság, hanem a lakosság nevezte el. Ezeket a szokás szentesítette elkereszteléseket a város elismerte és hivatalosan használta. Ha figyelembe vesszük a mai helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy az akkori gyakorlat volt a helyesebb. Mert a mostani ötletszerű ucca-elnevezések valóban zavarba hozzák a pesti embert, aki a legtöbb esetben nem tudja, ki volt az, akiről uccát kereszteltek el. Márnéhai Polónyi Géza akart ezen az anomálián segíteni és kitűnő írók és tudósok tanácsát kérte ki. Akik a Közmunkatanácsnak azóta elárvult elnöki szélt adó Richárd kébe ültek, nem az ő mindenképpen helyes elvét követték. Ez az oka annak, hogy az ucca-elnevezések körül a politika és bürokrácia gyakran igen súlyos hibákat követ el. Ilyen sajnálatos mulasztása a Közmunkatanácsnak, hogy Rákosi Jenőnek még mindig nincs uccája. Annak a Rákosi Jenőnek, akinek írói, hírlapírói zsenialitását, meg nem alkuvó magyarságát és a revíziós mozgalom körül szerzett elévülhetetlen érdemeit egy idegen állam fia méltányolta azzal, hogy saját költségén szobrot állíttatott neki a fővárosunkban. És amikor Rothermcre lord elismeri, hogy Rákosi Jenő, mint klasszikus drámaíró és ragyogótolhí publicista örök emléket biztosított magának a magyar irodalom és történelem lapjain, a magyar főváros Közmunkatanácsa erről nem vesz tudomást. Legalább is ezt kell feltételeznünk, ha látjuk, hogy Rákosi ucca még mindig nincsen, ellenben később elhalálozott, bár igen érdemes, de jelentőségben Rákosit meg sem közelítő férfiakról elneveztek utcákat. Kétségtelen, hogy Rákosi Jenő tett annyit a magyar nemzetért, mint pl. Ibrahim török nagyvezér, vagy Zulejka ő töröksége, mint ahogyan el kell ismernünk, hogy néhai Náday Ferenc, a Nemzeti Színház ünnepelt művésze, aki bonviván-szerepkörben aratta legnagyobb sikereit, utolérhetetlen De Ryons márki volt és sok gyönyörűséget szerzett a színházlátogató közönségnek. Tudjuk azt is, hogy Thék Endre derék iparos volt, aki felvirágoztatta a magyar bútoripart és hogy Melocco-ék, mint cementgyárosok óriási vagyont szereztek közszállításokon. A Lexikon megállapítása szerint Vásárhelyi Pál mérnök ?z Alduna és Tisza szabályozója és Kvassay Jenő is kiváló vízépítőmérnök volt. Érdemeket szerzett Keleti Károly a népszámlálási eredmények mintaszerű feldolgozásával. Köztudomású az is, hogy Dalmady Győző, Pest megye egykori népszerű és közkedvelt levéltárosa, nagyon kedves verseket írl, úgyszintén Pósa bácsi, akiért a gyermekvilág rajongott. Meghajtom a kegyelet, a legmélyebb tisztelet és legnagyobb elismerés lobogóját emlékük előtt, de pillanatig sem vitás, hogy Rákosi Jenő mégis csak nagyobb ember volt mindnyájuknál. Tudja és érzi ezt minden hazafias magyar és Nagy-Magyarország minden művelt lakosa, csak éppen a Közmunkatanács késik ennek elismerésével. Moliere életében nem kapott helyet a francia Akadémián, ahol halála után szobrot emeltek neki ezzel a felírással : »Semmi sem hiányzik az ő dicsőségéből, ő hiányzott a mienkből». Úgy vagyunk Rákosi Jenővel is. Semmi sem homálvo- síthatja el annak a férfiúnak nagyságát, akinek még életében Tisza István kormánya a magyar Pantheonban helyet biztosított és akit hatvanéves drámaírói jubileumán az egész nemzet oly megható módon ünnepelt. Még emlékszünk a Nemzeti Színház díszelőadására, amelyet Herczeg Ferenc »Sárkányölő» című prológusával vezettek be. A sárkányölő Rákosi, akit Herczeg gyönyörű urológusának befejező soraiban így magasztal : »Ti ficá és lány cd a verő fény es Mának, nyíljon meg a szivetek ! Nyíljon meg és ami szent ifjúság és örök szépség él benne, az köszöntse a sárkány ölöt, köszöntse ujjongva a nagy öreget!» Es a nagy öreg kitűzi a »Pesti Hírlap« homlokzatára a harci lobogót, amelyen a Revízió jelszava látható. Felrázza a közvéleményt, megteremti a magyar lélek egységét, majd 86 évvel a vállán meglátogatja skóciai birtokán Magyar- ország nagy barátját, Rothermere lordot, aki tőle, Rákost Jenőtől akarja megtudni, mi fáj ennek a mi szerencsétlen országunknak és miket kíván a magyar nemzet. Tanácskozik a nagy öreg Magyarország lelkes támogatójával. Mussolinival is. Újra kimegy Angliába, hogy előkészítse a nemes lorddal Magyarország jobb jövőjének talaját. A hosszú úton megfázik, hazajön, a pályaudvarról éjszakának idején lázas betegen a Pesti Hírlap szerkesztőségébe siet, liareiasliangú vezércikket/ír a magyar ignzsán érdekében, ágynak dől és meghal. A nemzet f nyolcvanhatéves hősi f halottját egy dermesztőén hideg februári vasárnapon temetik az Akadémia előcsarnokából. A kormány, tudományos, irodalmi, társadalmi, művészi, szociális egyesületek búcsúztatják hazánk nagy fiát s fogadalmat tesznek, hogy emlékét a jövő nemzedék okulására megörökítik és az ország méltó módon lerója háláját. Ebből a hálából aztán eddig csak a nemes lord és a Pesti Hírlap vette ki méltó módon a maga részét. Hiszen ismeretes, hogy a körúton elhelyezett szobor Rothermere lord adományából, az oldal relief a Pesti Hírlap előfizetőinek áldozatkészségéből készült. A szobor leleplezési ünnepén ismét. az egész nemzet hódolt Rákosi emlékének. Csak a Közmunkatanács késlekedik. Nem hisszük, hogy szándékosan, mint ahogy nem tételezhetjük fel, hogy ez az intézmény, amely a tradíciók és nemzeti kegyelet ápolásában elis- merésreméltó tevékenységet fejt ki, megfeledkeznék arról, mivel tartozik a magyar nemzeti gondolat megtestesítőjének, akit a revizióért, az integer Magyarországért vívott küzdelmében ért utói a halál. Még formai akadályokról sem lehet, szó, mert csak elő kell venni valamely aktacsomóból azt a beadványt, amely a Közmunkatanácsnál 1927. óta elintézetlenül pihen és amelynek aláírói nem kisebb emberek, mint Wlassich Gyula báró, Berzeviczy Albert, Szterényi József báró és Lukács György, Nagy-Magyarország egykori miniszterei, akik Rákosi Jenőt még életében akarták megtisztelni azzal, hogy Budapesten uccájajlegyen.
