Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
8 Független Budapest Budapest, 1934 december 19. Vissza az autonómiához! Irta: dr. Révész Mihály XJgy van, a következő hónapok küzdelmeinek az autonómia jegyében kell lei'olyniok! Sok volt a mulasztás, tehát nagyon sok a tennivaló. Talán az első etap, a legnehezebb mindenek számára: az autonómiáért való harc elhatározása, az őszinte küzdelem elhatározása. Budapest emberei: főhivatalnokai és pártkorif'eusai itt szoktak megtorpanni. Azért vagyunk ott, ahol vagyunk. Talán a Független Budapest három évtizedének a kötetei mutatják legjobban, hogy ebben az utolsó emberöltőben mennyire lezüllött a község, a város, élükön a főváros, az alkotmányjog területén. Hatalmas Budapest, lásd meg, hogy politizáló állami szervek és emberek nemcsak a költségvetésedet forgathatják föl úgy, ahogy nekik tetszik, hanem a legkisebb kérdésedben éppen úgy, mint a legnagyobba» kényiikre-kedvükre dönthetnek, abban is, hogy a Városi Könyvtár épületében hová tedd a W. G.-t, abban is, hogy a Corvin áruház előtt legyen a villamosniegállóhely és ne a Rókus előtt, de abban is, hogy ki legyen a polgármestered. Dr. Révész Mihály A Napóleonok (a »nagy« is, a kicsi is) légi és új diktatúrák egész tárházát adják a községi önigazgatás ellen való merényletek példáinak. Es minél jobban hajszolták bele Magyarországot az ellenforradalomba, annál inkább került az ebek harmin- cadjára az autonómia is. Jelentheti-e ez azt, hogg a községi közületeknek most már bele kell törődniük a szabadságuk elvesztésének gondolatába? A feudalizmus reakciós világában a szabadság cjs a haladás eszményét a városok képviselték, sok közülük (amint éppen Budapest tudós historikusa állapította meg) a kultúra nagyszerű republikánus szigete volt az anarchia tengerében! Mit értünk autonómián? A köziilet önigazgatásának a rendjét. Nagy közösségi, nagy állami érdeket ne sértsen ez az, önigazgatás: ez mindenek fölött álló piaranes. He egyébként szabadság legyen! A szabadságért és a szabadsággal a haladásért, a változtatásért, a fejlődésért, a (kultúráért, ,a minél több ember számára való minél nagyobb előnyök megszerzéséért kell mennie a küzdelemnek. És ebben a küzdelemben Magyarországon Budapestnek kell vezetnie. Vissza, az autonómiához! Uj autonómiát, új, igazi önigazgatást! Egységes kormánypárt egységes ellenzék Irtás Pfeiffer Ignác A székesfőváros törvényhatósági bizottságának minden pártja osztatlan örömmel fogadta Sipőcz Jenőnek főpolgármesterré történt kine- veztetését. Enyhült az a feszültség, amely az elhunyt főpolgármester és a közgyűlés nagy többsége közé férkőzött a szanálási törvénnyel kapcsolatban. Enyhítette Sipőcz Jenő kedvelt egyénisége és minden pártnak az a meggyőződése, hogy az új főpolgármester, annak ellenére, hogy a kormány képviselője, mégis igyekszik majd arra, hogy az autonómia őre maradjon. De, ha megvan az ellenzéknek is ez a bizodalma, akkor jogos a kérdés : mi szükség az ellenzékre? Nem is szólván arról a közhelyről, h ogy az ellenzéket, ha nem lenne, a többségi p ártoknak kellene megteremteniük, az ellenzék helyzete a kormánnyal szemben még azzal nem változott meg, hogy a kormány exponense neki is kedvére vaió. A kormány és pártja, még ha itt-ott váltig hangoztatja is, mégsem barátja a fővárosnak, leg- előbbrevalónak a falut tartja. Pfeifer Ignác ISMERI ÖN BUDAPESTET?- * i Nem is lehet vele vitába szállni a falu és a vidék nemzeti jelentősége felől, de a vidék a főváros nélkül olyan, mint a végtagok Menenius Agrippa meséjében a gyomor nélkül, a főváros az a gyomor, amely a legjobb fogyasztója a vidék termékeinek és amely nemcsak anyagiakkal, hanem szellemiekkel is ellátja a vidéket és annak a kultűrfölénynek, amellyel dicsekedni szeretünk és amellyel kell is dicsekednünk, mégis csak a főváros a forrása. Ennek a fővárosnak kultúr- törekvéseit a kormánnyal szemben, sőt ellenére is, támogatni kell, amíg erre szükség van, pedig szükség van rája, mindaddig, amíg a kormány pártjának többsége lebecsüli a főváros kultúr- igényeit. Már pedig a kormánnyal szemben a többségi pártok tehetetlenek, de tehetős a kisebbségi ellenzéknek erőteljes kritikája, amely a közhangulat formálója lehet és kifejezője legyen. Az autonómia védelmezőjének pedig a kormánynyal szemben a főpolgármester csak úgy maradhat meg, ha tömör és súllyal bíró ellenzék áll vele szemben, amely lépésről-lépésre számon kéri tőle az autonómiát, de gerincet is ád neki, amikor az autonómia érdekében meg kell győznie a kormányt a főváros közönségének kívánságairól, sőt követeléseiről. Ezért van szükség ellenzékre és pedig egységes kormánypárttal szemben egységes ellenzékre. Irta: Dr. Dési Géza Ami állandóan fejlődik, annak gazdag a múltja és gazdag a jövője. Budapest, amióta csak élünk, küzdünk és remélünk benne, megállás nélkül fejlődött és fejlődik. Nemrégen egy jó ismerősömmel találkoztam, aki néihány évet külföldön töltött és most, nyugdíjazva, sétál ássál tölti napjai nagy részét. Elmondta, hogy alig ismer rá a néhány év elölt elhagyott Budapestre. Újra megifjodott, megszépült, megizmosodott. Az új Lipótváros, a Bakovszky-park, az új nagyvásárcsarnok, a sok-sok kertváros, a budai hegyvidék sétaútjai, a megujhodott Margitsziget, az újjárendezett Népliget, a ferencvárosi kikötő, az azelőtt sohasem látott, modern fűrésztelepek, a száznál több új és immár beépült ucea: mind, mintha a földből nőtt volna ki. Több a köztisztaság, több a rend, pazar a mind kiterjedtebb középvilágitás, mérhetetlenül nagyobb tömegek turistáskodnak mosoly03 odaadással, majdnem minden kávtlház új pompaköntösbe öltözött, az üzleti portálok ezrei új eleganciában ragyognak, fény és változatossúg kápráztatja a szemet, no és az emberek is igyekvőbben sürögnek- forognak mindenütt. így a mi Rip van Winklénk, aki csak néhány esztendeje nem látta Budapestet és most nem tud betelni új csodáival. Akik azóta is napról-napra itt rójuk az uccukat, természetesen nem latjuk ezt a nagy-nagy, szépséges változást. Nekünk már az előttünk száguldó cxpressA vonat is csak döcögés. Mi igazi budapestiek vagyunk. Haladólelkűeh, Mi mindig szebbet, jobbat, tökéletesebbet és főként újabbat akarunk. Ez a fejlődési szomjunk az a bámulatos motorikus erő, amely sziinctlen javításra, újításra, alkotásra, monumentalitásra ihlet ős liajt. Nem érünk rá új kincseinket észrevenni, újabb értékeket és rjj/Önyörnségd sürgetünk Maradi polgárok -volnánk*, és haladó építőmesterek vagyunk. Bíráljuk és egy kicsit szidjuk is a városháza urait hétköznapi megszokottsággal, de valljuk be mindannyian, hogy vasárnapon magúinknak és vcudéglátóan az idegenek: büszkén mutogatjuk tündért fővárosunkat és ilyenkor azután Bárczy Istvántól Sipőcz Jenőig kidülledt mellel gondolunk Bú- pest alkotó nagyjaira. Sőt, itt a titka, hogy azonnal 'harsányan és elszántan mellűjük állunk, mihelyt kívülről bán tó dúsuk eshetnék. Mert liát: elégedetlcn- kodni ismét csak a jó budapestinek szabad, — a többiektől csak elragadtatást és csodálatot várunk a mi Budapestünkkel szemben. Nem kell bozzá semmi túlzás, hogy megállapítsuk: Budapest a munka és az öröm városa. A munkáé, amely mindig -az örömnek alkot és az örömé, amelyet munkával érdié,mel ki. A nagy elődökhöz itit mindig méltó utódok sónak óztak. G-ázollnatott bennünk viliág- háború, proletárdiktatúra, oláih invázió, de akár a magunk önviaskodásia is: Budapest haladt és haladt, ha pedig el is akadt egy kicsit külső okokból, annál emdüileteaebib ütemben hozta be a polgári munka Ovetkidző időszakaiban. Akik pedig mégis DÍgy meg vgy« leHieneskedinek, azok még nem. fedezték föl a maguk számára Budapestéi. Es: minden idegenforgalmi propagandánál sürgősebb egy belső, budapesti propaganda, amelynek egyetlen, célja, hogy a budapesti ismerje meg vegye a maga égész Budapestjét. Akkor, ba Telnet, meg Budapest szerelmeseinól is lobban fogja szeretni Budapestet mindenki, aki olyan szerencsés, hogy ennek a csoda-metropolisnak a polgára lehet. Mi: képviselők és városatyák, akik elég sűrűn fordulunk meg a főváros legkiilnbözőbb részein, ha elbeszélgetünk a polgártársakkal, nem egyszer állapítjuk meg, hogy mily sok budapesti éli le életét úgyszólván csakis a maga Szűkebg városrészében. Sürgősein szükség volna valamilyen életrevaló szervre, amelynek egyedüli hivatása lenne, hogy az egymillió budapestit egy kicsit »szélmozgósitsa<í. Ha például a BSZiKRt többszázezer képes budapesti ismertetőt osztana szét ingyen a budapestiek között, ennek költsége sokszorosam megtérülne abból a többletbevételi forgalomból, amit Budapestnek Budapesten, való népszerűsítése bizonyosan eredményezne. A derűs budapestinek végre fel kell tenni a kérdést: ismeri ön Budapestet? És, persze, ötletesein, kedvesen és főként érdekesem meg is kel)' felelni erre a legnagyobb budapesti életkérdésre. CsaK az önKormányzat viszi előre a fővárost Irta: Dr. Homonnay Tivadar Az 1935. esztendő nemcsak országos, de várospolitikai vonatkozásban is fordulót fog jelenteni. Országos vonatkozásban a jelek és ígéretek szerint a választójog kérdése fogja a politika tengelyét képezni. A városi politikában vissza akarunk menni, tehát nem előre, hanem hangsúlyozom vissza az autonómiához. — Vissza kell csinálni az új fővárosi törvényt, amely megbukott. Addig is minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy az alaposan megcsonkított önkormányzat keretein belül is, a megmaradt csekély hatáskörben önmagunk állítsuk helyre a városi háztartás egyensúlyát úgy, hogy a főváros lakossága ne viseljen nagyobb terheket, hanem úgy az adminisztráció, mint az üzemek szolgáltatásai, a gáz, villany, közlekedés tekintetében a mainál jobb helyzetbe kerüljön. — Minden reményünk megvan, hogy ez sikerülni is fog. Eklatáns bizonyíték erre a közgyűlésnek egyik legutóbbi »egységes« álláspontja, amit a szanálás• kérdésében politikára való tekintet nélkül Wolff Károly szanálási javaslatának elfogadásával mutatott. Ha máshonnan jött volna hasonló javaslat, akkor is elfogadásra talált volna. Az ily politikamentes és csakis a város érdekeit szem előtt tartó egyhangú és eredményes közgyűlési megnyilvánulás mintaképül kell, hogy szolgáljon a jövőre is, másrészt mementó az illetékesek felé, hogy felesleges á drákói szigor ott, ahol erre nemcsak szükség nincs, hanem, mint a szomorú példa közelmúltban mutatta, káros is. Ma. már mindenki látja, hogy rosszak voltak a tanácsadók. — A konzekvenciák még csak részben vonattak le, de már ezek is arra mutatnak, hogy békét, rendet, eredményes és gyors munkát csak az adminisztrációnak az önkormányzat egyéb tényezőivel való együttműködése hozhat. Az új esztendőben ne azon tépelődjünk, hogy mi volt, hanem, hogy mi legyen. Ha az önkormányzatot dolgozni engedik és nem gáií- esoskodnak, úgy a régi kipróbált, de új és nagyobb hatáskörben dolgozó tisztviselők az önkormányzat irányítása mellett ritka példát statuálva megteremtik a főváros közönségének jobb helyzetét és országszerte bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a főváros önkormányzata a legjobb szanáló. A közönség pedig meggyőződik arról, hogy az adminisztráció és az üzemek a főváros ■ közönségéért dolgoznak, nem pedig megfordítva,. — Az új esztendőben a főváros közönségégének csak azt kívánhatjuk, hagyják az ön kormányzatot és az adminisztrációt felelősség mellett dolgozni és akkor biztos az eredmény, amely nem kritikát, hanem elismerést von majd maga után. lisettu Béla üdvözli a Független Budapestet A Független Budapest jubileumához szívből gratulálok. Evek óta kísérem figyelemmel a lapot és 16 éves politikai szereplésem alatt mindig azt láttam, hogy bátor harcosa volt a fővárosi közérdeknek és sok szolgálatot tett a helyes közvélemény kialakulása körül. Ez pedig nagy telj es ítmény, mert köztudomású, hogy a főváros közönsége nagy igényű és sokat követel a, maga kényelmének kielégítésére és ezeknek az igényeknek és követeléseknek jórészét szorgalmazta a Független Budapest. Kívánom, hogy újabba évtizedek alatt is így szolgál hasisa a Független Budapest a főváros érdekeit. Usetty Béla.
