Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest. 1934. december 19. Független Budapest í) Ugrón Gábor a 30 éves Független Budapestről, belügyminiszteri működésének fővárosi vonatkozású emlékeiről, a fővárosi politikában beállott új fordulatról és a főváros művészetszeretetéről Az országos politikának és a magyar közéletnek egyik legkiválóbb, legszimpatikusabb egyénisége Ugrón Gábor. Értékének fokmérője az a korlátlan tekintély, amely csak a kivételeknek jár ki. Tekintélyével vetekszik népszerűsége: pedig ez a kettő nagyon-nagyon ritkán jár együtt. Belügyminiszter , volt egész fiatal korában és mint ilyen, rendkívüli megértést tanúsított a főváros ügyei iránt. Ma a főváros közéletének egyik legprominensebb vezető férfia, akinek szava rígy közigazgatási, mint kultúrális kérdésekben niesszeliangzó. Nagy kultúrája, puritán közéleti múltja, pártatlan objektivitása és megvesztegetően nobilis személyisége erős értékei a magyar közéletnek és a, fővárosra nézve nagy szerencse, hogy Ugrón Gábor ezeket az értékeket a kommunális élet szolgálatába állította. A nagy, országos kérdések mellett mindig van ideje arra, hogy a főváros életének minden megnyilvánulásában ott legyen és munkájával, egyéni súlyával szolgálja Budapest külön életét. Felkerestük Ugrón Gábort és megkértük, nyilatkozzék a Független Budapest részére, a 30 éves jubileum alkalmából. Szeretettel üdvözlöm a Független Budapestet 30 éves jubileuma alkalmából - kezdte llgron Gábor. — Maga az a tény, hogy egy speciálisan fővárosi kérdésekkel foglalkozó hetilap ilyen hosszú időn át tudott megjelenni, még hozzá olyan nehéz időkben, mint volt a világháború és az azt követő nehéz idők, egy irányzatnak a szolgálatában: maga is esemény, amely egyedül álló a zsurnalisztika történetében. A sikerhez és az eredményhez nézetem szerint hozzájárult az a körülmény, hogy a lap felelős szerkesztőjének egyénisége ma már a fővárosi újságírás terén fogalommá vált, mint olyan emberé, aki minden törekvésével a főváros közönségének érdekeit szolgálta és hű tükrét és őszinte képét adta 30 éven keresztül a főváros életének. Megköszöntük a hízelgő véleményt és megkérdeztük Ugrón Gábortól: milyen reminiszcenciái vannak a főváros életére vonatkozólag belügyminiszter- ségének idejéről és milyen volt a viszony a főváros és ő közöttef- A viszony abban az időben a lehető legkiválóbb volt. Ami a legtermészetesebb is, mert hiszen Bárczy István volt akkor a főváros főpolgármestere és a kormány bizalmasa, Bódy Tivadar volt a polgármestere. Én, mint régi városi politikus, — mert hiszen hosszú ideig Marosvásárhely törvényhatósági bizottságának tagja, voltam — a legnagyobb szeretettel foglalkoztam a főváros kérdéseivel. Már akkor is felmerültek politikai kérdések. így követelték, vagy legalább is hangoztatták a városháza haladó pártjainak vezetői az érvényben lévő törvény módosítását, reformját, új választójogi törvényt, a virilizmus eltörlését, az autonómia kiszélesítését. Én ezeket a törekvéseket minden tekintetben csak helyeselni tudtam. Nem rajtam múlott, hogy azoknak végrehajtásában nem volt részem.- Ami emlékeimet illeti, — folytatta tovább — a főváros abban az időben — ne feledjük el, hogy a háború utolsóelőtti esztendejét éltük — a rendesnél is fokozottabb munkát végzett. Óriási feladatok hárultak a főváros közigazgatására. A főváros főképen a hadsereg élelmezésének elosztása terén végzett nagy munkát, másrészt májakkor is tökéletes egészségügyi intézményei folytán a sebesültek gyógyítása és gondozása terén végzett roppant sokat. Sajnos, már akkor is voltak időről-időre menekültjei, főképen az ország északkeleti részéből. Később Erdélyből jöttek, nagy számban menekültek, akiket a főváros kellett, felvegyen. Ezek az akciók elsősorban a főváros adminisztrációját terhelték és ez az adminisztráció elsőrendű módon oldotta meg feladatát. Ezekután az aktuális főváros-politikai kérdésekre tereltük a beszélgetés fonalát. — A kormány legutóbbi két ténye, Si- pőcz Jenő főpolgármesteri kinevezése és Zsitvay Tibornak az egységes párt szervezésével való megbízatása a lehető legszerencsésebbnek mondható. Sipőcznél alkalmasabb egyént arra a feladatra, amelyre elhivatott, nem lehetett volna találni. A főváros ügyeinek legalaposabb ismerője. Tudása univerzális. Gyakorlati és elméleti. Nagy szeretetnek és közbecsülésnek örvend pártkülönbség nélkül. Mindez magában ga- rancia arra, hogy feladatát könnyen és jól fogja megoldani. Ami pedig a pártpolitikát illeti, kellett keresni egy, az eddigi fővárosi pártpolitikától kívülálló, tekintélyes egyéniséget. Zsitvay Tibor a fennálló ellentétek kiegyenlítésére a lehető legalkalmasabb. Legfőképen azért, mert nem foglalkozott fővárosi politikai kérdésekkel. Most, hogy tárgyalásai kitűnő eredménnyel befejeződtek, megindulhat a kormánypárt fővárosi szervezkedése is a maga útján, amely bizonyára épp olyan eredményes lesz, mint volt tárgyalásainak, szóval működésének első része. Ugrón Gábor a politika napi kérdéseit a pihenő órákban a művészet és irodalom elvonatkozott szépségeivel cseréli fel. A főváros művészeti életének egyik irányítója és legfijabban az országos irodalmi A Független Budapest 30 éves jubileuma alikal- [ mából visszatekintek ezekre a munkában és- harc- j ban lefolyt, évtizedekre. A harcokról megemlékezve, i különösen kiemelkednek azok a | küzdelmek, amiket a Független Budapesttel egy csatasorban vívtunk és ahol a most ünneplő lap igen értékes segítőtársa volt a főváros hatalmas gazdasági fejlődésének. A gázgyár megváltásáról volt akkor szó, -e század első évtizedérnek közepén. Ez volt Budapest üzemi programjának első, nagy, döntő elhatáorzása. amikor a közvélemény még nem ismerte -azokat a körülményeket, melyek az ilyen üzeme-sítést szükségessé -tették. A főváros gáz-szükségletét akkor egy osztrák gázr társulat látta el. Milyen jövedelmező volt ez a vállalkozás, mutatja, hogy mekkora erőfeszítéssel dolgozott el társulat -azon, hogy az 1855-ben -szerzett monopóliumát továbbra is megtarthassa. A-z ilyen erős érdekek mindig -meg tudják a maguk pártját szervezni. Akkor is jól összegyűjtött tábor alakult a gáztársulat céljainak érdekében és a megindult közéleti küzdelem az érvek gazdag sorát vonultatta fel a közönség előtt. Akkor már egész Európában a nagy üzemek köz— ségesítésére törekedtek s a német nagyobb városok -ezt a gazdasági elvet csaknem kivétel nélkül érvényesítették. Hiába hozták fel -a községesít-és ellen, hogy ezzel -a:z -alkalmazottak ezreit a párturalom szolgálatába állítják, a vállalkozó és alkotó szellemet elsorvasztják és a közigazgatást elüzletesíti-k. De ennek ellenében kimutatták, hogy a községe- sítés által nem részvényesek kezébe jut a jövedelem, hanem hasznot hajtanak vele a közösségnek. A jövedelem felhasználása és -az üzem fejlesztése1 nyilvános ellenőrzés alatt sokkal -több hasznot hoz a közre, mint ha egyesek maguk használják fel a részűikre jutott nyereséget. Ami a párturalmat illeti, a trösztök zsarnofcabib urai alkálim az o ttaiknak, mint a pártok, melyeknek működését az ellenpártok ellenőrizhetik. És ez még mindig kevésbé veszedelmes, mint Amerikában, a szabad üzemek hazájában, a korrupció. A köz-ségesít-és -hatalmas európai áramlata mindenütt hasonló okokból keletkezett. Az okok között az első, hogy a rohamosan -fejlődő nagyvárosok, olyan befektetésekre é-s olyan fel-adatok ellátására kényszerültek, amiknek költségeit tisztán köz-adókból neun tudták fedezni. A fedezetet erre csak azok az üzemek nyújthatták, melyek a város fejlődésével a jövedelem fejlődését is biztosíthatták. A székesfőváros törvényhatósága két nagy táborra oszlott. Az egyik a gázgyár megváltása mellett küzdött, a másik ellene és azt akarta, hogy az osztrák társulat továbbra is megtairtsa a -monopóliumot, .s az abban rejlő nagyszerű jövedelmi forrást. A megváltás mellett küzdő- párt vezérei voltak a budai részen Szebenyi Antal és Platthy György, a pesti oldalon Vázsonyi Vilmos és Hecht Ernő biz. tagok. A másik tábor különösen a pesti oldalon volt nagyon erős, vezérei Haltai Ferencen kívül Kollár Lajos1, Morzsányi Károly, Iladocza János voltaik, és •a sajtó legnagyobb része mellettük harcolt. A Független Budapest lelkes harcosa lelt ennek a modern várospolitikának. Az 1905—-1909. évek municipális életének tengelyében] a gáz-kérdés állott. A községesítés tábora nagy erőt nyert Bárczy Istvánnak 1906 június havában tanácsunk elnöke lett. Helyénvalónak találtuk, ha tőle, mint az irodalom és művészet barátjától megkérdezzük, mit végez a főváros ezen a téren: — A főváros — mondotta — már a múltban is igaz hálára kötelezte le az egész írói és művészi társadalmat, valóban erejéhez mérteu sietett segítségére az irodalomnak és művészetnek. Most a nehéz viszonyok folytán minden megváltozott, de a főváros áldozatkészsége megmaradt. Sőt legújabban a főváros közgyűlése két művészeti tétel összegét még fel is emelte. Ezzel művészeti akcióját szociális téren ki tudja szélesíteni. Segíteni tud a magyar írókon és művészeken, akiknek támogatását az állam megszorította, a magánosok nagy része pedig jóformán teljesen megszüntette. A könyv, a kép és szobor ma luxusszámba megy. A megélhetési gondok minden kul- túrpártolást nehézzé tesznek: a fővárosnak azonban van érzéke és vannak emberei, akik a művészetért és irodalomért sokat dolgoznak a nyilvánosság előtt és a kulisz- szák mögött is ... Ezzel befejeződött Ugrón Gábor nyilatkozata, amely csak annyiban nem teljes, hogy Ugrón Gábor nem említette: ennek a kultúrális munkának éltető lelke és legnagyobb ereje éppen ő, az ö működése. történt polgármesterré választásával, akiről mindenki tudta, hogy vele az új irányzat lesz úrrá a városházán. Ezt 'programbeszédében meg is mondta. Ennek a jelszónak a jegyéiben zajlott le 1906. élv végén & törvényhatósági bizottság* részleges, megújítása is. Ez az új választás is1 új harcosokkal gyarapította híveinket. A közgyűlés 1907-ben elhatározta, hogy a lég- szesztársulatnak 1910 december 15-én lejáró szerző dését felmondja. Tisztában voltunk azzal, hogy ez. a formális határozat lesz a komoly és döntő küzdelem megindítója. A társulat nem titkolta, hogy minden erővel biztosítani kívánja a szerződés megújítását s hívei Hévén jelezte, hogy oly kedvező ajánlatot fog tenni a városnak, mely elhallgathatja majd a községesítés híveit. Az ajánlat be is érkezett s nem isi egy, hanem kettő. Egyik a régi trieszti vállalat cégjelzését, a másik pedig egy francia érdekeltség nevét viselte, de valójában ez is a triesztiek révéibe akarta a koncessziót szállítani. Ekkor bontakozott ki a gázmüvekért folyó harc a maga teljességiéiben, — s akik részi vettek; benne, tanúsíthatják, mily élénk, municipális életet támasztott ez a fontos városgazdasági kérdés. A meggyőzés az egész vonalon folyt. Gyűléseken, szakkörökben, kaszinóikban, felolvasásokon, Topáratokkal, különösen a gázgyár megváltása érdekéiben harcoló párt dolgozott, mert nekik; kellett az új városgazdasági mozgalmat elfogadhatóvá tenni a nagyközönség előtt. A másik oldal a sajtó révén s egy angol lordnak a községesités ellen írt könyvének magyar kiadásával igyekezett a közvéleményt megnyerni i. Szívesen gondolok vissza arra, hogy ebben a küzdelemben nekem is részem volt. Amíg a pártvezérek, különösen várospolitikai oldalát látták a kérdésnek, addig én, aki akkor már a Ganz,-cégnek főtisztviselője voltam és a gyár által berendezett világítási telepek központi vezetését láttam el, megfelelő szalk- ismerettel bírtam. lgg gyűltek össze nálam a megváltás mellett szóló adatok egész garmadával s ezzel a fegyverzettel vettem részt az egész előkészítő munkában. Ezt az adathalmazt kellett el vinnem arra a. bizottsági ülésre is, mely 1909. május 11-én, a megváltás kérdéséiben, döntő határ ozat öt hozni volt hivatva. A helyzet teljesen bizonytalan volt. Kii sem lehetett számítani, melyik pártnak van meg a többsége. A bizottság tagjai gyülekeztek. Platthy György az ajtóban állt és ott várta és számolta az érkezőket, hogy mennyi szavazat érkezett a megváltás mellett és mennyi ellene. Vázso)iyi Vilmos pedig a tanácskozó tereimben kapacitált. Bárczy István meg- ineg'nyitóttá az ülést s Buzáth János tan. jegyző referált. Az volt a megállapodás, hogy a. szavazás előtt nekem még fel kell szólalnom és a velemhozott nagy adathalmazból addig kell beszélnem, amíg a. döntő pillanat el nem érkezik, vagyis ai mi embereink lesznek többségben. Előttem Márkus József és Mátyás Aristlid a megváltás ellen, Hecht Ernő pedig mellett érvelt, majd rám, került a sor. Már közel egy órát beszéltem, mikor Platthy hevesen integetni, kezdett, és én befejeztem beszédemet. Utánam Székács Antal és, Vázsonyi Vilmos szólaltak fel, hogy Hecht Ernő indítványát támogassák. Bárczy István, ezután szavaztatott. A bizottság 16 szóval 11 ellen a gázgyár megváltása mellett döntött. Ezeket az emlékeket küldöm a Független Buda- I pest, jubileumára és, kívánom, hogy még sokáig szolgálja a. fővárost újabb sikerekkel. Ugrón Gábor Közös harcvonalon Irta: tüäjpka Ferenc sir. Bipka Ferenc
