Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-11-28 / 48. szám

Budapest, 1934 november 28.. Független Budapest 3 Szendy alpolgármester feltámasztja a gáztávfűtés kérdését Nem kerül le végképen a napirendről a GdJócsy-Koller-féie távfűtési ajánlat Egyik legutóbbi számunkban jeleztük, hogy a főváros vezetősége a Gálócsy Koller-lé le gáztávf ű- tési ajánlat ügyében, az üzemek szakvéleményének beérkezése után újabb tárgyalásokat folytatott. An­nak a nézetünknek adtunk kifejezést, hogy minden valószínűség szerint végleg lekerül a napirendről ez a probléma. Az utolsó pillanatban azonban ismét halvány reménysugár merült fel és ha az ajánlatte­vők szándéka komoly és hajlandók deferálni a fővá­ros kívánságainak, úgy esetleg még van kilátás a kátyúba jutott távfűtés felelevenítésére. Szendy Károly alpolgármester vette kezébe ezt az ügyet és gyors intézkedésével, a közszempontok iránti lelkes jóindulatával a következő határozatot közölte Gálócsy Zsigmonddal és Koller Károllyal, a gáztávfűtés vállalkozóival: — A magasépítési ügyosztály jelentéséből tudo­másul .veszem, hogy az ajánlattevőkkel szóbeli érte­kezlet keretében közöltettek mindazon aggályok és feltételek, melyek az ipari gázellátási és gáztávfűtési tervezet kapcsán az Elektromosművek és a Gáz­művek részéről felmerültek- továbbá, hogy ugyan­akkor az ajánlattevőkkel a fővárosnak a létesítendő vállalat anyagi megalapozottságára, illetve az álta­luk már most nyújtható pénzügyi garanciákra vo­natkozó kérdései is közöltettek. Tudomásul veszem, hogy mindezekre vonatkozóan nyilatkoztak is. E hozzám intézett beadvány alapján az ajánlattevők lemondtak arról, hogy a Gázmüvekkel ez eredeti ter­vezet szerinti kapcsolatot megvalósítsák, tehát há­lózatából világit ógázt igénybe venni nem fognak. Kijelentették az ajánlattevők azt is, hogy ipari gáz­ellátási és gázfűtési tervezetüket az Elektromosmű­vekkel való megegyezéstől függetlenül akarják meg­Télen: Bronhy Nyáron: Jég rakéta Egész évben: Frutti Mind a három STÜ HM ER g y á r t m á n y valósítani és ennélfogva kérik, hogy a létesítendő vállalatuk és az Elektromosmüvek közötti kapcsolat kérdése a koncesszió ügyétől teljesen elválasztva ke­zeltessék. — Az ajánlattevők ez utóbbi kérésének teljesíté­séhez hozzájárulok és felhívtam az Elektromosmű­vek igazgatóságát, hogy az ajánlattevők részéről hozzáérkező ipari gázellátási, vagy esetleg gőzszol­gáltatási ajánlatot saját hatáskörükben bírálja felül és véleményes javaslatát a koncesszió kérdésétől füg­getlenül terjessze elé. Végül tudomásul veszem az ajánlattevők közléséből, hogy ezidőszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy a tervezetük megvalósításához szüksé­ges töke tekintetében a főváros által kívánt garanciákat bemutassák, hanem erre vonatkozó nyilatkozatukat megelőzően a fővárostól előkoncessziót kérnek, melynek főbb pont­jai tekintetében külön előterjesztéssel kívánnak élni. Bár az ajánlattevők ipari gázellátási és gáztávfütési tervezetének közgazdasági és közegészségügyi jelen­tőségéről magam is meg vagyok győződve és a gon­dolat mielőbbi megvalósítását a főváros mindenkori érdekeinek figyelembevételével minden rendelkezé­semre álló eszközzel elő kívánom mozdítani, mégis ezidőszerint az ajánlattevők által kért elő- koneesszió tekintetében még csak elvben sem tudok nyilatkozni, — Éppen ezért abból a célból, hogy a kérdés döntő stádiumba, juthasson, felhívom az ajánlattevőket, hogy az élőkön- eesszióra vonatkozó előterjesztésüket hozzám mielőbb nyújtsák be és ebben a konkrét formában megszövegezve közöl­jék mindazokat a feltételeket, melyeket a maguk ré­széről ezen előkonceszióba felveendőnek tartanak. Különösen fontosnak tartom, hogy az ajánlattevők ez alkalommal egyrészről kimerítő részletességgel jelöljék meg mindazokat a támogatásokat, melyeket akár a fővárostól, akár annak üzemeitől bármilyen alakban igényelnek, de másrészről terjeszkedjenek ki arra is, hogy ennek ellenében hol, mikor, milyen határidők alatt, milyen tőkebefektetéssel és mit szándékoznak létesíteni és hogy ebből a fővárosra nézve milyen előnyök fognak származni.« Ez a határozat újabb bizonysága Szendy alpol­gármester körültekintő, de határozott és energikus gondolkodásának. Most már ig'azán az ajánlattevő­kön múlik ajánlatuknak valóraváltása, amit rend­kívüli gazdasági jelentőségénél fogva őszintén állí­tunk. M HÉT Wolff Károly harca Wolff Károly a főváros válságos pillanatában kilépett a pártpolitika keretéből és Budapest népé­nek képviselőjévé lett, amikor Gömbös Gyula mi- niszlerelnökkkel együtt segített megoldani Budapest legnagyobb problémáját, a város politikai és adminisztratív vezetésének kérdését. Elsősorban az ő ér­deme, hogy Budapest és önkor­mányzata diadalmasan került ki abból a nagy harcból, amely már évek óta folyik. A politikában óriási távolsá­gok választanak el bennünket Wolff Károlyiéi, sokszor bírál­tuk, kifogásoltuk és támadtuk, de van egy terület, ahol min­dig találkozunk és találkozni fogunk vele: a fővá­ros szeretete. Ez az egyesítő erő diktálja nékünk, hogy őszinte elismeréssel és tisztelettel köszöntsük Wolff Károlyt, amikor nagy képességeivel sikerült a főváros hánykódó hajóját, biztos kikötőbe vezetni és eloszlatni azokat a sötét felhőket, amelyek bi­zonytalanná tették a látóhatárt. Akik jót akarnak, azok könnyen találkozhatnak: az út lehet különböző, de a cél egy és a nagy cél szolgálatában eltűnnek a politikai és világ f elf (Másbeli különbségek. A politika külön világ, megvannak a maga tör­vényei, de szigorít határvonal különbözteti el a po­litikust az embertől. Wolff Károlyt, a kivételes ké­pességű, puritán embert megértettük és meg fogjuk érteni, de tiszteljük benne az ellenfelet is, aki min­dig tiszta, nemes fegyverekkel harcol, az elvhűség és meggyőződés mocsoktalan pajzsa alatt. Wolff Károly clr. Ä 30 éves Független Budapest fubilárss ünnepi számot ad karácsonykor BUDAPEST SZOBRAI ÉS EMLÉKTÁBLÁI* Hatalmas kötettel ajándékozta meg Liber Endre alpolgármester a fővárost ési a magyar kultúrát. Liber Endre egyéniségéről a nyilvá­nosság csak jót és szépet tud: ikölziéleti műkö­dése a legnagyobb tiszteletet és- elismerést vál­totta ki a legszélesebb néprétegekben, éppúgy, mint a hivatalos tényezőknél. Amit a fórumon produkál az, akinek kezében mód és hatalom van arra, hogy cselekedjék, jellemzi ugyan- az egésfe: embert, mégis gyakran éri meglepetés a be nem avatottat, amikor rájön egy váratlan gesztusból arra, hogy olyan »gyengéi« vannak, amikről ítélve egész más formában látja a közélet hitét. Liber Endre most elárulta, mi az a »gyen­géje«, ami ilyenkor foglalkoztatja, amikor nem kell a milliós várost igazgatnia, politizálni, jót tenni és szegény emberek életét megmen­teni. Ilyenkor a művészettel foglalkozik Liber Endre. Ha valak. úgy ismeri ennek a városnak minden baját, könnyét. Előtte tárulnak fel a sebek, melyek mások előtt rejtve vannak. Azt szoktuk róla mondani, hogy ő a főváros szíve. Érző és vérző síziv: vérző, mert az emberi szen­vedés enyhítésében határokba ütközik, akadá­lyokba, melyeket még a benne lakó végtelen szeretet se tud legyőzni. Most megtudtuk, hogy csendes otthonában Liber Endre attranszpóraija magát egy szub- J imáit ab b világba. Akut városi gondok, az esztétiailag fájdalmas és emésEfrő -nyomorúság világából átplántálja lelkét a művészet föl­döntúli szépségeibe, amelyeknek semmi közök az élet realitásaival. Ha nem tudtuk volna eddig is, Liber Eridre, most leleplezte magát: nemes ember. A szó legmagasztosabb értelmében. * Bizonyos értelemben sajnáljuk, hogy aki Irta: Liber Endre alpolgármester. Az adatok ö-.,,^gyűjtésében segédkezett Cserhalmi Jenő szob­rászművész, a fővárosi emlékműveik felügyelője és (h. Bacher Bela Ti. tan ács jegyző. A Székesfővárosi Statisztikái Hivatal [kiadása. eizit a könyvet írta, magas pozícióban ül. Saj­náljuk, mert az az őszinte elragadtatás- és benső gyönyörűség, amely könyvét végigolvas­tuk és amelyet nem tudunk tagadni, azt a lát­szatot kelthetné, hogy a szokványost behódolás diktálja ezeket a sorokat. Pedig, aki ezt a könyvet ír.ta, annak nincs szüksége .arra, hogy alpolgármester legyen. Ellenkezőleg: csodál­juk, szinte értelmetlenül kérdezzük önmagunk­tól, hogyan írhatta, mikor ért rá erre az az ember, aki oly óriási munkáit végez a város­házáin? Elsősorban állapítsuk meg: ez a hatalmas mű nem a műkedvelő játékos munkája. Nem a finom -amatőré, nem a s'zépLelkű műbaráté, hanem a komoly, elmélyedő .tudósé, a töretlen ugart megművelő úttörőé é.s a kiváló esztéti­kusé. Liber Endre nagyszabású forrásművet írt, még pedig olyan kiválót, amely messze túlnőtt a magniszabta kereteken, mert volta­képpen az egész magyar szobrászművészet alapvető történelmi kút forr ás a lesz. A könyv két részre osztható. Az egyik a bevezető általános rész, a másik Budapest egye® szobrainak és emléktábláinak kiülő n- külön monográfiája. A bevezető rész nagyvo­nalú művészettörténeti és- művészetfilozófiai tanulmány, tele frappáns megállapításokkal, amelyek örökéletűek. Ebben a részben nyílik meg előttünk a szerző lelke, tárul fel nagy kultúrája, amelyek hivatottá tették arra, hogy Budapest kultúrájának történetét az ő írói keze fedje fel. Nem, nem »litterary gentleman« Liber Endre, ne tessék észrevenni az alpolgármestert a könyv mögött, tessék objektívnek lenni, mint amilyen ez a hihetetlenül nagy munkával ké­szült könyv. A »Budapest szobrai és emléktáb­lái« hiteles hely, melyben le van téve a megyei főváros plasztikai művészetének minden titka, eredete, fejlődése, múltja és jelene. Végtelen gondosság, páratlan kutató munka egyesül itt a tudással és a tárgyhoz illő művészi értékkel. Formában és tartalomban egyaránt kiválót al­kotott a szerző, olyan remeket, amelyre büszke lehet Budapest minden egyes polgára. Ha van egyáltalán szubjektív momentum is ebben a könyvben, úgy ara nem egyéb, mint a főváros végtelen szeretete, a Budapest kul­túrájának szolgálatában való önfeláldozás. Á Nem tudtuk kezünkből letenni a könyvet, amíg elejétől végig el nem olvastuk. Pedig nem az a könyv ez — már csak térfogatánál fogva sem —amelyet »egy zice-re« olvas el az ember. Olyan, amelyet újra és újra elővesz az1 ember, forgatja, tanulmányozza: Budapest és a magyar művészeti kultúra keresztmetszete, a magyar szobrászat fejlődésének és kialakulá­sának realisztikus tükörképe. Budapest az utóbbi évek során mindinkább kezd a szobrok városává fejlődni. Nem kisi része van ebben Liber Endre volt tanácsnok­nak és alpolgármesternek, aki véletlenül azonos a könyv szerzőjével. A könyv történelmi részé­ben előttünk megy végbe ez a kialakulás, amely úgyszólván a semmiből indult. Budapest a szobrok városa. Nem a jó szobroké, bár itt is talál mentséget Liber Endre jó szíve, amikor megállapítja, hogy mindenütt a világon több a rossz, mint a jó szobor. Ez így igaz, mégis, mintha Budapesten kedvezőtlenebb lenne az arány, mint másutt. De, hogy ez miért van így, azt is megtudhatjuk a könyvből, amikor aizj egyes emlékszobrok történetét olvassuk. A hűséges krónikás felsorolja minden egyes szo­bor-bizottság működésének részleteit, összeté­telét és munkáját: nem bocsátja ki a felelős­ségből a sok rossz szobor felelőseit. Micsoda harcok tárulnak elénk egy-egy szoborpályázat körül! Aiz Arany János, Deák, Vörösmarty, Kossuth és más szobrok megszü­letésének történetében benne van a magyar kultúra és társadalom mikroszkopikus lelete, látjuk az összes mikröbrákat, amelyek a ma­gyar levegőt fertőzik. Es mégis: diadalmasan szárnyal előre a magyar .tehetség’ és alkotás, mégis hinnünk kell önmagunkban, mert Liber. Endrék is vannak. Sajnos, nagyon ritkák. * A. gyönyörű kiállítású, pontos kimutatá­sokkal bővített könyv kivitelében hűséges {se­gítőtársa, Pacher Béla dr. isi köizireműködött. Nagy kultúrája és művészetszeretete kétségte­lenül igen nagy érték lehetett abban az óriási munkában, amely ezt az alkotást a magyar m ű v és z ett őr tén e t legki tűn ő bb f o rr ás mu n k á ­jává, formálta. Budapest -szobrainak száma eggyel több, mint amennyit a könyv felsorol: Liber Endre eziziel a. művével szobrot állított önmagának: acre perennms. Lippay Gyula dr.

Next

/
Thumbnails
Contents