Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-06 / 23. szám
4 Független Budapest Budapest, 1934 június 6. üj főpolgármester a városházán | ^ A dumaparti villamos és a hajóállomások kérdése 3 millióba kerülne a dunaparti villamos áthelyezése 1934 június 1: történelmi dátuma a főváros életének. A szanálás megkezdéséhez hasonlóan nagy eseménye nem volt még a főváros törvényhatóságának. Voltak kritikus pillanatai Budapestnek, ült már kormánybiztos is azon a helyen, ahová most új főpolgármester került, mégis úgy érezzük, ez a dátum választóvonal múlt és jövő között, befejezése egy korszaknak és kezdete az újnak. A tervezet ugyan csak két esztendőre kontemplálja az új korszakot, de nem lehet kétséges, hogy a két év elmúltával sem tér vissza az, ami eddig volt, nem lehet ott folytatni a dolgot, ahol 1934 június 1-jén abbamaradlak: olyan döntő változást jelent a szanálás, hogy bizonytalanul áll e pillanatban előtte a főváros egész közvéleménye, a tisztviselői kar éppúgy, mint a polgárság. Borvendég Ferenc felé tekint minden szem. Ö, aki soha nem szerette a feltűnést, aki nem szeretett'a nyilvánosság előtt szerepelni, mert csak a munka érdekelte, most a legnagyobb nyilvánosság érdeklődésének reflektortüzébe került. Aligha kellemes ez neki, de vállalta, mint ahogy vállalta azt az emberfeletti feladatot, amelyet a kormány bizalma példátlan mértékben hárított reá. Önéletrajzában egy helyen azt mondja Borvendég; A feladatok néha szinte gigantikus mértékre fokozódlak s a felelősség terhe egyre nyomasztóbb, néha már szinte elviselhetetlen lett. . . Majd más helyen: »A hivatalos munka gondja, a főváros vagyonával való felelősségteljes sáfárkodás majdnem abszorbeálja az egész embert, a család részére bizony kevés marad ...« Most olyan borzalmas felelősséget juttatott neki a sors, — és ezt teljesen egyedül kell viselnie — amire még nem volt példa a főváros történetében és ámely előtt megrettenve áll meg az ember. Harminchétesztendős közpályája a lelkiismeret és becsület tiszta útja volt, a tudásé, a fanatikus munkáé. A fővárosé. Bizony, a család részére kevés maradt, mert minden, minden annak az egymillió tagú családnak jutott, amelyről Borvendég Ferencnek kellett gondoskodnia. A főváros vagyona és jóléte eddig is az ő gondja volt, most ez a gonrl borzalmas; nagyságúvá növekedett, mert új megbízatása minden felelősséget reá hárít, egyetlen emberre, akinek felelősségérzete már eddig is óriási küzdelmeket vívott önmagával. A szanálás elé rettegve tekint a városháza. A tisztviselői kar úgy érzi, hogy nagyon nagy áldozatokat követel tőle a közeljövő, nemcsak munkában, hanem anyagiakban is. A főpolgármesteri állás hihetetlen mértékben ímegnövekedett és az a sokezer munkatárs, aki eddig ismerte, nagyon jól ismerte Borvendég Ferencet, most egyszeriben kérdőjelet, nagy ismeretlent lát benne. Szfinxnek érzik, amelyet meg kell fejteni, rejtélynek, mely teli van ismeretlen veszedelmekkel. Pedig-, ha valakitől nem kell félni, ha van ember, akit ismer a budapesti városháza, úgy Borvendég Ferenc az. Vannak emberek, akik megváltoznak, ha új méltósághoz, vagy hivatalhoz jutnak, de Borvendég Ferencet nem kell ettől félteni. Neki a főpolgármesterség nem dísz, nem dekórum, hanem — munka- | kör é,s felelősség. Érthetetlen az a tagadhatatlan riadalom, amellyel a tisztviselői kar egy része tekint új működése elé, mert, ha 'operálni kell és a kormány az ő kezébe adta a boncolókést, úgy bizonyos, hogy több szeretettel, nagyobb lelkiismeretességgel senki se tudná azt elvégezni. »Egész 'pályámon —• írja az új főpolgármester — megmaradtam a józan mérséklet medrében« és aki ismeri ezt a szerény, de öntudatos városvezető tehetséget, laz tudja, hogy Borvendég Ferencnél alkalmasabb embert nem lehetett volna találni erre a súlyos feladatra. »A munkát, a felelősséget örömest elviselhetővé teszi a kötelesség lelkiismeretes, legjobb tudás szerint, becsülettel való elvégzése« — mondja önvallomásában Borvendég Ferenc és hogy ez nála nem frázis, ezt 37 esztendő csodálatos munkája garantálja. Ügy érezzük, hogy maga az új főpolgármester is nagy elszántsággal áll a küszöbön, amikor gigászi feladatát megkezdi. Ö, — a felelősségérzet fanatikusa, aki mindig csak alkotót és soha nem rombolt, — meg fogja találni a módját annak, miképpen kell megmenteni a legcsekélyebb értéket is, miként lehet megkímélni a fájdalomtól a legkisebb embert is. A kötelesség és munka, embere mindig megtartotta a józan mérséklet parancsait: miért az aggodalom, hogy éppen most esnék túlzásba, amiko>r övé minden felelősség, amelyet pedig olyan nagyon érez? . . . Borvendég Ferenc az autonómiában nőtt fel. Egybeforrott vele. Szerény viszonyok közt nevelkedett és már a középiskolában önmagának kellett lét- fenntartásáról gondoskodnia. Az egyén autonómiája léhát éppoly szent előtte, mint a közületé, hiszen aki annyit küzdött és dolgozott, mint ő, meg tudja becsülni az embert és munkáját, éppúgy, mint azt az önkormányzatot, amelynek hűségesebb fia soha nem volt, mint éppen ő. A Független Budapest három évtized óta látja és figyeli Borvendég Ferenc munkáját, ismeri azt a szívós küzdelmet, amelyet Budapestéit, mindig csak Budapestért folytatott és amely idő alatt sok minden megváltozott, de Borvendég mindig ugyanaz maradt, mint aki pályája kezdetén volt. úgy is, mint az utonómia rendíthetetlen hívői, úgy is, mint a főváros életének hűséges polgárai bizalommal és őszinte megnyugvással köszöntjük az új főpolgármestert nehéz helyén. A szanáló főpolgármesterre nem várnak az öröm rózsái ágasai, a rózsákból csak a tövisek jutnak ki neki. Egyetlen öröme a munka lesz, amelyet jól fog elvégezni, mert tudjuk, hogy csak egy cél lebeg előtte: Budapestnek és minden egyes polgárának jóléte. A dunaparti korzó rendezésének régi problémája újból foglalkoztatja a városrendészettel és idegen- forgalommal foglalkozó köröket. Bizonyosra vehető azonban, hogy még hosszú éveg fognak eltelni, amíg ebben a kérdésben döntés történik. Most megint- értekezletet tartanak a dunaparti villamos kitelepítése ügyében és újra felmerült a dunakorzó kiszélesítésének kérdése, ele a sok tárgyalás megint csak azzal végződött, hogy »a kérdés további megfontolásokat igényel«. Ennek dacára az ügyet az érdekeltek nem hagyják elaludni és lépten-nyomon követelik a korzó szépítését, kényelmi és látványossági szempontjainak emelését. Nemcsak technikailag súlyos kérdés ez, hanem elsősorban anyagi tekintetben, mert hozzávetőleges számítások szerint több, mint 3 millióba kerülne a dunaparti villamos kitelepítése és a korzó kiszélesítése. A mai viszonyok között (és előreláthatólag még jó hosszú ideig) erre aligha lesz pénz, tehát nem olyan sürgős a dolog meg’oldása. A Dunaparttal és az idegenforgalmi szempontokkal kapcsolatban a villamosokon kívül az ittlévő hajóállomások is szemetszúrtak egyeseknek, tehát napirendre tűzték a hajóállomások kitelepítésének egyes ügynököknek hatalmas fixfizetésiik is volt. Állítólag e nagy ügynöki fixfizetések miatt csappant meg ilyen nagy mértékben az Ásványvízüzem forgalma, mert az ügynökök — akiknek megélhetését a fix javadalmazás is kényelmesen biztosította — nem helyeztek nagy súlyt az eladásra. Most úgy segítenek ezen az állapoton, hogy az ügynökön, fixfizet ésél megszüntet tél', vagy kizárólag a forgalom után kapnak részesedést. Egyébként is az ügynöki jutalék százalékát is leszállították. A vezetőség bizonyosra veszi, hogy ez az intézkedés a forgalom jelentős mértékű emelkedését fogja eredményezni, mert az ügynökök most kénytelenek lesznek minél nagyobb tevékenységet kifejteni, hogy jutalék- részesedésük a megélhetésükhöz szükséges összeget elérje. Az Ásványvízüzem összes alkalmazottainak és munkásainak fizetését leszállítják, függetlenül a többi üzemek fizetéseitől es béreitől. A takarékossági intézkedésekhez tartozik az is, hogy megszüntetik az ivókúráknál eddig engedélyezett ingyenjegyekel és a jövőben legfeljebb 50 százalékos kedvezményi nyújtanak az arra, rászorulóknak. Ezzel ismét a bevételek emelkedését remélik elérni. Tanulmányozzák a vízszállítás olcsóbbá- léteiének problémáját is. A rendkívül olcsó ásvány vízárak mellett nem fizetődik ki a teherautókkal való szállítás és a bevétel jelentékeny részét fölemészti a benzinköltség és az autó üzemben tartásának kiadása. Sokszor egy egész szállítmány nem ér annyit, mint amennyi az I Építsen be gépébe Telefon: 53-0-92 pb.-bronzot, IL, Káplár ucca 9 „OfTÄLIT“ kön nyűfém-dugattyút. I fehér-csapágyfémet, mert a SflVáiÖülf? dolgát is. A hajózási főfelügyelőség előterjesztésére a kereskedelmi minisztérium már foglalkozott ezzel az üggyel és ott az az álláspont alakult ki, hogy idegenforgalmi szempontból csakugyan helyes volna a hajóállomások eltávolítása, roert a korzó közepén a lármás, füstös hajókikötő kifogásolható. Állítólag a dunaparti szállodák is sürgetik a hajóállomások kitelepítését. A kerfcske- delmi minisztérium mégis azon a nézeten van, hogy nagyon messzire nem lehet kiterelni a hajókikötőt, ennélfogva legalkalmasabbnak a létesítendő Boráros téri híd és a Ferenc József híd közötti rakpart területet találták. Itt azonban; egyelőre nem lehet szó hajóállomás felállításáról, mert még itt van a dunaparti teherpályaudvar, amely az egész rakodópartot lefoglalja. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a dunaparti teherpályaudvar megszűnik. A hajóstársaságok nem szívesen vennék, ha mai kikötőjüket el kellene hagyniok, mert ez jelentős összegű befektetéseket okozna nekik. Pillanatnyilag nem is olyan sürgős ez az ügy — ezt vallják az illetékesek is — és a hajóállomás kitelepítéséről legfeljebb akkor lehet komolyan szó, ha a dunaparti villamos eltávolításának problémáját is megoldották. Az új jégrendelet végrehajiása Mi az a „korlátolt forgalmú jég“ Június 1-én lépett életbe az új jégrendelet, melynek megjelenését hosszas tárgyalások előzték meg. A főváros sokáig küzdött a természetes jég használatának betiltásáért, azonban törekvése nem vezetett teljes sikerre. A most életbelépett jégrendelet bizonyos korlátok között továbbra is megengedi a Természetes jég használatát, de csupán olyan helyeken, ahol a természetes jeget nem használják élelmiszerek, hűtésére, vagy ahol a természetes jég az élelmiszerekkel közvetlen érintkezésbe nem kerül. A jégforgalmat a hatóságok szigorúan ellenőrzik és ez az ellenőrzés már a jég gyártásánál kezdődik. Szigorú szakasz írja elő, hogy műjeget csak fertőzésmentes vízből szabad készíteni és evégből a jéggyártásra használt vizet időn kint hatóságilag meg kell vizsgáltatni. A műjég között is különbséget tesznek, aszerint, hogy az teljesen tiszta vagy pedig piszkos, elszíneződött, idegen anyagokat j tartalmaz-e. Az idegen anyagokat tartalmazó jég csak »korlátolt forgalmú jég« elnevezés alatt, kerülhet árusításra és ilyet közvetlenül a fogyasztóközönség részére háztartási célokra eladni nem szabad. A korlátolt forgalmú jeget csak tartályok, hordók, vagy más vízhatianul zárt burkolatú, tárgyak hűtésére szabad eladni. A jégárusítással foglalkozó kereskedők, amennyiben raktárukon 25 méterinuzsánál nagyobb mennyiségű .jeget tartanak, kötelesek ^ a jégárusítással való foglalkozásukat az elsőfokú közegészségügyi hatóságnál bejelenteni, mely azután az ellenőrzést sűrűn gyakorolja. A.főváros, tekintve, hogy a természetes jég használatának bizonyosfokú megszorításával a mii jég- gyárair. forgalma elöreláithatólag I eilend til. nagy li- gy elemmel lesz a műjég áralakulására. Minden eszközzel meg fogják akadályozni, hogy a ni íi jég gyárak indokolniían hasznot szerezzenek' maguknak az áj jégrendelet körei kéziében. Arra is ügyelni fog a főváros, hogy a gyárak elegendő jogot termeljenek, nehogy jéghiány álljon be és erre való hivatkozással kísérletezzenek a jégárak emelésével. Hogyan akarják szanálni az Ásványvízüzemet Megszüntetik az ügynökök íixíizetését — Leszállítják az alkalmazottak illetményeit Teherautó helyett lófogatú kocsikon fogják szállítani a Harmatvizei A fővárosi Ásvány vízüzem multévi mérlege elég kedvezőtlen volt. Több mint (iöO.OOO literrel csökkent az üzem vízeladása és egész évi kimutatott nyeresége mindössze 8800 pengő. Érthető, hogy ilyen körülmények között a lehető legnagyobb fokú takarékosságot akarják alkalmazni az üzem gazdálkodásában. A közelmúltban sok támadás is érte az üzem vezetőségét, amelyet felelőssé tettek a kedvezőtlen anyagi eredményekért. A vizsgálat teljes mértékben rehabilitálta a vezetőket, de mégis azzal az eredménnyel járt, hogy a2 Ásványvízüzem keretén belül további nagyfokú takarékosságokat hajtanak végre. Kifogásolták az üzem által fizetett' ügynöki jutalékokat, melyeket nagyon magasaknak tartottak, amellett elfogyasztott benzin ára, amellett rengeteg kilométert kell megtenniük a teherautóknak üres üvegekkel. Elhatározták tehát, hogy a szállítási költségeket mindenképpen olcsóbbá teszik. Két irányban folynak most a tárgyalások. Vagy teherszállító motorbicikliken, vagy pedig lovaskocsikon fogják szállítani a Harmatvizet. Az első megoldás esetén költségkímélés végett nem vásárol motorbicikliket az üzem, hanem szállítási szerződést akar kötni a tehertaxivállalattal, mely esetben még a személyzeti költségeket is megtakarítaná, mert nem kell soffőröket, javító munkásokat alkalmaznia. Ha azonban a feltételekben nem tudnának megegyezni, úgy a teherautók helyett lovaskocsikat állítanak be, mert a magas benzinárak mellett és az új benzin- adók küszöbén a lófogatú fuvarozás sokkal olcsóbb. Ezt már a Köztisztasági Hivatal is tapasztalta, mely nagyrészben már áttért a lófogatú fuvarozásra.
