Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-30 / 22. szám
22. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz paviilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-30 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Ellenszanálás Kell-3 szanálni a fővárost, v.ag-y sem“? Erről a J kérdésről folyik hetek óta a vita. A költségvetés parlamenti tárgyalásának során a főváros képviselői azt hangoztatták, hogy a »rejtélyes« 1.5 millió pengővel szanálva van Budapest, helyesebben szanálva volt már akkor is, amikor a belügyminiszter előterjesztette a törvénymódosításra vonatkozó javaslatát, minélfogva a törvény — indokoláséval együtt — anak- j ronisztikussá vált, idejét múlta, tehát el kell dobni, meg nem történtté tenni. Ezzel szemben a belügyminiszter azt bizonyítgatta, hogy szó sincs róla, a 15-4 millió felfedeztetése nem változtatott a dolgokon. Szanálásra nagyobb szükség van, mint valaha volt, a törvény tehát szükséges és halaszthatatlan. Ez a vita tisztára akadémikus jellegű: a törvényt már megszavazta az országgyűlés mindkét háza, az eredeti tervek szerint már egy hónapja életbe kellett volna léptetni és csupán véletlen dolga, hogy még mindig vitatkozni lehet azon, hogy életbeléptesisék-e, vagy sem. Bele kell nyugodni, hogy a törvény már törvény, valamint abba is, hogy szanálva leszünk, akár 15.4, akár pedig 20 millió az az összeg, amely a főváros rendelkezésére áll a deficit eltüntetésére. A belügyminiszter költségvetési beszéde szerint nagy szükség van a szanálásra és ez természetes: nem dezavuálhatja önönmagát a kormány. Ha már megvan a törvény és lenyelette a békát a fővárossal, nem állhat elő azzal, hogy feleslegesen nyeltük le. A belügyminiszter tehát ragaszkodik ahhoz, hogy a fővaros a legnagyobb bajban van és sürgősen meg kell operálni, a főváros viszont, — amely nem érzi magát betegnek — kézzel-lábbal ' tiltakozik az ellen, hogy testébe vájjanak a boncoló késsel. De, természetesen, ettől függetlenül meg lesz az operáció: a beteg már ott fekszik a műtőasztalon, lekötözve, narkotizálva, tehetetlenül és a professzor megkezdi véres munkáját. Most már tehát kár azon veszekedni, kell-e a szanálás, vagy sem. Sokkal inkább érdemes foglalkozni azokkal a hangokkal, amelyek a zárszámadás kísérő zenéjét szolgáltatták, követelve, hogy azonnal szállítsa le a főváros a közüzemi tarifákat. Ezt a követelést arra alapítják, hogy a nagyüzemek jövedel- mezőek, az Elektrcmosművek a községi alapnak milliókat szolgáltatnak be. Ehhez pedig nincs joguk, a közönségért vannak, nem pedig azért, hogy a főváros költségvetési egyensúlyát táplálják. Ezek a hang’ok amolyan y>ellenszanálást« hirdetnek. Nem akarjuk azzal vádolni, hogy demagógiát űznek, (sokkal komolyabb közéleti tényezők vetettéi fel és hangoztatják állandóan) de kétségtelen, hogy kisebbfajta kútmérgesés folyik itt veszedelmes jelszavakkal. A tarifaleszállítás követelése mindig népszerű, mert belevág minden egyes fogyasztó magánérdekébe. Azt mindenki roppant könnyen megérti, ha azt mondják neki: miért legyen a fővárosnak haszna abból, hogy az üzemek jövedelmezőek, miért ne neked, vagy nekem”? Ez éppolyan egyszerű és éppolyan veszedelmes propaganda, mint amikor a kommunisták avval érveltek, hogy mért üljön, X, vagy Y az autóban, amikor kevesebbet dolgozik, mint te vagy én, miért ne ülj te benne”? Persze, hogy én üljek bele! Természetes és okos ez a kívánság, hogy erről vitatkozni se lehet. De kicsit furcsa, hogy éppen akkor hangzanak el ezek a követelések, amikor a belügyminiszter azt akarja bebizonyítani, hogy 30 millió a főváros deficitje és ennek demonstrálására felhoz — mint azt a pesti argot mondja — apait, anyait, belevonja a kórházak deficitjét és sok más ide nem tartozót, hogy valamiképpen megvédje a most már elháríthatatlan törvény intézkedéseit. Az »ellenszanálók« pedig ugyanakkor azt akarják bebizonyítani, hogy a főváros jövedelmei illegálisak, mert a lakosság kiuzsorá- zásából erednek, van ott vagy 15—20 olyan millió, amelyret el kell venni a költségvetésből és mással kell pótolni. Hogy mivel, honnan vegye a főváros ezeket a milliókat, az nem az ő gondjuk, törje ezen a fejét a főváros. Frivol játék ez, felelőtlen és káros. Destrukció a szó szoros értelmében, mert csak rombolni, elvenni akar, adni, alkotni nem tud. Csupán arra való, hogy fokozza a zavart, beledobva a közvéleménybe olyan jelszavakat, amelyek soha nem voltak olyan kevéssé aktuálisak és jogosak, mint éppen most, amikor arról van szó, hogyan lehetne fokozni a főváros jövedelmeit, mivel lehetne pótolni a Keresztes-Fischer-féle »30 milliót.« Amikor a hiányt akarják eltüntetni, ugyanakkor azzal állnak elő, miképpen lehetne ezt a deficitet, sok-sok millióval fokozni. Az üzemek kérdésében a kormány már régebben kimondta az utolsó szót, megszüntetve mindazokat az üzemeket, amelyek nem voltak okvetlenül szükségesek. Azt hihette volna mindenki, hogy ezzel vége szakadt annak a piaci agitációnak, amellyel mindenki azzal akart népszerű lenni, hogy reggelire felfalt néhány üzemet, délben ismét egynéhányat, a maradékot pedig este fogyasztotta el. A józan ember azonban csalódik, amikor arra számít, hogy mások is józanok, a a jóhiszeműt keserű kiábrándulási éri, amikor mindenkinek a jóhiszeműségére számít. A demagógia nem ismer akadályokat és gátlásokat: uszit és' pusztít, mert úgy hiszi, ez az érdeke, nem törődik azzal, hogy mérhetetlen károkat okoz ezzel a köznek. Más a közérdek és más az ő érdekük és ha választani kell a kettő között: habozás nélkül a maguk érdekét viszik előre, természetesen a köz érdekének lobogóját lobogtatva. Vigyázni kell, hogy a szanálásból ne legyen ellenszanálás. Hogy ne csempészhessenek bele a most kezdődő új korszakba olyan jelszavakat, amelyek még azt is elpusztítják, ami megvan. Már megkezdett munkájukat a népszerűség lovagjai, akiknek minden mindegy, a fontos csak az, hogy az ő érdekeik érvényesülhessenek, ha a fővárosé el isi bukik Döntött a kormány a városháza sorsáról Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyilatkozik a Független Budapestnek a 75 millió pengős tartalékróla fővárosi háztartás 30 millió pengős hiányáról és a szanálási művelet megindításáról Napok, de talán már csak órák múlva életbelép az új fővárosi törvény és nyilvánosságra kerül a kormánynak a főváros szanálására vonatkozó tervezete. Feltűnően hosszú ideig húzódott a fővárosi törvény életbeléptetésével kapcsolatos problémáknak a megoldása. Egyszerre két nehézséggel kellett megküzdeni. Az egyik nehézsét a főpolgármester-kérdésnek az eldöntése volt, a másik annak a tervezetned a kidolgozása, amelynek végrehajtásától a főváros pénzügyi helyzetének megjavítását reméli a kormány. Komplikálta a helyzetet, hogy az 1933. évi zárószámadások publikálásával kapcsolatosan izgalmas kavarodást idézett elő a 15 millió pengős tartaléknak a »felfedezése«. Nemcsak ellenzéki, hanem kereszténypárti és kormánypárti körökben is azt hangoztatták, hogy abban az esetben, ha ennek a 15 millió pengős tartaléknak a létezéséről az autonómia vezetői és az illetékes kormányzati tényezők kellő időben megfelelő felvilágosításokat kaptak volna, nem, került volna tető alá az tij fővárosi törvény. A városházi pártok egyértelműen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a történtek után nincs szükség semmiféle szanálási műveletnek a végrehajtására, sőt Petrovácz Gyula a képviselőház egyik ülésén egyenesen felszólítást intézett a belügyminiszterhez olyan értelemben, hogy az új fővárosi törvényt ne hirdesse ki, vagyis hagyjon meg mindent változatlanul a városházán. A kormány természetesen továbbra is változatlanul kitart eredeti elhatározása mellett, amely szerint feltétlenül szükség van a városházán egy széleskörű pénzügyi rendcsinálásra. Ezt bizonyítja maga az a tény, hogy a belügyminisztériumban részleteiben is letárgyalták a főváros pénzügyi helyzetének szanálására vonatkozó tervezetet és a kormány ezzel véglegesen döntött a városháza sorsáról. Ezt a döntést már a legközelebbi órákban nyilvánosságra hozza a kormány, egyrészt az ríj fővárosi törvény életbeléptetésével, másrészt a szanálási programnak a nyilvánosságra hozatalával és az új főpolgármester kinevezésével. a 15 millió pengős tartalék figyelembevétele mellett nincsen szükség semmiféle szanálási műveletre és így a fővárosi törvény életbeléptetése fölösleges. Keresztes-Fischer belügyminiszter a következőket fel éllé: — A 15 millió pengős tartalék nem volt sem rejtély, sem titok azok számára, akik a zárószámadásokból olvasni tudnak. Ez az ösz- szeg szerepelt a tavalyi záró számadás okban is és így egyáltalán nem lehet ezt a tartalékolást titokban történt eljárásnak minősíteni. De egyébként is a 15 millió pengős tartaléknak az ügye nem változtat a kormány eredeti álláspontján. A 15 millió pengős tartalék figyelembevétele mellett is igen nagy hiányok mutatkoznak a főváros háztartásában, amelynek egyensúlyát megteremteni és hosszú időre biztosítani csak úgy lehet, ha erélyes eszközöket veszünk igénybe. Ez a célja a kormány által tervezett szanálási műveletnek. „H fővárosi háztartás hiánya még mindig 30 millió pengő“ — mondja a belügyminiszter — Meg kell állapítanom egyébként, — folytatta Keresztes-Fischer belügyminiszter — hogy a 15 millió pengős tartalék »felfedezésével« kapcsolatosan úgy állították be a helyzetet — nem minden tendencia nélkül — minthogyha a számvevőség javaslatából valami rejtélyes titok pattant volna elő. Nem történt semmiféle elrejtés, nincs itt semmiféle titok. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanom, hogy a főváros mérlege egyáltalán nem javult a 15 millió pengőnek az átkönyvelésével, hanem a hiány továbbra is kereken 30 millió pengő. A helyzet ugyanis — mint képviselőházi beszédemben is. kifejtettem — a következőképpen alakult a városházán pénzügyi szempontból: — A főváros a most folyó költségvetési akivel ebben az ügyben alkalmunk volt beszélgetést folytatni, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A szanálási terv publikálásának és ezzel kapcsolatosan a fővárosi reformtörvény életbeléptetésének az elhalasztása kizárólag technikai okokból történt. Igen nagy anyagnak a feldolgozásáról volt szó, amelynek során minden részletkérdést a legalaposabb körültekintéssel kellett megvizsgálni. Ezek az előmunkálatok most már befejeződtek, úgyhogy június 1-ére, de legkésőbb június első napjaira rendeződnek a fővárosi törvénnyel kapcsolatos összes személyi és tárgyi problémák. — A fővárosi törvény életbeléptetésével egyidejűén történik meg a szanálási tevezetnek a nyilvánosságra hozatala. Érdemleges nyilatkozatot nem tehetek, mert nem vághatok elébe a szanálási terv publikálásának. Megemlítettük Keresztes-Fischer belügyminiszter előtt a városházi pártok vezetőinek azt a felfogását, amely szerint Keresztes-Fischer belügyminiszter
