Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-16 / 20. szám
Budapest, 1934 május 16. Független Budapest 3 (jvam befejezése elölt elszámolni. De ugyancsak most lehetett elszámolni a. Vásárpénztár veszteségét is, mert hiszen ezt a főváros közgyűlése szintén csak az 1933. év folyamán állapította meg. Egyébként a kölcsönpénzek elszámolása mindenkor kizárólag a közgyűlési határozatok alapján történt, s azokról az évi zárszámadások részletesen számot adtak. Csütörtökön tanácsülés foglalkozik a 15 millió pengős tartalék ügyével A »titkos« tartalékolásnak az ügye szóbakeriilt a főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén is, ahol elsőnek Borvendég Ferenc alpolgármester szólalt fel és részletesen ismertette e tartalék keletkezésének a történetét. Elmondotta részletesen mindazt, amit a fentebb közölt hivatalos jelentésben is kiadtak. A főváros még 1937-ben 116 millió pengős beruházási programot dolgozott ki és először 107.8 millió pengőt, majd 45 millió, később újabb 16 millió pengős kölcsönt vett fel. Éhez az összeghez járult az 1923. és az 1929. év fölöslege. Közben lebonyolították a különböző beruházási munkálatokat, amelyeknek végelszámolását most fejezték be. Itt derült ki, hogy 15 millió pengő áll rendelkezésre, illetve fordítható a hiány fedezésére. Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy 15 millió pengő készpénzben megvan, hanem úgy, hogy az időközben jelentkező hiányok fedezésére fordították ennek az összegnek legnagyobb részét. Ezért javasolta a főszámvevő, hogy az 1933. év végén jelentkező 17 millió pengős hiánynak a fedezésére fordítsa a főváros tanácsa ezt a 15 millió pengőt. Tulajonképpen tehát a pénzkészletben lévő hiány pótlására azonnal kölcsönt kellene felvenni. Borvendég Ferenc alpolgármester felvilágosításai után megindult a vita. Felszólalt valamennyi pártnak a képviselője és pedig először Wolff Károly, aki azt a meglepő kijelentést telte, hogy ez a titkos tartalék tulajdonképpen nem 15 millió pengő, hanem 20 millió. Azt kifogásolta, hogy a fővárosi pártok vezetőit nem informálták idejekorán ennek a tartaléknak a létezéséről, mert ebben az esetben megfelelő felvilágosításokkal lehetett volna szolgálni a kormánynak és a kormány esetleg nem határozta volna el magát az új törvény megalkotására, valamint a városháza pénzügyi megrendszabályozására. Ugyanezt az álláspontot fejtették ki Petrovácz Gyula, a szociáldemokrata Peyer Károly és Bánóczy László, valamint Kozma Jenő és végül Csilléry András is. Csilléry András rendkívül élesen támadta a városházi adminisztráció vezetőit és azt hangoztatta, hogy fel kell vetni a felelősség kérdését. Hogy a felelősség kérdése valóban felvetődik-e, vagy sem, az csütörtökön délelőtt dől el a törvényhatósági tanács ülésén. Huszár Aladár főpolgármester ugyanis a közigazgatási bizottság ülésén közölte, hogy csütörtökön délelőtt tíz órára ülésre hívta össze a törvényhatósági tanácsot M HÉT Bem apó szobránál Bem apó, Erdély legendás hőse szobrot kupáit Budapesten. Erdélyben nincs szobra. Volt, de mines: a marosvásárhelyi Bem-szobrot ledöntöttek a románok, összecsomagolták és áttették a haláron, hogy beteljesedjék a nagy lengyel száműzött végzete a halálon, a síron túl is. Életében hontalan voll, leig ázott lengyel hazájában nem volt maradása és fogadott hazájából, Erdélyből is kikergette a zsar. nokság, sok-sok évvel halála után. Lengyelország feltámadt és Bem József tábor, nők (úgy-e, milyen furcsán hangzik; ilyen hivatalos formában Bem apó neve) szintén feltámadt újra, itt Budapesten. Rengeteg csatát vívott. Amíg élt és harcolt, nem győzték le soha, csak a szobrát tudták legyőzni az oláhok ott a marosvásárhelyi főtéren. De a szobor itt van, él és beszél: elmondja, hogy Erdély nem veszett el, fel fog támadni, Bem József generális győzni fog. A szenvedő Erdély hősének emlékezeténél találkozik a feltámadt, sasszáryait bontogató Lengyel- ország és a leigázott, megcsonkított Magyarország. Nem először és nem is utoljára a történelem száguldásálban. A. szerepek megcserélődtek: »akkor« Lengyelország feküdi a porondon és mi hűséges szívvel álltunk mellette. A magyar rendi országgyűlés 1836-ban egyhangú felháborodással tiltakozott a nemes lengyel nemzet szétdarabolása ellen és minden száműzött lengyel otthont talált nálunk. Bizakodással nézünk a nagy lengyel nemzet felé: hisszük, hogy a lengyel-magyar testvériség most sem frázis, hogy Bem apó népe megérzi, mit vár tőle testvére, a rab Magyarország. Idegenforgalmi jelentés Z Hah y Dezső és Markos Béla ár., a budapesti Idegenforgalmi Hivatal vezetői most tették közzé a hivatal jelentését az 1933-ik esztendő idegenforgalmának gazdasági eredményeiről, Az Idegen- forgalmi Hivatal dotációja vajmi csekély, ezzel szemben az a nemzetgazdasági eredmény, amely ebből a füzetből bontakozik ki, óriási. Csekély eszkö- zeivel és a sok mesterséges akadály ellenére nagyszerű eredményről számol be a jelentés. Számításuk szerint 23 millió pengőnél nagyobb az az aktív tétel, amit Budapest idegenforgalma a múlt esztendőben az ország fizetési mérlege javára elkönyvelhet és több mint 28 millió pengő az az összeg, amely az egész magyar idegenforgalomból aktív tételként esik az 1933. évi magyar fizetési mérlegbe, a vízum díjak nélkül. Hatalmas összegek ezek, de van valami az idegenforgalmi mérlegben, amit számokkal nem lehet kifejezni, ami azonban még ennél is nagyobb aktívumot jelent nekünk. Az idegenforgalom nekünk magyaroknak nemcsak üzlet, hanem nemzeti ügyünk is. Csak az a külföldi érzi át a magyar igazság erejét, aki ittjárt nálunk, aki személyesen látta, mit jelent Trianon, mit követtek el az úgynevezett békekötésnél. Ezt a felvilágosító munkát hozzá kell adnunk a jelentésben foglalt eredményhez, amelyeket akármilyen gyönyörű, de legszebb része mégis csak az, amit nem lehet számokkal kifejezni és nem lehet lemérni a matematika és fizika eszközeivel, Beton, makadám, aszfalt felvágásához vegyen bérkompressorft I IQl^A IFWŐ okleveles gépészmérnök r\ O t, R kom pressor- bérbeadó Budapest, Vili., Orczy út 22. Telefon: 335-42 Zsigmondy Béla Részvénytársaság Ilid-, víz-, partfal-, vasbeton- és kútépítési, alapozási, csatornázási és mélyfúrási vallalat Kompresszor-kölcsönzés — Vezérigazgató : 7cidmmiíív Ilí>7cn okl- mérnök, Budapest. I. kér., Horthy LMgmimuy ueZ5>U Miklós út II4. Telefon: 68-9-20 SZÁSZ ALBERT oki mérnök út, vasút, csatorna- és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit körút 43. Telefon: 51-4-06 líőnig. Román és Síéin mérnökök, építési vállalkozók Budapest, VIII., Népszínház ucca 13 Telefon: 431-44 Ersching János szobafestő és mázoló-mester Budapest, Márvány ucca 29 Telefon: 55—1—41 Fischmann Józsei Vas-, vashulladék- és bányatermékek Budapest, VII., Peterdy ucca 6 Telefon: 35-1—10. csak átkönyvelésről van szó, illetve arról, hogy a főváros vezetősége járuljon hozzá ennek az összegnek a hiány fedezésére való elhasználásához, ha ehez nem járulna hozzá, akkor és ennek az ülésnek a napirendjére kitűzte a 15, illetve Wolff Károly szerint a húszmillió pengős tartaléknak az ügyét. A csütörtöki tanácsülés dönt tehát arról, hogy mi a teendő és kell-e egyáltalán további konzekvenciák levonására gondolni. Beszélgetés Rassay Károllyal a fővárosi polgárság Közömbösségéről „Végzetesen szomorú tünet a Közéleti érdeKlődés elhalványulása“ — mondja Rassay, aKi megjelöli az utat, amelyen a fővárosi polgárt vissza lehet vezetni a Közéletbe A főváros központi választmányának legutóbbi ülésén — mint arról lapunk más helyén részletesen beszámolunk — pártkülönbség nélkül elkeseredéssel állapították meg, hogy a főváros lakossága nem érdeklődik választói jogosultsága iránt. Hiába szólítják föl a választásra jogosult közönséget, hogy jelentkezzék és kérje a választói névjegyzékbe való fölvételét, az érdeklődés egészen minimális. A polgárság érthetetlen közömbösséget tanúsít, egyáltalán nem törődik azzal, ha kimarad a választásra jogosultak lajstromából. Rassay Károly, a városházi polgári ellenzék vezére, aki előtt ezt a szomorú kortiiuetet szóvátettiik, a következőket mondotta' a Független Budapest munkatársának : — Csakugyan elszomorító tünet, hogy egy világváros polgárságában ennyire megcsappant az érdeklődés a közélet iránt. De csoda-e, ha a magánember mind kevesebbet remél attól a közélettől, amely a valóságban nem is közélet, mert nem a köz szempontjait érvényesíti, hanem egyes kiváltságosak akaratát kény- szeri ti rá a közre? A közéleti érdeklődés elhalványulása végzetesen szomorú tünet, de nem egyéb, mint elkerülhetetlen következménye annak a rendszernek, amely minden ténykedésével arról győzi meg a polgárt, hogy úgy is hiába vitatkozik, úgy is hiába töpreng, a döntő pillanatban nem számít az ő belátása, az ő óhaja. A képviselőket a vidéken nyűt szavazással küldik be a parlamentbe, ami annyit jelent, hogy felülről nevezik ki őket, közigazSzékesfővárosi Pavillon Weingruber Városliget Naponta katonazene DEBRECEN-ÉTTEREM Rákóczi út 88. Tel.: 31-5-66, 34-3-06 Déli menü a polgári ótterembon P 1.20 Minden szerdán disznótoros vacsora, pénteken este halászlé gatási bravúrokkal, sőt csendőrszuronyokkal protezsálják be a hatalomnak tetsző jelöltet a honatyák sorába. Ez iránt a választójog iránt érdeklődjék a polgár, eziránt, melyről maga a miniszterelnök is megállapította most, hogy valójában nem jó? A városokban titkos a szavazás, de ehhez a titkossághoz azon az a jánlási rendszeren át vezet az út, amely a jelöltek sorsát többé-kevésbé kiszolgáltatja a közigazgatási részrehajlásnak, vagy a választói boletta- zugbörzék üzleti esélyeinek. Tetézi ezt a különös kerületi geometria, mely végeredményben az egyik szavazónak plurális választójogot ád, hogy a másikét teljesen hatálytalanítsa. Ha mindezeken át a városokban mégis érvényesül a polgárság akarata, megjelennek az autonómiákban a különféle címeken hatalmi akarattal a városra tukmált városatyák, hogy újra »korrigálják« azt, amit az ajánlási rendszer és a, választási geometria már alaposan megkorrigált, S végül jelentkezik a kormányzat, mely még ezekután is sokallja azt a keveset, ami az autonómiákon át a polgárság véleményéből érvényre jut: az autonómiát, az alkotmányosságnak ezt a nagyértékű szervét szisztematikusan elsorvasztják. Sehol sem érvényesülhet igazán a közvélemény, az ellenzéki sajtószervezkedés szabadságát önkényes rendelkezések korlátozzák. A kormánypárti sajtó viszont közpénzeken agitálhat, mialatt a kormány takarékosságot hirdet és ígér. A közélet monopolizált pártklikk magánügyévé válik. Nem hiszem, hogy akármilyen büntető rendszabályokkal fel lehetne csigázni eziránt az érdeklődést. Ez a fásultság, ez a közömbösség csak akkor fog megszűnni, a lelkek csak akkor fogják lerázni magukról a vészes letargiát, ha lehetővé teszik, bogy a közélet csakugyan a nemzeti közvélemény kifejezője legyen, amiként a miniszterelnök legutóbb kívánta, Persze, ez a kívánság sem jelent sokat, amíg nem lépnek nyomába a tettek. Titkos választójog, valódi közszabadság, közigazgatási pártatlanság, önrendelkezés — csakis ezek vihetik vissza a polgárt a közéletbe, csakis ezeknek útján át juthatunk el egy frissebb, elevenebb, bizakodóbb közszellemhez, melynek kialakulását minden társadalmi osztály érdeke egyformán megköveteli.
