Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-09 / 19. szám

Független Budapest Budapest, 1934 május 9. itatásának és az üzemi gazdáikodásnak az ellenőr­zéséi. Nem lehetetlen, hogy most már egészen rövid időn helül megtörté­nik a végleges döntés a főpolgármesteri állás betöltésére nézve és ebben az esetben életbe­lép a fővárosi reformtörvény és nyilvános­ságra kerül a kormány szanálási tervezete. Ezt a tervezeti t a belügyminisztériumban készítették ugyan, de liléi ékes helyen kikérték Borvendég Fe­renc alpolgármesternek a véleményéi is, hogy a sza­nálási tervezet egyes rendelkezéseinek megállapítá­sára nézve tanácsokkal és felvilágosításokkal szol­gáljon. A városházi adminisztráció vezetői és a vá­rosházi pártok is egyaránt megnyugvással és meg­elégedéssel vennék tudomásul, ha akár Huszár Ala­dár. akár Borvendég Ferenc kapna megbízás.! a sza­nálási program végrehajtására. Kozma Jenő nyilatkozik, az új fővárosi törvény életbeléptetésének igazi céljairól A városházi pártok vezetői attól tartanak, hogy i az új törvény életbeléptetése esetén — ha külső po- j lUikust ültét a kormány a iopolgánn'esteri székbe —■ j az autonómia akaratának az érvényesülése súlyos. | nehézségekkel fog járni és a pártvezéreknek a város- | házi ügyvitel irányítására gyakorolt befolyása meg- j szűnik. Főként ebből a szempontból várják nagy ag- j godalommal a városházi pártvezérek a kormány , döntését. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit eb­ben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mon­dotta a Független Budapest munkatársának: — Az új fővárosi törvény életbeléptetésének kez­dettől fogva az volt a magyarázata, hogy a város­házán pénzügyileg rendet kell csinálni. Amikor az autonómia védelmében megindított küzdelmet felad­tuk, ezt abban a meggyőződésben tettük, hogy az új törvény mögött nem húzódnak meg po­litikai tendenciák, hanem kizárólag olyan törekvések, amelyek a pénz­ügyi helyzet szanálásál célozzák. Ilyen értelemben megnyugtató kijelentéseket kaptunk és nem is iátok okot arra, hogy aggodalmakat táplál­ják bármilyen irányban.- Hangsúlyozni kívánom egyébként, hogy a fő­polgármesteri problémának a megoldásába én semmi­féle vonatkozásban sem folytam be és nem is szándé­kozom befolyást gyakorolni az illetékes tényezőkre. libcr Endre alpolgárme§ter ntülofhozih a FüggeHeo Budapestnek az inségaitcíófr zavartalan ioiutafásánah bizfosilásáröl, a téli nyomor megdöbbentő adatairól és a lift-ügyben iolyó miniszteriális iárgyalásohrói, amelyekre a főváros vezetői! nem Hívták meg M inségakció egy évi költsége 9 és félmillió pengő, ebbői a féli nyomor enybifésére négymillió pengői költőit a főváros Azok a tervek, amelyek a főváros pénzügyi hely­zetének a kormány által tervezett szanálásával kap­csolatosak. közelről érintik a főváros szociális ak­cióit. A szanálási tervezet k i d olgozásával kapcsolatosan ugyanis olyan hírek terjed­lek el, hogy a kormány a szociális akciók kereteinek a szűkítését követeli, meri azt tartja, hogy a székesfőváros túlzott bőkezűséggel gondos­kodik a nyomor enyhítéséről. Ezt. a kérdést vetettük fel Liber Endre alpolgármester előtt, aki tudvalévőén eszten­dők óta élén áll minden ín­ségenyhítő mozgalomnak és hivatalból is legfőbb irányí­tója a székesfőváros ínség­enyhítő tevékenységének. Ober Endre «aipolgáraesSer a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros területén egyáltalán nem csökkennek a nyomor méretei. Az egyes pol­gármesteri havi .jelentésekben mindig feltün­tetjük az ínségenyhítő akciókra vonatkozó ada­tokat, amelyekből bárki megállapíthatja, hogy mennyiben esőteken vagy terjed a nyomor a főváros területén és milyen méretű eszközöle! kell a főváros vezetőségének 'igénybevennie, hogy az ínségét enyhítse. Én azt tartom, hogy a iegnagypbbfokú áldozatkészséget keil tanúsítanunk, mert az a sole költség, amit az ínség a kelők le­bonyolítására fordítunk, megsokszorozódva té­rül meg. Ha a főváros nem teljesítette volna az elmúlt esztendőkben is azt a kötelezettségét, amely az ínség enyhítése tekintetében reá há- rnl, akkor olyan szociális veszedelmeket idézeti volna, elő, amelyek könnyen katasztrofális hely­zetbe sorod-hattak volna a főváros egész polgár sag át. Hogy milyen nagyméretű volt az elmúlt télén is a főváros területén a. nyomor, erre vonatkozóan Liber Endre kimerítő képet nyújtanak azok az ada­tok, amelyeket éppen a legutóbbi napok­ban állítottam össze. H téli igyenebéd-aleció méretei a következő­képpen alakultak: szeptemberben .............................. 33 ok tóberben .................................... 40 000 no vemberben .............................. 50 OOP de cemberben .....................................5(1000 ja nuárban .................................... 30 fe bruárban ................................. 05.000 má rciusban ................................. 05 000 áp rilisban .................................... 05.0,1(1 vo lt átlagban a napi ingyenebédeknek a száma ugyanakkor I kiosztottunk naponként 5—8000 félliter tejet, 12—25.000 félkilós kenyéradagot, hetenként 15.000 hentesáru-utalványt. Napközi gondozásban részesítettünk naponként 250 csecsemőt, 350 kisgyermeket, 1100 óvódást, felruháztunk az elmúlt télen 15.200 fel­nőttet, 43.500 gyermeket. A hajléktalanok menhelyein naponként közel kétezer hajléktalant gondoztunk, akiknek ágy­helyen kívül ebédet, tejet és hentesáru-jegye­ket is adtunk. Megtalpaltuk 20.000 gyermeknek a cipőjét. Ha ezeket a költségeket összeadjuk, kiderül, hogy az elmúlt télen kereken négymillió pen­gőt költött a főváros az ínség enyhíté­sére, ha pedig az egész évi költségvetést nézzük, akkor a székesfővárosi ínségenyhítő tevékeny­ség költségei a szellemi szükségmunkások fize­tésével együtt 9 és félmillió pengőt tesznek fel. ’Amennyire sajnálatos körülmény, hogy a nyo­mor nem enyhül, annyira. büszkeséggel kell megállapítanunk, hogy a főváros mindezideig eleget tudott tenni ínség-enyhítő kötelezettségének. Kernelem, hogy továbbra is megadják nekünk a módot és lehetőséget ínségakcióinknak válto­zatlan keretek között való lebonyolítására. Ezt közérdek követeli és éppen ezért nem is tudom elhinni, hogy azok a hírek, amelyek a szaná­lással kapcsolatosan az ínségenyhítő tevékeny­ség körénél: megszorítására 'vonatkoznál:, meg­felelhetnének a valóságnak. Megemlítettük Libcr Endre alpolgármester előtt azokat a híreket, amelyek szerint a kormány nem hajlandó megengedni a liftpénz eltörlését, ami! ;i főváros közgyűlése által megszavazott új lakbérszabályzat I srvbevett Liber Endre al­polgármester a következő felvilágosítást adta a Független Buda pest m unkatársának:- Ebben az ügyben pozitív értesülésem nincsen. Magam is <1 napilapokból szereztem tudomás/ arról az állítólagos döntésről, amely Székesfővárosi Pavillon Weingruber Városliget Naponta katonazene szerint a 1:ormány a liftpénz eltörlését nem en­gedélyezi. Határozott an ki kell jelentenem, hogy a főváros vezetősége nem kapott semmi­féle ilyenértelmű leiratot, sőt a főváros vezetői előtt ilyen értelemben még ki­jelentések sem hangzottak el. Az a hír, hogy a főváros vezetői a lakbérsza­bályzat m iniszter iális tárgyalásaiban részt vet­tél: volna, tévedésen alapmhat, mert ilyen tárgyalásra a székesfőváros részé­ről senki sem kapott meghívót, sőt nem is tudok egyáltalán arról, hogy a bel­ügyminisztérium és az igazságügymi­nisztérium között ebben az ügyben tár­gyalások volnának folyamatban. Arról sem tudok, hogy a belügy- illetve az i gazsá gü gym i n i sz tó rí um m i lyen vád t ozásokat eszközölt a székesfőváros által felterjesztett tervezeten, tehát sem hivatalos, sem magán­ul on nem kaptam olyan értesülést, amely sze­rint a minisztériumok a liftpénz eltörlésére nézve határozatot hoztak volna. Liber Endre alpolgármesternek ez a nyilatko­zata egyrészt kimerítő képet nyújt a főváros szo­ciális akcióiról, másrészt egészen új megvilágításba helyezi a lift-probléma megoldása körül folyó har­col. Az nem kétséges, hogy a, belügyminisztérium­ban a háztulajdonosok álláspontja győzött és a kor­mány a liftpénz eltörlését nem hajlandó engedé­lyezni. Liber alpolgármester nyilatkozatából viszont az derül ki, hogy ezekre a megbeszélésekre, amelyeken a lift- pénz további fenntartása mellett foglaltak állást, egyáltalán nem hívták meg a főváros vezetőségét. Ami Liber alpolgármesternek a szociális akciók za­vartalan folytatására nézve tett kijelentéseit illeti, ezeket csak a legnagyobb megnyugvással lehet tudo­másul venni, már csal: azért is, mert nincs kétség afelől, hogy Liber Endre alpolgármester a maga álláspontját még a legsúlyosabb viszonyok között is képes lesz érvényesíteni. Liber Endre alpolgármester személyében melegszívű emberbarát áll a nyomor- enyhítő akciók élén és már ez a tény is garancia arra, hogy a főváros szociális akcióiónak a folyta­tása révén sikerül a társadalmi rendet fenyegető ve­szedelmeket továbbra is elhárítani. Budapest árvízvédelmének hiányosságai Farkas Árpád műszaki főtanácsos előadása az árvédeíem sürgős feladatairól Farkas Árpád műszaki főtanácsos, az árvíz- védelmi ügyek intézője, érdekes előadást tartott Budapest árvízvédelmi helyzetéről. Az előadás be­vezetőjében vázolta a folyammenti nagyvárosok ár- vízvédelmének fontosságát és azt a. nagy felelősséget, amely a városi lakosság és a felhalmozott vagyon­érték védelme tekintetében a műszaki igazgatásra hárul. Ismertette a főváros árvízvédelmi berendezései­nek fokozatos fejlődését, amire az 1838-as, az 1876-os és az 1923. évi árvizek igen serkentőleg hatottak. A közeljövőben megoldandó fontosabb feladatok közül kiemelte a Római dűlő végleges árvízvédelmi bizto­sítását, a Víziváros biztonságát veszélyeztető kezdet­leges átemelőgát kiküszöbölését és az evégből, ter­vezett főgyűjtő- és szivattyútelep építését. A Boráros téri lúd építésével kapcsolatban a kelenföldi védővonalat a mai 8.25 méter magasságról 9 méterre kell emelni a vízszíiit fölé. Sürgős feladat annak a legnagyobb víztömegnek számszerű megállapítása, amely a budapesti Dunu- szakaszon lefolyhat és a fővárost veszélyeztetheti. Becs városa az árvízvédelmi biztonság érdekében már ré­gebben végzett hivatalos számításokat az ottan i Duna,szakasz vízhozamát illetően és megállapította, hogy a víz szállítóképessége mintegy 30%-kal emel- kediretik. Becs nagy biztonságban érezte magát mind­addig, amíg az 1899. évi árvíz lezajlása után végzett számítások alapján megállapították, hogy az árvíz alkalmával csupán kedvező körülmények találkozása mentette meg a városi a katasztrófától. Erre újabb számításokat végeztek és kitűnt, hogy egy hasonló árvíz másodpercenként 14.000 köbméteres víztömeg-é­vei Bécs védőmüveinek magasságát nagymértékben túlhaladná. Budapestre vonatkozóan is többszáz évre visszamenően kellene megálla­pítani az árvizeket. csakhogy ilyen hosszú időre nem állanak hiteles ada­tok rendelkezésre. Már pedig csak bosszú idők tapasz­talataiból lobot megbízható következtetesckel le­vonni. Példa erre Párizs 1910. évi katasztrófája is, amelyet az okozott,- hogy a francia főváros védő­műveit tervező mérnökök csupán az utóbbi évszázad legnagyobb vizeivel számoltak, már pedig a párizsi árvíz magassága ezeket több mint két méterrel meg­haladta. Budapest a háború óla sokat tett az ár víz vesze­delem elkerülésére. Óbuda külső részeit árínontesítet­ték, az aranyhegyi patakot szabályozták és áthelyez­ték, megjavították Kelenföld biztonságát, új védő­műveket építettek a Nádorkertnél és fokozták An­gyalföld árvédelmét is.

Next

/
Thumbnails
Contents