Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-01 / 9. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 9. szám 1933 március 1 Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a Független Budapestnek ; •• , V,-.- SÍI.-08 > a főváros súlyos pénzügyi helyzetéről „71 kormány legújabb rendeletéi közelről érintik a fővárosi bevételek alakulását“ — Készül a polgármesteri jelentés a tanács számára a megrosszabbodott háztartási helyzetről \ Miért késik a HÉV átvétele ? „71 főváros mindig példaadóan jár el a polgárság kímélése tekintetében“ — mondja Sipőcz polgármester ■ .oisaii iiioJj'.iuiíiij Új Tabánt - új terveket Olvassuk, hogy nem kár a pusztuló Tabánért. Nincsenek ott, csak nagyon rongyos viskók. Nem akad ott sem műemlék, sem egyéb komoly érték, mindössze két kapu érdemli meg talán, hogy megőrizzék a fővárosi múzeumban. A többi: az semmi; legfőbb ideje, hogy eltűnjék a modern, rohanó Budapestről. Igaz ennek a tudósításnak minden egyes szava és mégis: megkondul bennünk valami, amikor most megcsendül a csákány a tabáni házak körül. Nem művészi érték a Tabán. Nem is anyagi. | Az is igaz, hogy nem illik bele a mai Budapestbe, melynek sürgős útján megállást jelentett. Amitől melegen válunk el, tulajdonképpen semmiség: egy hangulat, egy színfolt, egy kevés romantika, amely itt mert maradni ebben a cseppet sem romantikus városban. Igaz: olyan a Tabán a nagy kőpaloták árnyékában, mint a cigányrész a város szélén, se- hogysem méltó a ragyogáshoz, fényhez, a tempóhoz és élethez. És mégis fáj az elmúlása. Ha nem is műemlék: szeretnek, ha bele lehetne tenni az egészet, úgy, ahogy van, valami kolosszális múzeumba. A görbe kis uccákat, a csendes tereket, azt a bágyadt, finom hangulatot, amely vissza nem tér soha, ha a Tabán elmúlt. Az uccasarkokon pislákoló petróleumlámpásokat, azt a pár muskátlis ablakot, a lokális couleurt, amit ez az »értéktelen limlom« jelent. Budapest legszebb negyede épül fel a Tabán helyén. Legalább is ezt reméli mindenki és hisszük, hogy gyönyörű városunknak ékköve lesz az új városrész. Tudjuk, hogy le kell bontani, el kell tűnnie, hiszen a huszadik században élünk, amelyben a inai Tabán épp olyan anakronizmus, mint a delizsánsz az autó, az expressz és a repülőgép korú-, ban. De azért mégis megállunk egy pillanatra és sóhajtunk egyet: egy kis múlt, egy kevés történelmi levegő, finom halkszavúság, csend és nyugalom távozik Budapest életéből, amikor elmegy a Tabán. Sziget volt, pillanatnyi enyhülés a főváros fejlődésének crescendójában, csendes harmónia a harsogó zűrzavarban. Húsz évig haldoklott, elmúlása nehéz volt. Most elmegy, mert az Élet eltávolítja. Az élet, mely nem tűr megállást és borongást. A csákányok nyomán új élet támad, munka fakad, új Tabán keletkezik: A Tabán meghal, éljen a Tabán! — és már a jövő felé nézünk, készülődünk a koronázásra, holott még él, még meg sem halt. így van ez, így is kell lennie, az életnek erősebbnek kell lennie az elmúlásnál. Az osztrák-magyar hadsereg temetési szertartásainak előírt formája volt, hogy gyászfátyolos dobszóval, zokogó gyászindulók komor fensége mellett kísérték utolsó útjára a halottat, de abban a pillanatban, amikor elföldelték, vidám indulóra zendített a zenekar, kiegyenesedtek a derekak, kemény ütembe lendült a lépés, a gyászból egyetlen pillanat alatt élet lett. Szemléltető szimbólum volt ez a gyászszertartás, az élet diadalát jelképezte az elmúlás felett. * A régi, Wargha-féle tervek alapján akarják újraépíteni a Tabánt. Igaz, hogy bizonyos változtatásokkal, de mégis ezt a háborúelőtti tervet akarják megvalósítani, most, húsz esztendővel a tervek elkészülte után. A Wargha-féle terv a múlté, odavaló és ott kell maradnia. Oda kellene tenni abba a nagy múzeumba, ahová a mostani Tabán való. Lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy az új Tabánt ennek a tervnek az alapján építsék fel, mert — nem szólva arról, hogy már húsz év előtt sem volt remekmű ez a városrendezési tervezet ' — azóta kivénült és épp olyan anakronizmus lett, mint maga a Tabán. Semmi sem fejlődött talán akkorát az elmúlt két évtizedben, mint az építészet és városrendezés. Azok a vezérgondolatok, amelyek az egyébként igen tehetséges Warghát vezették, a múltéi. Az építészet legszerencsétlenebb korszakában készítette el tervét, egy kereső, bizonytalanságban tapogatózó korszakban, amely még nem tudta, mit akar, mire készül. Azóta megtalálta a modern városépítés a maga új formáit, stílusát és levegőjét: ha ma újraépítjük a Tabánt, úgy ennek a városrésznek tipikusai mainak, modernnek, mai értelemben véve, legszebbnek kell lennie. A fürdőváros-koncepció kiegészítő része lesz az új Tabán, csupa levegőnek, fénynek, derűnek, egészségnek kell lennie, amellett pedig az új közlekedés törvényeinek is meg kell felelnie. A régi, túlzsúfolt tervet el kell dobni, újból kell kezdeni az egész munkát: a rosszul begombolt mellényt nem lehet jól begombolttá tenni, ha egykét gombját odábbvarrjuk. Egy milliós város háztartását irányítani nem könnyű feladat, még normális időkben sem. A gazdasági viszonyok leromlása és az általános Ínségnek ezzel járó. terjedése folytonosan nehezebb és nehezebb feladatok elé állítja a főváros-vezetőit. Hogy e nyomasztó viszonyok között is sikerül biztosítani a főváros háztartásának az egyensúlyát, sőt sikerül elhárítani a szociális veszedelmeket is — ez elsősorban Sipőcz Jenő [polgármesternek az érdeme. A legutóbbi hetekben Sipőcz Jenő polgármester betegen feküdt a lakásán, de még betegsége alatt Sipőcz Jenő sem kapcsolta ki magát a városházi adminisztráció irányításának a munkájából, hanem napról-napra fogadta úgy Liber és Borvendég alpolgármestereket, mint a különböző' szakreferenseket. Most, hogy felgyógyult, a Független Budapest munkatársa érintkezést keresett Sipőcz Jenő polgármesterrel és felvetette előtte mindazokat a kérdéseket, amelyek az utóbbi időben a főváros közönségét és a közgyűlési pártok vezetőit foglalkoztatják. Elsősorban a főváros pénzügyi helyzetének az alakulása iránt érdeklődtünk — tekintettel azokra a hírekre, amelyek szerint a legutóbbi kormányrendeletek következtében a fővárosi bevételek nagyarányú- csökkenése várható. Sipőcz Jenő polgármester a következő nyilatkozatot tette a Független Budapest munkatársa előtt: 71 pénzügyi helyzet — A főváros pénzügyi helyzetének az alakulását állandóan éber figyelemmel kísérjük, mert legfőbb gondunk, hogy a háztartási egyensúlyt biztosítsuk. Annyi, bizonyos, hogy a pénzügyi helyzettel kapcsolatos kérdésekkel behatóan kell foglalkoznunk. Már a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásokat megelőzően gondoskodtam arról, hogy ez a k\?rdés a legteljesebb megvilágításban már a legközelebbi időben a törvényhatósági tanács elé kerüljön és ameny- ben ennek szüksége mutatkoznék, a közgyűlést is tájékoztatni fogjuk. Annyi bizonyos, hogy a legutóbb kiadott kormányrendeletek érzékenyen érintik a főváros háztartását. Minél jobban veszi igénybe az állam a városi lakosság fizetőképességét, annál inkább háttérbe szorul a fővárossal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése. Minél többet vesz el az egyik adóztató, annál kevesebb jut a másiknak. A fővárosit-vezetősége már az elmúlt esztendőkben is számolt a mai viszonyok romlásával. Tavaly például 180 millió pengőt tett ki a községi háztartás költségvetése, ezt 1933-ra különböző megtakarításokkal 160 millió pengő kübli összegre sikerült leszorítani. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a folytonos leszorításnak, az állandó redukciónak is van határa, amelyen túl már újabb megtakarításokat elérni nem lehet. Vannak olyan kiállások, amelyeknél már nem lehet takarékoskodni, ha el akarjuk látni a közigazgatási feladatokat, ha fenn akarjuk tartani intézményeinket és ha egyáltalán élni akarunk üzemeinkkel.,A főváros a folyton rosszabbodó gazdasági viszonyok között esztendőkön keresztül megőrizte háztartásának har* moniáját. Minden feladatot teljesítettünk, anélkül, hogy a közszolgáltatások árát, vagy az egyéb természetű terheket emeltük volna. A főváros példaadó módon járt el a polgárság kímélésével. — A megváltozott helyzetben fokozott óvatosságot kell tanúsítanunk. Konkrét tárgyalásokat fog-unk folytatni a kormánnyal és ezek eredményéről, valamint az általános háztartási helyzet alakulásáról jelentést készítünk a törvényhatósági tanács részére, amely azután dönt, hogy ezeket a kérdéseket a közgyűlés elé vigyük-e, vagy sem. 71 gyakornoki állások betöltése Sipőcz Jenő polgármesternek ezek a kijelentései megvilágítják a főváros helyzetét és meg jelölik e kérdéssel kapcsolatosan a legközelebbi teendőket. Megemlítettük Sipőcz Jenő polgármester előtt, hogy várospolitikai körökben türelmetlenül várják a közigazgatási gyakornoki állások betöltését, tekintettel annak az ostromnak állandó erősbödésére, amelyet az egyes pártvezérek ellen indítottak az érdekeltek. Sipőcz Jenő polgár-mester a következőkben válaszolt kérdésünkre: — A gyakornoki állások megszervezésének a tervét én magam vetettem fel hónapokkal ezelőtt az egyik közigazgatási bizottsági ülésen. A közigazgatási bizottság azonban kijelentéseim alapján arra az álláspontra, helyezkedett, hogy nem elégedhetünk meg ilyen irányú fővárosi akciónak a mgindításával, hanem felterjesztést kell intéznünk a kormányhoz is olyan értelemben, hogy a kormány hívja, fel a magán- vállalkozásokat, a különböző részvénytársaságokat és bankokat ugyanilyen jellegű gyakornoki állások megszervezésére. Szó volt arról is, hogy az ifjúsági problémák megoldása érdekében ankétet hívunk össze, ennek a megtartására azonban nem volt szükség, mert a főváros száz gyakornoki állásnak a megszervezését egészen rövid idő alatt elhatározta, a kormányhoz pedig az akció kiterjesztése érdekében felterjesztést intéztünk. Hangsúlyoznom kell, hogy a kérdés végleges rendezése igen nagy nehézségekkel jár, Mi ugyanis úgy kontempláltuk a dolgot, hogy az állam és a magánvállalkozások is szervezzenek ilyen gyakornoki állásokat és ezeket lehetőleg ugyanabban az időben töltjük be. Ha lehetséges volna egyszerre ezer kétezer állást betölteni, akkor a helyzet könnyebb volna. Annak a körülménynek az illusztrálására, hogy
