Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-25 / 43. szám
Budapest, 1933. október 25. Független Budapest 5 M HÉ Csilléry 50 éves Csilléry Andrásról megtudta a világ, hogy most lett csak 50 éves, Petrovácz Gyula beszédéből pedig arról is értesültünk, hogy Csilléry azért nagy ember, mert intranzigens maradt és nem revideálta 14—15 év előtti gondolkozását. Hát az bizonyos, hogy Csilléry konzekvens és kitartó, de kérdezzük: politikusnál erény-e ez? Erdem-e, hogy másfél évtized alatt semmit sem fejlődött, nem haladt, nem változottf Hogy ma, amikor jogállamban élünk, a konszolidálódás és nemzeti egybefogás jegyében, <3 még mindig ott tart, mint azon az 1919. évi estén, amikor a román megszállás idején megrohamozta és elfoglalta a budai várat? A vár alatt hömpölygő Dunán nagyon sok víz folyt le azóta, minden megváltozott körülöttünk, más lett a világ és az emberek, csak Csilléry maradt meg: élő anakronizmusként, hirdetve ugyanazokat a jelszavakat, amelyeket Lir.kor kiáltott, az akkori, méreggel, fertőző anyagokkal és robbanásig feszült légkörrel terhes világba. Lehet, hogy ez azt bizonyítja, hogy Csilléry sziklaszilárd, hajlíthatatlan jellem, de azt, hogy politikus, hogy vezetésre hivatott egyén is egyúttal, azt semmiesetre se bizonyítja. Sőt... «A politika az exigenciák tudománya», mondta Kossuth Lajos, aki ugyancsak jellem volt és a politikához is értett egy kicsit. Viszont az is igaz, hogy Csilléry nem Kossuth Lajos tanítványa, hozzá közelebb áll — mondjuk — Hitler, mint Kossuth Lajos. Dehát ez az ő dolga, «chacun a son goüt». A Margitsziget Nem szeretjük a meglepetéseket. Különösen olyankor nem, amikor a főváros egész lakosságáról van szó, nagy, szinte döntő jelentőségű kérdésekről, mint például most a Margitsziget dolgában, amikor a közönséget váratlan hirtelenség gél állították ismét fait accompli elé. A Margitsziget dolga nemcsak egyszerű üzleti kérdés, amellyel semmi köze a nyilvánosságnak, csupán a két szerződő félnek, a sziget — már fekvésénél fogva is Buda és Pest között — közügy,\ sőt ennél is több: szívügy. Szívügye mindnyájunknak, büszkeségünk, gyönyörűségünk, ragyogó ékszere a Dunának, tehát legalább is érdekel bennünket, mi történik vele, körülötte. Dekát az intéző körök úgy látták jónak, hogy csak a befejezett tényt tudassák a világgal, szép csendben, a nyilvánosság kizárásával odaadták a szigetet egy vállalkozónak, igaz, hogy nem örökre, «csak» 25 évre! Jóhiszemű emberek vagyunk — bár közügy ékben talán bűn a jóhiszeműség és az optimizmus — és elhisszük, hogy nagyon jó kezekbe került a sziget sorsa egy teljes negyedszázadra, de — talán kerülhetett volna még jobb, még ennél is jobb kezekbe?!. .. Nem leheteti volna vájjon nyilvánosan odaadni a szigetet a legtöbbet, legjobbat ígérőnek? Ha nyilvános pályázat útján adják oda, úgy soha semmi szemrehányás nem érhetné sem a részvénytársaságot, míg így... Nem, nem akarunk Kasszandrák lenni, ismételjük, a legjobbat reméljük, de a felelősség szempontjából jobb lett volna, ha nem így csinálják, mint ahogy csinálták. Kovácsházy, a gyógyfürdők és az orvosok A főváros idegenforgalmi jövője a gyógyforrásokban fekszik, eddig azonban semmi se történt arra, hogy ezek a gyógyvizek és fürdők — hogy úgy mondjuk érvényesüljenek. Amióta Kovácsházy vetter át a városgazdasági ügyosztályt, ezen a téren is nagyot változott a világ, de egy ember csak egy ember, akármilyen ambiciózus, tehetséges és nagyot akarású is. Most végre mégis történik valami, a tanácsnoknak sikerült elérnie, hogy kezdik észrevenni az intéző körök a Rudasfürdőt és a ott lévő kimondhatatlan értékű kincseket. A Rudasnál arany buzog a földből, sárarany, de eddig csak a sár maradt meg, az arany a Dunába ömlött. Kovácsházynak van terve a Rudasra is, a Gellértre is, meg a többiekre is és nem rajta múlik, hogy a tervek még mindig csak tervek. — Az, hogy a budapesti fürdők világhírű gyógytényezők legyenek, elsősorban orvosi kérdés — mondja Kovácsházy És ez így van, szóiról szóra, betűről betűre. A legjobb magyar szakorvosoknak kell a fürdők élén állmok, speciális kezelések teremthetik csak meg forrásaink világhírét. Víz van másutt is, sokféle és jó, ha talán -— nem tudjuk — a mieink jobbak is. A víz maflában véve mit sem ér: orvosok, jó, jobb és legjobbb orvosok kellenek RACIONALIZÁLÁS INDORG pszichotechnikai és szer' vezési intézet, Budapest, V, Náclor- ucca 26 Telefon: 16-1-27 hozzá, az kell, hogy a bel- és külföldi beteg tudja: sehol másutt nem gyógyítanak olyan szakszerűen, mint Budapesten. A kiváló tanácsnok építési programjához tartozik elsősorban, hogy «újraépítsék» a fővárosi fürdők orvosi karát. Ennek pedig legelső feltétele, hogy az orvosok megválasztásánál utasítson vissza a főváros minden protekciót.^ minden személyi összeköttetést és csak a tudást vizsgálja, a rátermettséget, még akkor is, ha az egyeseknek nem is tetszik. Az orvosok: ez az alfája, és ómegája a gyógyvizek «érvényesülésének», Budapest-fürdőváros igazi elindulásának a világhír felé. Elrontott gyomor, étvágytalanság, felbüffögés, kellemetlen szájíz, emésztési nehézségek eseteiben fontos, hogy naponta reggelizés előtt félórával a Hunyadi Ján^s természetes keserűvízből félpohárral igyék a bélmű- ködés szabályozására a székrekedés megszűntetésére. Orvosok ezrei igazolják, hogy a Hunyadi János keserfívfz előírásszerűén alkalmazva felülmúlhatatlan gyógyhatású az epe, máj és vesebetegségeknél s hogy azt korra való tekintet nélkül mindenki jó eredménnyel használhatja. Az üzemi Kérdést véglegesen rendezte a belügyminiszter Hat hónapon belül Kell a fővárosnak a rendeletet végrehajtania A múlt héten kapta meg- a polgármester a belügyminiszter végleges leiratát a fővárosi üzemek és műhelyek revíziója tárgyában. A Független Budapest előzetesen már ismertette nagy vonásokban, hogy a I leirat mit fog tartalmazni, most pedig módunkban áll a nagyfontosságú leiratot részleteiben is ismertetni. A leirat 25 oldalra terjed és különösen a Községi Élelmiszerárusító Üzem sorsával foglalkozik bőven. A Községi Élelmiszerárusítóüzem ügyében a belügyminiszter nagyjában jóváhagyta az eredeti közgyűlési határozatot. Figyelemmel arra a rendkívül nagyjelentőségű és szociálpolitikai szempontból is közérdekű munkásságra, melyet az üzem a főváros lakosságának ellátása körül kifejt és az üzem árszabályozó tevékenységére, a miniszter nem emelt észrevételt az ellen, hogy a vállalat az eddigi működési körében továbbra is fenntartassék. Megállapította, hogy az üzemi fiókjaiban milyen élelmiszerek árusíthatók. A nagy közegészségügyi érdekek tudatában szükségesnek tartotta a miniszter a kórházi szállítások sokat vitatott ügyének közmegnyugvást keltő rendezését. Nagy súlyt helyez arra, hogy a romlandó árukat a kórházak számára, továbbra is az Élelmiszerüzem szállítsa, annál is inkább, mert az összes áruk magánvállalatoknál történő beszerzése esetén költséges átvételi intézményt kellene létesíteni. A jövőt illetően a miniszter úgy intézkedett, hogy a fővárosi kórházak és más intézmények a romlandó élelmiszereket, továbbá, a kenyeret, zsemle- és tésztaárut továbbra is a főváros üzemeinél szerezzék be, ellenben a többi cikkeket, többek között tejtermékeket, tojást, fűszerárukat, cukorféléket stb. nyilvános versenytárgyalás útján a magánkereskedelemnél szerezzék be. Kijelentette a belügyminiszter, hogy nem járulhat hozzá újabb fióküzletek létesítéséhez és a mai üzlethálózat létszámát maximálisnak tekinti. Amennyiben a város fejlődése folytán újonnan beépült városrészben kellene szociális szempontból új fiókot létesíteni, úgy annak ellenében a város másik részén kell fiókot megszüntetni. Az alkalmazottak létszámát sem emelheti az üzem. A Községi Kenyérgyár tekintetében szintén felismerte a miniszter az üzem nagy szociálpolitikai és gazdasági érdekeit. Éppen ezért nem járulhatott hozzá ahhoz a tanácsi javaslathoz, hogy a kórházak és. az egyéb fővárosi intézmények kenyérszükségletüket versenytárgyalás útján a magánvállalatoknál szerezzék be. A Községi Műszerüzem megszüntetését jóváhagyta a miniszter. A közgyűlési határozatnak azt a részét, hogy az üzem megszüntetését akképpen kell végrehajtani, hogy az alkalmazottakat lehetőleg más fővárosi üzemeknél helyezzék el, a miniszter azzal a megjegyzéssel veszi tudomásul, hogy bár mindent el kell követni a megszűnő üzem alkalmazottainak elhelyezése érdekében, az üzem sürgős megszüntetésének még sem lehet akadálya az, hogy a felszabaduló munkásokat nem, tudják más üzemnél alkalmazni. A Gyógyszerüzem megszüntetése és gyógyáruraktárrá történő megszervezése ügyében a miniszter elfogadta a. főváros határozatát és ebben félreismerhetetlen törekvést lát abban az irányban, hogy a főváros az ipar és kereskedelem érdekeit érintő vállalkozásainak működési körét tényleg a szükséges határok közé szorítsa. A Kátrányozó és Bitumenezőtelep fenntartáséihoz az intézmény jövőbeni feladatkörének körvonalazása mellett a miniszter hozzájárult. Megállapítja, hogy a Kátrányozó- és Bitumenezőtelep a fővárosi iparának komolyabb versenyt nem támaszthatott, miután a főváros által magánvállalkozóknak kiadott építési munkák összege meghaladta a telep költségvetését, mely az utóbbi évek folyamán meglehetősen csökkent. Mégis közli a leirat, hogy a telep költségvetése a jövőben nem haladhatja meg az évi 600.000 pengőt. Az üzemek racionalizálása érdekében elrendelte a miniszter a, Kátrányozó- és Bitumenezőtelep, az Anyagvizsgáló Intézet és a Vegyészeti Intézet egyesítését. A Házinyomdánál kilátásba helyezi a miniszter a könyvkötészet esetleges megszüntetését, ami a közérdekeltségek felügyeleti hatóságának javaslatától függ. Elismeri a miniszter, hogy a fővárosi közigazgatasnak szüksége van a Házinyomdára, mint ahogy más külföldi városoknak is van önálló nyomdájuk. Az üzem működését olyan korlátok közé akarja szorítani, hogy a magán- ipar jogos érdekeit ne sértse. Ezért elrendelte, hogy a fővárosi üzemek nyomtatványszükségletüket versenytárgyalás útján szerezzék be és a Házinyomdánál csak akkor rendelhetnek, ha az a magánvállalatok ajánlatánál olcsóbb. Figyelemmel arra, hogy az üzemi nyomtatványok előállításánál vagyonjogi érdekek is forognak kockán, a verseny- tárgyalási feltételek közé olyan feltételek is beikta- tand'ók, melyek e vagyonjogi érdekek megóvását biztosítják, Miután a Házinyomdának nem lesz az a hivatása, hogy a községi háztartás számára felesleget szolgáltasson he, ezért a kalkulációkat és a számlázásokat a jövőben úgy kell megejteni, hogy a termelési költségekhez csak a legszükségesebb rezsi- költséget szabad hozzászámítani. A tanszerkészítőműhely fenntartását és a Gyöngyösi Szénbánya likvidálását a miniszter tudomásul vette. A műhelyek tekintetében a miniszter a legszigorúbb ellenőrzést tai’tja szükségesnek és e célból minden műhelyvezetőnek munkakatasztert kell készítenie. A törvény- hatósági tanács kiküldöttek útján is tartozik a műhelyeket állandóan ellenőrizni. A megszüntetendő műhelyek munkásait a megmaradó nagy üzemeknél kell elhelyezni. A belügyminiszter a műhelyek megszüntetésére irán’yuló törekvésért elismerését fejezte ki a főváros vezetőségének. Elrendelte a miniszter a gumi javító, a gépkocsijavító és csatornafenntartási kirendeltségnél működő ruhafoltozó- és mosóműhelyek megszüntetését. Megszűnik a; betoncső- és aknarészkészítőműhely is, mert azok fenntartását a miniszter nem tartotta indokoltnak. A Kertészet műhelyeit a miniszter továbbra is engedélyezte, dó kikötötte, hogy kereskedelmi termékeivel nem versenyezhet a magánkertészettel. A Köztisztasági Hivatalnál a szerelő- és gépi műhelyeket össze kell vonni és bennük csak a legszükségesebb munkáslétszámot szabad foglalkoztatni. Ugyancsak összevonandó a Köztisztasági Hivatal többi azonos természetű műhelye. A seprőhengert meg kell szüntetni és a seprőket a magániparral kell elkészíttetni. Megszüntetendő a hivatal cipészműhelye is, valamint a szíjgyártó- és nyergesműhely, inert ezeket a munkákat a magánipar elvállalhatja. A tűzoltóság különböző javítóműhelyeinek és a vágóhidak egyes műhelyeinek további fenntartását is engedélyezi. Nem emelt kifogást a szegényházak apró műhelyeivel szemben sem, mert ezek karitatív jellegűek és kizárólag a még munkaiképes ápoltak dolgoznak bennük. A kórházak, a fertőtlenítő intézet, az Állatkert műhelyei ellen sem tett kifogást a miniszter, ellenben a városházi gondnoki hivatal két javítóműhelyét megszünteti. Hasonlóképpen megszűnik a Gazdasági Hivatal bútorjavító- és vegyesipari műhelye, melyek nagy munkaalkalmat vontak el a magánipartól. Nem engedélyezte a miniszter a Házinyomda keretében működő ír ógép javítóműhely fenntartását sem. A jövőben a városi írógépeket a magániparral kell karbantartani. Hozzájárult a miniszter az Elektromos-, Gáz- és Vízművek összes meglévő műhelyeinek fenntartásához. Megszünteti ellenben a Községi Élelmiszerüzem autó- javítóműhelyét, a lóhúsüzem kovács- és cipőműhelyét, az átalakuló műszerüzem mázoló-, kárpitos-, asztalos- és lakatosműhelyeit és a Temetkezési Intézet szíjgyártóműhelyét. A BSzKKt-nál az egyenruha-, cipész- és mosodaüzemeket szünteti meg a leirat. A különböző üzemeknél működő autójavítóüzemeket is be kell szüntetni és a városi autókat ezentúl az Autóbuszüzem telepén kell javítani. A belügyminiszter felbívta a polgármestert, hogy hat hónapon belül tegyen hozzá jelentést a leiratban foglalt intézkedések végrehajtásáról.
