Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-01 / 5. szám
1933 február 1 HUSZONNYOLCADIK évfolyam ‘-Si szám Függ«enBudapesl Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpé-ztári csekkszámla: 45476 Döntő roham előtt A fővárost sok támadás érte az elmúlt időkben. Nem szólva arról a méltatlan hajszáról, amely a vízszűrő-ügy körül dühöngött napokig, hogy aztán dicstelenül kimúljon és talán csak a sajtóbíróság előtt támadjon fel eg-y napra, hetekig tartott az előkészítő pergőtűz az üzemi ügyben. Éber Antalék úgy látszik, Mackensentől lesték el a magasabb háborús taktikát: úgy agyonbombázták a polgár- mesteri javaslatot és a fővárost, mielőtt a döntő rohamra szegezték volna szuronyaikat, hogy azt hitte volna az ember, az Élelmiszerüzem fedezékeiben egyetlen ép ember sem maradt, vagy ha akadna is egy-két épkézláb harcos, kezei már csak arra szolgálnának, hogy ég felé emelkedve jelezzék, hogy a védőcsapat megadta magát és kiüríti állásait. Aztán megkezdődöttt a gyalogsági roham, de olyan óvatosan, olyan félgűzzel, hogy a világ csodálkozva nézett: miért kellett a kíméletlen pergőtűz, mire való volt a piszkolódások özöne, amikor a végső támadás előtt hirtelen frontot változtatott az offen- ziva és most már nem akar semmit és senkit megsemmisíteni, csak épp a kórházi betegek ellátását akarja tönkretenni. Tant de bruit pour un omletté1 Pláne, ha az a bizonyos rántotta meszes tojásból fog készülni a támadás sikere esetén? .. . Ha a kulisszák mögé nézünk, ha objektiven akarjuk megítélni a támadások titkos lélektani alapját, akkor rá kell jönnünk arra, hogy a. főváros egész különös módon jut állandóan olyan támadások középpontjába, amelyek igaztalanok. A fővárost a politikai és társadalmi viszonyok avatták a szerepelni akarók »priigelknabe«-jává. Támadni kell, az emberekben élő elkeseredést le kell vezetni és — last not least — szerepelni is kell. A politikai élet nálunk csak látszólagos, a parlamenti fórumon az ellenzéknek csak másod-, sőt harmadrendű szerep jut, már pedig sokan szeretnének prímhegedűsök lenni a közvélemény előtt. Minthogy pedig a parlamenti aréna nem alkalmas nagy csaták megvívására, jöjjön a város, ott még lehet ütni, ott aztán szabad uszítani, a fővárosra nem vonatkozik a nemzeti egység gondolata. így kerültek a főváros üzemei az elmúlt hetekben a nemzeti közvélemény színpadára. Ennek tulajdonítható, hogy az élelmiszertől és a temetkezési üzemtől kezdve le egészen a legkisebb cipőtalpaló műhelyig a főváros vagyontárgyaiból nemzeti kérdés lett, melytől az ország lakosságának élete és üdve függ. A temperamentumok tomboltak, kiélték magukat: mit törődtek ők azzal, hogy közben meghurcolják a fővárost, hogy mérhetetlen erkölcsi és anyagi érdekeket tesznek kockára?!... Most vége a harcnak. Ezen a héten elnémul a lárma: az utolsó kézitusa is lejátszódik és nem kétséges, hogy a támadók véres fővel fognak visszatérni hadállásaikba. De utolsó percben is még ragaszkodnak ához, hogy ők purifikátorok, az ipar és kereskedelem harcosai, hogy a közvélemény az ő oldalukon van és csupán a közgyűlés numerikus többsége van ellenük. Ennek az illúziónak nem szabad megmaradnia. A főváros népének meg kell tudnia, hogy a polgár- mester és a városháza képviseli a lakosság érdekét, nem pedig a támadók. Amikor az üzemellenesek névszerinti szavazást kérnek, hogy ország-világ lássa, kik szavaznak az üzemek mellett és kik ellene, nagyon nagy tévedésben vannak. Aki az üzemek mellett szavaz, nem kerül a megbélyegzettek közé. Sőt ellenkezőleg: tudni fogja róluk a közvélemény, hogy nem az érdekeltek felé kacsintgatás vezeti őket a szavazásnál, hanem a köznek, az egész lakosságnak egyetemes érdeke. Kár tehát feszegetni azt, hogy ki az, aki meg meri védeni a főváros üzemeit és kik azok a »bátrak és önzetlenek«, akik tőnkre akarják tenni azokat. Ha önzetlen és bátor, ha komoly és férfias ez a harc, úgy a védők részéről mindenesetre az. Állják a jelszavakkal és a népszerűtlenségi könnyfakasztó bombákkal teljes támadást, mert nem törődnek a jelszavakkal, nem kacsintgatnak az érdekeltek, hanem csak az érdek felé: ez az érdek pedig a fővárosé, mindenkié. Ras saw Károly kritikája a városházi adminisztráció működéséről Beszélgetés Rassay Károllyal a legsürgősebb feladatokról Konkrét közmunkaterveket kell készíteni — Rassay ezer szükséa lakás éoitését javasolja magántőke igénybevételével Miért kezdték a kisembereknél az áliáshalmozás megszüntetését Rassay Károly tervszerűséget és gyorsabb tempót kíván a városházi adminisztrációtól A városházi adminisztráció vezetőire —• a költségvetés végrehajtásán, vagyis a folyó ügyek elintézésén kívül — főként két feladat hárul. Az egyik a nyomor enyhítés, a másik új munkaalkalmak teremtése. Ez a két kérdés szoros összefüggésben van a főváros költség- vetési helyzetével, mégis folytonosan újabb és újabb gondokat okoz a városházán. A főváros költségvetésében szereplő összegek ugyanis nem nyújtanak kellő fedezetet a szociális téren jelentkező szükségletek kielégítésére. Ugyancsak nehéz helyzet elé állítj ík a főváros vezetőségét a munkanélküliség enyhítésével kapcsolatos feladatok is. A lehetőségek köre rendkívül szűk és így a városházi adminisztráció abba a látszatba kerül, hogy nem mutat elég lendületet a reá háruló feladatok megoldásának megfelelő előkészítése tekintetében. A Független Budapest munkatársa beszélt ezekről a kérdésekről llassay Károllyal, a városházi polgári ellenzék vezérével. Azt a kérdést vetettük fel, hogy szociális vonatkozásokban és a munkanélküliség enyhítésével kapcsolatos feladatokat illetően milyen előterjesztéseket vár a városházi adminisztráció vezetőitől. Rassay Károly tanácstag a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén szükségesnek tartottam, hogy hozzászóljak ahoz a polgármesteri előterjesztéshez, amely a hajléktalanok részére magánlakások bérbevételét hozta javaslatba. Kifogásoltam, hogy a főváros vezetősége január végén, tehát a tél második felében foglalkozik ezzel a rendkívül fontos szociális kérdéssel, ahelyett, hogy a hajléktalanok elhelyezését és áltáléiban a szükség- lakóis-problémóinak a megoldását már az ősz folyamán megfelelő mértékben előkészítette volna. Ebből a késedelemből azt a következtetést lehet levonni, hogy a városházi adminisztráció munkájából hiányzik a tervszerűség. Az az elhatározás, hogy hajléktalanok részére üres lakásokat veszünk bérbe, nem oldja meg I a felmerülő problémát. Mindenekelőtt fölös- I leges pénzpoesékolást jelent á megoldásnak ez ) a módja, eltekintve attól a kevésbé fontos ! szemponttól, hogy szükséglakások építésénél \ nem lehet olyan igényeket támasztani, amilyen igények a magánlakásokban nyernek kielégítést. A gazdasági élet az egyre mélyülő válságban úgyszólván gutaütötten áll egy helyben. Rengeteg tennivaló volna és a felmerülő feladatok meglátása elől a főváros vezetősége sem zárkózhatik el. A szükséglakás-probléma, szoros kapcsolatban van a munkanélküliséggel. Ha nincs nagyarányú munkanélküliség, nem merül fel szükséglakások építésének a szükségessége. Ha nem terjedne a munkanélküliség, ha nem romolna a gazdasági élet, akkor a hajléktalanokat el lehetne helyezni azokban a szükséglakásokban, amelyeket a főváros eddig felépített és az Ínségeseknek rendelkezésére bocsátott. Mindebből az következik, hogy a főváros igen is köteles megfelelő közmunkákat megindítani, hogy a/zal a munkanélküliséget enyhítse és természetesen köteles gondoskodni a hajléktalanok elhelyezéséről, vagyis megfelelő számú szükséglakásoknak a termeléséről is. A jövőben nem szabad többé előfordulnia, hogy a hajléktalanok elhelyezéséről a tél kellős közepén tanácskozzunk. Rengeteg munkanélküli technikus van Budapesten. Egy részük a szellemi szükségmunka-akció keretében kap támogatást a fővárostól. Ezeknek a technikusoknak a bevonásával a fővárosnak hosszabb időre szóló konkrét közmunkaprogramot kellene kidolgoznia. Ezeket a közmunkaterveket a legapróbb részletekig ki kell dolgoztatni. Szinte mellékes az a kérdés, hogy honnan találunk fedezetet ezeknek a közmunkáknak a megindítására. At, ugyanis bizonyos, hogy közmunkák megindítása elől a főváros nem zárkózhatik el, ha komolyan veszi azt a feladatát, amely a szociális veszedelemnek elhárítása tekinteteben reá hárul. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen közmunkákat indítson meg a főváros, az azonban nem kétséges, hogy a közmunkaterveket már most ki kell dolgozni és nem szabad megvárni a tavaszi időjárás bekövetkezését. Most a téli hónapokban lehet arra hivatkozni, hogy az időjárás nem engedi meg a közmunkák megindítását. Ha beállanak a tavaszi napok, ezzel a kifogással élni nem lehet. A munka- nélküliek hatalmas tömegei munkaalkalmakat várnak a fővárostól. Ebben a várakozásukban nem szabad csalódniok. Rassay Károly Magántőkével építtessem a főváros ezer szükséglakást Ami a szükséglakás-probléma megoldását illeti — folytatta Rassay Károly — ebben a tekintetben konkrét indítványom van. Azt j avas ol om, hogy a főváros vezetősége építsen magántőke igénybevételével legalább c/.er szükséglakást. E magántőke kétségkívül jelentkezni fog, ha a főváros 15 évre garantálja e szükség- lakások béreit. Ezt a. garanciát az inségakciók szokásos évi költségvetési fedezetének a terhére vállalhatja a főváros. Felmerülhet esetleg az az ellenvetés, hogy a gazdasági helyzet javulása esetében ezek a szükséglakások feleslegesekké válnak. Sajnos, attól kell tartani, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok egyhamar nem janidnak meg, de abban az esetben is, ha ezen a téren lényeges javulás következnék be, az így épített szükséglakások is felhasználhatók lesznfA Már előre provideálni kell erre az esh" ségre azzal, hogy
