Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-25 / 4. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 1933 január 25 •y>4. szám Fűggdlcn Budapesl Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten ElMietM ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egées évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyee szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 48476 Keresztes - Fischer Ferenc belügyminiszter dönt a fővárosi üzemek sorsáról Rassav Károly, Hozma Jenő és Friedrich István nyilatkoznak a közgyűlés üzemi vitájáról — 7öbbségben vannak az üz mvédők Milyen szempontok vezetik a belügyminisztert a közgyűlési határozat jóváhagyásánál Keresztes-Fischer belügyminiszter nyilatkozata a Független Budapestnek Nagytőke, vagy közérdek? Az üzemellenes küzdelem az Élelmiszer- árusító körül dúl a leghangosabban. Éber Antal beszéde óta némileg veszített ugyan ez a harc erejéből, mert most már nem kéri az üzem megszüntetését, csupán működésének korlátozását és azt, hogy a kórházak ellátására versenytárgyalást írjanak ki, mégis két erős táborra oszlik most a közgyűlés és a két ellenfelet a «Községi» sorsa állította szembe egymással. A polgármester teljes vértezettel állt ki az üzemek védelmére és javaslatában a kórházi él e 1 mi s zers zá 11 í t ás cs őri í 11 a ti a n megh agyását kéri az Élelmiszerüzem részére. Jól tudja Sipfcz Jenő, miről van szó, amikor ragaszkodik ehez: a kórházi betegek érdeke, a főváros kórházainak jó híre. a közegészség szolgálata kötelezi erre Budapest vezetőjét. Sipőcz Jenő ezt a szempontot fontosabbnak látja, mint a magánérdekeltségek előtti népszerűséget. Pillanatig sem habozott, amikor a kettő közt választania kellett: egész, emberként, becsületes meggyőződésének vértezetében állt ki a frontra, mert a főváros érdekeit szentebbek- nek tartja, mint azokat a jelszavakat, amelyekkel hangulatot igyekeznek teremteni az üzemek ellen. A kórházi .szállításokból a kisiparnak és kiskereskedelemnek semmi haszna se lenne. Ha a közgyűlés többsége úgy döntene — amire nincs kilátás — hogy nyilvános versenytárgyalást kell kiírni és esetleg- magánkézre adni ezer meg ezer beteg ember egészségét, csak néhány nagyvállalkozónak lenne haszna belőle. Egy, két, vagy öt vállalkozó gazdagodna, a kórházi ellátás rosszabb és drágább lenne, a kisipar pedig éppúgy sínylődne tovább, mint eddig. Felmerül önkény te énül is a kérdés a,z emberben: lehetséges-e, hogy a közérdek nevében ezért hadakozzék Éber Antal és vele együtt az a tábor, amely az üzemek ellen tömörült össze, félretéve világnézleti és» politikai ellentéteket1? Jól tudják, úgy se hiszi senki sem, hogy itt a kisiparról van szó. Nem. Itt néhány nagyipari üzem harcol a diadalmas konkurrens ellen, mert hiszen a nagyipari hentesüzemek már régen lehengerelték a kisipari vállalkozást. Egymást fojtogatják ezek a kisipari vállalkozások, de legjobban az utóbbi időben, rendkívüli erővel terjeszkedő nagyüzemek gyilkolják őket, amelyek az egész fővárosra kiterjesztették üzleti hálózatukat és elárusító fiókjaik tömegével nehezednek rájuk. A kisipar itt is, mint minden egyéb ipari szakmában halálra van ítélve, nem tud konkurráini a nagy tekével működő hatalmas vállalatokkal: olyan közgazdasági törvény ez-, amely ellen hiábavaló minden küzdelem. A küzdelem must eldől és nem kétségtelen, hogy a főváros közönségének érdeke marad győztes a magánérdek fölött. Vége lesz a nagy , hűhóval lefolyt hadakozásnak. A íováios polgárságát nagy elégtétellel töltheti el ez az előrelátható eredmény és hálás lehet érte a főváros vezetőségének, amely nem. törődve a jelszavakkal és a félrevezetett «tömegek» izgatásával, egyesült erővel verte vissza a »közérdekű» támadást, amelyet a főváros vagyona és népének érdeke ellen intéztek azok, akik akkor lennének legjobban megijedve, ha — győzni találnának. Szó sincs róla: meg kell szüntetni a jogosulatlan konkurrenciát okozó közüzemeket. De vaijon jogosulatlan-e, ha a betegeket féltjük1? Ha a fogyasztótömegek ér: dekeit nézzük, nem pedig két-három nagyipari vállalatét? Aligha. Teljes erővel hirdetjük: egyetlen szempontnak szabad csak lennie, annak, melyet a rómaiak úgy neveztek: «salus reipublicae.» Ennek kell győznie és minden másnak el kell törpülnie, még akkor is, ha csupán olyan «kisebb jelentőségű» dologról van szó, mint a betegek érdeke. A kisipar védelme címén a közüzemek ellen megindult harc bebizonyíiottan célját tévesztette. Szomorú tapasztalatok igazolják ezt a megállapításainkat. Hol az az asztalosmester, aki pl. a faáru gyár megszüntetése folytán egyetlen garas ára munkatöbblethez jutott? Vagy álljon elő az a cipész- vagy szabókisiparos, aki egy tál palással vagy foldozással több munkát végez a ruha- és cipőüzem megszüntetése óta? És mindezek tetejébe százezreket veszített a főváros azoknak a befektetéseknek pusztulása révén, amelyek semmivé váltak a kényszerű feloszlatás miatt. A törvényhatósági bizottság közgyűlése ma. délután folytatja a polgármester üzemi előterjesztésének a tárgyalását. A mai vita iránt általános érdeklődés nyilvánul meg és pedig nemcsak az érdekelt iparosok és kereskedők oldalárrá, hanem a várospolitikusok részéről is, mert régen volt olyan izgalmas szavazás, mint amilyenre ma délután fog sor kerülni a közgyűlésen. Mivel az előterjesztés egyes részletkérdéseihez a szónokok egész sora van még feliratkozva, ,nem valószínű, hogy végleges döntésre is sor kerülhessen, annyi azonban bizonyos, hogy a Községi Élelmiszerüzem sorsa már ma délután eldől. Már a szavazás módja is kivételes lesz, amennyiben a polgár', ellenzék 7*évszerinti" szavazást fog kérni, az. ehhez szükséges aláírások már együtt, vannak. 71 Községi Ffzfmíszeriirem A Községi Élelmiszerüzem ügyében két kérdés vár eldöntésre a mai közgyűlésen. Az egyik kérdés az, hogy a Községi Élelmiszerüzem továbbra is fennmaradjon-e azok közölt a korlátozások között, amelyeket Sipőcz polgármester üzemi előterjesztése megjelöl. A második kérd. s az, hogy a fŐA'áros megszünteti-e a Községi Élelmiszerüzem monopóliumát a kórházak élelemmel való ellátása tekintetében. Nem kétséges, hogy a közgyűlés többsége a Községi Élelmiszerüzem további fenntartása mellett fog dönteni, valósznű az is, hogy a kórházi szállítások monopóliumtól sem fosztja meg a közgyűlés az Élelmiszerüzemet, annál kevésbé, mert hiszen a polgármester e javaslattal szemben elutasító állJs-pnntra. he- j lyezkedett. Mz üzemeííenesek Ami az üzemi előterjesztés közgyűlési vitáját illeti, az egyes pártok részéről úgyszólván minden egyes fővárosi üzem sorsára vonatkozó javaslatnál újabb és újabb szónokok állnak harcba. A polgári pártok álta ában üzemellenesek, kivéve természetesen a Keresztény Községi Pártot, amely teljesen | azonos álláspontra helyezkedik a szociáldemokraták- j kai. A polgári pártok oldalán a legnagyobb eréllyel a Nemzeti Szabadelvű Port harcol, amelynek állás- j pontját 1 Rassay Károly, a Aíemzeti Szab a de Ivilp árt veiére a következőkben fejtette ki a Független Budapest I munkatársa előtt: — A mi küzdelmünk csak következetes folytatása, eddigi magatartásunknak. Mi kezdettől fogva, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a fővárosnak meg kell szüntetnie azokat az üzemeket, amelyek nem tömegszükségletet elégítenek ki és fölösleges versenyt támasztanak az iparosságnak és a kereskedelemnek. Tűr he télén állapotnak tartjuk, hogy az üzemek éppen azoknak a fővárosi iparosoknak és kereskedőknek csináljanak gyilkos konkurrenciát, akiknek verejtékcs adófilléreiből ezeket a hatósági üzemeket alimentálják. Komolyan vesszük a főváros polgárságának tett igére- j teinket: törhetetlen eréllyel harcolunk ezeknek az üzemeknek a megszüntetéséért. Nemcsak választások előtt hangoztatjuk, hegy megvédj ük a fővárosi iparosság érdekeit, hanem az első alkalommal érvényesíteni igyekszünk állás pont unkát. Beszéltünk ebben az ügyben Kozma Jenővel, az Egyeséges Községi Polgári Párt elnökével is. Megkérdeztük, hogy a kormány városházi pártja az üzemi kérdés vitájában mindvégig kitart-e a törvényhatósági tanácsban kifejezésre juttatott felfogása mellett? Kozma Jenő a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Mi nem vagyunk üzemvédők és nem vagyunk üzemellenesek. Mi egyszerűen azt a felfogást valljuk, amit már törvényes rendelkezések, sőt közgyűlési határozatok i,s tartalmaznak. A törvényhozás arra az álláspontra, helyezkedett, hogy minden olyan hatósági üzemet meg kell szüntetni, amely a közre nézve előnyt nem jelent. Nem kétséges,, hogy a törvényhozás a leghatározottabban megjelölte a követendő utat az üzemek tekintetében, amidőn olyan értelmű rendelkezéseket tett, hogy a nem közérdekű üzemeket meg kell szüntetni és így meg kell szabadítani az iparos- és kereskedőtársadalmat a fojtogató kon- korrunciától. Mi minden egyes üzemnél mérlegre tesszük a döntés előtt ezeket a szempontokat és nem hagyjuk figyelmen kívül azt a szempontot sem, hogy a fővárosnak egyes üzemekben hatalmas értékei feküsznek. A Keresztény Ellenzék is az üzemek megszüntetését, vagy legalább is olyan értelmű leépítését kívánja, hogy az iparos- és kereskedőtársadalom érdekei az eddiginél megfelelőbb mértékben érvényesülhessenek. Friedrich István, a Keresztény FAlenzéh vezére akit ebben az. ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Minden egyes üzemnél külön állapítjuk meg követendő magatartásunkat a. szavazást illetően. Általában az a véleményünk, hogy a sok sebből vérző magyar iparos- és kereskedőtársadalmat oltalmunkba kell vennünk az üzemekkel szemben. Ami a legközelebbi kérdés: a. Községi Élelmiszerüzem sorsa fölötti döntést illeti, ebben a tekinteben is együtt szavazunk az egész polgári ellenzékkel, amenyiben mi is tiltakozunk az ellen, hogy t a Községi Élelmiszer üzem monopóliumszerűén lássa el a kórházakat élelmiszerekkel. Mint minden vonatkozásban, úgy itt is azt kívánjuk, hogJi a főváros hirdessen nyilvános versenytárgyalást és a kórházi élelmiszerszállítást az kapja meg, aki a legolcsóbb és legelfogadhatóbb ajánlatot teszi.
