Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-28 / 26. szám
2 Független Budapest Budapest, 1933 június 28. Természetes, hogy a párt tagjai nem haj- 1 Lanidók ezt szó nélkül tudomásul venni. Hová megy Wolff Károly? Kozma Jenőnek Wolff Károly mellett tett hűség- nyilatkozata után természetszerűleg- merül fel a kérdés: hová megy Wolff Károly? Melyik az az út, amelyen Kozma Jenő öt árkon-bokron át követi? Erre a kérdésre maga Wolff Károly adta meg a választ a szombat esti budai beszámológyűlésen. Mellette Csilléry és Petrovácz beszédei is megerősítették Wolff kijelentéseit. Wrolff ezen a gyűlésen teljesen ellenzéki volt. Eddig- ő volt az országos keresztény pártban a mérséklő elem, az ő csoportja tartotta vissza — annyira amennyire -— a pártot a. nyílt ellenzékbe vonulástól. Most Wolff Károly ilyeneket mondott: — Nem értek egyet Gömbös miniszterelnökkel. A nemzeti összefogás csak azt jelentheti, hogy a 96 százalékot kitévő kereszténység érdekeit kell szolgálni és nem a négyszázalékot kitevő idegenekét. Figyelmeztetem Gömböst, ne kísérletezzen ezzel a nemzettel tovább, mert csak a_ tiszta, keresztény politika tudja boldoggá tenni az országot. Itt nincs szervezkedésnek, egységesítésnek helye. Nem lehet addig feltámadásról beszélni, amíg a tőke szisztematikusan kizárja a keresztényeket. — Cgy hallom, — mondta Wolff, — különböző szervezkedések vannak folyamatban, ezek azonban eredményt elérni nem fognak. Árulással és árulásból toborzott tömeggé! nem lehet feltámadást várni. Nekünk olyan keresztény ifjakat kell nevelni, akik, ha megerősödnek, gerincesek lesznek és nem fogják letagadni az írásos nyilatkozatot. Nyilatkozatokat, programokat hallok sokat, de eredményt nem látok semmit. Büszke vagyok arra, folytatta. Wolff beszédét, hogy keresztény városháza van Budapesten. Wolf ínak ez a nyilatkozata eldönti a kérdést: hová, megy Wolf ff És aminthogy Kozma Wolffal együtt halad, megjelöli Kozmáék útját is. Ezzel teljessé vált a szakadás a kormány városházi pártja és a kormánypárt vezetősége közt. Ami már most a jövőt illeti, meggyőződésünk, hogy ebből a nagy küzdelemből — nem a pártvezetőség kerül ki győztesen. A Kozma—Wolff-koalíeió hatalmát ezidősze- rint megdönthetetlennek tartják. Gömbös Gyula Természetes, hogy a közvélemény érdeklődése ebben a kérdésben is Gömbös Gyula miniszterelnök felé fordul. Mint ismeretes, néhány hét előtt Gömbös elvállalta., hogy ő áll a fővárosi kormánypárt élére, az ő döntésétől függ tehát, mit hoz a jövő. Gömbös Gyula azonban hal Igát. Nem avatkozik bele a fővárosért való nagy harcba, nem foglal állást sem Sztranyavszkyék, son Kozmáék mellett, vagy ellen. Páholyból figyeli a fejleményeket és — igazi politikushoz illően - amellé fog áillani, aki győztes marad a\ fővárosért való harcban. dóit el. Ezt az inszinuációf igazunk tudatában visszautasítjuk. Nem csupán a vacsorán resztvettek erősítették meg közlésünk hitelességét, de Csilléry András lapja is, amely Kozma beszédéi bővebben, részletesebben és néhány nappal korábban közölte, mint mi. A Csilléry lapjában közölt beszámoló pedia mind a mai napig cáfol a lián maradt. Miért?, Mert az igazságot letagadni nem lehet. Megtörtént dolgokat sem lehet meg nem történtekké tenni. Az újságírónak az a kötelessége, hogii informáljon. Nékünk, városházi újságíróknak, természetesen a városi politika eseményeit kell elsősorban ismertetnünk és ha olyan érdekes esemény történik a városi politikában, mint Kozma Jenő beszéde volt, azt ismertetni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. Mi nem „fúrunk“ éé „nem hintünk konkolyt“, hanem igazat írunk, még akkor is, ha esetleg kellemetlen ez az igazság. Ezt az újságírói meggyőződésünket valljuk a jövőben is és' ezt nem lehet elkésett repará- ciókkal és szépít g etésekkel meg dönteni. Kozma Jenő beszéde a Becses? vacsorán A kormány egyik hétfői lapja azzal vádolja: meg a „Független Budapestethogy elferdítve és meghamisítva közöltük Kozma Jenőnek azt a beszédét, amelyet Becsey Antal nevenapján egy budai társasvacéorám mona főváros mintegy erkölcsi kötelezettséget vállalt végleges alkalmaztatásukra nézve, ennélfogva a bizottság azt javasolja, hogy a végleges állásokat szervezzék meg, természetesen azzal a feltétellel, hogy az állam továbbra is viselje az államszolgálat után esedékes nyugdíjterheket. A fővárosi tanerők között 108 olyan tanárnő, tanító és óvónő van, akik elhunyt férjük után özvegyi ellátásban részesülnek. Jóllehet ezek közpénztárból kettős ellátást kapnak, álláshalmozóknak még sem tekinthetők, mert törvényes alapon kapják az özvegyi nyugdíjat, de különben is . a többszörös fizetési csökkentések után olyan csekély a jövedelmük, hogy nem indokolt az illetményeknek még csak leszállítása sem. Ilyenformán fentebb felsorolt tisztviselőket az álláshalmozók tömegéből ki is vonták. Időközben 221+ állashalmozót elbocsátottak, úgy hogy végül a 913 név 1+27-re csökkent, ami azt jelenti, hogy a felülvizsgált alkalmaztatásoknak több mint 50 százalékát sikerült megszüntetni. A bizottság- rámutat arra, hogy ha figyelembe vesszük, hogy a főváros alkalmazottainak 26.238 főből álló létszámhoz képest a 427 nyugellátást is élvező személyzet az összlétszámnak csupán 1.6 százaléka és hogy a tényleges szolgálatban megtartásuk ellenében jelentékenyen csökkentett javadalmazást kapnak, akkor tárgyilagosan megállapítható, hogy egyes szerződéses alkalmaztatásoktól eltekintve, a fővárosnál nem lehet szó állások halmozásáról, ennek a fogalomnak a köztudatban átment értelmezése szerint. Nem szabad szem elől téveszteni ezeknél az alkalmazásoknak keletkezésénél a túlnyomórészben szerepet játszó és mindenképen méltánylandó szociális szempontokat sem. így pl. a szóbanlevő alkalmazottak közül sokan a létszámcsökkentések alkalmával önhibájukon vesztették el állásukat és a törvény módot adott arra, hogy üres állások betöltésénél ezeket a B-listásokat más pályázókkal szemben előnyben részesítsék. A főváros teliéit a törvény rendelkezéseinek tett eleget akkor, mikor ezeket újból alkalmazta. Több esetben előfordult, hogy a polgármester a tisztújításon önhibáján kívül kibukott tisztviselőt szerény javadalmazású állással kárpótolta a mellőzésért. A háborúban hősi halált halt alkalmazottak és hadirokkantak családjain is úgy segített a főváros, hogy az özvegyet alkalmazáshoz juttatta és lehetővé tette, hogy gyermekeit felnevelje. Ezért ezeket az alkalmazottakat továbbra is meg kell tartania szolgálatában. A szerződéses alkalmazásokat illetően a bizottságnak az az álláspontja, hogy Hl álláshalmozó es kl nem az? Megállapítottan az álláshalmozás kritériumai! és a rendcsinálás határvonalait A Független Budapest egyik legutóbbi számában jeleztük, hogy az álláshalmozások ügye végső fordulóponthoz érkezett, amennyiben a kiküldött reveziós bizottság elkészítette összefoglaló jelentését és azt beterjesztette a polgármesterhez. A jelentés most a törvényhatósági tanács legközelebbi ülése elé kerül. A jelentésben a Bódy Tivadar elnöklete alatt Csilláry András, Láng Lajos, Lázár Ferenc és Usetty Béla tagokból működő bizottság rámutat arra, hogy úgy a törvényesség, mint a főváros pénzügyi érdekei és az érdekelt alkalmazottak szociális helyzetének szempontjából megvizsgálták azoknak az alkalmazottaknak alkalmaztatási feltételeit, akik a fővárostól, vagy más közhatóságoktól élvezett nyugdíjaikon felül, a fővárostól tényleges szolgálatukból kifolyóan javadalmazásban részesülnek. A törvényesség szempontjából vizsgálva a kérdést, utaltak az 1930. évi XVIII. tc.-re, melynek értelmében a főváros nyugdíjas tisztviselőit újból alkalmazni nem lehet. Az illetmények összegszerű megállapításánál a főváros mai nehéz pénzügyi helyzetére tekintettel és bizonyos értékhatárokat állapítottak meg. Kivételes méltányosságból változatlanul meghagyhatónak tartották azoknak az alkalmazásban lévő nyugdíjasoknak a járandóságait, akiknek nyugdíja és tényleges szolgálatból folyó illetménye együttesen nem több, mint az az összeg, melyet kapnának akkor, ha abban az állásban teljesítenének tényleges szolgálatot, mely után nyugdíjban részesülnek. A beszámoló szerint a polgármester által készített hivatalos névsorban 913 olyan tisztviselő és alkalmazott szerepelt, akik tényleges illetményeiken feiül nyugdíjat, kegydíjat, özvegyi ellátást, vagy ezekkel egyenlő megítélés alá eső állandó jellegű ellátást élveznek. Ezeken kívül 81+ volt azoknak száma, akiknek alkal- mazécsa szolgéilati szerződésen, tanácsi határozaton, vagy polgármesteri megbízáson alapul. A vizsgálat során megállapították, hogy a kimutatásokban megnevezett alkalmazottak között vannak olyanok, akiknek ügye az alkalmaztatásukhoz fűződő, az állami és a fővárosi pénzügyi érdekekre, úgyszintén az alkalmazásuk idején, az állammal kötött megállapodásokra vonatkozó figyelemmel különös elbírálást igényel. így a kimutatásokban szereplő és a főváros szolgálatában álló 97 forgalmiadóellenőr, akik bár ezidőszerint kettős ellátást élveznek, még sem bocsátható el azonnal a főváros szolgálatából, mert ezeknek alkalmaztatása az állammal való megálla- 1 podás útján történt és elbocsátásuk egyoldalúan nem hajtható végre. Azonkívül valamennyien begyakorolt, megbízható és használható munkaerők, akiknek egyszerre való elbocsátása a forgalmiadó kezelése körül nagy zavarokat és ennek folyomá- nyaképen pénzügyi károsodást okozna. Nélkülözhetők volnának azonban ezek ci forgalmiadóellenőrök abban az. esetben, ha a kormány a forgalmiadó terén teljesen a fázisadórendszerre térne át, vagy más adórendszert vezetne be. A bizottság azt javasolja, hogy amennyiben a folyó év október 31-ig a kormány nem vezetné be általánosan a fázisadót, úgy ettől az időponttól kezdve az év végéig a kettős ellátást élvező forgalmi adóellenőröket fokozatosan megbízható állásnélküli, főiskolai, vagy középiskolai végzettségű ifjakkal cseréljék ki. Ezeken a forgalmiadóellenőrökön kívül a központi adóhivatalnál 31 úgynevezett kisegítőmunkaerő működik, akik tényleges szolgálatukkal egybekötött illetményeiken felül nyugdíjat, vagy kegydíjat kapnak. Ezekre nézve a bizottság szintén azt javasolja, hogy őket fokozatosan állásnélküli és megfelelő képzettségű pályázókkal cseréljék ki. A fogyasztási adóknak a főváros részére való átengedése alkalmával 26 állami fogyasztási adóellenőrt vett át a fövéiros, azzal az elhatározott szándékkal, hogy részükre a fogyasztási adószervezet végleges kiépítése kapcsán megfelelő rendsze- . resített állásokat fog szervezni. Az állami szolgálatból történt elbocsátásukkal egyidejűleg ezeket nyugdíjazták, így az állam vállalta magára a nyugdíjterheket, függetlenül, attól, hogy a főváros az illetőket nyugdíjas állásban alkalmazza-e vagy sem. Minthogy ezeknek a tisztviselőknek átvétele idején az összes szerződéseket az év végére meg kell szüntetni, ahol pedig a hivatali érdek azt indokolja, a szerződéses alkalmazások helyett végleges állásokat kell szervezni. A többieket pedig a szolgálatból el kell bocsátani. Modern gőzmosódai berendezések Magyar Mosó és Fertőtlenítő Aőnnuáv Dt Budapest, III., Lajos ucca 115 U«=pgyear RI» Telefon: S2-5-23 MOIRET F. ÖDÖN RT.} PAPÍRNEMŰGYÁR Budapest, IX., Közraktár u. 24 £ „CLARIDGE* Éttermek — Söröző — Tánc Bridge szalon — Kávézó Budapest, !., Böszörményi út 28 Telefon! 51-0-64 iák ki, akik Kozmáék legrégibb, legbuzgóbb hívei.
