Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-10 / 19. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 19. szám 1933 május 10 Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca Telefon: 19-9-80 3. I. Pne+atalraróknórvjtári rooHíoámla ! Van holnap! Városházi Gömbös-párt alakításiről folynak tárgyalások Kiéleződtek az ellentétek a két kormánypárti frakció között A városházi uralom megszerzéséért indultak harcba Sztranyavszkyék Megerősödött a Wolf-Kozma-koalició ? Egyelőre fegyverszünet van a városházi fronton Budapest legszebb hete évek sora óta az a májusi hét, amelyet a tavaszi nemzetközi vásár tesz színessé, elevenné és bizakodóvá. Az uccák megélénkülnek, a színházak és szállodák megtelnek, a kivilágított Bunapart, a, májusi pompában ragyogó budai panoráma, a tavasz mámora és az élet egyhetes — sajnos csak egyhetes — lüktetése olyan illúziókat termel ki, amelyek rózsásnak mutatják a jelent és jövőt. A polgármester negyedévi jelentése ugyan a májusi fagy dermesztő hatásával vágott bele ebbe a tavaszi rajongásba, de nem tudta elber- vasztani az új lendülettel felfakadó reménység-bimbókat, amelyekre üdítő esőként hatott Gömbös Gyula elmúlt heti két beszéde. A tavaszi vásár rádió-mikrofónjában elhangzott békeszózat volt az első, amelyet az OMKE nagygyűlésén kifejtett kereskedelemgazdasági program egészített ki. A miniszterelnök, amióta átvette az ország kormányzását, számos beszédet mondott a mezőgazdaság és általános gazdasági élet terén való terveiről. Budapest iparos- és kereskedőnépe nagy érdeklődéssel figyelte is ezeket a beszédeket, de közben úgy érezte, hogy a kormánynak csak a faluhoz, gz agrár Magyarországhoz van szava és szíve, a vergődő, sorsára hízott kereskedelem hajai iránt nincs mondanivalója. Most kiderült, hogy van. Az OMKE nagygyűlésén elhangzott beszéd olyan megértésről és annyi jóakaratról tett tanúbizonyságot, ami már magában véve is cselekedetszámba, megy. Gömbös megmutatta, hogy nemcsak beszél, hanem valóra is váltja a szavakat: a vasárnapi beszéd nyomán új erők szabadultak fel, elfojtott energiák kezdték meg újra működésüket, elindul a vér keringése olyan erekben is, amelyek pangásban voltak és ezzel megbénították az agész szervezet funkcióját. A szélsőjobboldal reggeli orgánuma esúfolkodó vezércikkben firtatta azt a kérdést, honnan az a nagy bizalom, amely a polgári baloldal és a főváros nem éppen fajtiszta polgársága részéről nyilvánul meg a kormánnyal szemben, Pedig nem nehéz meglátni az okokat, csak az kell hozzá, hogy őszintén és becsületesen vizsgálják a bizalom forrásait. Nemcsak arról van szó, hogy a közgazdasági élet szembeállítja Gömböst Hitlerrel és az ennek folytán előálló pluszt írja a magyar miniszterelnök javára: ez még nem aktívum. Budapest népe nem azt értékeli Gömbös Gyulában, hogy nem gyújtogat, ami utóvégre is csak negatív érdem, hanem azt, hogy alkot és épít. A pozitív, a teremtő államférfinak szól az a kritika, szinte páratlan összeforrás, amelynek szemtanúi vagyunk. Ezt lehet cinikus gúnyolódással lekicsinyelni, de értékét és politikai jelentőségét elvenni nem lehet. A kereskedelem és ipar nem szentimentális é® nem lelkesedik olyan dolgokért, amelyekben nem érzi meg a realitás erejét. A bizalom és elismerés sohasem jön magától, a tömegek érzése sohase csal. Amikor Gömbös Gyula állt az ügyek élére, Budapest, ez a cinikus, bizalmatlan város kétkedéssel fogadta: nagy dolgoknak kellett történniük, hogy ebből a bizalmatlanságból bizalom legyen. Alig néhány hónap előtt még idegenkedve, hangos mosollyal hallgatta a szépen hangzó programpontokat az a társadalom, amely megszokta, hogy mindenki ígér, mindenki a vállát veregeti, de soha nem törődik vele, vagy ha igen, csak olyankor, amikor venni kell, de sohase adni és most ez a társadalom, bármennyire fáj is ez a, kon- kolybintőknek, igenis, a legnagyobb reménykedéssel néz ,a jövő fejlődése elé*. Ennek a reménykedésnek pozitív alapja van. A Gömbös-kormány máris produkált valamit, ami a gazdasági élet számára mindennél fontosabb: nyugodt atmoszférát, belső békét, biztonságot. Meghozta azt a biztos bitet, hogy érdemes dolgozni, hogy van miért, hogy megnyílt a jövő felé vezető út, hogy van — holnap. Igen; van holnap. Csak most érezzük, most tudjuk, hogy eddig nem volt. Eddig csak ma volt. Visszakaptuk a magyarság erejébe, örök életébe vetett bitünk szilárdságát, elmúltak a kételkedés napjai. Olyan rendkívüli értéket adott ezzel a nemzetnek a kormány, amelyet nem lehet lekicsinylő rossz- akarattal semmivé tenni. Amikor körülöttünk mindenütt sötét a láthatár, amikor Közép-Európa népei a kétségbeesés lázában vergődnek, akkor kimondhatatlan önérzettel látjuk, hogy Magyarország nemcsak a rend, a nyugalom, a biztonság országa, hanem a bizalomé is. Nehéz napok várnak még reánk, de most már elbírjuk a szenvedést, mert tudjuk, hogy egyszer mégis csak vége szakod. A magyar nemzet megtalálta a maga helyét és útját és Jia kálvária» is ez az út, mégis — u feltámadás felé vezet. A Nemzeti Egység pártjának központi vezetősége és a városházi kormánypárt közötti harc, amelynek háttere még mindig nincsen teljes egészében felderítve, tovább folyik. Egyelőre fegyverszünet van a harci fronton, nem lehetetlen azonban, hogy a legutóbbi pár napi csönd közeli vihar bekövetkezését jelenti. Azok a legilletékesebb tényezők, akik hivatottak volnának a nyilvánosságot tájékoztatni, hallgatásba burkolóznak és így a nagyközönség csak a nyilvánosan lezajló eseményekből következtethet. Ilyen esemény volt a Belvárosi Polgári Körben «lezajlóm» vacsora, amelyen a Nemzeti Egység Pártjának központi vezetőségét Sztranyavszky Sándor, a városházi kormánypártét pedig Payr Hugó képviselték. Ha ezt a két beszédet egymás mellé állítjuk, lehetetlenség ki nem olvasni belőlük azokat az ellentéteket, amelyek e két frakció vezetőit egymástól elválasztják és amely ellentétek már a legközelebbi időben kirobbanhatnak. A városházi adminisztráció szinte érdektelenül figyeli mindazt, ami körülötte történik. Érdektelenséget jeleni be ebben a küzdelemben a Keresztény Községi Párt vezetősége is, amely a két kormányszemélyéhez közelálló informátorunk a következőket mondotta: — Kezdetben mindössze arról volt szó, hogy a főváros polgárságát, iis meg kell szerveznie a Nemzeti Egység Pártjának. Ez a szervezkedés országos vonatkozásban indult meg, vagyis az országgyűlési képviselőválasztásokra szólt. Közben azonban ezek a szervezők súroltak olyan területeket is, amelyek Kozma Jenő és párthíveinek birtokállományához tartoznak. Itt robbant ki legelőször az ellentét. Fokozta ezeket az ellentéteket több felszólalás, amelyek részben az egységes párt értekezletein, részben parlamenti bizottságokban hangzottak el. E felszólalók kivétel nélkül elégedetlenségüknek adtak kifejezést a főváros ügyeinek az irányítását illetően. Folytonosan a városházi mammutjövedelmeket, az üzemi fizetéseket, a fővárosi részvény- társasági tantiémeket emlegették és emellett hangot adtak olyan panaszoknak is, amelyek régóta élnek a közvéleményben. Gömbös Gyula miniszterelnök igen sok tekintetben igazat adott e felszólalóknak. Általánossá vált tehát az a felfogás, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök nincsen megelégedve a Kozma-párt működésével. Ezen az alapon kezdett erőteljesebb lendületet venni Sztranyavszky Sándor és Tabódy Tibor Ezeket mondotta beavatott inform ál őrünk, Más oldalról Kozma Jenő és párthívei részéről viszont azt halljuk, hogy állják a csatát és számítanak Wolff Károlynak és pártjának hatékony támogatáséra. Annyi bizonyos, hogy Kozmáék nem hajlandók küzdelem nélkül feladni pozíciójukat és mivel <az ő pozíciójuk elvesztése a Wolff-párt gyöngülését is jelentené, jogged, számítanak arra, hogy Wolff Károly a maga pártjával megmentésükre siet, Egyesek szerint párti frakció között folyó küzdelmét házi ügynek minősíti és legfeljebb azért mutat némi érdeklődést, mert a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, Sztranyavszky Sándor, a 33-as bizottságban konkrét és 'meglehetősen éles támadást intézett a jelenlegi városházi uralom és különösen Wolff Károly személye ellen. Ezekután felmerül a kérdés: milyen változást hozhat a városházán a két kormánypárti frakció mérkőzése? Nem kétséges, hogy a Sztranyavszky—Tabódy-párt- csoport a Belvárosi Polgári Körben vereséget szenvedett, kérdéses azonban, hogy a legközelebbi ilyen felvonuláson nem a Sztranyavszky-párt fogja-e elvinni a pálmát. A Független Budapest munkatársának alkalma volt erről a rendkívül érdekes szituációról beszélgetést folytatni a kormánypártnak egyik vezető tényezőjével, aki nem vesz részt ebben a pártpolitikai csatározásban, de mint az egységes- párt vezetőségének igen tekintélyes képviselő tagja, közelről ismeri a mozgató erőket és ennek az egész akciónak a célkitűzéseit. szervezkedési mozgalma, amely moet már a városházi uralom megszervezését tűzte ki célul. Az adott helyzettel azonban minden politikusnak számolnia kell. Köztudomású, hogy a közgyűlési többség a Wolff—Kozma koalíció kezében van, ezen csak úgy lehetne változtatni, ha. sikerülne új kormányzó pártot alakítani, amely egyenesen Gömbös Gyula miniszterelnök, illetve valamelyik városházi helytartójának közvetlen vezérlete alatt működnék. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy tárgyalások folynak egy fővárosi Gömbös-párt megszervezéséről. Ennek a pártnak «Nemzeti Városi Párt» lesz esetleg a neve. Már a városházi vezért is kiszemelték Ugrón Gábor volt belügyminiszter személyében, aki tagja a kormány városházi pártjának, Szó lehet esetleg polgári ellenzéki elemeknekr a csatlakozásáról is. Hogy ez a párt kétségkívül legnagyobb pártja lehetne a közgyűlésnek, aziránt nincs kétség, mert hiszen az érdekképviseleti alapon helyet foglaló bizottsági tagok máról holnapra csatlakoznának az új párthoz, ezt teszik előreláthatóan az örökös tagok is. Az is megtörténhetik, hogy Kozma Jenő és hívei behódolnak, de az új alakulásban ebben az esetben az al vezért pálcával kell megelég’ed- niök. a Wolff—Kozma koalíció megerősödött a városházán. Ezzel az erősbödési hangulattal szemben viszont ott áll az a hatalom, amelyet a fővárosi törvény biztosít a kormányzatnak. Amennyiben a kormány valóban kenyértörésre akarja vinni a dolgot a városházán és az a Wolff—Kozma koalíció ellenállása miatt nem járhatna a kormány által kívánt eredménnyé1], akkor nem jöhet más, mint a közgyűlés feloszlatása és a községi választások kiírása. Gömbös Gyula miniszterelnök Megerősödött a Wolff-Kezma-koalició
