Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-13 / 2. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 január 13 2. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel egyiltt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Üzem, vagy — üzlet? A villanyosáram tervezett megdrágítása egészen speciális és jellemző tünete annak a gondolkozásnak, amely a mai magyar gazdasági élet vezetőit irányítja. Németországban tíz százalékkal leszállítják mindennek az árát, elsősorban természetesen a közszolgáltatásokét, mert hiszen ezektől függ az árak alakulása; nálunk felemelik egyikét a legfontosabbaknak, anélkül, hogy ezt meg lehetne akármivel is okolni. A közönség nagyon jól tudja, hogy erre a drágításra nincs szüksége az Elektromos Műveknek, hogy a’ fővárosnak ez a legnagyobb üzeme még a mai viszonyok közt is aktív mérleggel és kedvező eredménnyel zárta le üzleti évét. Nap-nap után olvassa ugyanaz a közönség a vállalat propaganda-cikkeit, melyben felhívják őt arra, hogy rendezkedjék be a mainál nagyobb áramfogyasztásra. Hogy ennek a propagandának mennyire használ a tervezett áramdrágítás, arról itt most nem beszélünk, de igenis arról, hogy szabad-e ma a hatóságnak a legnélkülözhetetlenebb közszolgáltatás drágításával elképesztő példát mutatnia?! A drágításra azért van szükség, mert a fővárosnak kevés a jövedelme és az adókat emelni nem lehet. Az adókat nem. de az egyéb terheket igen. Unos-untalan halljuk a fráz:st, hogy a polgárság elérkezett a teherviselőképesség legmagasabb határához, újabb terhek vállalására nem képes, tehát — újabb terheket raknak rá. Mindenütt „leépítenek“ Leépítik a gyárakat, a vállalatokat, elbocsátják a tisztviselőket, becsukják a boltokat és műhelyeket, a város és állam a harmadik fizetésleszállításra készül, megvonják ezenkívül az illetményeket és hatósági kedvezményeket. Ezzel szemben a terheket nem le, hanem „fel“-építik. Mi ez? Hová vezet az ilyen politika? A polgár gondolkozó lény, ennélfogva 'felszisszen, amikor azt látja, hogy szörnyű nyomorában éppen az a hatóság, amelytől a segítséget várja, az rak rá újabb terheket. Azt olvassa, hogy a főváros költségvetése egyensúlyban van, hogy az általános összeomlásból sziklánál is szilárdabban emelkedik ki az egyetlen fix pont, a- főváros háztartása és — természetesen — elmereng azon, hog-y ezzel szemben mivé lett az ő szerény kis házatájéka. Keserű és egészségtelen játék az ilyen példamutatás. Önkéntelenül is felvetődik a gondolat a kétségbeesett emberekben, hogy nincs szükség monopolisztikus üzemekre, mert a monopóliummal visszaélés történik az ő kárukra. Az az érzésük, hogy a konkurrencia nélküliség kiszolg'áltatta őket a hatóságnak kény- re-kedvre, hogy azt tesznek velük, amit akarnak. A főváros ragaszkodik a maga monopolisz- tikus üzemeihez és a polgárság támogatja ebben a fővárost. De vigyázni kell, óvatosnak lenni. A monopólium nemcsak jog, hanem kötelezettség is. A főváros erkölcsi presztízse és a polgárság kiszolgáltatottsága kötelezővé teszi azt, hogy jót és olcsót adjon a monopóliummal felruházott üzem, mert egyébként nincs értelme ennek a kizárólagosságnak, melyet a polgárság azért ruházott a fővárosra, hogy megvédje őt az üzletieskedő magánvállalkozással szemben. Ezeket el kell mondanunk, még pedig nemcsak az Elektromos Müvek miatt. Ma itt, holnap ott akarnak tarifát emelni, új terhet rakni a köz vállaira, amely „ne,ni bír el több terhet“. Minden erővel szembe kell szállni azzal a gon- ‘ dolkozással, amely a bajban nem1 talál más megoldást, mint a drágítást. A mai időkben szabad a fővárosnak rendkívüli eszközökhöz Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter az elmúlt héten leiratot intézett Ripka Ferenc főpolgármesterhez és ebben a leiratban közölte, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának új felsőházi tagokat kell választanba, ^ mert azoknak a felsőházi tagoknak a mandátuma, akik ott Budapest székesfővárost képviselik, lejárt. A belügyminiszter a fővároshoz intézett leiratában a felsőházi ta: választás termniusá.t is kijelölte, amennyiben megállapította, hogy legkésőbb február 20-árg a fővárosnak a választást meg kell tartania és a választás eredményét közölnie kell az illetékes kormánytényezőkkel. Ripka Ferenc főpolgármester a belügyin'niszteri leirat értelmében már megtette az előkészítő intézkedéseiket a felsőházi tagválasztás lefolytatása iránt, A főpolgármester környezetéből szerzett értesülésünk szerint Ripka Ferenc főpolgármester úgy döntött, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága február 17-én tartandó közgyűlésén fogja az új felsőházi tagokat megvá- lasztani. Budapest székesfővárost a felsőházban Bódy Tivadar, Gaár Vilmos, Glücksthal Samu, Lázár Ferenc, Joanovits Pál, Szigethy János és Szőke Gyula képviselték. — Bódy, Gaár és Glücksthal a kormány városházi pártjának, az Egységes Közséai Polgári Pártnak a tagjai, a másik négy felsőházi tag a Keresztény Községi Párt kebeléből került ki. A. városházi ellenzéket a felsőházban egyetlen tag sem képviselte. Akkor'ban nagy személyi csatározások folytak a felsőházi tagvád,asztáis körül. A törvényhatósági bizottság polgári ellenzéke Redő Mórt szerette volna beküldeni a felsőházba, a jobboldali többségnek azonban Redő Mór személyével szemben kifogásai voltak és csak abban az esetben volt hajlandó az ellenzéknek felsőházi Mindenekelőtt felmerül az a kérdés, hogy Ripka Ferenc főpolgármester összehív-e párt- közi konferenciát a felsőházi tagválasztás ügyében. A Független Budapest munkatársát teljesen beavatott körökben úgy informálták, hogy Ripka Ferenc főpolgármester nem térhet ki a pártközi konferencia összehívása elől. A kereszténypárt vezetősége részéről viszont olyan információkat kaptunk, hogy Wolff Károly hajlíthatatlan: a végsőkig ragaszkodni fog a négy felsőházi tagsághoz. Ilyen körülmények között minden attól függ, hogy Kozma Jenő és a városházi ellenzék közölt sikerül-e közös plattformot teremteni. A Független Budapest munkatársa éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy megkérdezze magát. Kóznia Jenőt, az Egységes Községi Polgári nyúlnia azért, hogy könnyítsen a polgárságon, de semmi olyant nem szabad még csak terveznie sem, ami ennek ellenkezője lenne. tagsági helyet juttatni, ha a városházi ellenzék egyik olyan tagját delegálja, akit a két jobboldali párt akceptál. A törvényhatósági bizottság többségének ez a magatartása lehetetlenné tette bármilyen megállapodásnak a létesítését, így történt, hogy mind a hét tagsági helyet a két jobboldali párt szerezte meg, a baloldal akkori jelöltjeként szereplő Harrer Ferenc kisebbségben maradt Glückst hal Samuval szemben. Harrer Ferenc tulajdonképpen emiatt hagyta azután ott az ellenzéket. w Várospolitikai körökben érthető érdeklődés előzi meg az új felsőházi tagválasztást, amely körül ismét ugyanolyan jelenségek észlelhetők, miint legutóbb, 1927-ben. Főleg Wolff Károly helyezkedik rideg álláspontra, amennyiben ragaszkodik ahhoz, hogy a vezetése alatt álló Keresztény Községi Párt továbbra is négy felsőházi tagságot tarthasson meg. A városházi ellenzéket a hét tagsági hely közül legalább három illeti meg. A Nemzeti Szabadelvű Párt, a Demokratapárt, a Keresztény Ellenzék és a Szociáldemokrata Párt a fővárosi választásokon megkapta a szavazatok többségét és csak a kinevezett, valamint az érdekképviseleti tagok beiktatásával sikerült a két jobboldali pártnak a közgyűlés többségét magának biztosítania. Ha a két jobboldali párt ismét az erőszak eszközéhez nyúl és a városházi ellenzéket kizárja a> felsőházi képviseletből, úgy felborul minden további együttműködésnek a, lehetősége a városházán. Az ellenzéki pártok vezetői ugyanis — mint a Független Budapest munkatársával közölték — el vannak szánva, a legkíméletlenebb harcra abban az esetben, ha' a két jobboldali párt az új felsőházi tagválasztásnál erre a nem méltányos, illő jális, sőt minden parlamenti szokással és gyakorlattal is ellenkező álláspontra helyezkednék. Párt elnökét. Azt a kérdést tettük fel, liogy szükségesnek tartja-e pártközi konferencia ösz- szehívását és megkérdeztük Kozma, Jenőtől azt is, hogy hajlandó-e a maga részéről■ az ellenzéki • vártok jogos kívánságát honorálni. Kozma Jenő, a kormány városházi pártjának elnöke, -a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A felsőházi tagválasztás ügyében nincs helye semmiféle előzetes megbeszélésnek. Egyelőre a helyzet még nem érett meg a döntésre. Ami azt a kérdést illeti, hogy szükségesnek tartom-e pártközi konferenciának az összehívását a felsőházi tagválasztás előkészítése ügyében, erre az a válaszom, hogy ‘pártközi konferenciát feltétlenül össze kell hívni, mert ez az egyetlen lehetőség a szembenálló álláspontok összeegyeztetésére. A legutóbbi felsőházi tagválasztásnál is őszKiéleződtek az ellentétek, a felsőházi tagválasztás körül Woiff Károly az ellenzéknek nem hajlandó felsőházi tagságot juttatni - Kozma Jenő kijelenti, hogy a városházi ellenzéknek feltétlenül helyet kell adni — Február 17-én tesz a felsőházi tagválasztás — M városházi ellenzéknek Bar ács Marcell a jelöltje Ripka főpolgármester pártközi konferenciát kiv össze a felsőházi tagválasztás ügyében Kozma Jenő nyilatkozik a felsőházi tagválasztásról
