Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-02-03 / 5. szám

HUSZONHETED!* évfolyam 1932 február 3 5. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 Revíziót! — sikolt a lelkekben egy végnélkiili kiáltás. Rezonanciája betölti az egész magyar földet, rónákon, hegyeken át mint egy óriási hanggörgeteg, mint egy mennydörgő hanglavina zúg előre, hogy visszacsattanjon a Kárpátok ősi bérc- falán és végigorgonázzon az Adria végtelenbe sikló hullámain. Ez a szent Revízió, a nemzet De profun- disa. És a nagy Revízión belül még apró sikolyok törnek ki a nemzet, a társadalom leikéből, parafrázisai a nagy Revízió vezérlő motívumának, lélekből kitépett hang-foszlányok, ame­lyek hol elhalkulva, hol crescendó- ban sivítják a vigasztalan jelenbe: Revíziót! Revíziót! PaJcots József Revíziót minden téren! Erkölcsi revíziót a közélet bűnös káoszában, | tisztultabb etikai felfogást, önzetlenséget, önfelál- l dozást. Revíziót a politikai rendszerben, a gazdasági erkölcstanban, a szociális gondolkodásban, az egész állami, közigazgatási szervezet mechanizmusában. Ennek a milliós városnak is megvan a maga re­víziós ügye. E lap hasábjain, a nyomtatott sorok völgyeiből hónapok óta sikolt fel az elnyomott, az önkormányzati jogától megfosztott, kiizködő, nyo­morgó, élni akaró és önmaga sorsát irányítani kí­vánó társadalom sikolya: Revíziót! E város életét sorvasztó Prokrustes-ágyba szorította az az új tör­vény. amelyet az 1872:XXXVI. te. helyébe rádiktált a hatalom. Amióta ez a törvény szabályozza millió ! ember életét, azóta Budapest népének nincs szava a saját problémáinak elintézésénél. Sorsa fölött az a hatalom ítél, rendelkezik, amely rendszerével az egész országot a legbizonytalanabb helyzetbe sodorta az a tizenkétéves rendszer, amely az állami minden­hatóság- rabbilincseibe verte a nemzet autonómiáját, az a mohó, kapzsikezíí rendszer, amely kivételes ren­delkezéseivel belenyúl polgárai zsebébe, leemeli a tűzhelyeken a fazekak fedelét, kotorász a dolgozók asztalfiókjaiban, kihallgatja a lélekzetvételt is. Meddig tart ez így? Egy nagy fegyintézet már ez az ország s főépülete a maga súlyánál, jelentősé­génél fogva Budapest. Pedig sem az ország, sem Budapest nem bűnösök. A bűnös maga a hatalom, amely ezzel - a szellemével nemzetgyilkosságot követ el. Kossuth Lajos írta meg, hogy a municipiumok j lebontása egyenlő a nemzetgyilkossággal. Alkotmány- [ jogi szempontból a kormányzati hatalom tehát való­ságos bűntényt követett el az oi'szággal és a főváros­sal szemben, amikor a vármegyei és a fővárosi tör­vény reformja kapcsán lerombolta a törvényhatósági önkormányzat ősi bástyáit. A nagy pörben, amely tizenkét éve folyik a rendszer és az ország népe közt, a kormányzati ha­talom a nagy pör vádlottja, az intellektuális bűncse­lekmények elkövetője, azzal, hogy előre megfontolt szándékkal halálra szánta a municipiumokat. A gyil­kossági kísérlet egyes izgalmas fejezetei pedig a törvények szakaszai, valamennyi egy-egy ravaszul ki­eszelt előkészítő mozzanata a végleges célnak: az autonómia halálának. Egy év óta fekszik halottas ágyán Budapest ön- kormányzata. Ez év alatt kiütközött már az új tör­vény termérdek hullafoltja. Budapest pedig élni akar. Budapest népe tiltakozik a pusztulás ellen, a hatalmas város, a magyar nemzeti kultúra kimagasló vára ellenáll a halálnak, nem hajlandó tűrni, bogy szabad, öncélú, nemzeti hivatású, ragyogó szellemét továbbra is bilincsbe verje a rendszer gyilkos tör­vénye. És én, mint e millióé város polgára, mint a tör­vényhatósági bizottság tagja, felhívom innen a vá­ros minden polgáx-át, a szellemi műhelyek munkásai­tól kezdve a gyárak dolgozó munkásáig, mindenkit, aki él és dolgozik, aki élni akar és nem kap mun­kát, kis és nagy embert, e várost szerető milliónyi lakost, akiknek munkájából, álmaiból, szcretetéhől nőtt nagyra Budapest, ne engedjék, ne engedjük ott­honunkat! Ennek a városnak uccuin, hajlékaiban, műhelyeiben, irodáiban mi vagyunk az urak, e falak malterja a mi agyvelőnk, vérünk, verejtékünk. Tudják-e a rendszer urai, hogy mi ez a város? Milliós lakosával egyhetede az országnak. Európa városai közt a nyolcadik helyen áll. Gyáripari ter­melésének értéke egy és egynegyed milliárd pengő, trüg az egész országban alig több két és félmilliárd- náI. Budapest tollát 41.81%-át adja a gyáripari ter­melés értékének. Budapest gyáripari telepeinek -zárna 1220, az egész országé 3544. A behozatal értéke az országban cgymilliárd 140,797.000 pengő, Budapesten magában 613 millió 741.037 pengő. A kiviteli érték az országban 800 mil­lió 473.000 pengő, Budapesten 268 millió 208.959 pengő. Az országban működő hitelintézetek tőkéje 510 millió 041.000 pengő, Budapesten 394 millió 882.000 pengő. íme csak néhány vázlatos kontúrban Budapest nagysága. Ezt a várost akarja rabláncára fűzni a kormányhatalom? A tehetetlenség és tehetségtelenség j mohósága nyilvánul meg a hatalom e gesztusában. | a következőket mondotta a Független Budapest m unkatársának: — A Független Budapest újévi számában közölt nyilatkozatom ismertette munkaprogra­momat. Egyelőre nincsen új programom, meg­elégszem azzal, ha e programomban jelzett feladatokat el tudom végezni. Mindenesetre jelentős lépésnek tartom az üzemi szakbizottság konkrét tárgyalásainak a megindulását. Az üzemi szákbizottság, amelyre fontos fel­adatok várnak, már megalakult, sőt a legköze­lebbi napokban már az érdemleges tárgyalá­sokat is megkezdi. Az üzemi szakbizottság a legteljesebb alapossággal fog foglalkozni az összes üzemi problémákkal és bizonyára köz- megelégedést kellő javaslatokat fog készíteni. Magam is azt tartóim hogy az üzemi problémákat minél előbb meg kell oldani és ezen az úton le kell ve­zetni az iparos- és kereskedőtársada- lomban jelentkező izgalmakat. Az érdekelt iparosokat és kereskedőket érthető okokból közelről érinti az üzemek sorsa. A súlyos gazdasági viszonyok között alaposan meg kell fontolni mindazokat a változtatáso­kat, amelyeket e téren be akarunk hozni. Nem szabad szem elöl téveszteni azt a célt, hogy az iparos- és kereskedőtársadalmat mentesítenünk kell a felesleges kon- kurrencia terhétől. A eentralisztikus törekvéseknek a magyar tör­ténelemben szomorú emlékei vannak. De akkor egy idegcnlelkű hatalom igyekezett fojtogató kezét rá­tenni egy élni vágyó, önérzetes nemzet nyakára. A mai magyar kormányzati rendszer idegennek bélye­gezte magát a magyar alkotmányos szellemmel és érzülettel szemben, amikor centralizáló törekvésével megszüntette az ország fővárosának önkormányzati jogát. Miért tette? Rendszerének végzetes lejtőjén le- züllve jutott idáig. Tizenkétéves kormányzásának té­továzó és eszméletlen gazdasági és pénzügyi politi­kájával tönkretett itt mindent. Ráébredt, hogy hova­tovább veszedelem fenyegeti a saját létét is. S bogy a romok fölött is úr maradjon, végig az egész köz- igazgatási szervezeten át kiépítette a maga dikta­tórikus hatalmát. A tehetségtelenség és tehetetlen­ség diktatúráját teremtette meg. Ez ellen a dikta­túra ellen indít harcot Budapest népe. Nem tűrjük tovább. Revíziót! Revíziót! de másrészről azt a körülményt sem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy a fővárosnak ezekben az üzemekben hallatlan nagy értékei vannak lefek­tetve, amely értékeket nem szabad áldozatul dobni — különösen akkor nem-, ka ezeknek az üze­meknek a fenntartását a közérdek megkívánja. — A legközelebbi teendők közé tartozik az álláshalmozások ügyének végleges elintézése. A döntés tulajdonképpen már megtörtént, most a végrehajtásra kerül a sor. Hangsú­lyozni kívánom, hogy az álláshalmozások megszüntetése nem teremt új állásokat és pedig azért nem, mert kormányrendelet folytán mindaddig nem tölthetjük be a meg­üresedő állásokat, amíg a szervezési szabály­rendelet átdolgozásával újból meg nem álla­pítjuk a fővárosi alkalmazottak létszámát. A szervezési szabályrendelet előkészí­tés alatt áll. Készül a városházi tiszt­viselők státusrendezése is. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan kell gon­doskodnunk az összes fővárosi szabályrendele­tek. átdolgozásáról -— annál is inkább, mert a fővárosi ’ törvényben e feladatok elvégzésére kitűzötl határidő már le is teli. — A kisebb jelentőségű ügyek között meg A Független Budapest újévi számában meg­szólaltattuk Ripka Ferenc főpolgármestert, aki min­den részletkérdésre kiterjeszkedő nyilatkozatot tett az aktuális városházi problémák­ról és a törvényhatóságot foglal­koztató kérdések megoldásának az előkészítéséről. Azóta egy hó­nap telt el és máris kötelező tár­gyilagossággal lehet megállapí­tani. hogy már ebben az első hó­napban is erélyes, számottevő lé­pések történtek az aktuális vá­rosházi problémák megoldása felé. így például elsősorban Ripka Ferenc főpolgármesternek az érdeme, hogy az álláshalmo­zások ügye napirendre került, sőt már kész is az álláshalmozók listája alapján az az előterjesztés, Ripka Ferenc- Revíziót! írta: PAKOTS JÓZSEF országgyűlési képviselő Ripka Ferenc főpolgármester nyilatkozik a ,,Független Budapest“-nek legközelebbi munkapro íz üzemi problémák megoldásának alapé iveiről» az állásfaalmo- ások megszüntetéséről* a Városi Színházról» a készülő státusz- rendezésről és az elektromos ajánlatokról M legfőbb leiadat: minden irányban ■megvédeni a főváro érdekeit amely a sok izgalmat keltő problémának végleges megoldását fogja eredményezni. Ugyancsak jelentős lépésnek tekinthető — és pedig főként a fővárosi iparosok és kereskedők exisztenciális érdekeinek szempontjából — az üzemi szakbizottság megalaku­lása. Nem kétséges, hogy Ripka Ferenc főpolgár­mester az újév napján bejelentett programot komoly szándékkal és elismerésre méltó ercllyel igyekszik megvalósítani. Abból az alkalomból, hogy a legfontosabb város­házi problémák a közeli megoldás stádiumába jutot­tak, szükségesnek tartottuk ismét megszólaltatni Ripka Ferenc főpolgármestert és megkérdezni tőle, hogy a legközelebbi hetekben miként alakul újabb munkaprogramja, milyen jelentőséget tulajdonít az eddig elért eredményeknek és általában, melyek azok a várospolitikai kérdések, amelyek őt, a főváros autonómiájának legfőbb őrét, foglalkoztatják. Ripka Ferenc főpolgármester

Next

/
Thumbnails
Contents