Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-27 / 4. szám
Budapest, 1932 január 27. Függecíen Budapest 3 M HÉT Külföldi pénz a Városi Színházban Vagy tíz esztendeje nagy küzdelmek folytak egy színháznyitási engedély körül. Az azóta eltűnt, megszűnt kurzus sajtója éktelen lármával, rettentő gyűlöld lel tajtékzott az dien, hogy a Fővárosi Operett színházat megnyithassák, mert a színház gazdája külföldi ember volt, Ben Blumenthal nevű, már pedig nem lehet tűrni — mondták farizeus arccal —, hogy külföldiek el- vigyélc a magyar közönség pénzét. Ben Blumenthal cikkor menekülve hagyta el az országot és az Operettszínházat, melybe rengeteg pénzt ölt bele, anélkül, hogy egyetlen fillért is tudott volna keresni. Itthagyta a pénzét és odébb állt, pedig ugyanez a sajtó, amely „feszítsd meg“-gel fogadta, szívesen marasztotta volna, mert azóta sem akadt olyan jó hirdetője, mint az amerikai vállalkozó volt. Most, amikor a Városi Színház bérbeadásáról és a Labriola-féle ajánlatról van szó, kell, hogy eszünkbe jusson az Operettszínház esete. A lemaradt, illetve lemaradó pályázók megint a külföldi tőkére hivatkoznak, nemzeti kultúrára és egyéb, ilyenkor szokásos és jól hangzó érvekre és érdekekre. Nem veszik észre, hogy közben tíz év telt el, hogy jelszavakból nem tud megélni a főváros, és hogy éppen elég unalmas és költséges volt a Városi Színháznak ez az elmúlt tíz éve. Külföldi kölcsönt nem kapunk. Idegen töke nem jön az országba, belföldi tőke meg — nincs. Olyan nagy baj lesz, ha idegen tőke özönlik be, ha külföldi pénz próbál csinálni valamit, amikor semmire sincs saját, tőkénkf Vagy azt kívánják, hogy a város újabb százezreket öljön bele ebbe a halott színházba, melyet sem pénzzel, sem egyéb eszközökkel nem tudott élővé varázsolni? Csak jöjjön az a külföldi, hozza ide a pénzét, és ha tudja, vigye el a miénket. Ha tudja ... Egyelőre csak hozzon: hogy visz-e majd, az a jövő titka, kérdés, melyre Blumenthal úr tudna csak — esetleg — válaszolni. Gyomorkérdés, lakáskérdés Megjelent a kormány rendelet e a lakás felmondási, illetve kilakoitatási eljárás felfüggesztéséről. Vajúdtak n hegyek és megszületett ez a nevetség es egérke, amelyet csodálkozva nézegetünk nagyító üvegünkön - keresztül, nem túrijuk mire való. Buclapesten 51 ezerre emelkedett az ingyen- ebédelők száma. 51 ezer embernek nincs betevő falatja, nincs pénze arra, hogy egyék. Mennyi pénze lehet ennek az 51 ezernek arra, hogy lakjék, ha nincs arra se, hogy jóllakjék? Ha egyáltalán lehet sorrendet megállapítani abban, hogy melyik a fontosabb életszükséglet, az enés-e, vagy a lakás, cikkor talán mégis a betévő falaté az elsőség. Ez^ a rangkülönbség azonban mégsem olyan óriási, hogy 51 ezer in gyen ebéddel szemben elegendő, ha a lakáskérdést 120 szükséglakással, vagy ezzel a rendelettel oldjuk meg. A statisztika kimutatása szerint 1931 novemberéig közel 12 ezer kilakoitatási pert folytattak le a múlt évben Budapesten, azóta ez a szám, szörnyű arányokban növekszik. A rendelet annyit használ, mintha egy gyufaskatulyát tennénk a rohanó ár elé, hogy azt feltartsa. A francia forradalom kimondta az embernek az élethez való jogát. A tizenkilencedik század szociológusai ebben nagy vívmányt láttak és vitatkoztak azon, milyen kötelességei vannak az államnak ezzel a joggal szemben, ' Az elvi deklaráció nagyon szép volt, ele most nem elvekről, hanem gyakorlatról van szó. Az államnak és társadedomnak kötelessége vigyázni arra, hogy ez a jog érvényesüljön is, élni pedig evés és lakás nélkül nem lehet. Ez a két legprimitívebb életszükséglet veleszületik — sajnos — az emberrel, ha jogom van az élethez, jogom van ahhoz is, hogy egyek és lakjak, A huszadik század dereka felé haladunk, új világok felé. Nem érünk rá elméleti fejtegetőKlassohn Gyula Budapest a Neményi Testvérek Telefon 53—7 -57. Papírgyár Rt. Csepel magyarországi vezérképviselője §T MOsataki és ni Olajkereskedés ezelőtt v. Gyurkovich és Társa Budapest, V., Nádor u, 6 Telefoni 802 29. szám. Barakovits János műorgonaépítő, törv, bej. cég Rákospalota, Pázmány ucca 72 (Saját ház) Alapíttatott 1920-ik évben Erdélyi UDVARI fÉNYWÉRÉSZ MÜINTEZETE ív nn»rim srnnn wrivmc/i 2. s/\n sekre, cselekedni kell. A kormányrendeletet nem lehet cselekvésnek nevezni. Legalább is nem olyan cselekvésnek, amely méltó lenne az idők mértékéhez. Kicsit mintha elkésett volna, mintha érthetetlen lenne a rendelet, olyanformán, mintha egy felnőtt ember lábára piciny gyermekcipőt akarnának ráhúzni. A felnőtt ember ez esetben az Ínség, a nyomor — a gyermekcipő: a kormány lakáspolitikája. „ Vigyázat: álláshalmozó !..." Közel 800 álláshalmozót írtak össze a fővárosnál. Szörnyű! Közel 800 embernek van két, esetleg három vagy többféle jövedelme is. Fel kell ezen háborodni! Nem lehet tűrni, meg kell bélyegezni! Hát lehet-e tűrni, hogy valakinek a 180 pengős fizetésén kívül legyen még egy második, esetleg 100 pengős óriási jövedelme is? Sőt hozzá még egy harmadik, 60 pengős keresete? Nem, ezt neun lehet elviselni... Szép, szép ez a nagy felbuzdulás az álláshalmozók ellen, de — akármilyen keservesen is hangzik — nevetséges a legtöbb esetben. Nevetséges, mert egyrészt a legtöbb álláshalmozó végtelen szerény állásokat halmoz és a halmozásnak csupán annyi az eredménye, hogy megélni ugyan alig tud belőlük, de dolga az rengeteg Hunyadi János természetes keseríivíz ivókúrákra az emésztőszervek betegségeinek kiváló gyógyvize van. Másrészt pedig abban, hogy valakinek több állást jés munkát adnak, része van annak is, hogy az illető — tehetséges, szorgalmas, egyszóval arra való, hogy el is lássa többféle teendőjét. Nem állítjuk, hogy nem történik visszaélés, hogy nem kell megszüntetni számos esetben az álláshalmozást. De vigyázat: nem mind arany, ami álláshalmozás. Álláshalmozó csak az, aki többféle munka vállalásával a létminimumot jelentősen meghaladó jövedelmet biztosít magának és ezzel A veszi a kenyeret a műnkéinél küliek elől. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter nyilatkozik a Független Budapestnek a hídépítkezésről és a Talbot-ügyről „Közérdek, hogy a főváros megállapodjék a ceníráiéval“ — A kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a változott viszonyok miatt kellett új versenytárgyalást kiírni, de ez nem jelent késedelmet — Tavasszal megindulnak a földmunkák A Független Budapest egyik legutóbbi számában részletes tudósítást közöltünk a borárostéri híd építkezésének mielőbbi megindítását célzó előkészítő tár- j gyalásokról. Megírtuk, bogy a pénzügyi problémák megoldódtak, közöltük továbbá Kenéz Béla kereskedelmi miniszter és Forster Gyula államtitkár nyilatkozatait, akik megállapították, hogy a hídépítkezések megindulásának most már nincsen semmiféle akadálya. Annál nagyobb feltűnést kellett tehát az elmúlt napokban a kereskedelmi minisztériumnak az a döntése, hogy ríj versenytárgyalást ír ki az építkezési munkálatokra. I Az új versenytárgyalás kiírása kétségkívül késleltetni f°gja a munkálatok megindulását és éppen ezért jogos aggodalmak merülnek fel abban cl tekintetben, hogy a munkanélküliség enyhítése terén remélt sikerek veszélyeztetve vannak. A Független Budapest munkatársának alkalma volt az új helyzetről Kenéz Béla 1 kereskedelmi miniszterrel beszólni. Felvetettük a kérdést, hogy milyen körülmények tették szükségessé új versenytárgyalásnak a kiírását és aziránt is érdeklődtünk, hogy új versenytárgyalás kiírása nem jelenti-e a munkálatok megindításának elhalasztását. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A hídé'PÍtkezési munkálatok megindítása ügyében tett nyilatkozatomban már jeleztem, hogy a megváltozott viszonyokra való tekintettel felmerülhet új versenytárgyalás kiírásának a szükségessége. Ez elől nem térhetteni ki, éppen az említett indokoknál fogva. Az első versenytáv - gyalás megtartása óta igen hosszú idő telt el, azóta nagy változások következtek be a közgazdasági életben. A viszonyok megváltozása miatt, már csak az általános megnyugtatás céljából is, új versenytárgyalás kiírása mellett kellett határoznom. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az új versenytárgyalás kiírása semmiféle késedelmet sem jelent a munkálatok megindítása tekintetében. Az új versenytárgyalást már a legközelebbi napokban kiírjuk, és pedig február közepére. Nyilvánvaló tehát, hogy itt késedelemről, a munkálatok megindításának elhcdasztásáról nincsen szó. A vasszerkezetet a diósgyőri Állami Vas- és Gépgyár már készíti, ezek a munkálatok már folyamatban is vannak. Azok a munkálatok pedig, amelyekre új versenytárgyalást írtunk ki, egyébként sem indulhatnának meg előbb, mint a tavaszi időjárás beálltakor. Addig pedig feltétlenül megtartjuk az új versenytárgyalást. Kenéz Béla kereskedelmi miniszternek ez a nyilatkozata alkalmas arra, hogy megnyugtassa azokat, akik új versenytárgyalás kiírásában késedelmet lát nak. A beszélgetés során egyébként felvetettük a kereskedelmi miniszter előtt a fővaros és a Dunántúli Villamossági Rt. vezetősége ‘között folyó tárgyalásokat. Érdeklődtünk aziránt, hogy mikor köti meg végre a főváros és a kereskedelmi kormány a végleges szerződést a Tal- bot-centrálé áramának igénybevételére vonatkozóan? Kenéz miniszter ezeket felelte a Független Budapest munkatársának érdeklődésére: — A főváros és a bánhidai centrálé között folyó tárgyalások még nem fejeződtek be. Beható megbeszélések folynak a végcél: végleges szerződésnek a megkötése. Éppen azért, mert tárgyalás alatt álló kérdésekről van itt szó, érdemi nyilatkozatot nem tehetek még. Annyi bizonyos, hogy ennek a végleges szerződésnek a megkötése közérdek. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter nyilatkozatán túlmenően — más forrásból szerzett értesülésünk alapján — közölhetjük, hogy a főváros és a Talbot-centrálé között néhány napon belül létrejön a végleges megállapodás. Teljes egészében fenntartjuk legutóbbi számunkban közölt információnkat, amely szerint most már kizárólag az egységár megállapítása körül folyik a vita. A főváros négy filléres egységárat ajánl fel, a centrálé öt filléres egységárat követel. Mivel ez az egy filléres differencia a főváros költségvetésében évi teljes egymillió pengőt jelent, érthető, hogy a városháza vezetői a fővárosi közönség érdekeinek megóvása céljából nem hajlandók a megegyezést aláírni. Előreláthatóan mind a két félnek engednie kell merev álláspontjából, A végleges szerződést í.5 filléres egységáron fogják megkötni. 33 Amíg lettem. A főváros főtisztviselőinek és törvényhatósági bizottsági tagjainak önéletrajz- gyűjteménye fényképekkel Szerkesztette : György Endre 420 oldal 4217 sor 245 életrafz 244 klisé 1*30 kiló 25 pengő S A & > e :o £ Luxuskiállítása minden eddigit fdlüimúl! — Minden könyvtárnak díszére válik I Megrendelhető: Vili., Kisfaludy u. 40
