Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-17 / 33. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 augusztus 17 33. szám or Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Szent István és a huszadik század Kenéz kereskedelmi miniszter válasza a főváros szénkartelelleni felterjesztésére A szénellátásban fennakadás nem lesz, minden áremelési törekvést meghiúsítok — „A koksz ára az idén olcsóbb lesz, mint tavaly volt" Kenéz Béla kereskedelmi miniszter nyilatkozata a Független Budapestnek A küzigiazgatási bizottság1 legutóbbi ülésén elha- | tárgyalásokat kezd a kereskedelemügyi minisztémun- •tárózták, hogy felterjesztést intéznek a kormányhoz j mai abból a célból, hogy a főváros közönségét meg- a szénkartel letörése érdekében. A fölterjesztést Bor- \ védje a szénkart el árdrágító törekvéseivel szem vendég Ferenc alpolgármester1 készíti, aki közvetlen I ben. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, akit a főváros fölterjesztésének várható .sorsáról alkalmunk volt megkérdezni, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársiának: A főváros fölterjesztését, még nem kaptam kézhez, mihelyt eljut hozzám, azonnal megadom rá a választ. Ami a kérdés érdemi részét illeti, ebben a tekintetben a főváros közönségét teljes mértékben megnyugtathatom: a szénellátásban fennakadás nem lesz és mindenféle áremelési kísérletet is meg fogok hinsíMindent elkövetek abban az irányban, hogy áremelkedés szóba se jöhessen, sőt reményem van arra is, hogy egyenesen árcsökkenés fog bekövetkezni. Azt például már most határozottan kijelenthetem, hogy a koksz ára az idén olcsóbb lesz, mint tavaly volt. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter nyilatkozata tulajdonképpen már választ tartalmaz a főváros szénkartel elleni felterjesztésére. A nyilatkozat alkalmas arra, hogy minden aggodalmat eloszlasson. Kitört a harc a belügyminiszter és a főváros között az üzemi problémák megoldása körül Keresztes-Fiscker belügyminiszter július 29-én kelt leiratában megsürgeti az üzemi problémák megoldására vonatkozó polgár- mesteri előterjesztés benyújtását — M főváros vezetősége újabb háromhavi haladékot kér a végleges határozat bemutatására Nagy idegesség a belügyminisztériumban a városházi döntés elhúzódása miatt M Független Budapest közti a belügyminiszter és a főváros legújabb 99fegyzékváltását** Az ellenforradalom hozta magával a turánizmus kifakadását. Egészen odáig csak lappangott ez a különös csodatűz, mind parázs a hamú alatt, de egyszerre lobot vetett és azóta karakán turániak lettünk, ami — aprópénzre felváltva — semmit sem jelent, de magával hozta, mint a kenguru a fiát, egy különös kis szörnyszülöttet, Szent István művének ócsár- lását. „A nemzeti szellem megrontása Szent Istvánnál kezdődött“ — mondják turáni tegzeseink. Vissza kell térnünk a pogány, ázsiai magyarsághoz, az ősi Turáni kell rekonstruálnunk és akkor boldogabb, nagyobb lesz a magyar. Kétségtelen, hogy Szent István izzig-vérig a középkor fia volt. Benne élt a korában, megértette és átérezte azt és tudta, hogy csakúgy maradhatunk meg Európában, ha itt lelkileg is el tudunk helyezkedni. Az is kétségtelen, hogy tűzzel-vassal irtotta a magyarsággal idehozott Ázsiát és Európát teremtett. Nem bűne, még csak nem is hibája, hanem erénye — a középkor szemüvegén át nézve — hogy az egyetemes és nemzetközi kereszténységet fölébe helyezte a nemzeti individualizmusnak: akkor ez másként nem is volt elképzelhető. Azt írta Imre fiához szóló intelmeiben,_ hogy egynyelvű ország nem is lehet erős, — ami mai szemmel megdöbbentő, de Szent István nem a huszadik, hanem a tizedig században született, a konzervatív magyarság Ázsiát, a turanizmust jelentette, amit le kellett törni, különben is a „magyar“ szó akkor csak politikai fogalom volt és nem nemzetiségi, mint ma. A nemzetiség a nemzetközi kereszténység szempontjából közömbös volt, az egyház egyetemes szelleme nem tűrt partikuláris individualizálást. Ha ezt bűnéül lehetne felróni a nagy, szent királynak, akkor bűne volt ez sok száz évig az összes magyar uralkodóknak, egyebek közt Nagy Lajosnak és Mátyásnak is. A magyarság fogalmát ők is csak politikai, hatalmi fogalomnak ismerték, nem pedig nemzetiséginek. Ezt csak a legújabb kor termelte ki, teljes erejében a XIX. század, a mai nacionalizmus megalapításának kora, betetőzte pedig a párizs- környéki békemű, amely Európát felaprózva, eddig ismeretlen, új nacionalizmusokat lobbantott lángra, a már meglévőket pedig rendkívüli mértékben felaprította. Szent István műve kilenc évszázadig élt. Ennél nagyobbat, magasztalóbbat nem lehetne semmiféle dythiramusban, vagy himnuszban mondani. A nacionalizmus kifakadásával ingott meg a nagy király zseniális alkotása és ekkor érkezett az új, tragikus sorsú honalapító: Kossuth Lajos. A magyar nemzet szörnyűséges tragédiájához tartozik, hogy nem valósíthatta meg álmát, amely újabb ezeresztendőre megalapozta volna Szent István birodalmát. 1852-ben, tehát teljes nyolcvan esztendővel ezelőtt már tudta Kossuth Lajos, hogy mi lesz ma, 1932-ben. Akkor már nagyjában elkészült a dunai konföderáció terve, a politikai zsenialitásnak ez' a csodája és itt megírja Kossuth, hogy az osztrák-magyar birodalom balálra van ítélve, „A Balkán elnyomott nemzetei előbb-utóbb levetik a török császárság igáját és önálló nemzeti létre ébrednek. Ekkor pedig természetszerűleg magyarországi fajtestvérei is felé fogják kinyújtani kezüket, egyesíteni akarván őket saját fenhatóságuk alatt.“ Ezt látta Kossuth Lajos 80 évvel ezelőtt, ezért üldözték és „leplezték le“ mint hazaárulót (lásd: Zi- mándy és Zelenyák). Szomorú, nagyon szomorú elégtétele lenne Kossuth Lajosnak, hogy az események igazolták ezt az államférfim próféciát és hogy Európa ma éppen akörül vergődik, mint lehetne megcsinálni ázt a Duna-konföderációt, amelyet Kossuth magyar hegemónia alatt akart megszervezni sok évtizeddel ezelőtt. Talán merésznek és különösnek látszik a párhuzam Szent István és Kossuth közt. Szent Istvánnak megadatott az az erő, amellyel művét megvalósíthatta, Kossuth Lajostól megtagadta a sors és ez a mi tragédiánk. Megtagadni Szent Istvánt és visszatérni Turán- hoz? Botor és szerencsétlen okvetetienkedés, melyet irtanunk kell minden erővel. Ellenkezőleg: ki kell építenünk új alapon a nagy király nagy művét, úgy, ahogy Kossuth is akarta. Tudomásul kell vennünk, hogy Európa kellős közepén élünk, teljessé kell tennünk Európát a magyar ugaron és kiirtani minden Ázsiát, ami még — sajnos —• megmaradt. Ezzel kezdődik majd a magyar feltámadás és ez fogja betetőzni Szent István dicső emlékét a második évezred küszöbén. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter néhány héttel ezelőtt a Független Budapest-ben azt a határozott kijelentést tete, hogy az ősz folyamán felétlenül lezárja az üzemi aktákat. Legutóbbi számunkban Keresz-tes-Fischer Ferenc belügyminisztert szólaltattuk meg, aki szintén őszre ígéri a fővárosi üzemi problémák végleges megoldását. A belügyminiszter ezzel a kérdéssel kapcsolatosan többízben is úgy nyilatkozott, hogy a maga döntését nem óhajtja meghozni mindaddig, amíg a főváros autonómiája nem végez aa egész anyaggal és a főváros polgármestere kifejezésre nem juttatja a maga felfogását a szóban- forgó üzemi problémák mikénti megoldására nézve. A Független Budapest munkatársa most olyan dokumentumokat szerzett, amelyekből kiderül, hogy a kormány rendkívül komolyan veszi az üzemi problémák megoldására kitűzött és gyorsan közeledő őszi terminust. A városházán még tart a nyári vakáció, az üzemek gazdálkodásának felülvizsgálatára kiküldött szakbizottság, amelyről kezdetben azt hirdették, hogy egész nyáron át tárgyalásokat fog folytatni a helyzet tisztázása érdekében, egyetlen érdemleges ülést sem tárt ott, sem júliusban, sem agusztusban. A belügyminiszter éppen ellenkező álláspontra helyezkedik: élesbangií leiratokban sürgeti a megindított vizsgálatok befejezését. A szó szoros értelmében harc tört ki a belügyminiszter és a főváros között az üzemi problémák megoldása körül. Ennek a harcnak a keletkezéséről és legújabb fázisairól a következő teljesen hiteles információnkban számolunk be. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ez év tavaszán a következő tartalmú leiratot intézte a főváros polgármesteréhez: „Az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a intézkedik aziránt, hogy a belügyminisz- • ter, a kereskedelmi és a pénzügyminiszter urakkal egyetértőleg, valamennyi törvényhatósági és községi üzemet a törvény életbeléptetésétől számított egy éven belül megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérdéses hatósági üzem fennállása közérdekből indokolt-e. Ha e vizsgálat eredményéből az tűnik ki, hogy a megvizsgált üzem vagy vállalat az ország ipari vagy kereskedelmi érdekéből egészben vagy részben szükségtelen, a belügyminiszter, a kereskedelmi és pénzügyminiszter urakkal egyetértőleg, a törvényhatósági vagy községi üzem, vagy vállalat megszüntetését, vagy működésének megfelelő keretek közé szorítását rendeli el. A vizsgálat keretébe bele kell vonni önként értetődőleg azokat az üzemeket is, amelyeket részvénytársasági alakban vezetnek, valamint a magánosokkal közös tulajdonban lévő üzemeket és vállalatokat is. Mielőtt ezt a vizsgálatot a nevezett miniszter
