Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-03 / 31. szám
Függec/en Budapest Budapest, 1932 augusztus 3. é * 3 hely a számukra, most nincs többé. Hogy itt lesz-c? Ki tudja. Oly kevesen vagyunk, — mint Széchenyi mondta — hogy az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni és mégis oly sokan vagyunk, hogy nincs számunkra hely e hazában. Most jönnek, egyre jönnek „haza" a magyarok, mert fájdalmasan és százszorosán igaz lett a költő szava, hogy itt élnünk és halnunk kell, de. . . élnünk?.. . Talán inkább.. . De nem folytatjuk: jöjjenek, mert itt a helyük, mert ha mindenütt ki is taszítják őket, mi szeretettel fogadjuk őket, hiszen a mi fiaink. A mi vérző, elüldözölt, hazatért gyermekeink, akik azért nem maradhattak ott, mert - magyarok. Beszélgetés Payr Húgéval a tanács működéséről, amit nem tart kielégítőnek, a lezajlott ciklus eredményeiről, amikkel nincsen megelégedve és a „nagyszerű“ fővárosi törvényről, amit az adminisztráció stem akar végrehajtani „Pártpolitikán felülemelkedve kell szolgálni a főváros közönségének az érdekeit“ „Csataidőkben nincs nyári vakációi“ M HÉT Hangok a félmultból Az a hang, amelyet a múlt heti küldöttség járásoknál döbbentetlek rá a városházára, régi ismerősünk. Ismerjük a nyolc-tíz év előtti időkből. 'Táléin nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a régi, elmúlt és lezárt idők feltámasztói kísérleteznek vele. Két küldöttség járásról van szó: a Nagy L a - j o s-féléről és a Perl e y-féle sorozatról, amely utóbbi kezd, már-már terrorisztikus formed ölteni. Tartózkodunk attól, hogy kvalifikáljuk a hangot és metódust és ha már ők nem tették meg, legalább mi respektáljuk az ízlés és esztétika-szabta határokat, de tiltakoznunk kell, éppen e két tényező nevében is. De meg más okból is. Egyrészt, mert megborzong a héitunk, végigfut rajtunk a hideg, amikor az elmúlt szörnyű korszak „felelőtlen“ elemeit újra élesztik egyesek, akik pedig felelősök, mert a konszolidált polgárság adott kezükbe hatalmat. A polgár- mester személyének és tekintélyének inzultálása felháborító kezdet, amely odavezet vissza, ahol egyszer már — sajnos — voltunk. De nemcsak tiltakoznunk, hanem védekeznünk is kell, még hozzá a, legerőteljesebb eszközökkel is azért, mert Németországban is így kezdődött az, amiről oly rettegve olvasunk nap- nap idem. Ezt a hangot, ezt a metódust és az ilyen vezetőket nem tűrheti sem a főváros, sem, a társadalom. A polgármester tekintélyének bemocskolásával és a himnusz prof anizálú sóval kezdődik, de hogy hol folytatódik, azt nagyon is tudjuk és ebből nem kérünk. Sajtó és „sajtó“ A fővárosi rovatvezetők memorandumban kérték Sipőcz polgármestert, tegye lehetővé a legális városházi újságírók munkáját. A napilapok és az elismert városházi hetilapok városházi képviselőn éppen azért tömörültek külön testületbe, mert azt akarták, hogy a fővárosnak könnyű legyen a dolga, amikor disz- tingvádni kell sajtó és „sajtó“ között. Tudjuk nagyon jól, hogy a polgármester és vele együtt az egész városháza ez ellen az idézőjeles sajtó ellen védekezik, de ne tessék haragudni: nagyon rosszul. Az idézőjeles sajtó ott van most is mindenütt, megtalálja a maga földalatti útjait az érvényesüléshez, ezek az idak azonban el vannak zárva a legális, tényleges sajtó elől, amely kényes és érzékeny. A becsületes sajtót homlokon találta a polgármesteri intézkedés, amely lehetetlenné teszi számára a közönség informálását, a zúgsajtó ellenben mosolyog: azokat az információkat, amelyek az ő magáncéljaikhoz szükségesek, megszerzik, akármit rendel is a polgármester. A Fővárosi Rovatvezetők Szindikátusa a nagy nyilvái- nossőigot jelenti, az országos közvéleményt, melynek zavartalan, akadálytalan működése épúgy érdeke a közönségnek, mint a városházának. Hisszük, hogy a polgármester megtalálja az utat ehhez a nagy nyilvánossághoz, hogy megtalálja az eddigi rossz védekezés helyett a jó, a természetes védekezést, amely nem lehet más, mint az igazi, a becsületes sajtó világossága. Hazajönnek a magyarok A megszokott, stereotíp kifejezés: „külföldön élő jeles hazánkfia“ szükebb tartalmat kap. A német- országi események hazakergették azokat a magyarokat, akik ott akarták megkeresni kenyerüket, akiket innen odakergetett a sors. amely most visszahozza őket. Budapesten elfeledett, vagy rég nem látott arcok tünedeznek fel újra. Ma a „külföld magyarja“ nem az, ami Petfi korában volt: here, a magyar föld vérét kiszipolyozó „fekély a hazáinak testén“, hanem nemzeti érték, amely itt felesleges volt. Itt nem kellett, ott szükség volt rá és büszkén mondhatjuk el, hogy ezek a „külföld magyarjai“ csak tisztesé get, becsületet hoztak ránk. Most megint itt vannak, vagy útban vannak erre, hazafelé. Eddig volt a nagyvilágon e kívül is DEBRECEN ÉTTÉRÉN RáKóczi út 88. Telefon: J. 315-66, 343-06 déli menüt 2 pengőért házhoz szállítja A modern orvosi tudomány minden eszközével és a külön, bőző gyógyeljárásokhoz szükséges fölszerelésekkel ellátva. A város minden pontjáról könnyen megközelíthető. STEINER DÍSZ-, TEMPLOM-, ÉS szímperm SZOBAFESTŐK IP ÉS MÁZOLÓK Budapest, IX., Üllői út 57. Telefon: József 306-29 KŐSZÉNBÁNYA ÉS TÉGLAGYÁR TÁRSULAT PESTEN, (DRÄSCHE) BUDAPEST, V., KLOTILD UCCA 3 Telefon: Automata 266-64, 266-65 é* 266-68 A főváros tanácsa a HÉV ügy elintézése óta nem tartott ülést, bár a pártok vezetői legnagyobbrészt Budapestén tartózkodnak. Egyedül Kozma Jenő van távol a fővárostól, Wolff Károly, Becsey Antal, Rassay Károly egész nyáron át itthon maradnak. Semmi akadálya sem volna tehát annak, hogy az aktuális ügyekkel a főváros tanácsát foglalkoztassák. Ügy látszik azonban, hogy nem készültek még olyan előterjesztések, amelyekben döntésre volna szükség. Pedig a főváros közönségét rendkívül sok olyan probléma foglalkoztatja, amelyekben a főváros tanácsára várna a megoldás előkészítése. Ennek a felfogásnak ad hangot az a nyilatkozat, amelyet Payr Hugó országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt igazgatója tett a Független Budapest munkatársa előtt. Azzal a kérdéssel fordultunk ugyanis Payr Hugóhoz, hogy —• mint az Egységes Községi Polgári Párt vezetőtagja — megelégedéssel tekúnthet-e vissza az elmúlt közgyűlési ciklus eredményeire és egyben aziránt is érdeklődtünk, hogy szerinte milyen feladatok várnának a városházi adminisztráció vezetőire a legközelebbi időkben. Payr Húgé tanácstag a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Csak a legnagyobb felháborodás hangján beszélhetek arról az anakronizmusról, hogy a mai súlyos időkben nyári szünetet tartanak a városházán. Szünetet tartani csak akkor lehet, ha nincsen munka. Tisztában vagyok azzal, hogy abban az esetben ,sem 'javulna meg lényegesen a helyzet, ha a városházi adminisztráció nem vakációznék. Nem kétséges azonban, hogy a szokásos nyári vakációzás kikapcsolásával: tanácsülések, esetleg közgyűlések tartásával azt a hitet lehetne kelteni a tömegekben, hogy a vezetők törődnek velük. A mai nehéz viszonyok között ez is a segítés valamelyes módja, volna. Magamra nézve ezt az elvet százszázalékig érvényesítem: nem tartok nyári szünetet, hanem végzem mindazoknak az ügyes-bajos dolgait, akik bizalommal fordulnak hozzám. Csataidőket élünk, már pedig a csatában ott kell lennie mindenkinek, aki katonának vallja magát. Pártunk vezetősége egész nyáron át helyén van, irodánk működik, aktívabbak vagyunk, mint valaha. — Ami azt a kérdést illeti, hogy megelégedéssel tekinthetek-e vissza az elmúlt esztendőben elért eredményekre, erre kedvező választ a magam számára sem adhatok. Őszintén kijelentem, hogy az elmúlt esztendő eredményeivel korántsem vagyok megelégedve. Az egész elmúlt munkaszezón egy állandó vihar volt és a főváros vezetői nem úgy dolgozlak a hajóhídon, mint ilyen nehéz időkben a kapitányok szoktak. Nem volt felfűtve a kazán, nem dolgozott az a láz, az a lüktető erő a főváros vezetőiben, amilyenre sorsdöntő órákban szükség volna. Értem ezt úgy az adminisztratív vezetőségre, mint az egész tanácsra. Rendkívüli időkben rendkívüli feladatok várnak a vezetőemberekre. Napok alatt kell olyan munkái végezni, amilyent normális időkben esztendők alatt szokás. Mindenekelőtt helytelenítem azt, hogy kevés közgyűlést hívnak össze. A közgyűlések nagyszerű levezető csatornái a vágyaknak, kívánságoknak, általában a tömegindulatoknak. Ha nincs közgyűlési tárgy, akkor interpel- lációs és( indítványos közgyűléseket kellett volna sűrűbben tartani és ezzel módot kellett volna adni arra, hogy a polgárság választott vezetői elmondják azokat a gondolatokat, amelyek a közönség lelkében élnek. Annál nagyobb szükség volna gyakori közgyűlések tartására, mert hiszen most már nem annyira az adminisztráció igazgatja a fővárost, mint inkább a törvényhatósági tanács. A tanácsra nehéz feladatok várnak, csak az a kár, hogy a tanács nem teljesíti a maga feladatát úgy, amint kellene. Ebben azonban nemcsak a tanács a hibás, hanem azok, akiknek hatáskörébe tartozik a tanács foglalkoztatása. A tanács csak incidenta- liter eléje hozott ügyeket tárgyalhat. Sok példát hozhatnék fel. de a helyzetet talán azzal jellemezhetem legélénkebben, hogy például a tanáccsal letárgyaltatták a belvárosi villamosközlekedés megszüntetését, de sohasem nyújtottak módot a tanácsnak arra, hogy a főváros közlekedési feladatait egységes keretek között vitathassa meg. Arról nekünk kellett döntenünk, hogy a belvárosban hatszázméteres vonal megszűnjön-e, vagy sem, de az egész főváros közlekedési politikája még sohasem szerepelt a tanács napirendjén. Az új fővárosi törvény rendkívül sikerült része az. amely az új tanácsi intézményt kreálja. Nézetem szerint az egész új fővárosi törvény nagyszerű alkotás^ de nem lehet megítélni, mert nem, hajtották végre teljesen — sem paragrafusok, sem intenciók szerint. Ha már itt tartunk, meg kell őszintén mondanom, hogy nézetem szerint a polgármester nem érzi át teljesen azt az erőt. amit számára az autonómia szerveinek foglalkoztatása jelenthet. Nagy energiát adna a polgármesternek, ha minden kérdésben az autonómia illetékes szerveihez fordidna és a maga felelősségét így megosztaná. — Minden elfogultság nélkül meg kell állapítanom. hogy az Egységes Községi Polgári Párt tagjai sokat dolgoztak az elmúlt ciklusban. Nem lehet elvitatni tőlünk, hogy mi kezdeményeztük a takarékossági bizottság kiküldését, a racionalizálást, a közigazgatás egyszerűsítését. A takarékossági bizottság javaslatainak elfogadásával sikerült megakadályozni a közszolgáltatások árának felemelését. Az ellenzék is ellene volt a közszolgáltatások felemelésének, de ugyanakkor olyan követelésekkel állott elő, amelyeket teljesíteni csak úgy lehetett volna, ha a közszolgáltatások árát felemeljük. Mi a két szembenálló felfogást igyekeztünk összeegyeztetni és rajtunk múlott, hogy az ellenzéki tiltakozás elérhette a célját és nem került sor a közszolgáltatások árának emelésére. Aki ezt nem akarja elismerni, az nem objektív. Egyébként is nekem az a véleményem, hogy a pártpolitikán felülemelkedve kell mindnyájunknak szolgálnunk a; főváros közönségének érdekeit. Payr Hugónak ez a nyilatkozata rendkívüli érdeklődésre tarthat igényt úgy a várospolitikusok, mint a városházi adminisztráció vezetői körében. Családi házat olcsón épít tehermentes telokre, vagy saját telkein kényelmes törlesztésre. Minden építőiparosmunkát jutányosán vállal az Építőiparosok Szövetkezete Andrássy út 56 Payr Hugó
