Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-22 / 25. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 június 22 25. szám Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Budapest — a polUíhábau Már most, a nyár küszöbén is súlyos gondot okoz az inség'akció a város vezetőségének. Nap-nap után zsugorodnak a főváros szociális működésének keretei és a vezetők aggodalommal néznek az ősz, meg a tél elé. A múlt esztendőbeír még hallottunk olyan kijelentéseket felelős kormánytényezők ajkáról, hogy „Budapesten senkinek sem szabad éheznie a télen“, meg ehez hasonlókat, most azonban ugyan ezeknek a tényezőknek legkisebb gondjuk is nagyobb ezeknél a szociális problémáknál. Szépem belenyugszunk abba, hogy csali éhezzenek az emberek!: máshol is éheznek, miért legyünk éppen mi a kivételek? ... Ha a kormány bele is nyugszik ebbe az. elintézésbe, a főváros nem teheti azt. Nem is teszi. Ripka főpolgármester, Sipőcz polgármester és Liber Endre alpolgármester, meg a szociálpolitikai ügyosztály vezetői lankadatlan kitartással harcolnak az akciók érdekében és bizonyságot tesznek arról, hogy Budapest még nem vesztette el a szívét. E héten a rokkant-kérdésben is felemeli szavát Budapest, kezdeményezve azt a törvényt, melyet iniciálni az állam kötelessége lett volna régesrégen, ha ugyan az állam ilyen csekélységekkel törődhetett volna. De az állam erre nem ért rá, a fővárost kellett megfékezni, hogy egyetlen fillérrel se adjon több pénzt jóléti kiadásokra és intézmények segélyezésére, mint ameny- nyit a kormány jónak lát. Ha a fővárosnak: felesleges pénze van, akkor- adja azt oda a kormánynak, ha pedig nincs felesleges pénze, akkor a nélkülözhetetlent is adja oda, de azt semmiképpen sem lehet tűrni, hogy oktalan jótékonykodásra fordítsa. Hová jutunk, ha szentimentálisak leszünk? Utóvégre is, mi nem vagyunk oly ostobák, mint például Amerika, amely megengedi, hogy a hadviseltek ezerszámra gyűljenek össze a törvényhozás épülete előtt, feszélyezve az odabent tárgyalókat. Semmi feszélyesség uraim, mi megvédjük a parlament szólásszabadságát kívülről jövő elemekkel szemben! Csak befelé, magunk közt intézzük azt el klotürszakaszokkal, széksér- tÄekkel meg egyéb bölcs eszközökkel. Nem, mi nem vagyunk Amerika! A főváros, ellentétben a magyar kormánnyal, úgy érzi, hogy katasztrófa fenyeget. Kér, könyörög, hogy a kormány is vegye észre ezt a fenyegetést, kér, könyörög, hogy abból a 37 millióból, amelyet a főváros népo inségadóba befizetett, legalább 8—1(J milliót fordítson erre a célra a kormány. A főváros küzd, verekszik, argumentál, statisztikai adatokat, külföldi példákat vonultat fel, százfelé védi ,a maga házát a nyomorúság ezerfejű hidrájai ellen, de a kormányt és a parlamentet is más dolgok tartják lekötve. Az éhség nem politika, Budapest nem agrárváros, ennélfogva a főváros népének nyomorúsága nem érdekli sem a kormányt, sem a parlamentet. Állítólag bukik a kormány, sőt már meg is bukott. Az agrárkövetelésekbe bukott bele, melyeket nem akar és nem is tud teljesíteni. A városok lakosságával és vezetésével csak olyankor törődik a magas politika, amikor venni kell, elvenni. A falu dolgai megbuktatják a kormányt, a falu kérdései izgatják a parlamentet, a városok és a fővárosi közömbös dolgok a magyar politikában. Budapest és a többi magyar város szinte niemlétező fogalmak, legfeljebb mint bevételi források, mint az állam eltartói érdemelnek némi figyelmet. Eddig így volt ez. Most se lesz másként, de mégis történt valami, ami azzal biztat, hogy talán a jövőben észrevesznek bennünket is, városi polgárokat. Megalakult a városi képviselők csoportja, égi ezúttal első ízben, politikai képviselete is lesz a városi polgárságnak. Megalakult egy kicsiny, de komoly társaság, amelynek az a feladata, hogy a kormánnyal észrevétesse, hogy a városok nemcsak fejőstehenek, hanem fonto® tényezői isi a magyar szellemi és gazdasági életnek, hogy amikor kérnek, akkor követelni is joguk lenne és amikor adnak, akkor kapniok is kell. Budapest most kopogtat a kormány ajtaján: az ínségesek nevében kér, könyörög. Nem kedvezményeket akar, nem mer olyan követelésekkel fellépni, mint az agrártársadalom, csak falatokat kér, alamizsnát az éhezők részére. Talán meghallják Budapest szívének hangját, talán nem, de az az érzésünk, hogy a kormány most nem ér rá velünk foglalkozni. Liszt- forgalmi adó, boletta, gazdasegítség meg egyéb nagy kérdések foglalkoztatják, nem érdeklik a mi kicsiny kérdéseink, amelyekkel nem lehet kormányt buktatni. Kormányt nem. De országot igen. Kultúrát, jövőt, haladást megölni, azt igenis lehet. Megalakult a városok politikai csoportja, talán éppen a legjobbkor: értlesse meg a kormánnyal és a nemzettel, hogy a város problémái döntik el a magyar kultúra életét, hogy a hatvanezer ellátatlan budapesti család isi tagja u nemzetnek és az ő életük és báláink a nemzet éleiét és halálát is jelenti. Eri,lesse meg, hogy ez a negligált, szociális probléma politikai probléma isSipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a Független Budapestnek a nyári szükség munkaakció csődjéről, a szociális tevékenység és a gyermek nyár altatás korlátozásáról, az állami tartozások behajtásának megsürgetésérői és a HÉV-ajánlat nyilvános megvitatásáról 9,71 kormány nem hallandó inségsegélyt adni, a főváros pedig kormánytámogatás nélkül képtelen folytatni ínség akcióit*' Liber Endre alpolgármesternek a Független Budapest legutóbbi számában közölt nyilatkozata, amely a fővárosi inségalcciók teljes csődjéről számol be, általános feltűnést keltett nemcsak a várospolitikusok körében, hanem a székesfőváros közönségének legszélesebb rétegeiben is. Nemcsak arról van szó, bogy a főváros szűkíteni kénytelen az inségakciók kereteit, lianem arról is, hogy sorra meg kell szüntetni úgyszólván valamennyi fővárosi szociális tevékenységet, sőt a gyermeknyaraltatási akció kereteit is korlátozni kell. Liber Endre alpolgármester ebben a nyilatkozatban bejelentette, hogy a főváros vezetősége a kormányhoz fordul segítségért és remény van arra, bogy a főváros polgársága által fizetett inségadókból a kormány kiutalja a szükséges fedezetet. A Független Budapest munkatársa érdeklődött ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye iránt a városházán, de sehol sem adtak megnyugtató választ. Kérdezősködésünkre azt felelték, hogy a tárgyalások még nem fejeződlek be, viszont a szociálpolitikai ügyosztály az akciók teljes megszüntetésével fenyegetödzik, mivel azok folytatásához hiányzik a legminimálisabb fedezet is. Ilyen körülmények között magához Sipőcz Jenő polgármesterhez fordultunk. felvilágosításért, akitől megkérdeztük, hogy milyen elhatározásra szánja magát a főváros vezetősége az inségakciók folytatása tekintetében és aziránt is érdeklődtünk, hogy a mai súlyos viszonyok között lehet-e szó a gyermeknyaraltatási akció zavartalan lebonyolításáról. Sipőcz Jenő polgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: H kormánnyal folytatott tárgyalások nem jártak sikerrel — Őszintén meg kell vallanom, hogy a különböző inségakciók folytatása tekintetében a legsúlyosabb nehézségek merültek fel. A főváros nyáron mindig korlátozza az inségakciók kereteit, mivel az időjárás enyhülése egyben a szociális nyomor enyhülését is .jelenti. Az idén azonban a helyzet súlyosabb, mint máskor volt. A főváros vezetőségének tehát fokozott gondot okoz a szükséges fedezetnek az előteremtése. A főváros súlyos költségvetési és pénzügyi helyzetében nem tudunk megfelelő fedezetről gondoskodni és éppen ezért a rendelkezésre álló összeg kiegészítését kértük a kormánytól és pedig azon az alapon, hogy a főváros lakossága a maga adófizető kötelezettségének a különböző szükségadók megfizetése terén valóban példás mértékben tett eleget. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy a kormnnyal megindított tárgyalások — legalábbis egyelőre — nem jártak sikerrel. Véglegesen nem tudok nyilatkozni, mert még mindig reménykedem, hogy a kormánynál sikerül valamelyes eredményt elérnünk. Ezidő- szerint csak annyit mondhatok, hogy a főváros mai nehéz pénzügyi helyzetében ezeket a kérdéseket, amelyek közé az inségakciók folytatása és a gyermeknyaraltatási akció lebonyolítása is tartozik, kormánytámogatás nélkül teljes egészükben megoldani nem tudja. Mielőtt a nyári szünet megkezdődnék a városházán, az egész inségakció-komplexumot a törvényhatósági tanács döntése elé viszem, mert úgy érzem, hogy a felelősséget tovább nem vállalhatom. Nincs pénz ins égmunkák megindítására Megemlítettük Sipőcz Jenő polgármester előtt azokat a terveket, amelyek nyári inségmunká-akciók megindításának a lehetőségeit tartalmazták. Megkérdeztük a polgármestertől, hogy van-e remény ilyen ínség munkáknak a megindítására és ezek révén a munkanélküliség enyhítésére. Sipőcz polgármester a következőket felelte: — A nyári inségmunkák megindítását illetően is csak azt felelhetem, amit általában az inségakciók folytatásának lehetőségeiről mondottam. Ilyen inségmunka nem folyik és egyelőre nincs is remény arra, hogy inségmunka - akciókat indíthassunk meg, aminek egyszerű magyarázata az, hogy egyelőre nem tudjuk előteremteni a pénzügyi fedezetet. Amikor a nyári inségmunka-akció _ terve és általában ez a gondolat felvetődött, jól tudtuk, hogy súlyos pénzügyi nehézségekkel kell számolnunk. Tudtuk, hogy csak a pénzügyi nehézségek áthidalása után lehet konkrét formában foglalkozni az inségmunka-tervek megvalósításának a problémáival. Mivel a fedezet előteremtése a lehetetlenséggel határos, nem is kezdtük meg az inségmunka-tervek gyakorlati megvalósításának a megvitatását. — A tavaszi hónapokban bizonyos lendület mutatkozik az építkezési tevékenység területén. Ez az élénkség azonban nem olyan nopy, hogy a munkanélküliség lényeges enyhülését lehetne remélni. Ez a kis emelkedés, ami lakas-, illetve házépítkezések terén mutatkozik, csak arra jó, hogy kiegyenlítse azt a hiányt, ami az elmúlt esztendőkhöz képest más iparagakban bekövetkezett. Mindenesetre örvendetes jelenség az, — ami már az eddigi adatokból is kitűnik, — hogy az idén több lakás fog épülni, mint Sipőcz Jenő
