Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-06-01 / 22. szám

Budapest, 1932 június 1. Független Budapest 3 M HÉT Az előrelátó polgármester A 'polgármester nem jövendőmondó és most mégis felcsapott prófétának. A fizetéscsökkentörendetet ér­vényessége a jövő év júliusáig szól, a polgármester mégis az egész évre a lecsökkentett fizetések alapján végezte a költségvetési számításokat. Nem vette tu­domásul, hogy 1933 júliusában ismét érvénybe Icellene lépniük a régi tisztviselői fizetéseknek. Egyszerűen meghosszabbította a kormányrendeletet — egyelőre az év végéig. A polgármester a jövőbe léd, ha nincs is törvé­nyes intézkedéssel alátámasztva, helyeselni, kell. Mint- ahogy elismerés illeti Sipöcz Jenőt valahányszor a főváros anyagi jövőjéről intézkedik. Az, hogy felcsap prófétának, még pedig pesszimista alapon, azt bizo­nyítja, hogy átérzi a nehéz időkkel járó felelősségét és nem áltatja se magád, sem a tisztviselőket, de nem áltatja gf közönséget sem illúziókkal. Reális pénz­ügyi politikus, aki kimondja azt az igazságot, amely — sajna — elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ez az őszinteség és becsületes jövőbe nézés bár­mennyire súlyosan érinti is, de némiképpen meg- \nyugtatja azokat is, akiket a fizetésredukció meg­hosszabbítása személyükben érint, — köztük van Si- pőcz Jenő is — mert csakis ennek köszönhető, hogy a főváros anyagi stabilitása és a költségvetés bizton­sága nincs és nem is volt veszélyben, Vázsonyi Hat esztendeje, hogy meghalt Vázsonyi Vilmos és mint minden esztendőben, ezúttal is kegyelettel adóztak emlékének azok, akik most az ő politikájának képviselőjeként szerepelnek a közéletben. De nemcsak ezek emlékeznek kegyelettel Vázso- nyiról és munkájáról, hanem azok is, akik ma úgy látják, hogy Vázsonyi szellemi öröksége nem egy kis társaságé, hanem a főváros egész polgársága hagyo­mányosa ennek a nagy örökségnek. Vázsonyi Vilmos­ról nem neveztek el uccát, nem kapott díszes emlék­művet és az uralmon lévők mindent elkövetnek, hogy feledtessék a polgársággal őt: hiábavaló, Vázsonyi emlékét kitörölni nem lehet a szívekből, mert a poli­tikusok emléke addig él, ameddig alkotásaik élnek. Vázsonyi élete műve pedig örökkétartó, mert olyat alkotott, ami nem pusztulhat el soha: ő alapí­totta a pesti polgárt. . Mind a két szó fontos itt, a „pesti“ épúgy, mint a „polgár“. Ö mert először „pesti“, kimondani azt, hogy pestinek lenni nem szé­gyen és ugyancsak ö volt, aki tartalommal telítette meg, az öntudatosság tartalmával ezt a szót: „pol­gár“. A pesti polgár Vázsonyi alkotása és ameddig a pesti polgár élni fog, addig Vázsonyi emléke sem hal­hat meg. Vázsonyi Vilmos nem önmagáért élt és dol­gozott, hanem mii i dny áj un ké rt, az egész országért, de legelsősorban Budapestért. Budapest és Vázsonyi év­tizedekig egyet jelentett. A hivatalos Budapest most megtagadja őt, de az igazi Budapest ma is egy Vá- zsonyival, egybeforrott az ő nemes szellemével, me­lyet nem pusztíthat el egy átmeneti beteg korszak látni nem akarása. A százezrek, kiket ő hívott életre és tett részeseivé Budapest életének, időtlen időkig hirdetni fogják, hogy Vázsonyi élt, dolgozott és te­remtett magának olyan emléket, amely „aere peren- nius“. Klotür és felelősség A törvényhatósági tárnics ügyrendjéből törölték, vagy legalább is nagyrészt kivették a klotürre vonat­kozó rendelkezéseket. Rájöttek ugyanis arra, hogy ha már anyagi felelősséggel tartoznak a tanács tagjai, akkor legalább beszéljenek — a pénzükért. A klotürből tehát anyagi ügy lett bizonyos érte­lemben. A szólásszabadság pénzkérdéssé degradálódott. A közgyűlés tagjait nem lehet anyagi felelősségre vonni, tehát hallgassanak. Ha nem is mondja ki ezt így aperte az ügyrendi szabályzat, a valóságban mégis így van. De most felmerült a kérdés: az erkölcsi felelősség nem olyan fontos, mint az anyagif Mert a közgyűlési pártok és a törvényhatósági bizottság tagjai a polgársággal szemben erkölcsileg felelősek azért, ami a városházám történik. Nem a tanács felelős, hanem a közgyűlés. Ez az erkölcsi felelősség semmit se számít? Csupán az anyagif ... Hétfőn 1932 máj. 30-án megnyalt Budapest kávéház Erzsébet-körút ésWesselényi ucca sarok, autóbusz és vil­lamos megálló. Pompás mo­dern helyiség, kitűnő konyha, jó kiszolgálás, polgári árak. Beszélgetés Becsey Antallal a városházi tespedésről, aminek igazi oka a gazdasági nyomorúság, a HÉV és a Talbot-centrálé átvételéről, amely még a nyári szünet előtt aktuális és az iparosok adóbajairól 10 százalékkal zárolták a főváros kiadási tételeit A Független Budapest legutóbbi számában közöl­tük Rassay Károllyal, a Nemzeti Szabadelvű Párt vezérével folytatott beszélgetésünket az aktuális vá­rosházi kérdésekről. Rassay Károly nyilatkozata vá­rospolitikai körökben élénk feltűnést keltett, mert úgyszólván minden fontos aktuális problémának a megoldására nézve kifejtette a maga véleményét. Szovátettük előtte azt az általános tespedést és nyo­mott hangulatot, amely a városházi adminisztráció­ban tapasztalható. Rassay a tespodés okát a fővárosi törvényben találta meg, amely elsorvasztotta az autonó­miát. Ugyanezeket a kérdéseket felvetettük a közgyűlés másik oldalának, a városházi kormánypártnak egyik legtekintélyesebb reprezentánsa: Becsey Antal tanácstag előtt is. Becsey Antal sok tekintetben osztotta Rassay Károly felfogását, amennyiben helytelenítette a fő­városi törvénynek azt az intézkedését, amely az autonómia mai életéből — a közgyűlések kivételével — úgyszólván teljesen kiküszöbölte a nyilvánosságot. Becsey Antal egyébként, aki a városházi tespedés- nek az okát főként a gazdasági leromlásban látja, a Független Budapest munkatársának a következőket mondotta: — A városházi életnek a tempóját a mai gaz­dasági vonatkozásokban egyedül és kizárólag a pénzügyi lehetőségek szabják meg. A városházi adminisztrá­ció munkáját nagy mértékben fékezi az a rendelkezés, amely szerint 10%-kai zárolva vannak az összes költségvetési kiadások. Ennek az a magyarázata, hogy a főváros vezetősége meg akarja kímélni az autonómia háztartását meglepetések bekö­vetkezésétől. Amennyiben az év folyamán a bevételek ked- Becsey Antal vezően alakulnának, akkor még mindig nyílik mód az el­maradt, beruházások végrehajtására, egyelőre azonban óvatos rendszabályokra van szükség. Most még köteles óvatossággal dolgozik az admi­nisztráció és kizárólag olyan munkála­tokat végeztet el, amelyeknek a fede­zete biztosítva van. A közmunkák elmaradásának és ezzel kapcsola­tosan a városházi programtalanságnak ez az egyetlen komoly oka. A HÉV Fölvetettük Becsey Antal előtt a HÉV átvételével kapcsolatos tárgyalások elhúzódását Becsey Antal ezeket felelte: — Logikus és természetes dolognak tartom, hogy a HÉV átvétele ügyében folyó tárgyalá­sok elhúzódnak. A főváros vezetői, akik ebben a kérdésben tárgyalásokat folytatnak, a mai súlyos időkben fokozott felelősségérzettel tar­toznak, eljárni, Az ajánlatot minden részletében nem ismerem. A helyzetet semmiesetre sem lehet úgy beállítani, hogy a HÉV most ingyen hull a főváros ölébe. A HÉV átvétele akkor nem kerül pénzbe, ha azok az ellenértékek, amelyeket a Nova-részvé- nyek átvétele fejében kapnánk, realizálhatók lesznek. Kérdéses azonban, hogy mikor és mennyiben tehetők pénzzé azok az ingatlanok, amelyeket a tranzakció­nál a főváros kap. Megakadályozta a tárgyalások befejezését az a körülmény is, hogy a HÉV-et terhelő angol fontkölcsön kö­rül komplikációk támadtak. A fővárost ugyanis az a rizikó fenyegette, hogy a fontkölcsönt felmondják. A főváros vezető­sége természetesen nem volt hajlandó e bizony­talan lejáratú tehertételt átvenni és ezért el­zárkózott az átvétel elől. A Nova-r észvény esek újból tárgyaltak az angol hitelezőkkel és én most úgy vagyok értesülve, hogy az atmoszféra kedvezőbbé vált és a tár­gyalás fonala újból felvehető. Annyi bizonyos, hogy a HÉV átvételének_ az ügye mindaddig nem kerülhet autonómikus fórum elé, 'amíg megfelelően előkészítve nin­csen. A helyes eljárás mindenesetre az, hogy a, főváros vezetősége mindaddig tárgyaljon, amíg alkudozási lehetőségek mutatkoznak. Ügy tudom egyébként, hogy a tárgyalások most már előrehaladott stádiumban vannak, az elfogadhatatlanoknak látszó feltételek mó­dosultak és még a nyári szünet előtt a közgyű­lés elé kerülhet az átvételre vonatkozó polgár­mesteri előterjesztés . . . A fővárosi iparosok és az adóhátralékok Becsey Antal ezután szóvá tette az iparosoknak és vállalkozóknak azt a tarthatatlan helyzetét, amit az adóhátralékok előzetes kifizetésére vonatkozó pénzügyminiszteri rendelkezés idézett elő; — Az iparosság állandóan panaszkodik amiatt, hogy mindaddig nem, likvidálnak a köz­hatóságok egyetlen esedékes követelést sem, amíg az iparos nem igazolja, hogy adója teljes mértékben kiegyenlítést nyert. Előfordult olyan eset, hogy az iparosnak vagy vállalkozónak követelése van az államkincstárral szemben, de nem jut abba a helyzetbe, hogy adóját kifizet­hesse, mert semmiféle követelését sem tudja behajtani. Egyenesen lelketlen intézkedésnek kell minősíteni ezt az eljárást, amely már-inár minden kereseti lehetőséget megöl. Valamilyen adminisztratív megoldási lehetői séget kell keresni, és pedig olyan formában, hogy a követelésből írják le az adóhátralékot és a fennmaradó összeget haladéktalanul fizessék ki. Sok komplikáció támad azokban az esetekben is, amikor az iparos vagy vállalkozó engedmé­nyezte a maga követelését, például valamely pénzintézet javára. Ebben az esetben ugyanis nemcsak az iparosnak, hanem az enged­ményezett hitelintézetnek is igazolnia kell, hogy nincsen adóhátraléka. Ilyen vegzatórius eljárásnak senki sem tud ele­get tenni a mai viszonyok között, amikor min­den nap újabb adó válik esedékessé. A Talbot-ügy Megemlítettük Becsey Antal előtt a Talbot- centrálé ügyét is. Hivatkoztunk azokra a hírekre, amelyek szerint kormánykörökben erősen sürgetik a Talbot-centrálé átvételére vonatkozó tárgyalásoknak mielőbbi megindítását, a városházán pedig még egyet­len lépés sem történt ilyen irányban. Becsey Antal a következőket mondotta a Független Budapest munka­társának: — Magam is érdeklődéssel várom, hogy mi történik az úgynevezett Talbot-front on. A fő­város üzemi szakbizottságának a tagjai párt­különbség nélkül azt az óhajtásukat fejezték ki előttem, hogy menjünk ki egyszer Bánhidára és a helyszínen nézzük meg a Talbot-cen- trálét. Ennek a megtekintésnek annál kevésbé lehet akadálya, mert meghívást kaptunk a Dunántúli Villamossági Részvénytársaság vezetőségétől és így elhatároztuk, hogy már a legközelebbi na­pokban megrendezzük ezt a kis kirándulást, amelynek során az üzemi szakbizottság’ tagjai alaposan megtekinthetik az eg’ész intézményt és a; helyszínen véleményt alkothatnak maguknak a helyzetről. Ügy tudom egyébként, hog-y a Talbot-centrálé és a főváros viszonyá­nak rendezése rövidesen megtörténik és előreláthatóan még a nyári szünet bekövet­kezése előtt létrejön valamilyen megállapodás. Hunyadi János természetes keserüvíz ivókúrákra az emésztőszervek betegségeinek kiváló gyógyvize

Next

/
Thumbnails
Contents