Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-13 / 15. szám
HtfSZONHETEDIK évfolyam 1932 április 13 15. szám Független Budapest-AV , Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 És mindig újabb adóh... Váratlan meglepetést kapott Budapest népe vasárnap: ríj adók és illetékek jégesője zuhant a város lakosságára a hivatalos lap hasábjairól, ijesztő módon meg'duzzasztva azt az áradatot, melyben kétségbeesetten haldoklik Budapest népe. Hogy jog-a volt-e a kormánynak kiadni ezeket a retndeleteket, azt itt nem vitatjuk. Alkotmányjogi aggodalmak nem gyötörnek bennünket, ezen már ré- gesrégen túlvagyunk: belenyugodtunk már abba, hogy a kormány akarata szent és dönthetetlen, hogy a parlamenti hozzászólás: puszta formaság, melynek akadálya nem lehet, mert a parlamentnek nincs külön akarata. Akarata csak a kormánynak van. Ebbéli aggodalmainkat félretéve, minket csupán a lényeg érdekel: az, hogy újból fizetni kell. És az, hogy újból csökkentének. Csökkentik a költségvetés végösszegét, ami a tisztviselők bőrére megy és emelik a bevételeket, ami viszont a főváros egész lakosságát sújtja új, elviselhetetlen gondokkal. A szükségadót állandósították, a jövedelmi és vagyonadót megduplázták, az átruházási, örökösödési és egyéb illetékeket a Himalája csúcsáig- emelték: nem hagytak ki senkit és semmit, Budapest lakosságának minden rétege megkapta a maga új adóporcióját. Igazán demokratikus és figyelmes volt e tekintetben a kormány: a háziúr épúgy vérzik, mint a lakó, a tőkésnek szenvedőtársa a proletár, a lateinemek a kereskedő és iparos. Megtörtént a nagy csoda: a farkas és a bárány megértik egymást, egy kalap alá került minden és mindenki. Tudjuk, hogy nem jókedvéhein adta ki ezeket a rendeleteket 'a kormány, mégis a leghatározottabban és legélesebben tiltakoznunk kell ellenük, mert ezek a kivételes rendeletek elsősorban Budapestre nézve kivételesek. Budapest és még' egy-két nagyobb vidéki város fogja- fizetni az összes új adókat, a tönkrement, leigazolt, vérétvesiztett Budapestből akarnak vérátömlesztés útján életerőt adni a vidéknek. Furcsa és különös operáció, melynek eredménytelensége már előre is nyilvánvaló: a nagybeteg országon1 nem segít, Budapest pedig belepusztulhat ebbe a vérvételbe. Egyik előkelő városi politikusunk az egyenlő teherviselés elvének megsértését látja abban, hogy míg- a falut a kormány minden módon és mindem eszközzel támogatja, addig- a várost minden egyes intézkedésével csak sújtja. Éppen a Független Budapest mai számában közöljük más helyen, hogy amióta a forgalmi adót felemelték, azóta a főváros részesedése a felére csökkent ebből az adóból éls soha egy fillért sem lát belőle. Nem folytatjuk a többi eset felsorolását, közismert dolgok ezek. Mindenki tudja, hányféle olyan természetű kötelezettséget varrt az állam a főváros nyakába az utóbbi évek során, amelyek az államot terhelik és amelyek miatt a főváros anyagi stabilitása állandóan ingadozik. Szép, folyamatos sorrendben a terhek egész sorát a fővárosra hárították és hogy eninek akadálya a; jövőben se lehessen, hoztak egy fővárosi törvényt, amely teljesen kiszolgáltatta Budapest kormányzatát az államnak. Az állam előtt nincs akadály. Se alkotmányjogi, sem egyéb természetű. Budapest pedig- ad: vért és1 verejtéket. Amikor a költségvetés jóváhagyásáról szóló belügyminiszteri leírat megállapította, hogy a főváros anyagilag jobban áll, mint az állam, a naivabbak boldog- örömmel vették ezt a vállveregetóst, de ml éreztük nyomban^ hogy ennek a dicséretnek ára van: már itt is az inkasszáns, fizethetünk. Hogy a belügyminiszter mindent a legnagyobb rendben talál? Hogyne: nem azért hozták ezt a mostani fővárosi törvényt és nem azért uralkodik a kormány, — két városházi pártja közvetítésével a városházán, hogy ott ne legyen rend -— az ő szempontjából. Igen, a városházán rend van, fájdalmasam nagy rend, amelyben elvész miden érték, minden, ami életet, mozgást jelentett, minden, ami azt mutatta, hogy Budapesten gondolkozó emberek vannak. Érdemes-e küszködni, harcolni, kínlódni, hogy költségvetési látszatok elérése után ez következzék1? Érdemes-e takarékoskodni, megvonni saját polgárságától mindem beruházást, fejlesztést, munkát és élet- lehetőséget, hogy azt, amit magunktól elvontuk, odaadjuk másoknak? Nincs felelet a kérdésre. Nincs feleiéi erre sem, mint nagyon sok egyébre, ma csak kérdések vannak, pusztába kiáltott kérdéseik, reménytelenek és talán jobb is, ha nem kapunk választ rájuk. Jobb, mert a válasz még rossizabb lehet. Egyelő re szó sem lehet a nagyüzemek egyesítéséről Súlyos pénzügyi akadályok gátolják a központi igazgatás centralizációját — Becsey Untai nagy arányú gáz- és villany- progaganda'meginditását kívánja és ezért megsürgeti a két vezérigazgatói állás betöltését Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozik, az egyesítés akadályairól és a károm nagyüzem önállóságának fenntartásáról A főváros törvényhatósági tanácsában legutóbb konkrét felszólalás keretében napirendre került a három monopolisztikus nagyüzem központi igazgatásának a terve. Ezt a tervet két évvel ezelőtt Becsey Antal vetette fel éppen a Független Budapest hasábjain. Most azután más közgyűlési pártok részéről is hajlandóság mutatkozik ennek a tervnek a megvalósítása iránt. A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén Petrovácz Gyula tette szóvá a három nagyüzem központi igazgatásának egyesítését és pedig erősen sürgető formában. A főváros vezetősége részéről, nem tudtak határozott választ adni a felvetett kérdésre és pedig azért, mert sem a polgármester, sem az illetékes ügyosztály nem foglalkozott még az egyesítés előkészítő munkálataival. A Független Budapest munkatársa — tekintettel arra a körülményre, hogy most már a legaktuálisabb kérdések közé nyomult előre a nagyüzemek centralizálásának a terve, a legilletékesebb helyre, Borvendég Ferenc alpolgármesterhez fordult felvilágosításért. Megkérdeztük Borvendég alpolgármestert, hogy nézete szerint meg lehet-e valósítani a centralizáció tervét már a közeli jövőben és amennyiben az egyesítés lerve valóban napirendre tűzhető, miként képzeli el a közös igazgatás bevezetését. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának. — Elméletileg már régebben foglalkozunk a három nagyüzem centralizálásának a gondolatával, konkrét előterjesztés azonban ilyen irányban még nem készül. Magam is azt tartom, hogy a három nagyüzem központi igazgatásának az egyesítése révén nagyarányú megtakarításokat érhetünk el, hangsúlyoznom kell azonban, hogy az egyesítés gyakorlati végrehajtása nemcsak adminisztratív, hanem pénzügyi kérdés is. — Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a három nagyüzem annyira különböző technikai és adminisztratív teendőket végez, hogy üzemi gazdálkodásuk és kereskedelmi feladataik lebonyolítása nem képzelhető el másként, mint autonómiájuk teljes fenntartásával. Még a központi igazgatás egyesítése esetében sem gondolhatunk arra, hogy a három üzemnek csak egy közös vezérigazgatója legyen. Nem az a lényeges, hogy minek nevezzük majd a három üzem egy-egy vezetőjét, a lényeg az, hogy minden egyes üzemnek az élére külön vezetőt kell állítanunk. Ezeken a nehézségeken kívül a pénzügyi akadályokat is fel kell sorakoztatnom. Igaz ugyan, hogy a központi igazgatás egyesítése apasztani fogja a termelési költségeket — természetesen a kereskedelmi szolgálat viszonylataiban —, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a központi igazgatás egyesítése közös épület nélkül el sem képzelhető. Közös igazgatósági épület létesítése pedig nagy befektetést igényel. Kezdetben arról volt szó, hogy a Rákóczi úton, az úgynevezett Kisrókus helyén építünk közös igazgatósági palotát, ehhez azonban körülbelül négymillió pengőre volna szükség. Ez a fedezet most nem áll rendelkezésre, így tehát egyelőre várnunk kell ennek a problémának végleges megoldásával. Ez azonban viszont nem jelenti azt, hogy ennek az életrevaló ötletnek a megvalósítását elejtenék. Becsey Tintái4megsürgeti a Gázgyár és az Biektromosmüvek vezérigazgatói állásának betöltését Megszólaltattuk ebben az ügyben Becsey Antal kormánypárti tanácstagot is, akitől tulajdonképpen a központi igazgatás egyesítésének az ötlete származik. Megkérdeztük Becsey Antalt, hogy ő is sürgősen végreliaj tandónak tekinti-e ezt a tervet és aziránt is érdeklődtünk, hogy a centralizálásra vonatkozóan milyen elgondolásai vannak. Becsey Tintái kormánypárti tanácstag a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának : — Vitán felül álló tény az, hogy üzemtech- nikai szempontból rendkívül nagy előnyei vannak a centralizációnak. Az egyes árammérők leolvasásánál a beérkező anyag* feldolgozásánál és a pénzbeszedésnél igen sok munkát és időt lehet megtakarítani, de mindezen felül a közönség zaklatását is a minimumra lehet redukálni. Amikor a centralizáció előnyeit kidomborítom, másrészt nem hallgathatom el azokat az aggodalmakat sem, amelyek a sürgős egyesítésből származhatnak. Nem kétséges ugyanis, hogy minden racionalizálás személyzetapasz- tással jár, már pedig a közeli jövőben — a mai súlyos gazdasági viszonyokra való tekintettel — ilyen tervet még csak felvetni sem lehet! A három nagyüzem centralizálását csak úgy tudom elképzelni, hogy az egyes üzemek önállósága továbbra is fennmarad — technikai vonatkozás- bún. Teljes mértékben osztom ebben a tekinrv n ^ _ ________________Új osztályt létesített 7.— és 9-— pengő napi XjX* I 3J0r~SZäflät0riUttl ápolási díjjal, szanatóriumi ellátással VIII., VAS UCCA 17. — A különszobák árai is lényegesen leszállítva. — Vízkúrák, Zander, orthopädia, béliiirdő stb. bejáróknak is
