Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-06 / 1. szám

HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 január 6 1. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 a jövendő térképén utunkat és miénk lesz az Élet. 1932 félelmetes küszöbére friss munka­kedvvel lépünk, a szabadulásért küzdőknek rettenthetetlen erejével, melynek győzedelmes­kednie kell minden akadályon, minden szorongó pesszimizmuson keresztül. K O. iS Újévi Beszé Ripka főpolgármesterrel M városháza legközelebbi munkaprogramja: a Vásárpénztár és az üzemi probléma megoldása — ,,M legtöbb feladat: az 7932. évi háztartás egyensúlyának biztosítása — Harc a hibás város­házi takarékosság ellen — Kozma Jenő9 Papanek Ernő és Nagy Undor a fösvénységig menő takarékosság ellen Keresztes-Fischei* belügyminiszter nem engedélyezi a harmadik alpolgármes­teri állás megszervezését A karácsonyi ünnepek hangulatát nem zavarta meg semmiféle esemény a városházán. Az adminisz­tráció munkája a folyó ügyek elintézésére szorítko­zott, a várospolitikai élet teljesen szünetelt, legfel­jebb a szokásos újévi üdvözlések hoztak némi élénk­séget. A fővárosi autonómiát foglalkoztató kérdések tárgyalása és az elintézésre váró problémák megol­dása a jövő héten kezdődik meg. A Független Buda­pest munkatársa ezeknek a megoldásra váró problé­máknak a sorrendjéről és általában az új esztendő első napjaiban napirendre kerülő aktuális kérdések­ről beszélt Ripka Ferenc főpolgármesterrel. Főként aziránt érdeklődött, hogy a legközelebb milyen kér­dések fogják a törvényhatósági bizottságot foglal­koztatni. W' *»<jr TG*»?****?** M úf év programja Üj esztendő, borúsnak induló, barátságtalan új esztendő köszöntött ránk. Az új év küszöbén megint elhangzottak a városházán a szokásos beszédek, mindenki elmondta a maga gondola­tait és mi is megállunk, mint minden évben ilyenkor, hogy megnézzük, mit tartogat poggyászában Budapest eljövendő esztendleje. Huszonhetedszer áll új esztendő küszöbén a Független Budapest, de nem volt még olyan új éve, mint a mostani. Soha nem néztünk ek­kora félelemmel az események elé. Huszonhat ügyes-bajos, sokszor keserves, véres és szörnyű év — ennek az elmúlt emberöltőnek szomorú gyermekei minden reggel világhistóriai na­pokra virradtak —, nem mindig tudtuk, mit hoz és milyen lesz: de Budapest hajójának vitorlái ki voltak bontva és ha nem is láttuk, de sej­tettük, merre visz az rít, milyen vidékre viszik a gályát a szelek ismeretlen vizeken. Most azonban megrendült hittel, bizalom nélkül állunk a küszöbön. Nemcsak mi. Min­denki, aki érzi a felelősséget, aki félti és sze­reti a magyar fővárost, annak vezetőit és ennek a nagy családnak millió tagját, aggódó bizony­talansággal néz 1932 elé, amely fenyegető kér­dőjelként mered felénk. Kezünk a kilincsen, már be is léptünk a szobába, ahol nem tudjuk, de érezzük, hogy sok szenvedés és nélkülözés vár reánk. Program? Tervek? ... Nincsenek. Program csak egy lehet: vi­gyázni. LTgy vezetni a viharzó teng-eren a hajót, hogy ne kapjon léket a sokezer alattomos szik­lacsúcs és zátony közt, hogy a szörnyű habok össze ne törjék a dióhéjat, a szörnyűség’es idők­ben hánykolódó, drága játékszert. A főváros vezetői más években el szokták mondani ilyen­kor, hogy milyen alkotásokat akarnak meg*- valósítani, mik a sürgős és kevésbé sürgős teendők. — 1932-ben csak egyet tudnak mon­dani: nincsenek terveik. Ezekben a nehéz napokban a Független Budapest irányt mutatott. Karácsonyi szá­munkban megjelöltük azt a sarkpontot, amely felé haladnunk kell, amely biztos útirány a bi­zonytalanságban. Kibontottuk a vitorlákat és elindítottuk a küzdelmet a fővárosi törvény revíziójáért, amikor nincs program és nincs kez­deményezés, megjelöltük az élet és feltámadás útját. Hogy hasonlatunkat folytassuk: a fővá­rosi törvény kidöntötte a hajó főárbócát, az autonómia szabadságát, ezt kell újból felállí­tanunk, hogy kormányozni és haladni tudjunk a kikötő, a jövő felé. Enélkül nincs haladás, csak hányattatás, nincs céltudatos munka, csak kétségbeesett kapkodás. Amikor olyan bizonytalan a látóhatár, mint most, amikor mindenki beismeri, hogy nincs célunk, nincs tervünk, akkor meg kell ragadni azt a kötelet, amely a bizonyosság felé von­tatja a. bizonytalansággal küzdőt. Meggyőző­désünk teljes erejével hirdetjük, hogy a mai fővárosi törvény rossz és alkalmatlan a főváros életének szabályozására, elsorvasztja az életet és megbénítja az összes energiákat. Fel kell szabadítani az erőket, mert enélkül okvetlenül zátonyra futunk és eljutunk oda, ahonnan nincs út tovább. 1 Az autonómiáért, a fővárosi törvény reví­ziójáért meginduló harcot tesszük 1932 program­jává. A Független Budapest minden energiájá­val dolgozni fog ezért a célért, végigküzdjük e harcot és nem fogunk lankadni. Célt tűztünk magunk elé, tehát haladni fogunk; megjelöltük a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Az új esztendő első napjaiban fő­ként a tavalyról fennmaradt restanciák­nak az elintézését fogom szorgalmazni. Az elmúlt év végén ugyanis több fontos fővárosi problémának a megoldására tettünk ígére­tet, most tehát ezek az ígére­tek köteleznek bennünket. Két fontosabb kérdésről van itt szó: az egyik a Vásárpénztár- problémának végleges lik­vidálása, a másik a köz­gyűlés üzemi határozatá­nak a végrehajtása. Egyébként megtesszük a szük­séges intézkedéseket a közigazgatás gyor­sabbá és egyszerűbbé tételének előkészíté­sére is. — Ugyancsak a legközelebbi munka- programban szerepel az állás- és jövede- lemhalmozások ügyének végleges rende­zése is. Egyébként természetesen a szokásos folyó ügyek elintézése tölti ki munkaidőn­ket. Legfőbb gondunk lesz, hogy a fő­város háztartásának egyensúlyát megóvjuk. A legnagyobb óvatosságot tartom szük­ségesnek ezen a téren és éppen ezért nagy figyelemmel fogjuk kísérni mindenkor a bevételek alakulását, nehogy elcsúszások történhessenek. Meg vagyok győződve arról, hogy kellő óvatosság’ mellett kikerüljük a fenye­gető zátonyokat. — Ami a törvényhatósági bizottság foglalkoztatását illeti, ebben a tekintetben minden a helyzet alakulásától függ. Éppen a súlyos gazdasági viszonyokra való te­kintettel szükségesnek tartom, hogy a fő­város törvényhatósági bizottságának^ köz­gyűlése elé kerüljön minden olyan kérdés, amely a főváros közönségét foglalkoztatja. Továbbra is fenntartom azt a kijelentése­met, hogy külön interpellációs közgyűlé­seket is összehívok, valahányszor ennek szüksége mutatkozik. A főváros közgyűlé­sének a foglalkoztatása tekintetében tehát nem lehet ok semmiféle panaszra. A legteljesebb mértékben híve vagyok a legszélesebb nyilvánosság­nak, mert azt tartom, hogv így lehet legegysze­rűbben levezetni a társadalmat érintő kér­dések izgalmait. Kozma Jenő — a városházi takarékosság hibáiról, amiket 1932-ben meg kell szüntetni A főváros közönségét az iparos- és kereskedőtár­sadalmat az új esztendő beköszöntése alkalmából elsősorban az a kérdés érdekli, hogy az új év folya­mán számítani lehet-e újabb munkaalkalmakra, vagyis a, kenyérkereseti lehetőségek szaporodására. Az ellen a takarékossági láz ellen, ami mostanában a városházán észlelhető, egyre erőteljesebb küzdelem indul meg. Nem kétséges, hogy a rideg, mindenáron való takarékosság a munkaalkalmak egész soráf öli meg, újabb és újabb exisztenciák pusztulását idézi elő. Kozma Jenő, a kormány városházi pártjának elnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Takarékoskodni annyit tesz, mint a munkaalkalmak számát csökkenteni. Sajná­latos dolog, hogy éppen azok takarékoskodnak, akiknek nincs okuk takarékosságra. A tőkének éppen a mai időkben kell teljesítenie a maga kötelességét, amit annál könnyebben meg­tehet. mert hiszen ugyan­akkor, amikor új munka- alkalmakat teremt, egyúttal vagyonát tezaurálhatja is. — A fővárosnál is tapasz­talok sok olyan takarékos­kodást, ami fölösleges. Csak olyan esetekben kell a fő­városnak takarékoskodnia, amikor attól lehet tartani, hogy az elköltött pénz nem szolgál produktiv célokat. A városházi takarékosság hibáit meg kell szüntetni és azonnal ki kell adni min- Kozma Jenő den olyan közmunkát, aminek megvan a fedezete. Szakí­tani kell azzal a rendszerrel, amely megállított minden munkát és csak egy Ripka Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents