Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-23 / 51-52. szám
[ff ' . ■ :,V y ~ .. ... Budapest, 1931 december 23. Független Budapest 1) k Veszteséges községi üzemeink Nagy tömegekhez' irányított fölszólalásokban minduntalan kiélezett hangsúlyozódban szerepel az a beállítás, /io(/l/ a székesfőváros üzemei veszteséggel dolgoznak s hogy ezeket a veszteségeket a szegény polgárságbak kell megfizetnie azokban az adókban, amelyeket a mai viszonyok között csak ve- rejtékes munka árán megszerezhető jövedelmeiből kérlelhetetlenül hajtanak be. Nem hálás szerep olyan állításokat cáfolni, amelyeket a tömeghangulat szívesen fogad; ezért ezek a támadások rendesen fölvilágosító válasz nélkül hangzanak el. így azután a székesfőváros üzemi gazdálkodásáról néha a legképtelenebb, bár komolynak szánt, meggyőződésesnek látszó kijelentéseket lehet hallani. Nézzünk bele abba a decifites üzemi gazdálkodásba. A székesfővárosnak — bármennyire- hihetetlen is — összesen csak 25 üzeme, vállalata van, ideszámítva \ azokat is, amelyek mint részvénytársaságok mű- I ködnek. Ezek közül mindössze öt van, amelyeket defv citeseknek lehet mondani; a többinek mind van feleslegük és számottevő mértékben járulnak a községi háztartás terheihez. Veszteséges üzemek; az Autóbuszüzem, a Gellért- i fürdő és szálló, a Széchenyi-fürdő, a Budai Hegy- pálya, (sikló) a részvénytársaságok közül pedig a Vásárpénztár. Az Autóbuszüzem 1930. évi mérlege 1,855.735 pengő hiányt mutat, amelyből 1,016.899 pengő az 1929. évről áthozott veszteség, i vagyis az 1930. évi üzletvitelnek tulajdonképpeni vesztesége 838.835.59 pengő az értékcsökkenési tarta- | léknak 567.172 pengővel töi'ténő javadalmazása mel- J lett. Az üzem részére a törvényhatóság az 1927. évi J 20 millió dolláros kölcsönből 12,200.000 pengőt enge- | délyezett. Ebből az 1930. év végéig a vállalat fejlesztésére 10,974.719.03 pengőt vettek igénybe, azonban ez az összeg a mérlegben a kölcsön kibocsátási árfolyamán számítva 12,535.210.63 pengőt jelent. Tehát az árfolyamkülönbözet 1,560.491.60 pengő tehertöbb- letet okoz. Az 1928. évben, mikor a beruházó kölcsönből az év végéig csak 1,945.366.70 pengő került fölhasználásra, a kölcsön hamatterhei még nem jelentkeztek, az értékcsökenési alapot sem dotálták, a vállalat 50.745 pengő felesleget tudott kimutatni. Az 1929. évben az üzem 3,796.934.69 pengő bevételt ért el, amellyel szemben az igazgatás költsége, a forgalmi személyzetnek és a munkásoknak a bére, az üzemköltség és a fenntartás címén 3,576.761.34 pengő kiadás merült fel. A kettő között lévő 280.173.35 pengő különbségből kellett volna fedezni az adókat és illetékeket, a befektetett tőke, kamatláb és az érték- csökkenési alap javadalmazását. Ez a tétel együtt 1,297.073.27 pengő s így a hiány 1,016.899.92 pengő volt. Az 1930. . üzletév eredménye aránylag kedvezőbben alakult, mert — mint fentebb már említettük — ennek az üzletévnek tiszta hiánya az előző év hiánya nélkül 838.835.59 pengő, az adók és illetékek, valamint az értékcsökkenési alap javadalmazásának relative is nagyobb költsége ellenére. A bevételek 6,601.062.60 pengő összegével szemben a költségek az előző év részletezéseinek megfelelően 5,498.335.66 pengőt értek el, az 1,102.726.94 pengő különbség szolgált fedezetül az adók és illetékek, a befektetett tőke kamatai, az értékcsökkenési alap javadalmazása címén öesszesen 1,941.562.53 pengőre rugó összegnek. Mint látható, az üzem nem bírja meg a mai kihasználtság mellett a befektetett töke terheit és a tartalékok javadalmazását. A személyzet az üzemvitel mértékéhez nem nagy, az illetmények alacsonyak, jóval alatta maradnak a nagyobb üzemeknél meglévő javadalmazások mértékének. Az üzem gazdaságosabb kihasználása, a rossz, nem jövedelmező, de kényszerűségből fenntartott viszonylatok megszüntetése, a most bevezetett tarifa- politika előreláthatóan fokozatosan a veszteség kiküszöbölésére vezetnek. A BSzKRt és az Autóbuszüzem megértő összedolgozása, a beolvasztással adódó racionálisabb megoldások, egységes koncepcióban keresztülvitt közlekedés a közönség igényeinek állandó szemmeltartásá- sával, az egységes tarifapolitika bizonyára csökkentik majd a kiadásokat, nagyobb bevételt tudnak elérni, s a feleslegnek így kiadódó fokozódása stabilabb helyzetet tud teremteni. Az Autóbuszüzem befektetései összeestek a személyforgalom csökkenő irányzatával s a két ellentétesen ható tényező szükségképpen deficitre kellett hogy vezessen. A közlekedési vállalatok (vasutak) ma mindenütt nehézségekkel küzdenek, s igen súlyos feladat a mai viszonyok között azokat veszteségek nélkül vezetni a friss beruházások nyomasztó terheivel. A Budai Hegypályánál jelentkező veszteség az Autóbuszüzem versenyének a következménye, amellyel szemben ez az elmúlt és rosszul, a Vár egyik végpontján elhelyezett közlekedési megoldás helytállani nem tud. Az 1930. évben a 79.054.89 pengő kiadással szemben 70.295.83 pengő volt a bevétel, a hiány tehát 8759.06 pengő. A fürdők vesztesége a drága, luxuriózus beruházásokból származik, amelyeknek a jövedelmezőségét a mai viszonyok között elérni nem lehet. A megálmodott fürdőváros meg valósításéit ól még mindig igen messze vagyunk, sok idő fog elmúlni, amíg a külföld tehetősebbjei olyan tömegben jönnek ide gyógyulást és üdülést keresni, hogy a beruházott tőke megfelelő hozamát elérhetjük. A Gellért gyógyfürdőt és szállót a különféle kölcsönökből fedezett 11,161.387 pengő beruházás terheli, amely a kölcsönök árfolyamveszteségeivel együtt 12,829.160 pengő s így tőketörlesztés és kamat címén évi 683.490 pengőt kellene az üzemnek fizetnie. Ez az összeg körülbelül a fürdő és szálló félévi összes bevétele s alig valamivel kevesebb a fürdő egész évi bevételénél. Ilyen összeget az üzemből a mai viszonyok között kihozni nem lehet, | s a gazdasági viszonyoknak, az egész idegenforga- ! lomnak rendkívül kedvezően kellene alakulniok, hogy az üzem ilyen nagy beruházás terheivel rentábilissá tudjon válni. Bár a mérlegszerű veszteség az 1930. év végén mindössze 54.735.44 pengő volt, azonban ez csak a tartalékalapok javadalmazásának igen szűkre' történt megszabása árán volt elérhető. Az újítási tartalék föltűnően csekély mérvű dotálása a vállalat leromlására fog vezetni, ha nem sikerül a kamatterheken megfelelő elgondolás alapjein enyhíteni, — különbséget téve esetleg a belföldi és a külföldi kölcsönből fedezett beruházások terhei között. Ugyancsak a költséges, fényűző beruházás terheit sínyli a Széchényi-fürdő is. 10 millió pengő beruházás kamatait kell fizetnie az 1931. évi előirányzat szerint 423.124 pengőt kitevő összegben. Az üzem bevétele az 1930. évben 1,006.772 pengő volt, a kiadás 829.688 s így a kamatszolgálat céljaira mindössze 177.084.25 pengő állott rendelkezésre, anélkül, hogy a tartalékalapot bármily csekély összegben dotálni lehetett volna. Természetes, hogy az évi hiány ily módon állandóan növekszik s a köl- csönszolgálat effektiv szükségletét a hiányzó összeg erejéig a községi alapnak kell növelnie. Az üzem mérlegszerű vesztesége a folyó év első felében már 1,437.121 pengő volt. A strandfürdő és népfürdő építkezése az 1927. évben közel 4 és fél millió összeget emésztett föl. Nemcsak a mai viszonyok között, de teljesen rendezett gazdasági helyzetben sem lehet strand- és népfürdőnél ilyen nagy befektetést megfelelően gyümölcsöztetni. Ezért az üzemvitelt hibáztatni nem lehet. A Vásárpénztár hiányait a bérgazdaságokba fektetett összegek okozták, amelyek a mezőgazdasági helyzet megromlásával immobilokká váltak és nem nyilt mód arra, hogy a kölcsönök alakjában beruházott tőkék a gazdaságokból kivonhatok legyenek. íme: ez az az általánosított deficites üzemi gazdálkodás, amelyről minduntalan hallunk anélkül, hogy a sok támadást konkrét adat, vagy bizonyító részletezés is kísérné. A többi üzemek mind aktívak és segítségük által a központi háztartás nehéz pénzügyi helyzetét már sokszor sikerült aránylag simán megoldani. György Endre „Amíg városatya lettem György Endre új könyve I. Nincs szebb dolog, mint a fejlődés. Amikor, György Endre új könyvét kezünkbe vesszük, első pillanatra is gyönyörűséggel látjuk, hogy a városháza életének ez a hűséges tükre szebb, gazdagabb, mint volt. Meglepetés az „Amíg városatya lettem“ új kötete, amelynél meg kell állni. Az első, ami meglepi az embert, a könyv gyönyörű köntöse. Régóta nem láttánk ilyen szép megjelenésű magyar könyvet. Mint nyomdai munka tökéletes. Kezdve az ötletes fotómontázs- borítéklaptól, a bekötési táblától és a nyomdai munka abszolút precizitásától, mindvégig szerető gonddal végezték a technikai előállítás munkáját, de ami még ennél is fontosabb: ízléssel és művészi lélekkel. Kner Albert és Vajda M. Pál nevét, mint technikai munkatársakét nem szabad említetleniil hagynunk, György, Endrének kitűnő társai voltak annak a művészi elgondolásnak végrehajtásában, amely nélkülük talán kevésbé lett volna tökéletes. Szerencséje György Endrének, hogy sikerült harmonikus erejű segítőket találnia. A másik meglepetés: a bátorsága György Endrének. Az a bátorság, amely a mai idők ellenére is meg mert próbálkozni a lehetetlennel. nem nézni ezer akadályra, hanem megvalósítani a lelkében élő álmot száz százalék erejéig. Hogy a mai gazdasági depresszióban meg merte csinálni ezt a könyvet, ehez merészség és hit kellett, meg talán egy kevés könnyelműség is. De György Endre olyan ember, aki félmunkát soha még nem végzett. Nemrég találkoztam Nagy Endrével és megkérdeztem tőle, mit ír. Kijelentette, hogy nem ér rá sem írni, sein konferálni, mert minden idejét és munkáját leköti az, hogy a „Nyugat“ című lapot új életre keltse és megmentse. — Rájöttem kérlek arra, — mondta — hogy nem az a fontos, mit csinál az ember, hanem az. hogy amit csinál, azt teljes erővel, tökéletesen csinálja. Amíg egy dolgot teljesen el nem végzett az ember, addig ne kezdjen másba, de ha valamit elkezdett, azt egészen csinálja meg. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor György Endre könyvét néztem. Az „Amíg városatya lettem“ egészen meg van csinálva. Tökéletesen. Istenem, mennyi munka, mennyi szeretet és elmerülés van ebben a könyvben! Van még egy harmadik csodálatos tulajdonsága is György Endrének, szintén a leg- írígylendőbbek közül való: hihetetlen objektivitása. György Endre, a szerkesztő, az író ott van a könyv minden sorában, de György Endre, a magánember sehol sem. Még ott is, ahol joga, sőt talán némi kötelessége lenne egy kis szubjektivitásra, vagy lírai ellágyulásra, a könyv előszavában, ott sincs egyetlen szó sem György Endréről, vagy munkájáról. Nem magyaráz, nem ígér, személytelen marad mindvégig, mintha nem is érző ember írta és verekedte volna ki ezt a könyvet, hanem valami precíziós embergép, amely mindent csalhatatlanul jobban csinál, mint az esendő ember. Aki szakértői szemmel nézi ezt a könyvet, az tudja csak, hány álmatlan éjszaka, miiven rettenetesen sok munka és gond, mennyi lelkesedés és meleg elmerülés van benne. Talán azok is sejthetnek ebből valamit, akik ha nem is szakértők, de ismerik ezt a személytelen György Endrét saját személyében, a precíz, megbízható újságírót és embert, a városháza életének leghívebb őrét és krónikását. * Abból, hogy valaki hogyan csinál meg valamit, következtetni lehet az illető jellemére. Ez a könyv rendkívüli hízelgés György Endrére, akkora dicséret, melynél nagyobbat nem lehetne kitalálni, szavakkal felmérni. Ahogy nézegetem könyvét, próbáltam kifogást találni, szerettem volna valmit is lelni, amit esetleg jobban, vagy szebben is lehetett volna csinálni: nem lehet. Teljes munka ez, teljesebb már nem lehet. Hogy hogyan csinál meg valaki valamit./. Tessék csak elolvasni az önéletrajzok tömegét, melyet a városatyák csináltak. Meg lehet belőlük ismerni mindegyiket. Nem, nem abból, amit fontos kötelességének tartott a világgal tudatni, nem az adatok érdekesek itt, — bár sokszor azok is — hanem az, hogy mit tart fontosnak valaki, mit hogyan csinál. A városatyák életrajza szubjektív munka, ők csinálták és nem szabad haragú da iiok egyeseknek közülük, ha el-elmosolyodtunk éppen azokon a helyeken, ahol legjobban szerettek volna imponálni. Egyébként örömmel kell megállapítanunk, hogy akad a budapesti városatyák közt olyan is, aki Budapesten született. Nem sok, csak egy- kettő, de akad. És ez roppant jellemző Budapestre, melyet divat szembeállítani a vidékkel, —- természetesen Budapest hátrányára. A budapestiek vidéken születtek, a „bűnös Budapestet“ a vidék szállította: kérem védencem felmentését! A könyvben egyébként benne van az egész városháza. Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a cím: „Amíg városatya lettem“, amely sokkal kevesebbet ígér, mint amennyit György Endre ad. Ami a városházát érdekelheti, azt mind benne találjuk a könyvben, a 60 éves Budapest egész élete felsorakozik a több mint 400 oldalas, vaskos kötetben. A" nomencla- túra több mint 600 nevet foglal magában, mindenkinek a nevét ott találjuk, akinek csak köze volt a hatvan év alatt Budapest életéhez. * Tiszteletreméltó az a bit és bizakodás, mely- lyel György Endre ezt az óriási munkát és a. semmivel sem, kisebb anyagi rizikót vállalta. Ez a bátorság’, mint mán mondtuk, imponáló minden vonatkozásáhlan, de még így is lazt mondhatjuk: könnyű dolog volt ezt a könyvet megírni, de mi lesz most, hogy megvan'? Most
